|
|
Az utóbbi tíz évben egyre többet foglalkoztatja a
klímaváltozás kérdése a szakembereket, hiszen az extrém időjárási
jelenségekkel folyamatosan találkozunk és észleljük. Hazánkat is
nagyon sokféle extrém időjárási hatás éri, úgymint a sok csapadék,
aszály, jégeső, erős téli fagy, késői tavaszi fagy, napégés. Egyes
években megnövekszik a napsütéses órák száma, akár 2500 órára is
egyes területeken. Kora tavasszal hirtelen felmelegedés, nyári meleg
tapasztalható. Sokszor a téli időszakban is meglepően enyhe marad az
idő. Még decemberben is előfordult 20 °C
körüli hőmérséklet. Ezekhez a megváltozott körülményekhez kell
növényeinknek alkalmazkodni. A kertészeti ágazat rendkívül sokrétű,
magába foglalja a szőlő-, gyümölcs-, zöldség-, dísznövény valamint
gyógy- és fűszernövénytermesztés területét. Ezek önmagukban is
számtalan faj termesztését és még több fajta használatát jelentik.
Így nemcsak fajainknak, hanem a nálunk alkalmazott magyar vagy
külföldi nemesítésű fajtáknak is meg kell birkózniuk ezekkel a
változásokkal.
Változó klíma – változó fajtahasználat
a dísznövénytermesztésben
A dísznövények az ember környezetének nélkülözhetetlen elemei.
Korábban luxuscikként tekintettek e sokoldalú növénycsoportra, de ma
már egyre többen tudják, hogy a dísznövények esztétikai szerepükön
túl, fontosak a káros környezeti hatások mérséklésében is (Schmidt,
2003). Hazánkban mintegy 140 ezer hektár közcélú és magántulajdonú
zöldfelületre ültetnek ki különböző dísznövényeket: egy- és
kétnyáriakat, évelő lágy- és fás szárúakat.
A napjainkban sokat emlegetett és érezhető
klímaváltozás természetesen a szabadföldön termesztett, valamint ott
felhasználásra került dísznövényekre is jelentős hatást gyakorol. A
dísznövénytermesztéssel és -alkalmazással foglalkozó szakemberek
véleménye szerint nem kell megijednünk a fent említett változásoktól
a faj -és fajtaválasztékot illetően, mivel a jövőben is számíthatunk
a már több mint fél évszázada tevékenykedő, hazai
dísznövény-nemesítő műhelyben előállított fajtákra, illetve
lehetőség van olyan dísznövények behozatalára, amelyek a várhatóan
kialakuló klímában is jól érzik magukat (Schmidt, 2004).
Az egynyári dísznövények a virágágyásokba és
edényekbe kiültetve az év melegebb időszakában díszítik
környezetünket. Köztük számos olyan magyar, éghajlati szélsőségeknek
ellenálló fajtát találunk, mint például a Celosia argentea var.
plumosa (tollas kakastaréj) ’Arrabona’, ’Tokaj’, a kerti mályvarózsa
(Alcea rosea) ’Balaton’, ’Szeged’, a Rudbeckia hirta (egynyári
kúpvirág) ’Aranyálom’, ’Mackó’.
Az évelő lágyszárú dísznövények az egynyári
dísznövényekkel ellentétben csupán néhány hétig nyílnak. Ökológiai
igényük szerint több csoportba sorolhatók, vannak köztük
kifejezetten vizes termőhelyre valók, közepes vízellátottságot
igénylők, de szárazságtűrők is. Ez utóbbiak közé tartoznak többek
között az Aster (évelő őszirózsa), az Achillea (cickafark), az
Euphorbia (kutyatej félék), a Salvia (zsálya), a Sedum (varjúháj)
nemzetségek fajai és fajtái, amelyek között szintén vannak magyar
nemesítésűek, és amelyek közterületi alkalmazására egyre több hazai
példát találunk.
