RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK

Csépe Valéria

Várpalotán született 1951-ben. A jelölt a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Központ Agyi Képalkotó Központ kutatóprofesszora. 2007-ben lett az MTA levelező tagja, 2008 és 2014 között a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese volt. Mindeközben folytatólagosan végezte kognitív idegtudományi tevékenységét és oktatómunkáját. Eredményesen folytatott kutatásainak központi témája az olvasás zavarainak módszeres vizsgálata, évek óta élenjáró kutatója a diszlexia alapját képező fonológiai diszkriminációs zavarok vizsgálatának. Az agyi elektromos működés módszereivel az anyanyelvi mássalhangzórendszer normál és kóros diszkriminációs működését elemzi. A módszer alkalmazását kutatócsoportja kiterjesztette, különösen eredményesek kutatócsoportja vizsgálatai a prozódiai információk feldolgozásának elemzésében.

2007 és 2015 között kifejtett szakmai munkájának volumenét jelzi, hogy 2 saját és 5 szerkesztett kötete jelent meg. A rangos szakfolyóiratokban közölt szakmai írásainak száma 43, további tanulmányainak és könyvfejezeteinek száma 27, és konferenciakötetben jelent meg 17 írása. Igen tevékeny előadói és szervezői szerepet vállal a szakma hazai és nemzetközi konferenciáin. Szakmai munkájának új perspektívát ad az MTA TTK keretében – aktív szakmai és szervezői közreműködésével – létrejött Agyi Képalkotó Központ, amelynek elnöki biztosa és a kutatócsoport vezetője.

Ajánlók: Bálint Csanád, Hámori József, Hunyady György, Pléh Csaba, Török László

•
 

Gyáni Gábor

Hódmezővásárhelyen született 1950-ben. 2010 óta az MTA levelező tagja. Az MTA BTK Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora és témacsoport-vezetője. Szűkebb szakterülete a 19–20. századi magyar társadalom- és mentalitástörténet, valamint a történetírás elméleti és módszertani kérdései.

Levelező taggá választása (2010) óta 133 közleménye jelent meg, ebből 12 idegen nyelven. Újabb munkái közül kiemelkedik három tanulmánykötete (Az elveszíthető múlt, 2010; Az urbanizácó társadalomtörténete, 2012; Nép, nemzet, zsidó, 2013), melyekben részben a történetírás elméleti kérdéseivel, részben társadalomtörténeti témákkal foglalkozik. Olyan kulcsfogalmakat és problémákat vizsgál innovatív módon, melyek napjaink történet- és emlékezetpolitikai diskurzusának is központi kérdései. Gyakori résztvevője a történelemmel kapcsolatos hazai közéleti vitáknak, melyekben mindig szakmai megalapozottsággal szólal meg. Teljesítménye külföldön is figyelmet váltott ki.

Ajánlók: Marosi Ernő, Ormos Mária,

Romsics Ignác

•

Kelemen János

Kassán született 1943-ban. 2004 óta az MTA levelező tagja. Az ELTE BTK Filozófia Intézetének oktatója, professor emeritus. Szűkebb szakterülete: analitikus filozófia, nyelvelmélet, valamint klasszikus olasz irodalom (Dante-, Petrarca-kutatások) és olasz filozófiatörténet (Benedetto Croce-kutatások.)

Kelemen János nagy formátumú filozófus, kutató és oktató. Tudományos érdeklődésének fókuszában a nyelvfilozófia és az analitikus filozófia. illetve e két diszciplína hermeneutikai alkalmazása áll (Dante- és Petrarca-elemzések.) Legújabb – 2015-ös – könyvében („Komédiámat hívom tanúmul” c. vizsgálódásában) a költői nyelv önreflexív rétegeit vizsgálja. Oktatói munkássága: 2008-ig volt az ELTE BTK Filozófiai Tanszékcsoport vezetője, valamint 2012-ig vezette az ELTE Filozófiai Doktor iskoláját, Doktoranduszainak száma kilenc kutató. Tudományszervezőként évente négy-öt nemzetközi konferencia megrendezése fűződik a nevéhez, ezekből kiemelkedik: Commentare Dante oggi (ELTE és az Istituto Italiano di Cultura di Budapest), 2014. november 27–29.). Legfrissebb könyve: „Komédiámat hívom tanúmul” Az önreflexió nyelve Danténál. Bp. 2015., valamint The Rationalism of Georg Lukács. New York, Macmillan, 2014. 117 tételes publikációs listájának harmada idegen nyelven jelent meg. Díjak: Nemzetközi Benedetto Croce díj (2003), Széchenyi-díj (2007).

