|
|
RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Dávidházi Péter
Tatán született 1948-ban. Az MTA levelező tagja, az MTA
Irodalomtudományi Intézet kutatóprofesszora, az ELTE Anglisztikai
Tanszékének professzora, irodalomtörténész, szűkebb szakterülete:
kultusztörténet, kritikatörténet, tudománytörténet.
Levelező taggá választása óta új témája (melynek
köréből számos tanulmányt publikált): bibliai hagyományok újabb
irodalmunkban. Sajtó alá rendezi Arany hun trilógiáját a kritikai
kiadás keretében. 2010-től az MTA Irodalomtudományi Bizottságának
elnöke, 2013-tól az I. Osztály alelnöke, számos hazai és külföldi
testület és szerkesztőség tagja. Szaktanulmányai, cikkei mellett
nagy jelentőségűek kötetszerkesztései: Párbeszédben Ruttkay
Kálmánnal (2014); New Publication Cultures in the Humanities:
Exploring the Paradigm Shift. Ed. Péter Dávidházi, Amsterdam
University Press, 2014. OTKA projektet szervez és irányít (Gyáni
Gáborral): Tudomány és művészet a nemzetépítés szolgálatában.
Ajánlók: Bitskey István, Imre László,
Kulcsár Szabó Ernő
•
S. Varga Pál
Debrecenben született 1955-ben. Az MTA levelező
tagja. A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi
Intézetének egyetemi tanára, szűkebb szakterülete a 19. századi
magyar irodalomtörténet.
A levelező tagság elnyerése óta új témákkal és
fogalmakkal bővült kutatási területe: akkulturációs stratégiák,
nemzeti emlékezethely, vallásbölcselet. Az újraszőtt háló
című kötete például a kulturálisdmintázatok hálózatát rendszerezi.
Egy német nyelven megjelent irodalomtörténeti munkához írt fejezetei
a 19. század új fejlődésrajzát adják. Akadémikusként nemcsak az MTA
Doktori Tanácsának, az Osztrák–Magyar Vegyesbizottságnak és a
Lendület program zsűrijének tagja, hanem osztályüléseken és más
fórumokon aktív és nívós véleményformálónak bizonyul, akár a
tudománymetriai értékelés, akár az új doktori követelményrendszer,
akár más nehéz kérdés kerül szóba.
Ajánlók: Imre László, Ritoók Zsigmond,
Szegedy-Maszák Mihály
•
Tolcsvai Nagy Gábor
Budapesten született 1953-ban. 2010 óta az MTA
levelező tagja. Az ELTE egyetemi tanára. Fő szakterülete a
funkcionális kognitív nyelvészet.
Levelező taggá választása óta 53 közleménye jelent
meg. A magyar nyelvtudományban nevéhez kötődik a kognitív
nyelvészeti kutatások legtöbb jelentős eredménye. Kiemelendő A
kognitív szemantika (2011) c. kötete, mert megjelenésével immár
a kognitív szemantika is kellő színvonalon képviselve van nálunk.
Bevezetés a kognitív nyelvészetbe (2013) c. munkája a kognitív
nyelvészet elméletéről s ezen elméletnek a nyelvleírásban való
alkalmazási lehetőségeiről nyújt kézikönyv jellegű informatív
összefoglalást. Munkássága a nyelvtudomány több ágára is kiterjed.
Ajánlók: Kiss Jenő, Kósa László,
Kulcsár Szabó Ernő
LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Borsos Balázs
Budapesten született 1961-ben. Az MTA doktora
(2010), tudományos tanácsadó, MTA BTK Néprajztudományi Intézet,
Budapest. Szűkebb szakterülete: etnográfia (etnokartográfia,
néprajzi informatika), ökológiai antropológia, afrikanisztika.
Tárgyukat és módszerüket tekintve is jelentős
monográfiák szerzője, gyűjteményes kötetek szerkesztője.