A fás szárú dísznövények a kertek és parkok
leghosszabb életű növényei. A magyar nemesítésű új fás dísznövény
fajták előállításánál a dekorációs hatáson túl fontos szempont, hogy
azok minél kevesebb fenntartást igényeljenek, ki tudjuk elégíteni
ökológiai igényeiket, valamint egészségi állapotuk is fenntartható
legyen a változó klímában. A fenti kritériumoknak is megfelelő,
közterületre is ajánlható néhány magyar fajta például a lombhullató
fák és cserjék közül: a Fraxinus ornus (virágos kőris) ’Mecsek’, a
Tilia platyphyllos (nagylevelű hárs) ’Szent István’, az Ulmus pumila
(mezei szil) ’Puszta’, a Prunus tenella (törpemandula) ’Kati’; az
örökzöldek közül a Prunus laurocerasus (babérmeggy) ’Zöld szőnyeg’,
a Picea pungens (ezüstfenyő) ’Balaton’ és a Taxus baccata (tiszafa)
’Barabits Express’.
Fajok és fajták alkalmazásának változásai
a gyógynövénytermesztésben
A világban és ezzel együtt hazánkban is tapasztalható a klimatikus
viszonyok megváltozása. A növényeket érő fény intenzitásának
növekedésére, az abszolút csapadékmennyiség csökkenésére lehet
számítani.
A gyűjtött, őshonos gyógynövényeink életmódját,
amelyek alacsonyabb hőmérséklethez és magasabb csapadékmennyiséghez
szoktak, negatív irányban befolyásolják ezek a változások. Bizonyos
növényfajok, mint például a kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum)
élőhelyének beszűkülése miatt egyre veszélyeztetettebbé válik.
A termesztett gyógynövények esetében ilyen hatást
nem lehet megfigyelni, hiszen többségük, mint a rozmaring
(Rosmarinus officinalis), orvosi zsálya (Salvia officinalis) vagy a
muskotályzsálya (Salvias clarea) valójában mediterrán eredetű.
Számos vizsgálatot végeztek a különféle fajokkal az időjárási
tényezők (fényintenzitás, csapadék, hőmérséklet) hatására
bekövetkező hatóanyagtartalom-változás megállapítására. Sajnos
nehezen határozható meg, mert minden növényfaj másként reagál
ezekre. Általánosságban elmondható, hogy a gyógyászat számára
értékes anyagok a növényekben az őket ért időjárási stressz hatására
megnövekedhetnek, azonban a növényi anyag össztömege csökkenni fog.
Ezek a folyamatok a termesztett és gyűjtött
növényeknél is nehezen befolyásolhatók, így a termesztési technika
kidolgozása, annak korszerűsítése segíthet a hatóanyagok szintjének
stabilizálásában és a növényi anyag mennyiségének optimális szinten
tartásában. A technológiai elemek közül a tápanyagok és
vízellátottság biztosításán túl fontos a termesztetésre szánt
növényfaj számára megfelelő terület kiválasztása és természetesen az
értékes tulajdonságokat hordozó szaporítóanyag (genetikai anyag)
biztosítása (Bernáth, 2006).
A gyógynövények esetében sajnos a fajtaelőállítás
nem bír nagy jelentőséggel. Ennek hátterében az áll, hogy nagyon sok
fajról van szó, többségüket pedig nagyon kicsi területen termesztik.
Ezért a fajta előállításának költsége nem térül meg a nemesítőnek.
Számuk sajnos egyre fogyó tendenciát mutat, a 2014. évi jegyzék már
csak huszonöt gyógynövényfajt tartalmaz, és mindösszesen huszonnyolc
fajtát. Lényegében egy-egy faj esetében csupán egy-egy fajta érhető
el (Pernesz, 2014). Fajtaválaszték tulajdonképpen csak a máknál
(Papaver somniferum) és a fehér mustárnál (Sinapis alba) van.
Általában speciálisan adott hatóanyag növelésére (például
morfintartalomra a ’Morwin’ és ’Morvital’, tebaintartalomra a
’Tebona’), illetve termesztését segítő szándékkal (például kevésbé
pergő magvú fajták) kerültek nemesítésre (Bernáth, 2013). A
legtöbbjüket a Gyógynövény Kutató Intézetként ismert intézményben
állították, állítják elő. A szaporítóanyagok többsége
fajmegjelöléssel, fajtanév nélkül is forgalomba hozható. A
külföldről érkezett vetőmagok többsége ebben a kategóriában
található. Sajnos ezek a magok külföldi országok szelektált
populációiból, magfogásra kijelölt állományokból származnak. Ennek
hátrányaként mindenféleképp meg kell említeni, hogy ezek a
populációk az adott ország klimatikus viszonyaihoz igazodtak, és az
ott regisztrált teljesítőképességük elmaradhat más termőhelyen.