Ajánlók: Almási Miklós,

Heller Ágnes, Pléh Csaba

•

Solymosi László

Veszprémben született 1944-ben. 2010 óta az MTA levelező tagja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a középkori magyar társadalom- és egyháztörténet, oklevél- és pecséttan, forráskiadás.

Külföldön is elismert középkorkutató, a Nemzetközi Diplomatikai Bizottság elnökségi tagja. Levelező tagsága óta közel 50 publikációja jelent meg. Másodmagával várostörténeti forráskiadványt tett közzé (Supplementum ad Monumenta civitatis Vesprimiensis 2010). Négy tanulmányát vezető folyóiratok (Archiv für Diplomatik, Bibliothèque de l’École des chartes) közölték. Tisztázta Szent László király temetkezési helyét, új ismeretekkel gazdagította a korai angol–magyar és itáliai–magyar kapcsolatok történetét. 5 új doktorandusz témavezetője lett, sikeresen védett hallgatói száma 11-ről 15-re nőtt. Sok tanítványa tudományos pályán dolgozik. A Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság elnöke. Négy újabb kitüntetést nyert el.

Ajánlók: Glatz Ferenc, Orosz István,

Paládi-Kovács Attila, Székely György

•

Zsoldos Attila

Budapesten született 1962-ben. 2010 óta az MTA levelező tagja. Jelenleg az MTA BTK Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora. Szűkebb szakterülete: a magyar középkor, azon belül az Árpád- és Anjou-kor története.

Történetírói tevékenységét a gondosság, az igényesség és a szakmai minőség jellemzi. Irányítása mellett a magyar középkorkutatás magas színvonalú tudományos műhelye jött létre az MTA BTK Történettudományi Intézetében, mely országosan összefogja az ilyen irányú kutatásokat, s nemzetközi kapcsolatrendszere is dinamikusan fejlődik. Több mint 250 publikációja jelent meg, köztük 14 (szerzőként, illetve szerkesztőként jegyzett) önálló kötet. Akadémiai levelező taggá választása (2010) óta 30 tanulmányt, valamint 1 szerzői és 1 szerkesztett kötetet adott közre. Ezen időszak publikációi közül kiemelkedik a Magyarország világi archontológiája 1000–1301 (Budapest, 2011) című, 2015-ben Akadémiai Díjjal kitüntetett kötet, mely a magyar középkor archontológiai kézikönyvsorozatának az Árpád-kor időszakát feldolgozó darabja. A kötet fontosságát jelzi, hogy eddig közel 500 hivatkozás történt rá. A tudományos közéletben példamutatóan sokoldalú tevékenységet fejt ki. Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának 2014-ben újraválasztott osztályelnök-helyettese, számos bizottság és rangos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Munkásságát több szakmai és állami díjjal, kitüntetéssel ismerték el.

Ajánlók: Bálint Csanád, Glatz Ferenc, Hunyady György, Orosz István, Székely György
 

LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA

Bacsó Béla

Budapesten született 1952-ben. 1997 óta az MTA doktora. Munkahelye: ELTE BTK Művészetelméleti és Médiatudományi Intézet. Foglalkozása: tanszékvezető egyetemi tanár. Szűkebb szakterülete: filozófiai esztétika, hermeneutika, fenomenológia.