Dolgozatainak jelentős hányadát nívós hazai és külföldi szaklapok
közölték. Az európai etnológiában úttörő módon, számítógépes
programmal megvalósított klaszteranalízis nyomán rajzolta meg a
magyar népi kultúra térbeli tagolódását, jelölte ki a műveltségi
javak és a tájnyelvi elemek földrajzi elterjedése alapján
körvonalazódó régiók határait (A magyar népi kultúra regionális
struktúrája I-II. Budapest, 2011). Ezért a munkájáért részesült
2014-ben Akadémiai Díjban. Egyetemi oktatómunkát 1986 óta
rendszeresen végez, többségében az ELTE BTK Néprajzi Intézetében,
mind a graduális, mind a posztgraduális képzésben. Az ökológiai
antropológia elméletét és módszertanát mutatja be Elefánt a hídon
című kötete (L’Harmattan, 2004), melynek lényegét rendszeresen
előadja az ELTE Európai Etnológia néven működő doktori programjában.
Jeles tanítványai révén alakul már iskolateremtő hatása.
Felelős szakmai közéleti tisztségek egész sorát
látja el (közgyűlési doktor képviselő, a Néprajztudományi Bizottság
elnöke, az AKT tagja, az MTA Jelölőbizottság tagja), nemzetközi
kapcsolatrendszere kiváló (az IUAES nemzeti bizottságának titkára, a
hazai Humboldt Egyesület Etikai Bizottságának tagja, korábban a Man
and Biosphere nemzeti bizottságának tagja). Maradandó eredményeket
felmutató kutató, a szakterület kiemelkedő személyisége, akinek
teljesítménye nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő.
Ajánlók: Kósa László,
Paládi-Kovács Attila, Vásáry István
•
Dobos István
Székesfehérváron született 1957-ben. Az MTA
doktora, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi
Intézetének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a 20. századi
magyar irodalomtörténet.
Irodalomtörténeti eredményei kezdeményező erejűek
elsősorban a műfajtörténet, a novellatörténet, az önéletírás
területén: Alaktan és értelmezéstörténet (1995); Az én
színrevitele (Önéletírás a 20. századi magyar irodalomban)
(2005). Elméleti köteteivel (Beszédhelyzetben, 1993; Az
irodalomértés formái, 2002) részt vállalt a magyar
irodalomtudomány szemléletváltásának formálásában. Tevékenysége
hatékonyan szolgálta a magyar irodalom külföldi hozzáférhetőségét:
magyar irodalomtudományi terminológiai szójegyzéket tett közzé
Finnországban, az USA-ban pedig szerkesztője a kelet-európai
irodalmakat bemutató angol nyelvű kézikönyvnek. 2012-től egyik
irányítója a Kosztolányi kritikai kiadásnak. Tudomány- és
oktatáspolitikai munkája sokrétű: a 80-as, 90-es évek tudományos
szemléletváltásának elterjesztése, tanítványok nevelése terén igen
eredményes volt. Tanított Ausztriában és Finnországban, tagja az MTA
Irodalomtudományi Bizottságának, elnöke a Bolyai János Kutatói
Ösztöndíj Nyelvi-Irodalmi Szakbizottságának, a debreceni Irodalmi
Intézet évkönyvének, a Studia Litterariá-nak felelős szerkesztője
stb. Magas szintű oktatói tevékenysége mellett oktatói segédanyagok
kiadása is fűződik a nevéhez, több ízben szervezte meg a Nemzetközi
Magyarságtudományi PhD konferenciát. Levelező taggá választását
indokolja kiterjedt tudományos munkássága (8 önálló kötet, ebből 2
hálózati, 11 kötet szerkesztése, 81 tanulmány, ebből 15 idegen
nyelven) és nemzetközi szerepvállalása.
Ajánlók: Imre László, Somfai László,
Szegedy-Maszák Mihály
•
Gósy Mária
Bonyhádon született 1952-ben. 1993 óta a
nyelvtudomány doktora. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos
tanácsadója és az ELTE BTK egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a
fonetika és a beszédtudomány.
Fő kutatási területei: az általános és magyar
fonetika, a pszicholingvisztika, a beszédprodukció és a
beszédpercepció, az anyanyelv-elsajátítás és a beszédpatológia egyes
területei. Fontosabb eredményei: a fonetika hazai megújításának – a
20. század utolsó harmadában bekövetkezett technológiai változások
kínálta lehetőségekkel élve – Gósy Mária a vezető alakja, akit
kutatói tevékenysége a beszédtudomány művelésében nemzetközi szintre
emelt. Eredményei megmutatkoznak a nyelvészet bizonyos más területei
(pragmatika, szociolingvisztika, fonológia, beszédtechnológia,
nyelvtörténet) szemléletének alakulásához nyújtott
hozzájárulásukban, valamint bizonyos beszédterápiás alkalmazásokban
is. Hazai és külföldi publikációs aktivitása, hivatkozási indexe,
nemkülönben tudományos közéleti szerepvállalása egyaránt kiemelkedő.
