A tudományfinanszírozás keserves problémái,
felülről vezéreltség és voluntarizmus
Meggyőződésem, hogy az a viszony, amely a két fél, a kutató, az
orvos, illetve a különböző termékeket áruló egyes kereskedelmi cégek
között ma Magyarországon kialakult, aggasztó tendenciákat mutat és
sok tekintetben veszélyesen elromlott. Ennek egyik oka a
nyilvánosságot alig biztosító, rosszul felépített, szakszerűtlen,
felülről vezérelt hazai tudományfinanszírozási rendszer, kiegészülve
az álságos és formális közbeszerzési szisztémával.
Elromlott a kapcsolat a kutató és a for-profit cég között is, és így
végül mindkét fél rosszul jár. Nyomatékosan hangsúlyozom azonban,
mielőtt túlzásokba esnénk, hogy a cégek és a támogatottak óriási
többsége nem korrupt! A helyzet (jogilag, az információs
nyilvánosság szintjén és szervezésileg) szabályozatlan, és ez mindig
tápot ad akár etikai elferdülésekhez is.
Helytelen (és a világ nagy részén már jogi
határvonalakat lép át) az a szponzorálási viszony, amely a
kutatással, gyógyítással kapcsolatban levő gyógyszerek és reagensek
előállításával és forgalmazásával foglalkozó cégek (röviden
gyógyszercégek) és a kutatók/klinikus orvosok között mára hazánkban
kialakult.
Röviden a háttérről
A tudományos kutatás nem jelentéktelen összegű anyagi hátterét
elvileg elsősorban hazai állami és európai közösségi források,
valamint egyre inkább hazai és nemzetközi pályázatok biztosítják. Az
alapkutatásokat ugyan viszonylag kisebb összeggel, de független és
kivételesen átlátható döntéshozatali rendszerben támogató OTKA
értelmetlen, minden társadalmi diszkussziót nélkülöző megszüntetése
a hazai tudományos támogatási rendszer tragikus és gyászos mozzanata
volt. A kutatást és az oktatást támogató állami befektetések, a
költségvetés (egyáltalán nem megváltoztathatatlan) irányszámainak
módosítása – és erre ezer példa van, például a Távol-Keleten,
maximálisan megtérül, nem kidobott, elkótyavetyélt befektetés.
Megtérül a létrehozott új tudás nemzetközi elfogadottságában,
szabadalmak sikerében, az alkalmazás sok területén de kutatói/orvosi
értékrendünk, önértékelésünk változásában is.
A klinikai orvosi-biológiai kutatási ösztönzés
egyik világszerte elfogadott, legális formája az is, hogy az orvosi,
kutatói tevékenységgel kapcsolatos gyógyszereket, reagenseket,
eszközöket forgalmazó cégek maguk is részt vesznek az alap- és
klinikai tudományos kutatás támogatásában. Ennek az együttműködésnek
legtöbbször mindkét fél számára vállalhatóan előnyös következményei
vannak, és ez így rendben is lenne.
A kecske, a káposzta és a kecske másik oldala
Általánosságban három formában jelentkeznek a támogatást nyújtó
cégektől származó legtöbbször szerződésen alapuló támogatások:
1. A cégek tudományos szimpóziumokat szerveznek,
kongresszusok keretében, vagy attól függetlenül. Itt felkért előadók
térítés fejében kisebb-nagyobb témaköröket foglalnak össze. Legalább
egy vagy két nyíltan vállalt vagy „becsempészett” előadás itt
közvetlenül a cég termékének reklámozását szolgálja.
2. A gyógyszercégek közvetetten támogatják a
kutatásban részt vevőket úgy, hogy munkahelyüknek vagy más
szervezésű (pl. tudományos társaságok) szervezetüknek, illetve
alapítványaiknak nyújtanak kutatási célokat szolgáló támogatásokat
(például adományokat, teher-átvállalásokat).
3. A támogatandó személynek közvetlenül adnak
anyagi támogatást, akár egy-egy költség kiegyenlítésével (például
kongresszusi részvétel, szolgáltatás: például telefon vagy benzin)
vagy egyszerűen készpénzzel.
Mint minden társadalmi viszonynak, a fentiekben
vázolt kapcsolatrendszernek is több lényeges vonatkozása van, ezek
pénz- és adóügyi, jogi, etikai kérdéseket foglalnak magukban, nem
elfeledkezve természetesen a cégek által igényelt és megfizetett
tevékenység valódi vagy sajnos néha csak annak álcázott tudományos
oldaláról sem. Ma már például az USA-ban és az Egyesült Királyságban
meglehetősen szigorú etikai kódexek szabályozzák ezt a kapcsolatot,
és tiltják még utazási és szállásköltségek fedezését is, ez
elsősorban az államilag finanszírozott kutatóhelyekkel van így
(például az USA-ban NIH, a Nemzeti Egészségügyi Intézetek), ahol
néha számunkra már-már nevetségesen formális igazolások,
tanúsítványok szükségesek, akár egy utazási költség
visszatérítéséhez is. Ez a „kecske” másik oldala.
Újra aláhúzom, hogy a kutatók, orvosok meghatározó
többsége nem korrupt, és a nemzetközi cégek költségvetésében is
egyre szigorúbb elszámolási feltételek ellenőrzik a kiadott pénzek
felhasználását. Mégis, elképesztő a verseny, és be-becsúsznak
disszonáns elemek az amúgy nyíltan vállalható folyamatba.
|
|
Üveggyöngy és mi, a bennszülöttek
– Kérem fogadja el cégünk apró ajándékát!
– Uram, ön meg akar sérteni!
– Ugyan, hova gondol?
– Hagyjon békén, vagy sértsen meg jobban!
Többen találkoztunk már azzal a benyomással, hogy
nagy nemzetközi kongresszusokat az adott területen a mérhető
teljesítményt (közlemény, előadás, poszter) messze meghaladó
létszámú delegáció keresi fel, és többek utaztatását gyógyszer-
(reagens, kit stb.) gyártó és -forgalmazó cégek szponzorálják. Az
utazás költségein túl a vendéglátó cég a szállodát, az extra
fogadásokat és gyakran egyéb, nem szakmai programok anyagi hátterét
is fedezi. Sajnos az is előfordul, hogy a kongresszus ideje alatt
(nem előtte vagy utána, hanem alatta!) a látogatás ürügyén érkező
támogatottak külön luxusutazáson vesznek részt, ami eleve
demoralizáló mindenki számára, és megkérdőjelezi az eredeti szándék
(kongresszusi részvétel) komolyságát.
Melyikünk nem találkozott orvoslátogatókkal,
illetve különböző cégek képviselőivel, akik cégük termékeinek,
valamint a fizetési feltételeinek előnyeit ecsetelik, természetesen
a konkurencia rovására, majd kisebb-nagyobb ajándékok
hátrahagyásával késztetnek cégüknek kedvező döntések (például
gyógyszer-, illetve reagensválasztás) meghozatalára. Ez gyakran
túlmegy az egészséges verseny és a reklám megengedhető határain, az
„ajándék üveggyöngy” végső soron megvesztegetést vagy annak
kísérletét jelenti.
Jó ez nekünk? (Ez egy álnaiv kérdés)
Meggyőződésem, hogy nem! Mi kutatók és klinikus orvosok saját meg-
és önbecsülésünknek és (remélhetően a nem túl távolban kialakuló)
valós társadalmi értékelésünknek használunk, ha mielőbb kidolgozzuk
azokat az átlátható, kiszámítható és ellenőrizhető feltételeket
(etikai kódexeket) amelyek a gyógyszercégekkel anyagi
ellenszolgáltatásért végzett tudományos/orvosi munkát szabályozzák.
Ez nemcsak a kutatók/orvosok valós, indokolt és legitim
megbecsültségét erősítené, de a hazánkban működő, nagy többségükben
keményen és tisztességesen dolgozó gyógyszercégek hosszú távú
érdekeit is szolgálná.
Nyilvánvaló, hogy az etikai tisztázás nem
helyettesíti az egyértelmű, átlátható jogi szabályozást, amire
feltétlenül sürgető szükség lenne – meggyőződésünk szerint – mindkét
fél érdekében.
Szép legyen vagy hasonlítson?
(Fotográfusok őszinte kérdése)
Nagyon fontos, hogy ne a „megrendelő” prekoncepciója, elvárása
érvényesüljön a támogatott kutatás során, mert ha ez így van, ennek
két erősen aggályosnak ítélhető következménye lehet, amelyet most
kissé kiélezve és eltúlozva mutatok be:
1. A cég a „nevet” veszi és fizeti meg, és arra
számít, hogy különböző szintű eljárásaiban a „nagy névtől”, annak
rangjaitól és tudományos titulusától elaléló főhatóság, az
adminisztratív döntést hozó hivatal jobbra értékeli a benyújtott
dokumentációt. Voltaképpen nem is érdekli a céget a kutatás
eredménye, csak annak megtörténtét akarja demonstrálni, méghozzá „a
nagy tudós, a híres-neves professzor” imázsa mögé bújva. Talán még
rosszabb a helyzet a kereskedelmi tevékenységek egy részénél, ahol a
„nagy ember” mintegy „elővásárol”, megmondja, mi a jó és mi a még
jobb.
2. A kutató valamit akar produkálni a cég felé: nem
a publikálható színvonalú, tudományos igényű munka a cél, hanem az,
hogy a jelentést „megegye” a szponzoráló fél; azt olvassa, amit
olvasni akar abban. A lényeg itt sem az esetleges tudományos
eredmény, hanem a „tejelés”, az áldatlan anyagi színvonalú,
kiszámíthatatlan sorsú kutatóhely és a megalázóan rosszul fizetett
kutató támogatása.
Túl sarkos persze ez a beállítás, hiszem és tudom,
hogy többségben vannak az igazi, ellenőrizhető, reprodukálható
eredményt adó együttműködések, csak hát a kétségkívül meglevő
anomáliák szaga néha átható, és jó lenne azt csökkenteni, majd
alaposan kiszellőztetni utána.
Mai társadalmunk egyik, legtragikusabb,
legrombolóbb rákfenéje a korrupció és az azt egyre gyakrabban
arrogáns „félrenéző” cinizmusával legitimáló hivatalosság. Ennek
csak egy kis szeletét képviselik a fent említett jelenségek. Lehet
távolról utálkozni, de még jobb lenne, és ez a személyes dolgunk, és
utódaink iránti felelősségünk, hogy ezek ellen is minden lehetséges
módon, íratlan etikai és írott jogi szabályzással fellépjünk és
minden legitim eszközzel kikényszerítsük azt.
Kulcsszavak: tudományos kutatás, pénzügyi érdekkonfliktus,
korrupció
|
|