Széchenyi-díjas. Kutatásai nagyban hozzájárultak a korszerű művészetfilozófia megalapozásához. Hermeneutikai kutatásait összefoglaló könyvei (Die Unvermeidbarkeit des Irrtums. Essays zur Hermeneutik, Cuxhaven; 1997, Az eleven szép. Filozófiai és művészetelméleti írások, Kijárat Kiadó, 2006) jelentős vívmányokat hoztak a műértelmezés modern elméletében. Munkássága az irodalmi mű esztétikáján túl (A szó árnyéka, Paul Celán költészetéről, 1996) kiterjedt a képelmélet, s vele a művészettörténet fenomenológiai alapjainak elemzésére (Ön-arc-kép, 2012). Gadamer- és Heidegger-kutatásai, e tárgyú előadásai nemzetközi fórumokon is jelentős visszhangot keltettek. Legújabb vizsgálódásait Az elmélet elmélete c. kötete (Kijárat Kiadó, 2009) foglalja össze. Tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak, valamint számos nemzetközi filozófiai társaságnak.

Ajánlók: Almási Miklós,

Fehér M. István, Vajda Mihály

•

Benkő Elek

Kolozsvárt született 1954-ben. 2003 óta az MTA doktora. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének igazgatója. Szűkebb szakterülete a középkori Magyarország régészete és története.

A magyar középkori régészet vezető kutatója. A nevével jelzett 6 önálló és további 3, társszerzőségben megjelent könyve monografikus jellegű. Kiemelkedő jelentőségű a középkori Keresztúr szék régészeti topográfiája, A középkori Székelyföld című monográfia, a középkori harangöntésről és a zarándokjelvényekről írt könyve, a székelyföldi középkori mezővárosokról, a székelyföldi középkori udvarház és nemesség problémájáról, az erdélyi középkori bronzművességről és a székely írásról (rovásírás) készített monográfiái. E művek mellett 66 cikk és 81 lexikonszócikk szerzője. Külön említendő A középkor és a kora újkor régészete Magyarországon című kétkötetes, és az In medio regni Hungariae című, kézikönyv jellegű tanulmánykötet megírásában és szerkesztésében nyújtott teljesítménye. Külső alapító tagja az ELTE régész doktori iskolájának, előadásokat tart a Babeş-Bolyai Egyetem magyar nyelvű tagozatán. 2012 óta önálló doktorátusvezetői joga van a romániai egyetemeken. Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel, Ipolyi Arnold- és Entz Géza-díjjal tüntették ki; Székelykeresztúr város díszpolgára.

Ajánlók: Bálint Csanád, Borhy László,

Galavics Géza, Glatz Ferenc, Hunyady György, Marosi Ernő, Solymosi László,

Szabó Miklós, Török László

•

Fodor Pál

Aszófőn született 1955-ben. 2007 óta az MTA doktora. Jelenleg az MTA BTK főigazgatója. Szűkebb szakterülete: a 14–17. századi Oszmán Birodalom története.

Több mint kétszáz publikációjának (köztük 14 önálló kötet) többségét az oszmán állam kialakulása, társadalmi és katonai szervezete, az oszmán politikai gondolkodás és államideológia, a magyarországi török hódítás és berendezkedés témakörében tette közzé. A hazai és nemzetközi oszmanisztika és kora újkortörténet megkerülhetetlen képviselője, akinek munkásságára éppúgy jellemző az interdiszciplinaritás, mint a magyar és egyetemes történeti kérdések szerves egészként történő bemutatása a forrásanyag és a szakirodalom teljes körű ismeretének birtokában. Tudományos eredményei mind a magyar, mind a nemzetközi kutatás számára nélkülözhetetlenek. Munkái sorából kiemelkednek a magyarországi török hódítás és az európai oszmán terjeszkedés kérdéseit új megvilágításba helyező monográfiái [Magyarország és a török hódítás. Budapest 1991.; The Unbearable Weight of Empire. The Ottomans and Central Europe – A Failed Attempt at Universal Monarchy (1390–1566). Budapest, 2015.], a korai oszmán-török hadszervezet új szempontú bemutatása (in: The Cambridge History of Turkey. Cambridge 2009. 192–226.), valamint az Oszmán Birodalom pénzügyi és igazgatási rendszerének átalakítását célzó reform-sorozat elemzése (Vállalkozásra kényszerítve. Az oszmán pénzügyigazgatás és hatalmi elit változásai a 16–17. század fordulóján. Budapest 2006.). Számos rangos honi és külföldi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja vagy főszerkesztője. A tudományos munka mellett aktívan szerepet vállal a szakmai közélet különböző testületeiben. Munkásságát több szakmai és állami díjjal, kitüntetéssel ismerték el.