Ajánlók: Honti László, Kiss Jenő,
Nyomárkay István
•
Kecskeméti Gábor
Szolnokon született 1965-ben. 2008 óta az MTA
doktora. Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, a
Miskolci Egyetem egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a régi magyar
irodalom története.
Tarnai Andor tanítványaként fordult érdeklődése a
16–18. század irodalomtörténete felé. A régiség retorikai
megalkotottságának feltárására történeti kommunikációelméleti
keretet dolgozott ki, amely lehetőséget ad az irodalmi szövegek és a
filozófiai-teológiai eszmék együttes tanulmányozására és az
irodalomról való egykorú gondolkodás árnyalt leírására.
Műfajtörténeti monográfiája (1998) nyomán az általa javasolt
szemlélet és módszertan széles körben meghonosodott,
következtetéseit a 19–20. századi irodalom elemzéseire is
kiterjesztették. A 16–17. sz. fordulójának retorikaelméleti
hagyományát korszak-monográfiában (2007) illesztette
kritikatörténeti kutatásokba. Újabban a kora újkori filológiai
elméletet tanulmányozza. Műveit beható tárgyismeret és széles
látókörű távlatosság, a nemzetközi irodalomban való naprakészség és
szemléleti eredetiség jellemzi. Értékeket szintetizálni képes
tudományszervező, a szakmai közélet aktív szereplője. Az MTA
Textológiai Munkabizottsága a kritikai kiadásokra vonatkozó
alapelveinek egyik kidolgozója. Számos tudományos és felsőoktatási
bizottság vezetője vagy tagja, sorozat- és folyóirat-szerkesztő
(Irodalomtörténeti Közlemények), konferenciaszervező, európai
kutatási programok résztvevője. A Miskolci Egyetemen – hazánkban
elsőként – filológiai-textológiai posztgraduális képzőhelyet
alakított ki. A középnemzedék szakmailag kiemelkedő, felelős,
sokoldalúan tájékozott tagja, akinél a magas minőségigényhez mindig
kollegiális gondolkodás társul.
Ajánlók: Bitskey István, Imre László,
Kulcsár Szabó Ernő, Tolcsvai Nagy Gábor,
Vizkelety András
•
Kenesei István
Budapesten született 1947-ben. Az MTA doktora, az
MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos tanácsadója, majd igazgatója.
Szakterülete: elméleti nyelvészet, szűkebb szakterülete a mondattan.
Kenesei István az elméleti nyelvészet és azon belül
elsősorban a mondattan nemzetközi hírű művelője. A magyar mondattan
számos területén alkotott maradandót (kidolgozta az alárendelés
szintaxisát, tisztázta a szófajok kérdését, egzakt kritériumok
alapján megállapította a magyar segédigék osztályát, meghatározta a
fókusz szemantikáját, kidolgozta a prozódiai egységek és a szintaxis
összefüggéseinek részleteit. Szerkesztője és szerzője az
Approaches to Hungarian c. sorozatnak, amely a magyar nyelvre
vonatkozó elméleti kutatások legrangosabb publikációja. Szerkesztője
az Általános Nyelvészeti Tanulmányok c. folyóiratnak. Idegen
nyelvű tanulmányai kiemelkedő nemzetközi folyóiratokban,
gyűjteményes kötetekben láttak napvilágot. Publikációinak száma 136,
ezekre az ismert hivatkozások száma több mint 1000, h-indexe 16. A
mondattanon kívül foglalkozott fonológiával,
|
|
|
morfológiával, alkalmazott nyelvtudománnyal és
nyelvpolitikai kérdésekkel is. Kiemelkedő a tudományszervezői
tevékenysége, számos fontos hazai és nemzetközi szervezet tagja.
