|
|
RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Bársony István
Nyíregyházán született 1948-ban. Az MTA levelező
tagja, az MTA Energiakutató Központ Műszaki Fizikai és
Anyagtudományi Intézetének (MFA) igazgatója. Szűkebb szakterülete az
integrált nanorendszerek kutatása, az élettelen és élő rendszerek
szenzorika-beavatkozóinak összekapcsolása, eszközfejlesztése.
Új prioritása az élettudományokkal összefonódott
mikro- és nanotechnológia hazai létrehozása. Kísérleti bázisa,
kiváló munkatársai unikális helyzetet jelentenek. Tudományos
eredmények gyakorlati megvalósításában, azoknak az innovációs
láncban való végigvitelében is kiemelkedő. Kutatóintézeti
igazgatóként nagy fejlődést ért el az MFA. Választott tagja az MTA
Felügyelő Bizottságának. Tagja, ill. bírálója több EU-bizottságnak,
tagja a legfontosabb hazai és nemzetközi szakmai szervezeteknek.
Publikációs tevékenysége továbbra is kiemelkedő. Az MTA keretén
belül is több választott funkciót (korábban: jelölőbizottsági
tagság, Vagyonkezelő Testület tagság) töltött és tölt be.
Ajánlók: Csurgay Árpád, Ginsztler János,
Gyulai József, Péceli Gábor
•
Monostori László
Budapesten született 1953-ban. 2010 óta az MTA
levelező tagja, az MTA SZTAKI igazgatója, a BME Gépészmérnöki
Karának egyetemi tanára. Szakterülete: gyártástudomány, intelligens
gyártórendszerek, termelésirányítás és -informatika.
Iskolateremtő kutatásai során úttörő eredményeket
ért el a gyártási folyamatok és folyamatláncok modellezése és
optimalizálása, a holonikus gyártórendszerek és a digitális
vállalatok terén, melyek megalapozták a kiber-fizikai termelési és
logisztikai rendszerek kutatását és fejlesztését. Eredményeit a
levelező taggá választása óta több mint 50 publikációban ismertette,
közel 3000 független hivatkozásainak mintegy fele is ebből az
időszakból származik. A Royal Flemish Academy of Belgium for Science
and the Arts (KVAB) 2011-ben külföldi tagjává választotta.
2013/14-ben az International Academy for Production Engineering
(CIRP) elnöki tisztét töltötte be.
Ajánlók: Bokor József, Ginsztler János,
Stépán Gábor, Vajna Zoltán
LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA
Bagi Katalin
Budapesten született 1965-ben. 2006 óta az MTA
doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Tartószerkezetek Mechanikája Tanszékének egyetemi tanára. Fő
kutatási területe a diszkrét elemek módszere, a szemcsés
mikromechanika és a falazott boltozatok mechanikája.
Munkássága a diszkrét rendszerek mechanikai
modellezésére irányul. Legfontosabb tudományos eredményei a szemcsés
mechanika elméleti alapfogalmainak tisztázására vonatkoztak, de nagy
nemzetközi figyelmet váltottak ki a diszkrét elemek módszerének
numerikus kérdéseiről szóló publikációi is. Jelenleg a falazott
boltozatok mechanikájával foglalkozik. Tanítványaival olyan
jelenségeket modelleznek, amelyeknél a mérnöki gyakorlat szokásos
kontinuumalapú technikái nem alkalmazhatók. A diszkrét elemek
módszerének legjobb hazai ismerője; oroszlánrésze volt a módszer
hazai megismertetésében. Nemzetközileg is széles körben elismert,
számos nemzetközi és hazai konferencia szervezésében vett részt, a
szakterület legrangosabb folyóiratainak rendszeres bírálója;
külföldi és hazai tematikus kiadványok szerkesztője. Tudományos
közleményeinek száma 70, ezekre 608 független hivatkozást kapott.
Hirsch-indexe 13. Legtöbbet idézett cikkére 164 független hivatkozás
érkezett. Formailag újító módon, országos részvételre is nyitott
kezdeményezésekkel dolgozik a hallgatói tehetséggondozásban. Az
általa szervezett tehetséggondozó táborok, előadás-sorozatok és
egyéb programok a hazai műszaki felsőoktatás legkiválóbb
hallgatóinak fejlődését segítik. Bagi Katalin személyében az MTA
Műszaki Tudományok osztálya a mechanika korszerű módszereit magas
szinten alkalmazó, nemzetközileg is elismert, elkötelezett
oktató-kutatóval gazdagodna.
Ajánlók: Cságoly Ferenc, Gáspár Zsolt,
Kurutzné Kovács Márta
•
Dunai László
Medgyesegyházán született 1958-ban. A BME
Építőmérnöki Kar dékánja. Fő kutatási területe acél és öszvér híd-
és épület-tartószerkezetek fejlesztése, méretezése és tervezése.