Megoldást jelenthetne hazai állományok fenntartása és szelektálása
után hazai előállítású vetőmagok forgalomba hozatala vagy az őshonos
gyógynövényfajaink populációinak felkutatása, vizsgálata és
szelekciója után termesztésbe vonása.
Klímaváltozás hatása a gyümölcstermő növényeink fajtahasználatára
A gyümölcstermesztés biztonságát befolyásoló tényezők közül is,
különösen az utóbbi években, elsősorban a klímaváltozást kell
kiemelnünk. A jelenlegi időszakot sokan tartják a klímaváltozásra
felkészülési időszaknak.
Gyümölcstermő növényeink közül jó néhány nagyon
kényes az időjárási paraméterekre, csak egyes mikrokörzetekben érzi
jól magát, így csak kis területen érhető el megfelelő
termésmennyiség és minőség. Ezekre a fajokra még fokozottabban kell
figyelni az ökológiai igényeik miatt.
Néhány gyümölcsfajunk hazánkban a termeszthetőség
északi határán helyezkedik el. Ezek az őszibarack, a kajszi, a
mandula és a gesztenye. Ezzel szemben néhány faj esetében hazánk a
termeszthetőség déli határán található, mint például a málna, a
fekete ribiszke és a köszméte. Így kulcskérdés, elsősorban a
termésbiztonság kérdésében, a megfelelő, helyes termőhely
megválasztása (Soltész et al., 2008).
Legfontosabb gyümölcsünk az alma, melynél a
különböző termesztésben lévő fajták esetében jelentős eltéréseket
tapasztalhatunk az időjárási paraméterekkel szembeni érzékenység
terén. Téli fagyokkal szemben például az Idared, a Golden Delicious,
a Gloster, Granny Smith és a Mutsu fajták bizonyultak ellenállónak,
a tavaszi fagykárosodást jól tűrték az Idared, a Jonagold, a
Jonathan M40 és a Gloster fajták. Tavaszi fagykárosodás során a több
bibéjű növényeknél, mint az alma is, előfordul, hogy csak a bibék
egy része károsodik, így kevesebb mag fejlődik a gyümölcsökben. Ezek
a gyümölcsök hullásra hajlamosabbak lesznek, és apróbbak maradnak,
esetleg deformált alakúvá válnak. Több fajtánál megfigyelhető
laposabb alak, mint például a Kiku8 és a Rubens fajtáknál (Szabó et
al., 2008).
Az almafajták napégés iránti érzékenysége nagyon
változatos attól függően, hogy a fajta milyen alanyon található. Az
eltérő érzékenység az alanyok növekedést, fa- és
lombkorona-morfológiát befolyásoló hatásán alapul. Napsugárzás
hatására a gyümölcsökön enyhe parásodást, bőrszöveti sérülést
tapasztalunk, majd ez a folt rothadásnak indul a fitopatogén gombák
támadása eredményeképpen. Az M9-es alanyokon jóval nagyobb napégést
tapasztalhatunk, a kisebb lombfalnak köszönhetően, míg M 26-os és MM
106-os alanyokon kevesebb a napégéses kár. Nagyon érzékenynek
bizonyultak a Golden Delicious, a Smoothe, és a Gala fajtatípusok.
Kevésbé érzékenyek a Braeburn, a Pink Lady, a Prima, a Topaz, a
Summerred és a Vista Bella fajták (Szabó et al., 2008).
Nagy problémát okoznak a különösen erős aszályos
évek, illetve a nagyon egyenlőtlen csapadékeloszlású idények. Alma
esetében a gyenge növekedésű, sekélyen gyökeresedő alanyú, intenzív
ültetvényeket öntözés nélkül nagyon rizikós, szinte lehetetlen
fenntartani. Természetesen a nemes fajtáknál is meg lehet állapítani
szárazságra érzékenyebb és toleránsabb fajtákat. Az előbbi csoportba
tartoznak például a Pink Lady és az Akane fajták, az utóbbi
csoportba például a Gala fajták (Hrotkó, 2005).
|
|
|
A klímaváltozás következtében a megnövekedett
extrém időjárási jelenségek ellen számos lehetőségünk van védekezni.
