A könyvsorozat harminckilenc kötetéből¹ két háromszerzős és nyolc kétszerzős, illetve szerkesztős. A domináns műfaj az egyszerzős tanulmánykötet, mely vagy – egy-egy kutatáshoz kapcsolódóan – eleve ide készült, vagy folyóiratban² megjelent tanulmányok (részben) átdolgozott változatait közli. Egy kötet alapját MTA doktori disszertáció, négy kötetét kandidátusi disszertáció, egy kötetét PhD-értekezés képezte, egy kötet szövege készült korábban idegen nyelven. Egy – szöveggyűjtemény jellegű – kötet az oktatáspolitika felsőoktatási tankönyveként jelent meg, egy pedig születésnapi tisztelgő kötetként készült.

A sorozat szerkesztőbizottsága előbb Halász Gáborból és Lukács Péterből, majd Lukács Péterből és Liskó Ilonából, az utolsó időszakban pedig Lukács Péterből, Nagy Péter Tiborból és Sáska Gézából állt. A kötetek előbb az Oktatáskutató Intézet Edukáció/Educatio kiadója, majd az Új Mandátum, végül a Gondolat Kiadó³ gondozásában jelentek meg. (Megemlítendő, hogy az előbbi két kiadó más oktatásszociológiai sorozatokkal is jelentkezett: az Educatio könyvek-kel és az Oktatás és társadalom-mal, az utóbbi pedig a többféle neveléstudományi arculatot egyesítő Iskolakultúra könyvek kiadója is.)

Egy társadalomtudományi sorozat bemutatásához csak kevéssé alkalmas a – főképp természettudományi folyóiratokra megalkotott – impaktfaktoron, citációs indexen alapuló tudománymetria. Talán jobban is tesszük, ha nem a sorozat, hanem a szerzőkből, szerkesztőkből alkotott virtuális csoport jellemzéséhez használjuk a számokat – de célszerű nem csupán tudománymetriai, hanem szélesebb értelemben vett tudományszociológiai objektivációkat alkalmazni.

Hét személyre jellemző, hogy egynél több kötettel⁴ járult hozzá a sorozathoz, így a harminckilenc kötet kapcsán huszonkilenc személyt kellett a vizsgálati körbe vonnunk.

A csoport – akárcsak maga az oktatáskutatás (Kozma, 2004; Nagy, 2011; Bajomi 2001; Semjén 2001; Lukács, 2001; Halász, 2001) – interdiszciplináris jellegű: tagjai közül ketten szociológusként lettek akadémikusok, a hét MTA-doktor között is van szociológus, a többiek neveléstudományból szereztek MTA doktori fokozatot, jellemzően oktatásszociológiából, ritkábban neveléselméletből, illetve oktatástörténetből. A csoport további tizennyolc tagja szerzett kandidátusi vagy PhD-fokozatot: neveléstudósok, szociológusok, közgazdászok, történészek is vannak köztük. Ketten vannak, akik neveléstudományból és történettudományból is minősítést szereztek, egyikük még kandidátusi, másikuk már PhD-formában.

A csoport a magyar oktatáskutatás meghatározó pozícióit birtokolta az elmúlt negyedszázadban: öten álltak hosszabb-rövidebb ideig a magyar oktatáskutatás két meghatározó kutatóintézete⁵ élén, hárman vezettek ilyen irányú doktori programokat, tucatnyian lettek egyetemi tanárok, s vezettek e minőségükben egyetemi és főiskolai tanszékeket, egyetemi és főiskolai kutatócsoportokat. Hárman töltöttek be felsőoktatási intézményben vezető – főigazgatói, dékáni, rektorhelyettesi – pozíciót. A tagok több tucatnyi OTKA- és más hazai kutatás vezetői voltak, néhány tag nemzetközi kutatócsoportokat is vezetett.⁶

A csoport átlagéletkora magas. Heten születtek 1940 előtt, a szerzők zöme 1941 és 1960 között, s csak néhányan a 60-as és a 70-es években. Míg az 1990-es években még akadtak akkor harmincöt év alatti kötetszerzők, a 2000-es években pedig legalább társszerzőként jelen voltak a fiatalok, addig a 2010-es években a fiatal nemzedék szinte jelen sincs a szerzők sorában. A szerzők között nyolc nő van, a hölgyek átlagosan fiatalabbak.

Az oktatáskutatás 1991 óta működő szakmai szervezetében, az MSZT oktatásszociológiai szakosztályának munkájában a csoport nagy többsége részt vesz, a szakosztály valamennyi eddigi elnöke a csoportból került ki. Két tudományos szervezet – az Oktatáskutatók Egyesülete és a Magyar Szociológiai Társaság – választotta meg a csoport egy-egy tagját – egy-egy ciklusra – elnökévé. Az MTA Pedagógiai bizottságának a több akadémiai ciklus alatt féltucatnyian voltak tagjai – egy cikluson át a bizottság elnöke is a Társadalom és oktatás köréből került ki. Az MTA Szociológiai Bizottságának Oktatásszociológiai Albizottságába a csoport majd valamennyi tagja meghívást kapott, az MTA Pedagógiai Bizottsága Nevelésszociológiai és Neveléstörténeti Albizottságai két, illetve négy tagot hívtak meg a csoportból.

