Életkörülmények
eltérő adottságú térségekben

I. Egy tudomány fejlődését az eredmények folyamatos megjelenése is érzékelteti. A magyar regionális tudomány rendszeres publikációs gyakorlata e tudományágazat életképességének bizonyítéka. Különösen azoknak a munkáknak kell örülni, amelyek új jelenségeket és folyamatokat tárnak fel, új irányokat jelölnek meg a regionális kutatásban, csoportos multi- és interdiszciplináris kutatások nyomán születnek, és szép számú tehetséges, fiatal kutató közreműködésével készülnek. Fontos minőségi mérce az is, hogy az eredményeket létrehozó kutatások átfogó koncepción alapuljanak, a kutatási részterületek és a közreműködő kutatók között hatékony együttműködés legyen. Ehhez karizmatikus kutatásvezetőre és – könyv esetében – szerkesztőre van szükség.

E könyv tárgya a regionális tudomány alapkérdése: milyen tartós folyamatok formálják a társadalom területi egyenlőtlenségeit. E kérdésre – többek között – azért kell helyes választ adni, mert a területi egyenlőtlenségek politikai feszültségeket keltenek, kedvezőtlen népesedési folyamatokat indítanak el, és tartanak fenn hosszú ideig. Az egyenlőtlenségek mérséklése kiemelten fontos s jelentősen finanszírozott cél nemcsak az Európai Unióban, hanem a világ államainak többségében is. Ám a beavatkozások akkor lehetnek eredményesek, ha hatásaik hosszú távon érvényesülnek, s nem a tüneteket, hanem a hosszú távú folyamatokat próbálják befolyásolni. A folyamatok és az azokra ható tényezők rendkívül sokrétűek, gazdasági, települési, környezeti, társadalmi elemeik vannak. Ezek feltárása, leírása, vizsgálata, a területpolitikai beavatkozások előkészítése a regionális tudomány feladata.

Az elmúlt évtizedben kezdődött válság fontos következménye lett új paradigmák koncepcionális kimunkálása a társadalmi fejlődés minden elemében. Változnak az európai területi fejlődés hajtóerői, módosulásra van szükség a regionális politika irányában, a területi szintek funkcióiban, a munkamegosztás jellegében. A sok évtizedes hagyományos területfejlesztési rutin már nem elég ahhoz, hogy a merőben megváltozott globalizált gazdaság következményeit a regionális fejlődés szolgálatába állítsa. A korábban bevált vizsgálati s alkalmazási eljárások nem egyszerűen azért eredménytelenek, mert rosszul alkalmazzuk azokat, hanem azért is, mert nem napjaink jellemző területi-társadalmi folyamatait igyekszünk befolyásolni, az eszközök ugyanis a korábbi fejlődési adottságokhoz alkalmazkodtak. Fontos alapkutatási feladat a gazdaság és a társadalom térbeli fejlődése új modelljeinek felvázolása. Ezekben a modellekben a gazdasági reálfolyamatokon kívül a népesség életminőségének számos szempontját, a társadalmi tőkét, a kormányzást stb. is figyelembe kell venni.

Az új regionális fejlődési és politikai paradigma tudományos megalapozásának már jócskán vannak nyomai a nemzetközi publikációkban, a regionális tudományi társaságok konferenciaelőadásaiban. A tudomány már a jövőbe tekint. A döntéshozók körében ugyanis még általános az a nézet, hogy a gazdasági tevékenység növekedése a szegénység és a munkanélküliség ellenszere, valamint a társadalmi jólét egyetlen mérőeszköze a GDP. Ám az utóbbi években egyre több nemzetközi és magyar kezdeményezés történt a GDP-t kiegészítő társadalmi és környezeti mutatók kidolgozására, illetve alkalmazására. Ezek nagy része makroszintű vizsgálat volt, országos mutatókra és összehasonlításokra épült.

II. A Szirmai Viktória irányította kutatás az első Magyarországon, amely a társadalmi jóllét területi jellegzetességeit vizsgálja nagyvárosi térségekben és elmaradott területeken. A területi statisztikai információs adatbázisokon és nagy reprezentációjú (ötezer és 1,6 ezer fős minták) szociológiai felméréseken nyugvó kutatás a területi egyenlőtlenségek és a versenyképesség számos összefüggésére mutat rá. A jólléti tényezőcsoportok (gazdaság, kultúra, közlekedés, urbanizáció, oktatás és kutatás, környezet és természeti erőforrások, munkaerőpiac, biztonság, civil beágyazottság stb.) közül szinte valamennyi megjelenik a kötetben. E könyv tanulmányai a Stiglitz-bizottság jelentésében foglalt nyolc tényező helyzetét vizsgálják. A jólléti problémák alapos feltárása előtt a témakör hazai és nemzetközi elméleti és módszertani irodalmáról kapunk átfogó ismertetést.