Kiváló oktató: nemcsak alapító vezetője az SZTE Nyelvtudományi
Doktori Iskolájának, hanem elindította a nyelvészeti doktorátusra
készülő hallgatók legfontosabb fórumát, a Nyelvészeti Doktoranduszok
Országos Konferenciáját is, és sorozatszerkesztője az ebből
született LingDoc-nak. Vendégprofesszorként többek között
tanított az USA-ban, a Velencei és az Utrechti Egyetemen.
Ajánlók: É. Kiss Katalin, Honti László,
Kiefer Ferenc, Róna-Tas András
•
Kontra Miklós
Budapesten született 1950-ben. 2006 óta az MTA
doktora. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar
Nyelvtudományi Tanszékének professzora. Szakterülete a
nyelvtudomány, szociolingvisztika.
Kontra Miklós a Labov-féle variációs
szociolingvisztika magyar nyelvtudományban való meghonosításának és
művelésének kiemelkedő, nemzetközileg ismert és elismert alakja. A
magyar élőnyelvi kutatások szociolingvisztikai szemléletű
megszervezésében, munkatársak kinevelésében oroszlánrészt vállalt,
megalapozva az első folyamatosan működő, a magyar nyelvterület
egészére kiterjedt szociolingvisztikai kutatásokat. Munkássága révén
megkezdődtek és kiemelkedő eredményeket hoztak a magyar nyelv
empirikus, élőnyelvi vizsgálatai, egyúttal termékeny elméleti és
módszertani újítást eredményezve a magyar nyelv tudományos
leírásában. Három nagy szociolingvisztikai kutatás vezetése, ill. a
vezetésben való részvétel kötődik nevéhez: A magyar nyelv a
Kárpát-medencében a XX. század végén, a Magyar nemzeti
szociolingvisztikai vizsgálat és a Budapesti
szociolingvisztikai interjú. A szerkesztésében és
társszerzőségében megjelent Nyelv és társadalom a
rendszerváltáskori Magyarországon (2003), ill. a tőle jegyzett
Hasznos nyelvészet (2011) című kötetek fontos kutatási
eredményekkel szolgálnak – nem csak nyelvtudományi szempontból.
Kutatásainak része a nyelvi jogok és a nyelvpolitika, a kisebbségek,
a nyelv és oktatás témaköre. Iskolateremtő személyiség. Kiterjedt
nemzetközi szakmai kapcsolatokkal rendelkezik, számos nemzetközi
kutatás résztvevője, nemzetközi folyóirat szerkesztőségi tagja.
Kutatási eredményei jelentős nemzetközi fórumokon jelennek meg,
mérhető hatást keltve.
Ajánlók: Kiss Jenő, Kulcsár Szabó Ernő,
Tolcsvai Nagy Gábor
•
Salvi, Giampaolo
Locarnóban (Svájc) született 1954-ben. 2001 óta az
MTA doktora. AZ ELTE BTK Olasz Tanszékének egyetemi tanára.
Szakterülete az olasz leíró és elméleti nyelvtan, az újlatin nyelvek
történeti vizsgálata.
Az olasz nyelvre vonatkozó kutatásait a L. Renzivel
és A. Cardinalettivel szerkesztett háromkötetes olasz leíró
nyelvtanban tette közzé (Grande Grammatica Italiana di
Consultazione, Bologna, 2001). Olasz leíró nyelvtana (Nuova
grammatica italiana, Bologna, 2004, társszerző) a legjobb leíró
nyelvtanok közé tartozik. Az olasz nyelvjárásokról többek között az
Oxford University Press-nél megjelent The Syntax of Italian
Dialects (2003) írt. Figyelemre méltó eredményeket ért el a
vulgáris latin, az ófrancia, a galego-portugál és a középkori olasz
mondattan kutatásában. Renzivel együtt írt nyelvtörténeti
összefoglaló munkája 2010-ben jelent meg (Grammatica
dell’italiano antico, Bologna). Kisebb közleményeinek többsége
neves nemzetközi kiadványokban jelent meg. Salvi a nyolcvanas évek
elejétől van jelen a nemzetközi nyelvészeti életben. A nemzetközi
romanisztikai és történeti nyelvészeti kongresszusok aktív
résztvevője. Munkáira az ismert hazai hivatkozások száma kb. 50, a
külföldieké kb. 475/735. Giampaolo Salvi megválasztásával a Magyar
Tudományos Akadémia egy nemzetközi hírű romanistával gazdagodna.
