A túlevés biokémiája
Az elhízás világszerte óriási egészségügyi problémát jelent, hiszen
megnöveli a cukorbaj, a szív- és érrendszeri kórképek, sőt bizonyos
rákbetegségek kialakulásának kockázatát.
Amerikai kutatók (Temple University, Philadelphia)
hat önkéntes férfi „túletetésével” vizsgálták, hogy milyen
mechanizmussal alakul ki az elhízás egyik pusztító következménye, az
inzulinrezisztencia. Evéskor a vér cukorszintje megnő, és a
szervezet azt inzulin termelésével és felhasználásával normális
szintre állítja vissza. Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a
sejtek nem képesek a hormont hasznosítani, ezért a vércukorszint nem
tud megfelelően csökkenni. A magas vércukorszint pusztítja az
ereket, így tönkreteheti a vesét, károsíthatja a szemet, a szívet,
az agyat.
Guenther Bodeb és Salim Merall önkéntesei egy hetet
kórházban töltöttek, ahol napi hatezer kalóriát – a szükséglet
majdnem két és félszeresét – kellett elfogyasztaniuk pizza,
hamburger és hasonlók formájában. A kísérleti személyek
gyakorlatilag ágyhoz kötve töltötték napjaikat; átlagosan három és
fél kg-t híztak. Gyakorlatilag mindegyiküknél két nap alatt
inzulinrezisztencia alakult ki.
A kutatók keresték a bűnösöket. Megállapították,
hogy a résztvevők a vizeletükben egyre nagyobb mennyiségű oxidált
lipidvegyületeket ürítenek, amely az oxidatív stressz jele: a
túlzott táplálékbevitel eredményeképp a szervezetben túl sok oxigén
szabadgyök keletkezett, amely eloxidált bizonyos zsírmolekulákat. Az
önkéntesek zsírszövetéből biopsziával mintát is vettek, és a
megvizsgált zsírszövet is mutatta az oxidatív stressz jeleit.
Megállapították továbbá, hogy a túl sok szabad
oxigén szabadgyök megváltoztatta a vér egyik cukorszállító
molekulájának szerkezetét, amely ezáltal nem volt képes feladata
ellátására. A GLUT4-transzporter hiába kapott parancsot az
inzulintól a glukóz elszállítására, megváltozott szerkezete miatt
azt nem tudta végrehajtani.
A kutatók úgy vélik, alapvető mechanizmusokat
fedeztek fel az inzulinrezisztencia, illetve a 2-es típusú
cukorbetegség kialakulásának kezdeti lépéseivel kapcsolatban,
amelyek a folyamatok részletesebb megismerésével új terápiás
lehetőségeket kínálnak.
A szakemberek most azon dolgoznak, hogy a hat
önkéntes visszanyerje korábbi súlyát és egészségét.
Boden, Guenther – Homko, Carol –
Barrero, Carlos A. et al.: Excessive Caloric Intake Acutely Causes
Oxidative Stress, GLUT4 Carbonylation, and Insulin Resistance in
Healthy Men. Science Translational Medicine. 9 Sep 2015. 7, 304,
304re7. DOI: 10.1126/scitranslmed.aac4765
Amikor az elektronok is összébb húzódnak
Széles körű nemzetközi kutatói együttműködés eredményeként
megállapították, hogy az ozmium extrém magas nyomáson különleges
állapotba kerül, aminek oka a belső elektronpályákon lévő elektronok
között kialakuló kölcsönhatás. Az ozmium nemesfém, a legnagyobb
sűrűségű elem, olvadáspontja 3000 Celsius fok fölött van, az egyik
legkevésbé összenyomható anyag, keménysége közelíti a gyémántét.
Német, francia, svéd, holland, amerikai és orosz
kutatóintézetek munkatársai dolgoztak abban a programban, amelyben
ezt a szinte összenyomhatatlan anyagot sikerült annyira
összepréselni, hogy a mérhető tulajdonságok változása jelezte a
belső elektronok között létrejövő kölcsönhatást. Ennek a jelenségnek
a lehetőségét elméleti úton már korábban megjósolták.
A kísérletekben 770 gigapascal értékig növelték a
nyomást. Ez a Föld középpontjában levőnek kétszerese, a
földfelszínen lévő légköri nyomásnál pedig több mint hétmilliószor
nagyobb. Az ozmium 440 gigapascal nyomáson kezdett különleges
viselkedést mutatni.
Dubrovinsky, L. – Dubrovinskaia, N.
– Bykova, E. et al.: The Most Incompressible Metal Osmium at Static
Pressures above 750 Gigapascals. Nature. 10 September 2015. 525,
226–229. DOI:10.1038/nature14681
Diagnosztikai chip-laboratórium
Az egészségügyi diagnosztikában használatos laboratóriumi
vizsgálatok költségeit csökkentheti az a 32 csatornás mikrofluidikai
technológiát alkalmazó berendezés, amelyet az amerikai Rutgers
Egyetem kutatói fejlesztettek ki.
A klinikai vizsgálatok mellett a biológiai
kutatásokban is gyakran alkalmazott antitest-antigén reakciókon
alapuló analitikai eljárások vegyszerköltsége általában magas. A
miniatűr készülék a hagyományos tesztekhez szükséges minták
mennyiségének tizedéből, és ami ugyancsak lényeges, tizedannyi
reagens felhasználásával, jórészt automatikusan, emberi beavatkozás
nélkül képes összetett vizsgálatokat elvégezni.
A most megjelent közleményben leírt demonstrációs
kísérlet során hat fehérjét határoztak meg párhuzamosan harminckét
különböző mintából, amelyek térfogata mindössze 4,2 mikroliter volt.
Az eredmények pontossága megegyezett a hagyományos vizsgálatok során
elért pontossággal.
Ghodbane, Mehdi – Stucky, Elizabeth C. –
Maguire, Tim J. et al.: Development and Validation of a Microfluidic
Immunoassay Capable of Multiplexing Parallel Samples in Microliter
Volumes. Lab on a Chip. 2015, 15, 3211–3221. DOI: 10.1039/C5LC00398A
|