A római jogi tankönyv aktualitása

Tizenkilencedik átdolgozott és bővített kiadásban jelent meg Földi András egyetemi tanár, az MTA doktora és Hamza Gábor egyetemi tanár, az MTA rendes tagja által írt, A római jog története és institúciói című mű. A 2000-ben nívódíjban részesített tankönyv a jogi oktatásban példaértékűen alapos és részletes módon ismerteti a római jog történetét és egyes jogintézményeit. Mindemellett nem érdektelen, hogy a mű kézikönyvként is alkalmazható.

A könyvet a szerzők hat részre tagolták, az első rész a római jog történetével, a második az eljárásjoggal, a harmadik a személy- és családjogi tanokat tartalmazza, a negyedik a dologi jogot, az ötödik a kötelmi jogot tárgyalja, míg a hatodik rész öleli fel az öröklési jog anyagát. Szerkezetét tekintve tehát az institúciórendszert követi, a római jog oktatásának sajátosságait figyelembe véve az eljárásjog anyagának közbeiktatásával. Tartalmát tekintve kiemelendő, hogy a történeti részben a római jog egyes korszakainak átfogó elemzése mellett az olvasó megismerheti a ius civium Romanorum közép- és újkori továbbélését is, amely egyúttal a római jog által a modern jogrendszerekre gyakorolt hatását is tükrözi.

A mű történeti részében a korábbi római jogi tárgyú tan- és kézikönyvekhez képest jelentősen részletesebb az államtörténet bemutatása. A szerzők rendkívül részletesen mutatják be a római állam és közigazgatás szervezetét a római jog egyes korszakaiban. A sokszor jelentős ókortörténeti előképzettséget igénylő fejtegetések alapvetően a tankönyv kézikönyv jellegét bizonyítják, és ilyen módon a közjog- és közigazgatás-történet kutatói számára is hasznos információval szolgálnak. Emellett azonban különösen kiemelendő, hogy a szerzők nagy hangsúlyt fektettek a jogi, és azon belül is a magánjogi alapfogalmak és összefüggések ismertetésére. A jogi dogmatika alapfogalmainak tudományos szintű bemutatásával a modern magánjog megértéséhez elengedhetetlen ismereteket sajátíthatja el az olvasó, mindezt a római jogtudósok, valamint elsősorban a német pandektisztika (Pandektenrecht) eredményeinek elemzésével. Figyelmet érdemel a történeti részben a jog és erkölcs, illetve a jogbiztonság és az igazságosság követelményének viszonyát elemző, igen tanulságos és napjaink jogalkalmazásában is aktuális fejtegetés.

A történeti részben kerül ismertetésre a római jog továbbélése is, rendkívül széles körű és adatokban gazdag módon, talán egyedülállóan a jelenleg nemzetközileg ismert római jogi tankönyvekkel összevetve. Az áttekintés kronológiai szempontból a korai középkortól egészen napjainkig terjed, földrajzi értelemben Ausztrália és az Antarktisz kivételével kiterjed valamennyi kontinensre. Egy összehasonlító jogi enciklopédiával szemben támasztott tudományos elvárásnak is teljes joggal megfelel ez a fejezet. Az olvasó olyan jogtörténeti kuriózumokkal gazdagíthatja tudását, mint például milyen forrásokra voltak tekintettel a louisianai vagy éppen a haiti polgári törvény megalkotói, hogyan jutott el a római jog Latin-Amerikába, Dél-Afrikába és Ceylonba, valamint milyen szerepet játszik napjainkban a Roman-Dutch law. A szerzők majdnem minden európai és több tucat tengerentúli ország magánjogtörténetének breviáriumát alkották meg elegáns módon ebben a fejezetben.

