Megismerhetjük művelődésük, szórakozásuk egy-egy
stációját, a kulturális eseményeket összekapcsoló beszélgetések,
viták lényegét. Ezekből az elemekből kirajzolódik a csoport korábbi
és jelenlegi képe, dinamikája, a mértékadó személyek szerepe,
hatása.
Ízelítőül néhány remekmű, szerző, vendég
felsorolása következik, akik a szocialista brigádmozgalom
„fénykorában” részt vettek Kamarás István Kerepesi körének
beszélgetésein, ahol kulturális, művészeti, etikai, hitbéli
kérdésekről éppúgy szó esett, mint az aktuálpolitikai, a magánéleti
problémákról.
Miket olvastak, néztek, hallgattak?
Örkény-egyperceseket (Trilla, Wolfné, Meddig él egy fa?),
társadalomismeretet: Héthy Lajos – Makó Csaba: Munkásmagatartások.
Az egyik Költészet Napján József Attila A hetedik
című versének megismerése, feldolgozása, majd Mérei Ferenc
Közösségek hálózatának értelmezése, beszélgetés népszokásokról,
hitről, barátságról, szerelemről, örömről és bánatról. Közös
kiállításlátogatás, Kondor Béla reprodukcióinak megtekintése, filmek
(Fellini: Amarcord, Fábri: Az ötödik pecsét, Rózsa: Pókfoci stb.) és
elemzésük volt a társaság programjában.
Volt tanmese: Lucia és Rodrigó, amellyel újra és
újra foglalkoztak. Volt játék, találkozás érdekes és híres
emberekkel, mint Márkus István szociográfus, Asperján György, Vámos
Miklós, Takács László írók, újságírók, népi iparművészek: Csomor
Lajos és Kocsi Márta. Közben szólt a zene, Kodály, Bach, Beatles,
népdal, magyar nóta, mindig az alkalomnak megfelelően.
A csoport kérésére olyan témákat dolgoztak föl,
amelyek általános műveltségi kérdéseket érintettek, például mi a
kultúra, a művészet, mit kapott a világ a görög kultúrától,
tudománytól, művészettől, meddig terjednek a világ határai.
Rendszeresen szó esett állami és egyházi ünnepek tartalmáról,
jelentőségéről az emberek életében.
Eközben a Kutató/Animátor játékra (például
bárkajáték) csábította a kör tagjait, és néhány személyiség-,
olvasás-, művészetszociológiai teszt kitöltésére, melynek
eredményeit megbeszélték, értelmezték.
Az olvasókör (Kerepesi Kör) működése nem volt
visszhangtalan: a Vegyigép Magazinban, többször dicsérőleg
említették a működésüket, különösen, ha annak híre eljutott a
gyárkapun kívülre. Ilyen alkalom volt a Vetélkedő a
Munkásszállodában, amiről 1977-ben részletesen beszámolt az üzemi
újságíró.
A cselekmény, a csoporttagok élete változásának
vonala mellett megismerjük a Moderátor/Interjuer motívumait,
személyisége alakulását, a közösségért érzett felelősségét. Finoman
vezeti, bonyolítja a szálakat az Író, aki mesterien eltávolítja
Olvasóját attól az érzéstől, hogy mindez akár vele is megtörténhet.
Ez a szövevényesség, a múlt és a jelen képei, a külső és a belső
átalakulások, egyéni problémamegoldások folyamatosan arra ösztönzik
a befogadót, hogy értelmezze a világot, reflektáljon azokra a
benyomásokra, hatásokra, eseményekre, amelyek értelmileg és
érzelmileg körülveszik.
Felvetődik a kérdés: hová, mivé lettek a
közösségek, a közösségeink? Őrizzük-e még azokat az értékeket,
eszményeket (barátság, szabadság, esélyegyenlőség, igazmondás,
segítőkészség stb.), amikért korábban harcoltunk, érveltünk a
fontosságukért? Milyen arcunk tekint vissza a tükörből?
Kamarás István végül feloldja a szorongásainkat,
nem ostoroz, nem kérkedik, nem hivalkodik saját következtetéseivel –
megbízik a tisztességünkben és a felelősségérzetünkben, felnőttnek
tekint bennünket. Csak felmutatja: az erő a közösségben, az alkotó
emberben rejlik.(Kamarás István OJD: Kétfülűek. Tényregény. Pécs:
Pannon Könyvek, 2014, 183 p.)
Tibori Tímea
szociológus
Az írás első megjelenése: 2014/3. 110–112. www.socio.hu
|