Az oktatáskutatás alkalmazott tudomány is. Az oktatáskutatás – az 1990 és 2010 közötti időszakban – az ágazatpolitika egyik legfontosabb szellemi bázisa volt (Setényi, 2001; Lukács, 2001; Halász, 2001). A csoport tagjai közül hárman gyakorló oktatáspolitikusok voltak, tucatnyian működtek szakértőként a parlament oktatási bizottságába delegált képviselők, illetve oktatási miniszteri kabinetek mellett. A csoporttagok tanácsaira elsősorban a liberális és baloldali oktatáspolitikai tényezők voltak kíváncsiak. Egy kötet a rendszerváltás utáni első oktatási törvényt előkészítő munkálatok eredményeképpen jelent meg.

A szorosabban vett tudománymetriai mutatókra térve: a csoport tagjainak közel fele nem vezeti adatait a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT), az idősebb nemzedék jellegzetesen hiányzik innen. Az MTMT tizenhat kutató átlagosan 151 tudományos művét tartja számon, ez részben az eltérő termelékenység, részben a tudományos pályák hosszúsága szerint erősen szóródik. A kétszáznál több művet jegyzők közül ketten a hatvanas, ketten a 70-es és egy személy a 80-as években kezdett publikálni.

A magyar oktatásszociológia – különféle tudománymetriai objektivációk szerint – tíz legjelentősebb képviselője közül nyolcan tagjai a Társadalom és oktatás csoportnak.

(NPT)

IRODALOM

Bajomi Iván (2001): A kiérleletlen oktatásügyi változások egynémely ellenszere. Educatio. 1, 31–48. • WEBCÍM

Biró Zsuzsanna Hanna (2009): A magyar neveléstudományi kommunikáció jellemzői (1997–2006): Összehasonlító tudományszociológiai elemzés, avagy kísérlet egy nemzetközi kutatás adaptációjára. Magyar Pedagógia. 1, 49–76. • WEBCÍM

Fehérvári Anikó (2001): Interjúpartnereink: Gazsó Ferenc, az Oktatáskutató Intézet első igazgatója, Nagy József, a harmadik igazgató és Kozma Tamás, a negyedik igazgató. Educatio. 1, 125–150. • WEBCÍM

Halász Gábor (2001): Kutatás, politika, szakértő. Educatio. 1, 110–124. • WEBCÍM

Kozma Tamás (2004): Quo vadis, paedagogia? Egy tudományos közösség önmeghatározási kísérletei. Magyar Tudomány. 164, 11, 1217–1224.  • WEBCÍM

Lukács Péter (2001): Kutatás vagy politikaformálás? Educatio. 1, 94–102. • WEBCÍM

Nagy Péter Tibor (2011) : Az oktatásról szóló tudomány kettős nyitottsága. Magyar Tudomány. 9. 1077–1089. • WEBCÍM

Semjén András (2001):Az oktatásgazdaságtan és oktatásfinanszírozás kutatásának két évtizede. Educatio. 1, 61–79. • WEBCÍM

Setényi János (2001): Politika és oktatáskutatás Magyarországon. Educatio. 1, 3–14. o. • WEBCÍM
 

A KÖTETEK LISTÁJA

Lukács Péter – Várhegyi György (1989):: Csak reformot ne… Edukáció, Budapest

Kozma Tamás (1990): Kié az iskola? Edukáció, Budapest

Mihály Ottó (1990): Iskola és pluralizmus. Educatio, Budapest

Nagy Mária (1990): Pedagógusok, bérek, érdekek. Edukáció, Budapest

Sáska Géza – Vidákovich Tibor (1990): Tanterv vagy vizsga? Educatio, Budapest

Péteri Gábor (1990): Mire, mennyit, hogyan? Educatio, Budapest

Lukács Péter (1991): Színvonal és szelekció. Educatio, Budapest

Saád József (1991): Regionális együttműködés a felsőoktatásban. Educatio, Budapest

Nagy Péter Tibor (1992): A magyar oktatás második államosítása. Educatio, Budapest

Setényi János (1992): Harc a középiskoláért: kísérletek az egységes középiskola megteremtésére az 1945 utáni Európában. Educatio, Budapest

Kozma Tamás – Lukács Péter (1992): Szabad legyen, vagy kötelező? Educatio, Budapest

Kozma Tamás (1992): Reformvitáink. Educatio, Bp.