A jólléti vizsgálatok módszertanának kidolgozásában, eredményeinek publikálásában nemzetközi szervezetek is élen jártak. Az OECD több mint tíz éve jelentet meg jólléti statisztikákat a tagállamokra, az utóbbi időben szubnacionális régiókra is, kilenc komponens alapján. A kelet-közép-európai OECD-tagállamok régióinak pozíciói kedvezőtlenek, két tényező kivételével a rangsor alsó harmadában helyezkednek el. A népesség

képzettségét reprezentáló középiskolai végzettséggel rendelkezők arányát tekintve a tízes skálán a 8 cseh régió közül 7, a négy szlovák régió közül három 10 pontot ér el. A magyar régiók 8,4 és 9,7, a lengyel régiók 9,2 és 10 pont között szóródnak. A második legerősebb tényezőcsoport a biztonság, e kategóriában a kelet-európai átlag 8–9 értéket mutat. A legkedvezőtlenebbek a jövedelmi, a lakás- és egészségügyi, a környezeti és a civil elkötelezettség (választási részvétel) adatai.

Az új kötet fontos jellemzője és erénye, hogy a területi egyenlőtlenségek állapotának elemzésében az összehasonlító módszert alkalmazzák a szerzők, egy 2005-ben végzett nagyvárosi versenyképességi vizsgálat eredményeit vetik össze a 2010-es évek elejének (2011, 2014) adataival. A komparatív elemzésekből levont egyik következtetés: a budapesti és a vidéki várostérségek között a különbség jelentős és az utóbbi években növekszik. Ez a megállapítás a városhierarchia csúcsán lévő városokról korábban készített értékelések következtetéseivel is egybeesik: a magyar és az európai fővárosok között a funkciók intenzitását és területi hatóköreit tekintve kisebb a különbség, mint a hazai és a külföldi régióközpontok között.

A másik tanulság: a gazdasági és területi koncentráció erősödik (ennek egyik megnyilvánulása az, hogy a magyarországi ingázók 1960-ban a foglalkoztatottak 13%-át, 1990-ben 25%-át, 2011-ben pedig 35%-át tették ki). Ezzel párhuzamosan felerősödött a szuburbanizáció, magas presztízsű elővárosok jöttek létre, a városkörnyéki társadalom átalakult.

Harmadszor: a nagyvárosi térségek belső egyenlőtlenségei mérséklődtek, a különösen az elmaradott, hátrányos helyzetű térségekkel fennálló különbségeik viszont megnőttek.

S negyedszer: a nagyvárosi térségekben is érezhetőek a 2008. évi válság következményei, egyetlen térség – a fővárosit kivéve – trendje sem egyenes vonalú, mozdulatlanság és visszaesés regisztrálható. Mindezek rontják a globális versenyekben való részvétel esélyeit.

E megállapítások gazdag tényanyagon nyugszanak, szemléletes illusztrációk teszik közérthetőbbé a kutatói feldolgozást. A kötet sok érdekes módszertani-feldolgozási megoldást kínál, más társadalomtudományok is meríthetnek ötleteket a gazdag választékból.

A kötet alapkoncepciójának logikája, mármint a területi folyamatok társadalmi meghatározottságának előtérbe kerülése, a jóllét regionális különbségeit befolyásoló okok feltárása elősegítheti a közpolitikák tervezését, a megvalósítás nyomon követését, az erőforrások célzott és hatékony felhasználását. Az új magyar regionális fejlesztési paradigma tudományos eszköztárában fontos helyet kell kapnia a kötet következtetéseinek. Az eredményeket tehát minél szélesebb körben célszerű megismertetni.

III. Nem szabad megfeledkeznünk ennek az értékes műnek a létrejöttét szolgáló összehangolt tudományszervezési tevékenységről sem. Az alkotó tudományos közösségnek szervezeti hátteret nyújtó Kodolányi János Főiskola, egyetemek és akadémiai kutatóintézetek tartalmas együttműködése kellett e munka megszületéséhez. Ez a kooperáció is azt mutatja, hogy a közös munkához nem merev szervezeti keretekre, centralizált adminisztrációra, hanem kölcsönös tudományos érdeklődésre, közös célokra és jelentősebb finanszírozási forrásokra van szükség. A kutatások pénzügyi forrásait a Társadalmi Megújulás Operatív Program szolgáltatta.

Az igényes tartalom elegáns, esztétikusan tipografált formában jelenik meg. Az igényes kivitelezés Göncző Virág és Juhász Tamás (Vividesign) munkája. A vizuális kidolgozás megkönnyíti az olvasó tájékozódását is.

A magyar kötettel egy időben jelent meg a fontosabb tanulmányokat tartalmazó angol nyelvű változat, közel 200 oldalas terjedelemben. Az angol kiadás érdeme, hogy a kutatás legfontosabb eredményeit foglalja össze a nemzetközi szakmai közvélemény számára.

Elismeréssel kell szólni Szirmai Viktória következetesen koncepcionális irányító munkájáról, kutatói teljesítményéről és tudományszervezési hozzájárulásáról is. A tudós regionális kutató e munkája az utóbbi évtizedben zajlott átfogó vizsgálatok szerves folytatásának a terméke. A megjelent féltucat kötet szerzőinek többsége azonos körből rekrutálódott. E jobbára fiatal kutatók alkotta szakmai közösség számos olyan ismertető jeggyel rendelkezik ma már, amelyek alapján egyértelműen tudományos műhelynek tekinthetjük azt. Kíváncsian várjuk a Szirmai-műhely újabb eredményeit! (Szirmai Viktória szerk.: A területi egyenlőtlenségektől a társadalmi jól-lét felé. Székesfehérvár: Kodolányi Főiskola, 2015. 480 p.)

Horváth Gyula

tudományos tanácsadó
MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézete, Pécs