Az öregedés
Tények és elméletek

Az MTA külső tagja, a Franciaországban élő és dolgozó Róbert László, a kanadai (szintén magyar) Fülöp Tamással érdekes és tanulságos kötetet állított össze az öregedés biológiájáról. A könyv rendelkezik az ilyen típusú tanulmánygyűjtemények jellegzetes erényével: azaz, a több szerző biztosítja a sokoldalúságot, a multidiszciplináris megközelítést, és jellegzetes hibájával: az egyenetlen színvonallal és helyenkénti redundanciával. Feltételezem, hogy a könyv célközönségét nem elsősorban a professzionális gerontológusok jelentik, hiszen ők valószínűleg többé-kevésbé ismerik ezeket a tényeket és elméleteket, hanem a recenzenshez hasonló, más szakterületeken dolgozó biológusok és orvosok, akik áttekintést szeretnének kapni e terület jelenlegi állásáról. Ennek a célnak ez a kötet kiválóan megfelel, az olvasó valóban úgy érezheti, hogy tökéletes tájékoztatást kapott. A legalaposabban talán a celluláris öregedésről – erről öt fejezet szól, sőt, tágabb értelemben ide sorolhatók (hiszen ezekben is celluláris a megközelítés) a membránokról, a kötőszövetről és a mitokondriális öregedéselméletről szóló fejezetek is. Két speciális terület kap külön fejezetet: az öregedés immunológiai elmélete és az agy (illetve a központi idegrendszer) öregedése. Az orvos olvasó számára valószínűleg alapvetően új információt nyújt az öregedés evolúciós elméletének ismertetése. Az Öregedés mint megváltozás című fejezet filozófiai szempontokkal gazdagítja a sokszínű képet. A laikus olvasó számára valószínűleg legérdekesebb a két szerkesztő által írt zárófejezet: A hosszú élet és szabályozása. Százévesek és idősebbek.

A könyv letétele után az olvasó elégedetten regisztrálhatja, hogy – a címnek megfelelően – rengeteg új „tényt és elméletet” ismert meg, de ha azt próbálja megfogalmazni, hogy mi a take-home message, akkor bizony zavarba jön. A kötetben ugyanis megismerkedhetett az öregedés jelenségét magyarázni kívánó valamennyi elmélettel, amelyek a

telomerek rövidülésére, a fehérjékben halmozódó hibákra, a mitokondriális mutációkra, a membránok megváltozására, a kötőszöveti kalciumfelhalmozódásra, a szabadgyökök hatására stb. próbálták visszavezetni az öregedés szomorú tényét. Megtudhatta azt is, hogy az az óriási erőfeszítés, amely ezen elméletek bármelyikét próbálta bizonyítani, rengeteg pozitív, az elgondolás helyességét alátámasztó tény és kísérleti adat mellett, majdnem ugyanannyi ellenbizonyítékot is produkált. A könyv szinte mindegyik fejezetének végén olvasható olyanféle mondat, hogy „nyilvánvalóan sok további kísérleti adatra van szükség az állásfoglaláshoz.” Szóval az a bizonyos take-home message nem lehet más, mint hogy e monokauzális elméletek mindegyikének van igazságmagva, de egyedül egyik sem képes magyarázni az öregedés jelenségét, és ilyen monokauzális elmélet valószínűleg soha nem is lesz. Az öregedés komplex folyamat, mint maga az élet. A nem kutató olvasót persze elsősorban nem az érdekli, hogy mi az öregedés végső oka és molekuláris mechanizmusa, hanem az, hogy mik az orvostudomány és a biológia lehetőségei az élettartam meghosszabbítására, illetve az öregség „nyűgének és nyilainak” elkerülésére. A szerkesztők és a szerzők józan mértéktartással igyekeznek lehűteni az ezzel kapcsolatos túlzott várakozásokat, hamis illúziókat. Irreálisnak tartják az olykor komoly kutatók által is hangoztatott nézeteket, hogy hamarosan általános lesz a százhúsz éves, sőt esetleg a kétszáz éves életkor elérése. Az eddig leírtak alapján tehát az öregedéstől félő olvasó nem sok biztatót talál a könyvben. Illetve egyet igen. Azt, hogy az idén megjelent kiváló kötet szerkesztője és négy fejezetének óriási tudásról, gondolatgazdagságról, valamint munkabírásról tanúskodó szerzője, Róbert László kilencven éves. Isten éltesse még sokáig! (Ladislas  Robert – Tamas Fulop editors: Aging. Facts and Theories. Basel: Karger, 2014)

Venetianer Pál

az MTA rendes tagja