Ajánlók: Frank Tibor, Glatz Ferenc,

Hazai György, Hunyady György,

Maróth Miklós, Orosz István,

Romsics Ignác,Székely György,

Vásáry István, Zsoldos Attila

•

Kövér György

Hajdúböszörményben született 1949-ben. 2010 óta az MTA doktora. Egyetemi tanár, az ELTE BTK Történelmi Doktori Iskola Társadalomtörténeti programjának vezetője, az MTA Tudományetikai Bizottság tagja, az MTA Történettudományi Bizottság tagja, az MTA Gazdaságtörténeti Albizottság elnöke, a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Bizottság Magyar Tagozatának elnöke; a Korall szerkesztőbizottságának tagja. 1974 és 1998 között a MKKE Gazdaságtörténeti Tanszékének volt oktatója, 1998-től napjainkig az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékén oktat; az 1980-as években a KLTE-n, 1993 és 2012 között az ELTE TáTK-n oktatott társadalomtörténetet. 2001-től vezeti az ELTE BTK Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Programját. Szakterülete a 19–20. századi magyar gazdaságtörténet, a banktörténet; a dualizmus kori magyar társadalomtörténet; az 1945 utáni biografikus politikatörténet és a történetírás elmélete és módszertana.

Legismertebb művei a dualizmus korának magyar gazdaságtörténetéről szólnak (Iparosodás agrárországban, 1982; Egy krach anatómiája, 1986), egyetemi tankönyvet írt (Gyáni Gáborral) Magyarország 19-20. századI társadalomtörté-netéről (a munka angolul az Egyesült Államokban is megjelent, és itthon hat kiadásban látott napvilágot: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig, 1998). Úttörő vállalkozás a nem politikai életrajzként készült Losonczy Géza 1917–1957 című monográfiája. 2011-ben jelent meg A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek című, korszakos jelentőségű mikrotörténeti monográfiája, amely 2012-ben Akadémiai Díjban részesült. Azóta négy újabb könyve jelent meg idehaza és külföldön. Kövér György a Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület volt elnökeként, a Gazdaságtörténeti Albizottság jelenlegi elnökeként és a társadalomtörténeti doktori képzés vezetőjeként múlhatatlanul nagy érdemeket szerzett a múltban és szerez napjainkban is a történetírás intézményes ápolása és a tudományos utánpótlás kinevelése terén.

Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997-2000); Nagy Imre-plakett (1998); Ránki György-díj (1999); Akadémiai Díj (2012). Publikációinak száma (az MTMT szerint): 211. A műveire kapott független hivatkozások száma (az MTMT szerint): 750.

Ajánlók: Frank Tibor, Gyáni Gábor, Ormos Mária,
Orosz István, Romsics Ignác, Zsoldos Attila

•

Radnóti Sándor

Budapesten született 1946-ban. A filozófiai tudomány doktora. Munkahelye: ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Esztétika Tanszék. Szűkebb szakterülete: művészetelmélet, művészettörténet filozófiai rekonstrukciója, műkritika-elmélet. Modernitáselméletek, kultúratudomány.