Sáska Géza (1992): Ciklikusság és centralizáció. Educatio, Budapest

Halász Gábor (1993): Az oktatás jövője és az európai kihívás. Educatio, Budapest

Andor Mihály – Liskó Ilona (1994): Az utolsó igazgatóválasztás. Educatio, Budapest

Ladányi János (1994): Rétegeződés és szelekció a felsőoktatásban. Educatio, Budapest

Havas Gábor – Kemény István – Liskó Ilona (2001): Cigány gyerekek az általános iskolában. OI, Budapest

Hrubos Ildikó (2002): Az ismeretlen szakképzés. Az AIFSZ kutatásának tapasztalatai. OI–Új Mandátum, Budapest

Kelemen Elemér (2002): Hagyomány és korszerűség: oktatáspolitika a 19–20. századi Magyarországon. OI–Új Mandátum, Budapest

Nagy Péter Tibor (2002): Hajszálcsövek és nyomáscsoportok: oktatáspolitika a 19–20. századi Magyarországon. OI–Új Mandátum, Budapest

Kozma Tamás (2002): Határokon innen, határokon túl: regionális változások az oktatásügyben, 1990–2000. OI–Új Mandátum, Budapest

Hrubos Ildikó – Szentannai Ágota – Veroszta Zsuzsanna (2003 ): A „bolognai folyamat”: az európai felsőoktatási térség gondolatának megjelenése és a megvalósítás esélyei. OI–Új Mandátum, Budapest

Forray R. Katalin – Hegedűs T. András (2003): Cigányok, iskola, oktatáspolitika. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest 

Hrubos Ildikó (2004): A gazdálkodó egyetem. Budapest Felsőokt. Kutint. –Új Mandátum, Budapest 

Polónyi István (2004): A hazai oktatás gazdasági jellemzői a 20-21. századfordulón. Budapest Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest 

Lukács Péter – Nagy Péter Tibor (2004): Oktatáspolitika: válogatás a hazai szakirodalomból. Budapest, Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest

Kozma Tamás (2005): Kisebbségi oktatás Közép Európában. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest

Lukács Péter (2005): A felsőoktatás tömegesedése. Felsőokt. Kutint., Budapest

Karády Viktor (2005): A francia egyetem Napóleontól Vichyig. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest

Kozma Tamás – Rébay Magdolna (2006): Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest

Bajomi Iván (2006): Konfliktusok és konszenzusképzés az oktatásban. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest

Havas Gábor – Liskó Ilona (2006): Óvodától a szakmáig. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest

Sáska Géza (2007): Rendszerek és váltások. Budapest Felsőokt. Kutint. –Új Mandátum, Budapest

Sáska Géza (2007): Közműveltség és magántudás. Felsőokt. Kutint.–Új Mandátum, Budapest

Nagy Péter Tibor (2010): Utak felfelé: oktatás és társadalmi mobilitás a 19–20. századi Magyarországon. Új Mandátum, Budapest

Mazsu János (2012): Tanulmányok a magyar értelmiség társadalomtörténetéhez, 1825–1914. Gondolat, Budapest

Polónyi István (2013): Az aranykor vége – bezárnak-e a papírgyárak? A hazai felsőoktatás rendszerváltás utáni 20 éve – oktatásgazdasági és oktatáspolitikai nézőpontból. Budapest, Gondolat

Nagy Péter Tibor – Veroszta Zsuzsa (2014): A felsőoktatás kutatása. Gondolat, Budapest

Biró Zsuzsanna Hanna (2014): Bölcsészdiploma és társadalom. Gondolat, Budapest
 

LÁBJEGYZETEK

1 A kötetek listáját lásd e cikk végén. <

2 A leggyakoribb ilyen folyóirat az Educatio, melynek szerkesztőbizottsága is erős átfedésben van a Társadalom és oktatás szerzői körével. Tudományszociológiai számítások szerint az Educatio a leginterdiszciplinárisabb arculatú neveléstudományi folyóirat (Biró, 2009). <

3 Az Edukációnál Kravjánszki Róbert, a Gondolatnál Berényi Gábor, az Új mandátumnál több szerkesztő nevéhez kötődik a kiadással kapcsolatos munka. <

4 Kétszerzős kötet esetén egy szerzőre fél kötetnyi gyarapodást számítottunk. Így van olyan szerző, aki 0,33 és van, aki ötkötetnyit hoz a sorozatba. <

5 Az 1981 óta működő Oktatáskutató Intézet (mely egy ideig Felsőoktatáskutató Intézet néven működött) és az 1990 óta működő Országos Közoktatási Intézet egyike sem létezik már kutatóintézetként. <

6 Az adatok forrása a nemzetközi INTERCO-SSH-kutatás (URL1) Karády Viktor és Nagy Péter Tibor vezetésével készülő magyar adatbázisa. <