A római jognak a hatályos magánjogban való továbbélése mellett a szerzők kiemelt jelentőséggel kezelik a római jog mint tudományos diszciplína történetét is. Ebben a körben részletes bemutatását láthatjuk annak, hogy a római jog tudományos művelésének centruma több évszázados vándorlás útján – bejárva Franciaországot, Hollandiát és a német területeket – a 20. században visszakerül Itália területére. A római jognak és oktatásának magyarországi történetét tárgyaló fejezet segíti az olvasó számára megérteni a magyar jogtörténet alakulását a nemzetközi tendenciák mellett. Örvendetes, hogy a történeti részben foglalkoznak a szerzők a kánonjog és a nemzetközi magánjog kialakulásával és történetével is. Megfontolandó, hogy az interprovinciális szinten jelentkező antik nemzetközi magánjog mibenlétére is példákat mutasson be a mű a későbbiekben, ami bevezetés lenne a nemzetközi magánjog tanulásához.

A perjog helyett a tankönyvben eljárásjognak nevezett anyagrész is jelentősen megújult, mind mennyiségi, mind minőségi értelemben. A modern jog művelői számára is igen tanulságosak a kereset és az elévülés fogalmával kapcsolatos fejtegetések, különös tekintettel az anyagi jog megszűnésének és a peres úton történő jogérvényesítés kapcsolatának vizsgálata. A peres eljárás különböző formáinak megértését nemcsak a jelentősen kibővített magyarázatok segítik, hanem a szerzők a források alapján egy tucat praetori formula szövegét is ismertetik, ami nemcsak az eljárásjogi, hanem a vonatkozó anyagi jogi szabályok érvényesülésének megértéséhez is nélkülözhetetlen. Napjaink gyakorló jogásza számára egyre fontosabbá válik a bona fides fogalmának sokoldalú és elmélyült elemzése, különös tekintettel az e kérdéskör tekintetében változó magyar bírósági gyakorlatra. A végrehajtási és a nem peres eljárásokkal foglalkozó fejezetek a korábbi tankönyvekhez képest szintén bővebb ismereteket nyújtanak, és teljesen új színfoltja az eljárásjogi résznek a közjegyzőség előzményeit (tabularius, tabellio) bemutató fejezet.

A tankönyvnek a személyi és családjogot tárgyaló része logikusan épül fel azáltal, hogy az egyes alapfogalmakat egymásra építve mutatja be az e jogterületen ismert jogintézményeket, így például a jogi személy tárgyalása a személyek körében történik, ellentétben a korábbi tankönyvben elfoglalt helyével. A jogképesség és cselekvőképesség, illetve hasonlóképpen a gyámság és a gondnokság elhatárolása és fogalmai ismérveinek elemzése, leszámítva a római jogi sajátosságokat, e jogintézmények modern megfelelőit vetítik előre. Kiemelendő a jogi személyek fogalmi jegyeinek bemutatása, ami az ebben a témakörben alkotott modern teóriák megértéséhez szolgál elméleti alapként.

A dologi jogi részben kifejezetten érvényesül a szerzők törekvése a definiálásra és dogmatikai pontosításra. Ebben a részben szakadtak el talán a legkevésbé a szerzők a Brósz–Pólay-tankönyvtől, és a jelentősebb újítások nem kis részét bevallottan Benedek Ferenc tankönyvére és kutatásaira támaszkodva építették be a műbe. Kiemelendő a jogcím (causa) fogalmának és szerepének sokoldalú és a továbbélésre is kiterjedő analízise. Szemléletesen mutatják be a szerzők az absztrakt és a kauzális tulajdonszerzés együttes meglétét a római jogban, és szétválását – sőt háromfelé ágazását – a magyar, a francia és a német magánjogban. A tankönyv részletes példákkal illusztrálja a római jogban megismert fogalmak és szabályok napjainkig terjedő hatását. Ilyen összehasonlításokkal találkozunk például a pertinentia, a dominium, a ius fruendi, a condominium, a ius adcrescendi, a birtokvédelem, a traditio, a servitutes és a superficies tárgyalása során. Az egyes dologi jogi jogintézmények ismertetése során már kimutatott hasonlóságok és eltérések mellett e jogterület továbbélésének összefoglalásánál hangsúlyosan szerepelnek a római jog napjainkban is érvényesülő szabályai.