Ezek lehetnek a fagyvédelem lehetőségei (füstölés, légkeverés,
öntözés), lehetnek a jégeső elleni védelem (jégháló, jégágyú),
aszály ellen az öntözés, de mindig szem előtt kell tartani a
biztonságos gyümölcstermesztés során a helyes fajta kiválasztását és
a megfelelő termőhely megválasztását.
A klímaváltozás hatása
a szőlő fajtahasználatban
Michael A. White és munkatársainak (2006) tanulmánya az első átfogó
mű a klímaváltozás szőlőtermesztésre gyakorolt hatásairól. Egyik fő
megállapítása, hogy a jelenlegi terület 81 százaléka lesz csak
alkalmas szőlőtermesztésre a jövőben. A klímaváltozás nagyon
összetett hatással jelentkezik, némelyek drasztikusan érintik a
termelőket, mások esetenként pozitív hatással is bírhatnak.
Ültetvényeinket 30–50 évre telepítjük, erre az időintervallumra
választunk termőterületet, fajtát, alanyfajtát, technológiát. A
növekvő átlaghőmér-séklet okozhatja az egyik legkézenfekvőbb
változást a fajtahasználatban. A fajtákat öt csoportba soroljuk az
effektív hőmérsékleti összeg (10 °C feletti átlaghőmérsékletek
összege a vegetációs időben) igényük alapján 1390 °C-tól 2220 °C-ig
(Winkler, 1972). Az egyes csoportokba került szőlőfajták vegetációs
idő alatti hőigényét, valamint a területünkre szóló előrejelzéseket
ismerve hozhatunk döntést a fajta megválasztásával kapcsolatban. Az
előrejelzések alapján a Kárpát-medence évi középhőmérséklete 2050-ig
1–1,5 °C-al emelkedik. Ez alapján növekedhet a magasabb hőigényű
fajták termőterülete hazánkban, mint a Kadarka, a Cabernet
sauvignon, az Olaszrizling és a Furmint fajtáké. Eltolódhat a
termesztett fajták aránya a vörösbort adó fajták javára. Az érésidő
is megváltozhat fajtánként, ezáltal a borászatoknak rövidebb idejük
lehet a feldolgozásra. Megnövekedhet a cukortartalom egyes
fekvésekben és ez a borban mérhető alkoholtartalom növekedésével is
jár. Csökkenhet az íz- és aromaanyag-gazdagság, felértékelődnek a
hűvösebb fekvésű termőhelyek.
A szélsőséges hőmérsékleti hatások a gyakrabban
előforduló tavaszi fagyok formájában is megnyilvánulhatnak. A korai
rügyfakadást követő hajtásnövekedés fázisában lévő ültetvények
jelentős mértékben károsodhatnak. A későbbi rügyfakadású fajták,
mint például a Hárslevelű, erre kevésbé érzékenyek.
Az egyenetlen csapadékeloszlás, a káros
csapadékformák előfordulása is próbára teszi szőlőtermesztésünket. A
szárazságtűrés mindenképpen előny lesz. Az érzékenyebb sztóma
reakciójú fajták, mint például a Cabernet sauvignon, a szárazságot
jobban tűrik. Ebben a kérdésben a szőlőalanyok szerepét hangsúlyozni
kell, hisz a legtöbb területünkön oltvánnyal telepített
ültetvényeink vannak. A szőlőalanyok szárazságtűrése jelentősen
eltérő. A V. riparia és V. rupestris származású alanyok kevésbé
szárazságtűrőek, utóbbiak azonban mélyrehatoló gyökérzettel
rendelkeznek, így esetenként kiválóan bírják az arid körülményeket.
A V. berlandieri keresztezésből származóak sokkal kiválóbbak,
különösen a V. berl. és V. rupestris hibridek, például a Richter
110. Ezeket is meghaladó tűrőképességgel rendelkeznek a V. vinifera
genomot tartalmazók, például a Fercal, a Georgikon 28. Az alanyok a
növekedési erélyre gyakorolt hatásuk alapján a vegetációt jelentős
mértékben befolyásolják, például az 1103 Paulsen késlelteti a
zsendülést, kitolja az érést, míg a Georgikon 28 rövidíti azt.
A klímaváltozás hatására az erős széllel érkező
viharok gyakorisága megnövekedhet. Ez jelentős károkat okozhat a
termesztőnek. Különbségek vannak a fajták hajtásszerkezetében is. A
Merlot, a Sauvignon blanc elfekvő hajtásszerkezetű, a Kékfrankos, a
Kadarka, a Pinot noir mereven felálló hajtásokat nevel. A Zweigelt,
a Chardonnay hajtásainak a töve előbb kezd fásodni, nehezebben
törnek ki. Vannak kisebb levelű fajták, mint a Tramini, Cserszegi
fűszeres, és vannak kifejezetten nagy levelűek, mint a Kékfrankos,
Kékoportó. Ezek a tulajdonságok befolyásolják – a terület fekvése és
a választott művelésmód mellett –, hogy egy általunk jól tájoltnak
vélt sorban milyen mértékű szélkár következhet be.
Rövid áttekintésünk a jövőre való felkészülésünket
segítheti. Ha beigazolódik Gregory V. Jones (2012) tanulmánya,
melyben megállapítja, hogy dekádonként 10-30 kilométerrel tolódik
azonos tengerszint feletti magasságon északra a termesztés alsó
határa, és ennek sebessége a 2020–2050 közötti időszakban meg fog
duplázódni, akkor hazánkban igazi mediterrán szőlőtermesztésre kell
készülni.
Fajták változása a zöldségtermesztésben
A klímaváltozással kapcsolatosan sok a bizonytalanság, de bizonyos
tendenciák azért érzékelhetők. Ilyenek a levegő
szén-dioxid-szintjének emelkedése (Haszpra – Barcza, 2005), az
átlaghőmérséklet emelkedése és az időjárási anomáliák gyakoribbá
válása (Gaál et al., 2009). Ilyen időjárási anomáliák lehetnek az
őszi és tavaszi fagyok gyakoriságának változása, a hőségnapok
számának növekedése, a csapadékviszonyok megváltozása. A CO2-szint
emelkedése 900–1000 ppm-ig a növények termőképességére pozitív
hatású (a növényházi termelésben egyre elterjedtebb a CO2-trágyázás).
Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a légköri CO2-szint-emelkedés
növényekre gyakorolt pozitív hatását semlegesítik például az UV-B
sugárzási intenzitás növekedése vagy a szárazságstressz (Harnos,
2005).
A szén-dioxid-szint és a hőmérséklet együttes
emelkedése befolyásolhatja a termesztett fajok arányát. A
termőterület jelentős részén, mintegy 30 százalékán már most is
csemegekukoricát termesztenek Magyarországon. Mivel az említett
körülmények között a C4-es típusú növények, mint a kukorica is,
szén-dioxid-megkötő képessége jobb, mint a C3-as típusú növényeké,
ezért a csemegekukorica termőterületének további növekedése várható,
feltéve, hogy a piaci viszonyok ezt lehetővé teszik.
A hőségnapok számának növekedésével, illetve az
egyéb anomáliák megjelenésével azonban az optimálisnak tekinthető
tenyészidőszak lerövidülhet, ezért szabadföldi körülmények között
előtérbe kerülhetnek a rövid tenyészidejű fajták, amelyek továbbra
is lehetővé tehetik a termelést a megváltozott viszonyok között is.
Az átlaghőmérséklet emelkedésével megjelenhetnek a
zöldségtermesztésben újabb kártevők, kórokozók is, ez a rezisztens
fajták jelentőségét emeli.
Az enyhébb telek befolyást gyakorolhatnak az
áttelelő termesztés gyakorlatára is. Eddig a hidegtűrő fajok, mint a
káposztafélék, fejes saláta, hagyma áttelelő termesztése történt,
áttelelő fajták alkalmazásával. A klímaváltozás hatására lehetővé
válhat más fajok áttelelő termesztése.
A klímaváltozás során a következő stabil klímahelyzet kialakulásáig
mindenképpen várható a növényházi termesztés jelentőségének
növekedése. A jelenlegi gyakorlat alapján a szabadföldi termesztésre
és a téli hajtatásra alkalmas fajták markánsan elkülönülnek
egymástól. Szabadföldi körülmények között a tenyészidőszakban a
fényviszonyok optimálisnak tekinthetők, a téli hajtatás során
viszont a nappali megvilágítás időtartama rövidebb, illetve a borús
napok száma is magasabb. Ha a csapadékosabb időszak inkább a téli
időszakra csúszik át, megnő a jelentősége a téli hajtatásban a
jelenleginél jobb fényhasznosítás képességével rendelkező fajtáknak.
