Hommage à Szentágothai János

Réthelyi Miklós professzor Egy magyar demokrata – Szentágothai János politikai hitvallása címen adta ki a világhírű anatómus professzor, az MTA volt elnöke (1977–1985), országgyűlési képviselő (1985–1994) magánlevelezéseiből és jegyzeteiből álló válogatást, hazánk történelmi korszakait kiválóan jellemző személyes állásfoglalásait.

A válogatás tizenkét beérkező és ötvenegy Szentágothai János által írt levelet is tartalmaz, bőséges jegyzetekkel ellátva, melyek segítséget nyújtanak az olvasónak egyes rövidítések vagy említett személyek megismerésében. A kötet kiválóan mutatja be, ahogy Ulyssesként az agy körül című életrajzi írásában Szentágothai János fogalmaz tudományos hitvallásáról: „…életem fő célkitűzése és törekvése csak az volt, jó agykutatónak, a 20. század végi értelemben kultúrembernek és a történelmi körülményeink között tisztességesnek, de mindenekfelett kereszténynek maradni”.

A rendszerváltást követő időszak politikai változásai, egyes politikusokhoz kötődő őszinte véleménye, a demokratikus ellenzék gondolatvilágát és a történelmi helyzetet elemző jegyzetei, levelei fontos kordokumentumok. Intenzív levélváltásai korábbi iskolatársával, Szilágyi Dénessel, valamint a Stockholmban dolgozó világhírű orvos kollégájával, Klein Györggyel a társadalomban lappangó antiszemitizmus kérdésében nyílt őszinteséggel tárja fel a korszak egyes szereplőinek ellentmondásos megnyilatkozásait. Évtizedek óta a holokauszt borzalmairól folytatott vita kérdésében is igen világosan fogalmazott a Zárszó egy holokauszt-megemlékezéshez című előadásában, mely a Hadtörténeti Intézetben hangzott el 1994. május 26-án. „Próbáljuk magunkat mentegetni és van ebben valami igazságnak némi magja, hogy a magyar zsidóság végzetes tragédiája, a holokauszt csak a náci megszállással vehette kezdetét, de súlyos rövidlátás lenne nem tudomásul vennünk, hogy az ebben történt magyar részvétel nem derült égből villámcsapásként jött ránk, hanem egy hosszú, már a trianoni katasztrófa után megindult társadalmi tudatváltozás által előkészített talajban kaphatott tápot.”

Szentágothai János kötetben közölt országgyűlésbeli felszólalásai egyes törvénytervezetek kapcsán joggal vetik fel azt a kérdést, hogy a későbbi országgyűlési képviselők vajon olvasták-e ezeket a nagy ívű és mély bölcseleten alapuló hozzászólásokat? Napjainkban nagy vita kerekedett a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban a középiskolai oktatás keretében, s a pedagógus társadalom, de elsősorban a politika igencsak megosztott a kérdés megítélésében. A sajnos a sokak által feleslegesnek tartott kötelező olvasmányok fontosságát azonban a jó pedagógiai érzékkel rendelkezők nem kérdőjelezik meg. E közbevetés azért juthat az olvasó eszébe, mert Szentágothai János felszólalásait, és ezekhez szorosan kapcsolódó levelezését ugyanis kötelező olvasmánnyá kellene tenni napjaink képviselői

számára is. Az országgyűlés munkájának színvonala alapvetően pozitív irányba mozdulna el, s a társadalom kiábrándultsága a politikai „elitből” jelentős mértékben megváltozna. A kötetet talán a legjobban Szentágothai egyes leveleiből, jegyzeteiből egy-egy fontosabb idézet illusztrálja.

„Nem szabad itt elfelejtkeznünk a társadalmak meghaladottnak hitt olyan kóros jelenségeiről, mint a tudománytalan vakhitek általános elterjedése és a tömegkommunikációs közegek által közpénzeken propagált olyan abszurditásoktól, mint ufók, Bermuda-háromszög, asztrológia pszichizmusok, (telepátia, extraszenzoriális percepció, telekinézis, agytorna, nulladik típusú találkozások, csodagyógyszerek, szibériai Petőfik stb). A „sátánvallások”, fekete mágia, a középkori krízisek idején előjött táncőrületek, flagelláns felvonulások stb. kiújulásai a tudományos és technológiai forradalom hajnalán.” (Helyzetelemzés, 1992, 125–126.). Több mint húsz évvel később napjainkban mintha semmi sem változna, fizetett hirdetésekben folyik a „népbutítás” a különböző bizonytalan eredetű étrendkiegészítőkről, távgyógyászattal, valóságshow-műsorokkal fűszerezve, mindez az érték nélküli fogyasztói társadalom fetisizálása.

Továbbolvasva Szentágothai professzor Otthonunk-e a XX. század? kérdéssorozatra a Hajdú Bihari Naplóban 1991. februárjában megjelent válaszait, így vall arról, hogy miben hisz: „A zsidó-keresztény erkölcsi világrend végre helyes belső arányaival való újjáéledésében (tehát egyértelműen nem valami újabb »keresztény kurzusban«, vagy akár zsidó, akár keresztény fundamentalizmusban!). Ehhez azonban egy XX–XXI. századi ismereteinknek megfelelő radikális teológiai megújulás is kell: (hiszünk, mi keresztények) az egyetemleges keresztény apostoli hitvallásban, (a zsidók is) a szent szövegeink lényegi igazságában, de meg vagyok győződve a hamis ontológiai dualizmustól való elszakadás és a modern tudományok által sugallt radikális teológiai újragondolás abszolút szükségességében. Végül – ismét nem utolsósorban – hiszem, hogy az ateisták vagy agnosztikusok (ma már a modern társadalmak többségét képezők) belátják, hogy hitetlenségük éppúgy vallás, mint bármelyik másik és nem „tudományos világnézet”. (Tudniillik, egyik sem bizonyítható, vagy cáfolható.) Ezért viselkedjünk egymás iránt ennek megfelelően.”

Anatómiai precizitása nemcsak tudományos pályáját jellemezte, az a társadalmakat mindennapjaikban érintő fontos kérdésekben is megnyilvánult, amint e kötetben összegyűjtött írásaiból is világosan kitűnik. A kötet méltó módon mutatja be saját írásain keresztül a világhírű humanista tudóst, akinek tiszteletére az UNESCO a 2012-es évet az ő szellemi hagyatékának szentelte. (Egy magyar demokrata, Szentágothai János politikai hitvallása, Válogatta és jegyzetekkel ellátta: Réthelyi Miklós Budapest: Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány, 2014, 297 p.)

Balázs Ervin

az MTA rendes tagja