Radnóti Sándor a művészetfilozófia területén alkotott maradandót. Pályakezdő Walter Benjamin-kutatásaival a hermeneutikai hatás- és befogadásesztétikához kapcsolódott, amelyet a fiatal Lukács történetfilozófiai esztétikájával ötvözött. Az 1970-es években könyvet írt Benjaminról, majd a misztika és a líra összefüggéseiről. Ezután egy nagyobb projekt keretében rekonstruálta számos jelentős 20. századi művészettörténész (Riegl, Dvořák, Worringer, Panofsky, Kubler stb.) művészetfilozófiáját. Ezeknek a szerzőknek a magyar publikálása – mint ahogy Benjamin legterjedelmesebb magyar gyűjteménye is – az ő nevéhez fűződik, stíluselméleti kutatásainak eredményeit pedig önálló tanulmányok mellett 1990-ben egy nagy német nyelvű antológiában összegezte. A művészethamisításról szóló filozófiai monográfiája 1995-ben jelent meg magyarul és 1999-ben angolul, s a téma egyik fontos hivatkozási pontjává vált. Ezután a művészetkritika elméletével, illetve múzeumfilozófiával foglalkozott; ezekkel kapcsolatos tanulmányai sorra jelentek meg magyarul és idegen nyelveken. Az ezredforduló utáni évtized második felében Winckelmannról és a modern művészetfogalom keletkezéséről írt könyvet.
Eddig tizenhárom könyve jelent meg. Számos filozófiai művet szerkesztett és válogatott. Jelentős irodalomkritikusi munkássága is. Az ELTE professzoraként ő szervezte meg és vezeti az egyetem esztétikai doktori iskoláját. A rendszerváltás utáni, mára már megszűnt legjelentősebb irodalmi, kritikai és elméleti folyóiratnak, a Holminak volt a szerkesztője.

Ajánlók: Heller Ágnes, Marosi Ernő, Vajda Mihály

KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA

Adriányi Gábor

Nagykanizsán született 1935-ben. 1961 óta külföldön él, Rómában doktorált 1963-ban. 1971-ben a bonni Rheinische Friedrich-Wilhelms-Egyetemen habilitált. Jelenleg az egyetem professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a magyar katolikus egyház története a 19–20. században.

Az egyháztörténet-írás nemzetközileg is elismert kutatója. Évtizedeken át a bonni Egyetem (Rheinische Friedrich-Wilhelms-Universität) tanszékvezető egyetemi tanára, tucatnál is több tanítványa doktorált. A toulouse-i egyetem és az ELTE vendégtanára, a varsói Kardynal Wyszynski Egyetem díszdoktora. Kiemelkedő eredményekkel kutatja a katolikus egyház magyarországi történetét és a Vatikán keleti politikáját. Ismertetéseivel és magyar munkák egyháztörténeti sorozatban való megjelentetésével sokat tesz a magyarországi kutatások ismertségének növeléséért. Az MTA Köztestületének külső tagja, az MTA BTK egyháztörténeti OTKA pályázatának résztvevője, több hazai elismerés birtokosa.

Ajánlók: Glatz Ferenc, Orosz István,

Solymosi László

•

Fonagy Péter

Budapesten született 1952-ben. Klinikai pszichológus és pszichoanalitikus, a University College London tanszékvezetőjeként a mai klinikai pszichológiában a kutatás és klinikai gyakorlat összekapcsolásának élharcosa. A gyermekkori kötődési minták és a borderline személyiségzavar elemzésében az elméleti kutatást összekapcsolja kiterjedt adatszerzéssel. 800 közleményével, 50000 hivatkozással, 102-es H-indexszel a mai klinikai pszichológia nemzetközileg legnagyobb hatású kutatója.

Fonagy Péter legfontosabb kutatási eredményei a mentális zavarok fejlődési eredetével kapcsolatosak. Kimutatta, hogy a saját és mások gondolataiba és érzelmeibe beleélést mutató mentalizációs fejlődés és az ehhez kapcsolódó érzelemszabályozás zavara kötődési problémákat eredményez. A korábban kezelhetetlennek tartott borderline személyiségzavarokra igazolt egy pszichoterápiás eljárást, mely a mentalizációhoz szükséges tükrözési működést erősíti, s a páciensek valósabb emberi kapcsolatok kialakítására lesznek képesek. Sok kutatási és képzési kapcsolatot tart a magyar kutatói és klinikai közösséggel. Külső tagságát mind kiterjedt hazai kapcsolatai, mind a modern klinikai pszichológiai gondolkodásban játszott kiemelkedő szerepe alátámasztják.