A kötelmi jogi részben kifejezetten a magánjogi dogmatika részletes, világos és magas szintű bemutatása áll a középpontban, amit jól jellemez például a jogügyleti tanra vonatkozó anyagrész. A modern polgári jog, sőt a jogelmélet szempontjából is igen figyelemre méltóak a jogügyletek érvényességére és hatályosságára, a kártérítésre és a felelősségre vonatkozó eredeti elméleti, illetve dogmatikai fejtegetések. Az utóbbi két témakörnél a szerzők Marton Géza tanait is következetesen érvényre juttatták, de a tudományos eredmények mellett számos gyakorlati példát is ismertetnek. A tankönyvnek a kötelmi jogot tárgyaló részében fedezhetjük fel leginkább azt, hogy a római jog milyen részletesen és sokszor napjainkig szinte változatlan formában fennmaradó szabályokat alkotott. Ezt ékesen bizonyítja, hogy napjainkban előszeretettel használjuk a római jogi terminológiát egyes szabályok, jogintézmények esetében. Ilyen például a fiduciárius zálogjog, a lex commissoria tilalma, a cautio, a simulatio, az in fraudem legis, a laesio enormis, a deliktuális felelősség stb. A modern társasági joghoz kapcsolódóan szintén figyelemre tartanak számot a societas szabályainak továbbélésével kapcsolatos fejtegetések, amelyek a polgári jogi társaság, illetve a kereskedelmi társaságok újkori szabályainak megértését is elősegítik.

Az öröklési jogi rész a korábbi tankönyvekkel szemben alapvető szerkezeti és tartalmi módosulásokat mutat. Tartalmi szempontból igen elgondolkodtató a végrendelet érvényességéről és hatályosságáról szóló, komoly forráskutatásokon nyugvó és elméletileg is elmélyült fejtegetések, amelyek fényében a magyar Ptk.-t követő általános joggyakorlat helyessége is megkérdőjelezhető. A szerzők szerint ugyanis a végrendelet akkor lép hatályba, amikor az örökhagyó meghal, mert csak akkortól kezdve lehet a végrendelet alapján jogokat érvényesíteni.

A római jog napjainkban is jelentős szerepet kap a joggyakorlatban. Számos polgári jogi tárgyú szakkönyv, monográfia, kommentár hivatkozik római jogi jogtételekre, különösen egyes jogintézmények történeti és dogmatikai hátterének bemutatása során. Ezen túlmenően a római jog napjaink joggyakorlatában is megtalálható. Sok esetben bírósági, alkotmánybírósági döntések indokolásaként a római jogra mint általános és elfogadott jogi jogelvekre történik hivatkozás. A könyv szerzői a műben folyamatosan mutatják be a római jog élő intézményeit, napjaink magánjogában is megjelenő konstrukcióit. Az 1996. évi első kiadása óta folyamatosan bővülő és megújuló munka ezért nemcsak jogtörténeti szempontból bír jelentőséggel, de a gyakorló jogászok számára is nagy haszonnal forgatható, mivel számos tárgykörben épít hidat a római jog és napjaink jogintézményei között.

A tankönyv – és egyben kézikönyv – szerzői nemcsak a római jog tudományos szintű feldolgozására és bemutatására vállalkoztak, de jelentős hangsúlyt fektettek arra is, hogy a mai is élő római jog és antik előzményei közötti kapcsolatot számos jogintézményen és szabályon keresztül ismertessék az olvasóval. (Földi András – Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Budapest: Nemzedékek Tudása Kiadó, 2014. 19. átdolgozott és bővített kiadás. XL, 720 p.)

Sándor István

egyetemi docens, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar