A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KITEKINTÉS

X

Gimes Júlia gondozásában

 

A zene csökkenti a műtétekkel kapcsolatos szorongásokat és a fájdalmat


Brit kutatók (Queen Mary University of London) szerint a műtétekre kórházba menő pácienseknek érdemes lenne valamilyen zenélő eszközt és zenelistát magukkal vinniük a kórházba.

A The Lancet című neves orvosi folyóirat internetes felületén megjelent cikkben hétezer beteget érintő, hetven klinikai vizsgálat metaanalízisének eredményeit közölték. A tanulmány következtetése, hogy a műtétek alatti és/vagy utáni időszakban a megnyugtató zene hallgatása csökkenti a szorongást és a fájdalmat. A zenehallgatóknak a műtét után kevesebb fájdalomcsillapítóra van szükségük, mint társaiknak. A muzsika jótékony hatása teljes altatásban is kimutatható. Ugyanakkor a gyógyulás nem lesz gyorsabb, a kórházban töltött időt a „zeneterápia” nem csökkenti.

A Catherine Meads által vezetett csoport ősszel saját kísérletekkel folytatja a munkát egy másik londoni kórházban (Royal London Hospital), ahol kb. negyven császármetszésen vagy méheltávolításon áteső asszonynak lesz meg a lehetősége arra, hogy párnába beépített kis hangszórók segítségével rendszeresen hallgassa a saját maga által kiválasztott számokat.

A műtétek, bármekkora beavatkozásról legyen is szó, stresszt jelentenek a szervezet számára. A muzsika olcsó, hatékony és noninvazív módja az ártalmak csökkentésének, mondják a kutatók.

Hole, Jenny – Hirsch, Martin – Ball, Elizabeth – Meads, Catherine: Music As an Aid for Postoperative Recovery in Adults: A Systematic Review snd Meta-analysis, The Lancet. Published online 12 August 2015. DOI: 10.1016/S0140-6736(15)60169-6
 



Fénnyel és nanorészecskékkel

a petefészekrák ellen


A petefészekrák kezelésére dolgoztak ki génterápiával kombinált fotodinámiás eljárást az Oregon State University kutatói. Állatkísérleteikben a technika olyan sikeresnek bizonyult, hogy az egerekből eltűntek a tumorsejtek, és nem is újult ki a daganat.

A nők tízezreit érintő petefészekrák gyakran végzetes, mert sokszor csak akkor jelentkeznek a tünetek, amikor már a hasüregben is áttétek vannak. A műtétet követő kemoterápiával és sugárkezeléssel gyakran nem lehet maradéktalanul elpusztítani a különböző helyeken megbúvó ráksejteket.

A kutatók szerint az új eljárás biztonságos lesz, toxikus hatással valószínűleg nem kell számolni. Olena Taratula és munkatársai olyan nanorészecskéket alkottak, amelyek egyrészt fényérzékeny ftalocianin nevű vegyületet tartalmaznak. Közeli infravörös fény hatására ez az anyag a ráksejtekből oxigén szabadgyököket szabadít fel, amelyek elpusztítják őket. A daganatos sejteknek azonban van egy erőteljesen túlműködő enzimjük, az ún. DJ-1 fehérje, amely segíti életben maradásukat, illetve növeli áttétet adó képességüket. A nanostruktúrák olyan mikro-RNS részecskéket is tartalmaznak, amelyek ezeket az enzimeket felismerik és gátolják működésüket. Az új eljárás alkalmazása úgy képzelhető el, hogy a betegeknek beadják a nanogyógyszert, majd az egyébként is szükséges műtét során infravörös fénnyel besugározzák a hasüreget, így a megbúvó ráksejteket elpusztítják.

Korábbi eredményeik szerint egy másik fényérzékeny anyaggal, a naftalocianinnal, ami a ftalocinanin egyik származéka, az is elérhető, hogy a fénnyel történő besugárzás után a ráksejtek fluoreszkáljanak, azaz a sebész számára láthatóvá tehetők a parányi áttétek is. A kutatók feltételezése szerint a két módszer együttes alkalmazása is elképzelhető. Eljárásuk, mely állatkísérleteikben eredményesnek bizonyult, kiegészítő terápiaként új utakat nyithat a petefészekrák elleni küzdelemben – mondja a kutatásokat vezető Olena Taratula.

Schumann, Canan – Taratula, Olena – Khalimonchuk, Oleh et al.: ROS-Induced Nanotherapeutic Approach for Ovarian Cancer Treatment Based on the Combinatorial Effect of Photodynamic Therapy and DJ-1 Gene Suppression. Nanomedicine: Nanotechnology, Biology and Medicine. Published online 31 July 2015. DOI:10.1016/j.nano.2015.07.005

 

 

A halolaj véd a skizofréniától?


A skizofrénia kamaszkorban és fiatal felnőtt korban jelentkező betegség. amely évekkel kitörése előtt már produkálhat tüneteket, például paranoid gondolatokat. A University of Melbourne kutatói hét évvel ezelőtt 81 olyan fiatalt vizsgáltak, akiknek ilyen korai tünetei voltak. Életkoruk 13 és 25 év közé esett. A kétszervak, randomizált kísérlet során a résztvevők kb. fele három hónapon át omega–3 zsírsavakat tartalmazó halolajkészítményt kapott, míg a másik csoport placebót. Egy év elteltével a kutatók azt találták, hogy a rövid kezelés jelentősen csökkentette a pszichózis megjelenésének esélyét.

Most, hét évvel később 71 résztvevővel újra felvették a kapcsolatot. A kezelt csoport tagjainál 10%-ban jelent meg a betegség, míg a placebósoknál ez az arány 40% volt. Az eredmény sokkolta a kutatókat, de hangsúlyozzák, hogy a vizsgálatot sokkal nagyobb létszámú csoportokon is meg kell ismételni.

A kísérlet megkezdésekor már voltak adatok arról, hogy az omega–3 zsírsavak csökkentik az agyban lévő gyulladást, és védik a neuronokat a pusztulástól. Az is ismert volt, hogy a skizofréniában szenvedő betegek vérsejtjeiben kevés omega–3 zsírsav van, így egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy a skizofrének idegsejtjeiben is hiány van. Azok a kutatások azonban, amelyek során ilyen betegeket halolajkészítményekkel próbáltak kezelni, ellentmondásos eredményeket produkáltak. A vizsgálatok felében találtak terápiás hatást, a másik felében nem.

Patrick McGorry és munkatársai ezért döntöttek hét évvel ezelőtt úgy, hogy megvizsgálják, hogy vajon az omega-3 zsírsavaknak lehet-e szerepük a skizofrénia megelőzésében.

Amminger, G. Paul – Schäfer, Miriam R. – Schlögelhofer, Monika et al.: Longer-term Outcome in the Prevention of Psychotic Disorders by the Vienna Omega-3 Study. Nature Communications. 6, Article number: 7934 DOI:10.1038/ncomms8934

 



Fájdalomcsillapító-gyár az élesztőben


A Stanford kutatói tízévi munkával genetikailag módosított élesztőt konstruáltak, amely cukorból ópiát típusú fájdalomcsillapító termelésére képes. Ehhez az élesztőbe huszonhárom olyan gént kellett beépíteni, vagy módosítani, amelyek a hidrokodon nevű fájdalomcsillapító szintézisének egy-egy lépését biztosítják. Az élesztő módosításához növényi, bakteriális, illetve patkányból származó örökítőanyag-darabkákat is felhasználtak.

A hidrokodon a morfinhoz hasonló opioid, melyet mostanáig az ópiummákból kivont és megtisztított hatóanyag kémiai átalakításával állítottak elő. Az eljárás egyelőre nem túl hatékony: egy adag fájdalomcsillapító termeltetésére 16 darab, 65 literes tartálynyi módosított élesztőre van szükség.

A hidrokodon a második gyógyszer, amelyet sikerült élesztővel előállíttatni. Az első ilyen az artemizinin nevű maláriás szer volt, amelyet korábban az egynyári üröm (Artemisia annua) cserjéből vontak ki, de mostanra az élesztőben történő bioszintézis jóval olcsóbbá tette a termelést, ami a harmadik világ betegei számára is hozzáférhetővé teszi a gyógyszert.

Galanie, Stephanie – Thodey, Kate – Trenchard, Isis J.: Complete Biosynthesis of Opioids in Yeast. Published online August 13 2015. Science.  DOI: 10.1126/science.aac9373
 



A fiatal agyak egyformán működnek


Az életkorral az emberi agy működése sok tekintetben megváltozik. Ezt most egy összetett, mindennapinak tekinthető inger által kiváltott agyi aktivitásváltozás nyomon követésével demonstrálták a University of Cambridge agykutatói.

18 és 88 év közötti kísérleti alanyoknak egy nyolcpercesre megvágott Hitchcock-filmrészletet vetítettek, miközben agyukat funkcionális mágneses rezonancia képalkotó berendezéssel figyelték. A fiatal résztvevők agyi aktivitása lényegében hasonló képet mutatott, egy-egy jelenetnél ugyanazok az agyterületek „világítottak”, azaz váltak aktívvá. Az idősebb csoport tagjai között ez a hasonlóság eltűnt, a látottakra mindenki másképp reagált. A legjelentősebb eltérések a figyelem összpontosításáért felelős területeken mutatkoztak.
Az eredmények azt mutatják, hogy a figyelem összpontosításának képessége a korral csökken. Ennek mértéke egyénenként eltérő lehet, így az idősebbek ugyanazokat a hétköznapi élet során előforduló ingereket egészen eltérő módon értékelhetik, illetve élhetik meg.

Campbell, Karen L. – Shafto, Meredith A. – Wright, Paul et al.: Idiosyncratic Responding During Movie-watching Predicted by Age Differences in Attentional Control. Neurobiology of Aging. 6 Aug 2015. DOI: 10.1016/j.neurobiolaging.2015.07.028 • WEBCÍM