Ajánlók: É. Kiss Katalin, Kiefer Ferenc,
Ritoók Zsigmond
•
Szajbély Mihály
Budapesten született 1952-ben. 2004 óta az MTA
doktora. Irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karának professzora, dékánja, Magyar Nyelvi és
Irodalmi Intézetének vezetője. Szűkebb szakterülete a magyar
irodalom története a felvilágosodás korától napjainkig.
Tevékenysége a tudományos szövegkiadástól a
kritikatörténeten, az irodalom műfaji, poétikai, eszme- és
stílustörténeti kérdéseinek kutatásán át az irodalomkritikáig
terjed. Kiemelkedő eredményeket ért el korszerű elméleti módszerek
alkotó irodalomtörténeti alkalmazásában, főként a rendszerelmélet és
a médiaelmélet terén. Kritikatörténeti munkásságának főműve a magyar
irodalmi felvilágosodás korának irodalom-szemléletét bemutató
monográfia; rendszerelméleti tájékozódásának eredményeként jött
létre A nemzeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon
alakulásában Világos után c. monográfiája (2005), a médiaelmélet
és -történet módszereit alkalmazta Intermediális randevúk a 19.
században című 2008-as kötetében, illetve 2010-es
Jókai-monográfiájában. Komplex irodalomtudományi munkásságának
kiemelkedő eredménye Csáth Géza írói életművének hatkötetes
szövegkiadáson, monográfián és további tanulmányokon alapuló teljes
körű feltárása. A szegedi és az országos tudományos közélet aktív
szereplője, iskolateremtő tudós, a nagyhírű szegedi Csetri-iskola
örökségének méltó folytatója. Jelentős érdemeket szerzett a 18–20.
századi magyar irodalom külföldi megismertetésében.
Ajánlók: Róna-Tas András,
S. Varga Pál, Vizkelety András
•
Szovák Kornél
Sárváron született 1962-ben. Az MTA doktora, a PPKE
BTK egyetemi docense. Fő kutatási területe a közép-latin filológia,
azon belül a középkori egyház-, eszme- és művelődéstörténet. Ez
magyar szempontból gyakorlatilag a magyar irodalom első öt
századának (azaz első felének) alapos és körültekintő ismeretét
jelenti.
1986-ban, 2001-ben, 2004-ben hosszabb ideig, több
alkalommal pedig rövidebb kutatóúton Rómában, 1994-ben és 1999-ben
Münchenben volt kutatási ösztöndíjjal. 2001 óta évi rendszerességgel
folytat kutatásokat a Vatikáni Titkos Levéltárban. Hazai tudományos
fórumok mellett nemzetközi konferenciákon (pl. 1992-ben Londonban,
1995-ben Leedsben, 1998-ban Velencében, 2001-ben Rómában és
Utrechtben, 2008-ban Piliscsabán) tartott idegen nyelvű előadásokat.
Szakmai elismerésként 1993-ban az MTA Ókortudományi Társaság
Révay-díját kapta, a társszerkesztésében megjelent Mons Sacer
három kötete számára 1997-ben az MTA Művészettörténeti Bizottsága az
Opus mirabile-díjat ítélte oda. 1997 és 2001 között Széchenyi
Professzori Ösztöndíjas volt. 2004-ben Akadémiai Díjat kapott. 2008
óta a Nemzetközi Diplomatikai Bizottság tagjává választotta, 2009
óta az Antik Tanulmányok, 2014 óta az Acta Antiqua
szerkesztőbizottsági tagja. Jelenleg második ciklusát tölti a
Klasszika-filológia Bizottság elnökeként. Több cikluson keresztül
volt OTKA szakzsűri tagja, ill. elnöke, két cikluson át a MAB
szakkollégiumának, ill. a Bolyai Ösztöndíj szakmai kollégiumának
tagja.