Ajánlók: Csépe Valéria, Hunyady György,

Kiefer Ferenc, Pléh Csaba

•

Mészáros András

Bélvatán (Csallóköz) született 1949-ben. Egyetemi tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetemen végezte, és itt szerezte kandidátusi fokozatát, valamint professzori kinevezését is. Jelenlegi munkahelye, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék szintén ehhez az egyetemhez köti, de részt vesz a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének, valamint az MTA BTK Filozófiai Intézetének projektjeiben is. Szűkebb szakterülete a magyar filozófia története és az irodalomtudomány.

Kutatói érdeklődése kezdetektől fogva a felső-magyarországi filozófia története, különös tekintettel a 18. század végi és a 19. századi gondolkodókra. Úttörőként dolgozta fel az iskolai filozófia történetét (magyar és a szlovák nyelven is), figyelmeztetve ezzel a közép-európai filozófiák hátterét képező jelenségre. Folyamatos és meghatározó a magyarországi filozófiatörténészekkel való együttműködése, amelynek eredménye az is, hogy ő a szerzője a magyar filozófia történetét összefoglaló mű első kötetének. Fontos szerepet játszik a magyar és a szlovák filozófia kapcsolatainak megerősítésében (pl. a Magyar Filozófiai Szemle, illetve a Filozofia szlovák, illetve magyar különszámainak kezdeményezése és szerkesztése). Ugyanakkor a szlovák filozófiai szakma számára megírta a magyar filozófia történetének összefoglalóját. Mészáros András a magyar filozófiatörténészek legkiválóbb szlovákiai képviselője, és ezt Magyarország a Szent-Györgyi Albert-díjjal, erdélyi, magyarországi, szlovákiai folyóiratok szerkesztőbizottsági tagsággal, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság pedig választmányi tagsággal értékelte.

Ajánlók: Dusza János,

Fehér M. István, Heller Ágnes

•

Sipos Gábor

Érszodorón született 1951-ben. Tudományos fokozata, jelenlegi munkahelye, foglalkozása: PhD, dr. habil., Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kar Magyar Történeti Intézet, egyetemi docens – Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár, főlevéltáros. Szűkebb szakterülete: művelődéstörténet, az erdélyi református egyház története, erdélyi nyomda- és könyvtártörténet.

Kutatói érdeklődése a kora újkori és újkori Erdély művelődéstörténetére összpontosul, különös tekintettel a református egyháztörténetre, a könyv- és könyvtártörténetre és a régi magyar irodalom történetére. Száznál több, levéltári forrásokon alapuló közleményével gazdagította a szakirodalmat. Levéltárosként a forráskiadást tekintette fő feladatának. Öt szakembert egybefogó csoport tagjaként rendezte sajtó alá az Erdélyi református zsinatok iratai 1591–1800 című nagy forráskiadványt, ennek III. és IV. kötete 2001-ben jelent meg. Az Erdélyi Református Főkonzisztórium kialakulása 1668–1713–(1736) címen megjelent doktori dolgozata az erdélyi református egyház sajátos, másutt föl nem lelhető világi-lelkészi vegyes vezető intézményének, az Egyházfőtanácsnak a kialakulási folyamatát tárta fel, új, a szakirodalomban korábban meggyökeresedett negatív szemléletet reálisabbá tevő képet nyújtva.

Könyvtártörténeti kutatásainak keretében állította össze A kolozsvári Református Kollégium könyvtára a 17. században c. kiadványát (1991), amely fontos adalékokat nyújt a kora újkori erdélyi könyvgyűjtés és könyvhasználat vonatkozásában. Négy tanítványával együttműködve állította össze A kolozsvári Akadémiai Könyvtár Régi Magyar Könyvtár-gyűjteményeinek katalógusa c. repertóriumot (2002), amely az itt őrzött hat kollégiumi és egyházi gyűjtemény régi magyar könyveinek szakszerű leírását tartalmazza, hat könyvtártörténeti tanulmány kíséretében.

