A modern magyar társadalomtudományi könyvkiadás egyik fontos könyvsorozata 2014 végén negyedszázados születésnapját ünnepelte, hiszen legendás első kötete, a Csak reformot ne a rendszerváltás vitái közepette, 1989-ben jelent meg, s azóta évente átlag 1,6 kötettel jelentkezik. Erre a „számvető ünneplésre” hívta meg az egykori kötetszerzőket és szerkesztőket a Magyar Szociológiai Társaság Oktatásszociológiai Szakosztálya (URL1) és a ELTE Társadalomtudományi Kar Oktatás és Ifjúságkutató Központ (URL2). A szerzők és szerkesztők közül Hegedűs T. Andrást (1943–1999), Kemény Istvánt (1925–2008), Liskó Ilonát (1944–2008) és Várhegyi Györgyöt (1922–1998) sajnos már nem hívhattuk meg, a harminckilenc kötetnek – rajtuk kívül – huszonöt szerzője-szerkesztője volt. Néhány fiatalabb kolléga úgy ítélte meg, hogy szerepe – például egykori tanára mellett egy-egy kötet kapcsán betöltött társszerkesztői pozíciója – túl periférikus ahhoz, hogy ezen az ünnepi konferencián felszólaljon, egy kollégánk már visszavonult a

tudományos élettől, s természetesen voltak, akiknek a kiválasztott időpont nem volt jó – így a 2015 február. 2–3-i rendezvényre (URL3), melyen Csákó Mihály és Semjén András elnököltek, tizennégy előadást tervezhettünk: Bajomi Ivánét, Forray R. Katalinét, Hrubos Ildikóét, Karády Viktorét, Kelemen Elemérét, Kozma Tamásét, Ladányi Jánosét, Lukács Péterét, Mazsu Jánosét, Nagy Máriáét, Nagy Péter Tiborét, Péteri Gáborét, Polónyi Istvánét, Sáska Gézáét. A konferenciának nem volt igazi tematikus fókusza, az előadók szabad kezet kaptak, hogy valamelyik egykori Társadalom és oktatásos kötetükből kiindulva beszéljenek arról, ami éppen foglalkoztatja őket.

Amikor a Magyar Tudomány szerkesztői felkértek, hogy készítsek tematikus blokkot a konferencia anyagából, ami a mai magyar oktatáskutatás valamifajta körképének volt tekinthető – minden előadótól ígéretet kaptam, ezért súlyosan korlátozni kellett az egy-egy személyre jutó terjedelmet. Végül azonban csak tíz szöveg készült el, ezek olvashatók a továbbiakban.