Ugyanakkor a mesterséges megvilágítás technológiájának változása kis
áramfelvételű, olcsón üzemeltethető LED fényforrások alkalmazásával
ezt a kívánalmat felülírhatja. Az enyhébb és később beköszöntő telek
növelhetik a kései hajtatás gazdaságosságát is, melyhez a hosszú
tenyészidejű, folytonos növekedésű fajták lesznek alkalmasak.
A vízellátás zavarai és a magas hőmérséklet
előtérbe hozhatnak bizonyos fejlődési rendellenességeket is, mint a
virágdifferenciálódás zavara, a termések szabálytalan fejlődése, a
paprikán, paradicsomon jelentkező csúcsrothadás, mely utóbbit a
vízháztartás zavara miatti kalciumhiány okoz. E hatások
kiküszöbölésére a stressztűrőbb típusok termesztése javasolható.
Jelen cikk a TÁMOP-4. 2. 2. A-11/1/KONV-2012-0064 projekt keretében
készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai
Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Kulcsszavak: klímaváltozás, kertészet, fajta, szőlő, zöldség,
gyümölcs, dísznövény, gyógynövény
IRODALOM
Bernáth Jenő (2006): Az éghajlat- és
időjárás-változás hatásai a gyógy- és aromanövények produkciójára.
In: Csete László – Nyéki József (szerk.): Klímaváltozás és a
magyarországi kertgazdaság. „AGRO 21” Kutatási Programiroda,
Budapest, 170–202.
Bernáth Jenő (szerk.) (2013): Vadon termő
és termesztett gyógynövények. Mezőgazda, Budapest
Gaál Márta – Ladányi M. – Szenteleki K. –
Hegedüs A. (2009): A kertészeti ágazatok klimatikus kockázatainak
vizsgálati-módszertani áttekintése. („Klíma-21” Füzetek 58) 72–81. •
WEBCÍM
Harnos Zsolt (2005): A klímaváltozás
növénytermelési hatásai. („Klíma-21” Füzetek 38.) 38–58.
Haszpra László – Barcza Zoltán (2005): A
magyarországi légköri szén-dioxid mérések szerepe az éghajlati
modellek megalapozásában. („Klíma-21” Füzetek 38) 13– 26.
Hrotkó Károly (2005): A klímatényezőkhöz
való alkalmazkodás lehetőségei a gyümölcsfa-alany használatban.
(„Agro-21” Füzetek 39) 24–35.
Jones, Gregory V. (2012): Climate, Grapes
and Wine: Structure and Suitabilityin a Changing Climate. Acta
Horticulturae. 932, 19–28. DOI: 10. 1007/978-94-007-0464-0_7 •
WEBCÍM
Pernesz György (szerk.) (2014): Zöldség-,
Gyógy- és Fűszernövények Nemzeti Fajtajegyzéke. NÉBIH, Budapest •
WEBCÍM
Schmidt Gábor (2003): Növények a
kertépítészetben. Mezőgazda, Budapest
Schmidt Gábor (2004): A klímaváltozás és a
magyarországi dísznövénytermelés. („Agro-21” Füzetek 34) 108–125.
Soltész Miklós – Nyéki J. – Szabó Z.
(2008): A gyümölcstermesztést veszélyeztető extrém időjárási
hatások. („Klíma-21” Füzetek 53) 3–13.
Szabó Zoltán – Racskó J. – Szabó T. –
Soltész M. – Lakatos L. – Nyéki J. (2008): Tavaszi fagyok hatása az
alma minőségére. („Klíma-21” Füzetek 53) 47–52.
White, Michael A. – Diffenbaugh, N. S. –
Jones, G. V. – Pal, J. S. – Giorgi, F. (2006): Extreme Heat Reduces
and Shifts United States Premium Wine Production in the 21st
Century. Proceedings of National Academy of Sciences of the USA.
103, 30, 11217–11222. DOI: 10. 1073/pnas.0603230103 •
WEBCÍM
Winkler, Albert Julius (1972): General
Viticulture. University of California Press, Berkley
|
|