Ajánlók: Egyed Ákos, Glatz Ferenc, Hunyady György, Kovács András, Orosz István, Romsics Ignác, Solymosi László, Zsoldos Attila

TISZTELETI TAGSÁGRA AJÁNLJA

Daim, Falko

Bécsben született 1953-ban. Osztrák állampolgár. A Römisch-Germanisches Zentralmuseum (Mainz) főigazgatója, a Deutsches Archäologisches Institut rendes tagja, az Österreichische Akademie der Wissenschaften levelező tagja, az Institut für Kulturgeschichte der Antike, az Institut für Mittelalterforschung és az Österreichisches Archäologisches Institut tudományos tanácsadója. Kutatási területe a kora középkori régészet.

Falko Daim a közép- és kelet-európai kora középkori régészetnek nemzetközileg kiemelkedő kutatója, aki e területet a teljes eurázsiai összefüggéseiben (Kína, Irán, Bizánc) vizsgálja, újszerű tematikai és módszerbeli megközelítésekkel (pl. környezetrégészet, természettudományok elemző felhasználása). Kutatóként, szerkesztőként különleges érdemei vannak az avar kori, honfoglalás kori és az ómorva régészet megújításában. Az általa rendezett Bizánc – pompa és mindennapok című kiállítás (Bonn, 2010) szemléletében és anyagában egyedülállóan mutatta be a Bizánci Birodalom teljes történetét, régészetét és kultúráját, s mindennek európai és ázsiai kisugárzásait. Projektjeivel, ösztöndíjak biztosításával támogatta a közép- és kelet-európai fiatal régészek előmenetelét.

Ajánlók: Bálint Csanád, Borhy László,

Szabó Miklós, Török László

•

Koźmiński, Maciej

1937-ben született Lembergben. Gyermekkorában több éven át a budai Áldás utcai általános iskolába járt, anyanyelvi szinten megtanult magyarul. 1955-ben érettségizett Varsóban, történelem szakos diplomát 1960-ban a Varsói Egyetemen szerzett. A lengyel–magyar történelmi kapcsolatokról írta mind egyetemi doktori, mind habilitációs disszertációit. [Először Sobieski erdélyi kapcsolatairól (1960), majd Lengyelország és Magyarország a második világháború előtt, 1938–1939. (1969) és Magyarország határainak alakulása és revíziója az első világháború után (1985)]. 1963-tól munkatársa a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének.

Prof. dr. hab. Maciej Koźmiński a magyar–lengyel kapcsolatok legsokoldalúbb kutatója, otthon, Magyarországon és külföldön egyaránt.Több, a lengyel–magyar kapcsolatok történetéből írott tanulmánya mellett a Lengyel–Magyar Történész Vegyesbizottság tagja, tanított több alkalommal Magyarországon, így az ELTE Eötvös Kollégiumának professzora (1986–87-ben), a Bibó István Szakkollégium vendégprofesszora. 1990–96 között a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete. Ezt követően visszatért az akadémiai intézetbe, a lengyelországi összehasonlító Európa-történeti kutatás egyik vezető alakja. (E témakörben 2004-2010 között három általa szerkesztett tanulmánykötete jelent meg, kiemelten tárgyalva a közép-kelet-európai régió történelmét.) Professzora és igazgatója az Európai Civilizáció és Diplomáciai Központnak. 1969 óta szinte évenként kutat, előad Magyarországon – leggyakrabban mint az MTA vendége –, emellett több éven át tanított a varsói Újfilológiai Intézet magyar szakán. 2000-2011 között a magyar és közép-európai történészek által szervezett Történeti megbékélés a Kárpát-medencében című nemzetközi projekt aktív résztvevője, előadója. Ma is aktív kutató, előadó, és tudományos konferenciák mellett tömegkommunikációs fórumokon is a magyar történelem és kultúra elhivatott népszerűsítője.

Ajánlók: Glatz Ferenc, Ormos Mária, Solymosi László, Székely György, Zsoldos Attila