Ajánlók: Madas Edit, Maróth Miklós,
Ritoók Zsigmond
•
Tallián Tibor
Salzburgban született 1946-ban. 2013 óta az MTA
doktora. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanára, az
MTA BTK Zenetudományi Intézet tudományos tanácsadója. Szakterületei
a 19-20. századi magyar zene- és zenei intézménytörténet, Bartók
Béla élete és zenéje, a nemzetközi és magyar opera- és dalműfaj
története.
Tallián Tibor a zenetudomány nemzetközi élvonalába
tartozik. Az MTA Zenetudományi Bizottságának elnöke, az MTA BTK
Zenetudományi Intézet tudományos tanácsadója, a Studia
Musicologica főszerkesztője. Sok hallgatót vonzó előadásokat
tartott az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén. Szakterülete a 19. és
20. századi zene. Bartók Béláról magyarul és idegen nyelven
megjelent könyve, a magyar operajátszásról és hangversenyéletről
kiadott monográfiája, Wagner zenéjéről idegen nyelven is olvasható
tanulmányai szakmájának élvonalába emelték. Feldolgozta Bartók
amerikai fogadtatásának dokumentumait, közreadta e magyar szerző
önéletrajzi írásait. Erkel operáinak kritikai kiadásával olyan
sorozatot indított el, amely teljesen átalakította e szerző
tevékenységéről korábban kialakult nézeteket. Újjáalakította az MTA
Zenetörténeti Múzeumát. Nemzetközi ülésszakokat szervezett Bartók,
Joseph Haydn és Liszt munkásságáról, valamint a nemzeti opera
műfajáról. Schodel Rozália és a hivatásos magyar operajátszás
kezdetei című, több évtizeden át készült, alapkutatásra, hazai és
külföldi levéltárak anyagára épülő, hatalmas terjedelmű munkája a
legutóbbi évek egyik legkiemelkedőbb tudományos teljesítménye. A
legjelentősebb élő zenekritikusunk, aki fiatalabb zenetudósaink
hosszú sorát nevelte. A magyar szellemi élet kimagaslóan jelentős
képviselője.
Ajánlók: Madas Edit, Somfai László,
Szegedy-Maszák Mihály
KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA
Gregory Nagy (Böszörményi Nagy Gergely)
Budapesten született 1942-ben. A Harvard Egyetem
professzora. Szűkebb szakterülete a korai görög líra vizsgálata.
A mai ókortudomány egyik legjelentősebb
képviselője. Az American Academy of Arts and Sciences tagja, az
American Philological Association volt elnöke, számos egyetem
díszdoktora. Kiemelkedőek az ókori irodalmi kánon kialakulására
vonatkozó eredményei, melyek az ókortudomány egyetemi tananyagát is
meghatározzák. A Harvard Egyetemen doktori iskola vezetőjeként és
témavezetőként iskolát teremtett. Több összefoglaló kézikönyv
szerkesztője és szerzője (Greek Literature, 9 vols.,
Routledge 2001; Cambridge History of Literary Criticism,
vol. 1, ed. G. Kennedy, Cambridge UP 1989, pp. 1-77). A hazai
ókortudománnyal szoros kapcsolatot ápol.
Ajánlók: Madas Edit, Maróth Miklós,
Ritoók Zsigmond
TISZTELETI TAGSÁGRA AJÁNLJA
Richard Taruskin
New Yorkban született 1945-ben. A University of
California, Berkeley, professor emeritusa, szűkebb szakterülete az
orosz zenetörténet, a 20. századi zene és a zenei Aufführungspraxis.
Taruskin professzor az Amerikai Egyesült Államok
egyik legjelentősebb zenetudósa, az American Musicological Society
és a Royal Academy of Music tiszteleti tagja, az American Academy of
Arts and Sciences és az American Philosophical Society tagja. A
Columbia Egyetemen doktorált és tanított, majd 1986-tól a University
of California, Berkeley professzora. Sokoldalú kutatásaiból
kiemelkedő jelentőségűek az orosz zenéről írt tanulmányai.
Világszerte zenetörténeti alapkönyvként forgatott hatkötetes munkája
a The Oxford History of Western Music (2005–2009). Egy
évtized óta rendszeresen részt vesz a magyar zenetudomány MTA égisze
alatt rendezett nemzetközi konferenciáin.
Ajánlók: Ritoók Zsigmond, Somfai László,
Szegedy-Maszák Mihály
|
|