Munkásságában a tudományos kutatás és a mérnöki
alkotó tevékenység azonos súllyal van jelen. Meghatározó szerepet
tölt be az acélszerkezeti méretezési módszerek fejlesztésében,
amelyek nélkülözhetetlenek a gazdaságos szerkezeti tervezésben.
Tudományos közleményeinek száma 229, 9 tervezési segédletet
készített, 1 szabadalma van; publikációira 403 független hivatkozást
kapott. A vezetésével kidolgozott méretezési eljárásokat nemzetközi
szinten használják innovatív szerkezetek tervezésére, kutatási
eredményeit az Eurocode acélszerkezeti szabványa és az USA
földrengésszabványa is alkalmazza. Személye az elmúlt évek jelentős
acélhíd-projektjeiben nélkülözhetetlen: a Pentele híd, a Kvassay
Dunaág-híd és a sárvári Rába-híd társtervezője, a Megyeri híd és a
Tiszavirág-híd, M0 Déli Duna-híd, Rákóczi-híd független ellenőre, a
történelmi budapesti hidak felújításának tudományos szakértője.
Tanítványai közül eddig 13-an szereztek PhD-fokozatot. Két jelentős
nemzetközi konferenciát szervezett, elnöke volt az Eurosteel
konferenciasorozatnak, további 26 konferencia szervezésében vett
részt, és szerkesztőbizottsági tagja szakterülete három meghatározó
folyóiratának. Az acél tartószerkezet-tervezésnek és -kutatásnak
közel 30 éve nincs képviselete az Akadémián. Személyében olyan
mérnök töltené be ezt a hiányt, aki a nemzetközi tudományos
eredményei és a hazai gyakorlati tevékenysége alapján erre a
legalkalmasabb.
Ajánlók: Finta József, Gáspár Zsolt, Józsa
János,
Kaliszky Sándor, Kollár László, Somlyódy László
•
Ferkai András
Budapesten született 1953-ban. 2015-ben lett az MTA
doktora. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design- és
Művészettörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb
szakterülete az építészettörténet, az építészetelmélet és a
műemlékvédelem.
Legjelentősebb tudományos eredményeit a két
világháború közötti magyar építészet topográfiai feldolgozásában,
illetve eszmetörténetének feltárásában érte el. A főváros e
korszakba tartozó épületállományát bemutató két vaskos kötete
megkerülhetetlen hivatkozási alap lett a szakma számára. A korszak
építészeti gondolkodását tanulmányokban elemezte, elsősorban a
modern koncepciókat, de a nemzeti építészet fogalomváltozásainak egy
egész kandidátusi dolgozatot szentelt. Molnár Farkasról írt,
történetírói módszereiben is újító nagymonográfiájára Opus
Mirabile-díjat és akadémiai doktori fokozatot kapott. Nemzetközi
szervezet bizottsági tagjaként kezdett foglalkozni a modern épületek
műemlékvédelmével: elméleti szinten, majd a gyakorlatban tudományos
dokumentációk, szakvélemények és kerületi értékvédelmi dokumentációk
formájában. Az utóbbi időben érdeklődése az 1945 utáni évtizedekre
is kiterjedt, három jeles építészről készített monográfiát.
Negyedszázada oktat, konferenciák és a tudományos közélet állandó
szereplője, nemzetközileg elismert szakember.
Ajánlók: Cságoly Ferenc, Domokos Gábor,
Finta József, Kurutzné Kovács Márta,
Tarnai Tibor, Török László
•
Friedler Ferenc
Veszprémben született 1953-ban, 1995 óta az MTA
doktora. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, a
Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese.
Szűkebb szakterülete: műszaki informatika, műszaki rendszerek
optimalizálása, ezen belül hálózatok szintézise.
A műszaki alkalmazások szempontjából fontos
hálózatszintézis matematikai modelljére az ellenőrzés kísérletileg
nem lehetséges, csupán a potenciális építőelemek modelljeit lehet
hitelesíteni. Ennek ellenére a szakirodalomban e területen is a
hagyományos modellezési technikákat alkalmazták. A jelölt alapvetően
új modellezési módszertan alapjait rakta le és vezette be a
gyakorlatba. A hálózatok stukturális tuladonságaira alapozott,
szisztematikusan generálható matematikai modelleket dolgozott ki,
melyek helyessége elméleti úton is bizonyítható. Ezzel a matematikai
modellezés új paradigmáját alapozta meg. Az új, axiomatikusan
felépített módszertan általánosságát mutatja, hogy fontos
alkalmazási területekre lehetett kiterjeszteni a szigorúan vett
optimális szintézist, például teljes ellátó láncok tervezésére. A
kidolgozott módszertan erejét igazolta a korábban rangos
folyóiratokban közölt feladatokra való alkalmazása is. Friedler
Ferenc eredményei a publikáltaknál általában sokkal jobbak és
bizonyíthatóan optimálisak voltak, egyes esetekben pedig csak az ő
módszere nyújtott a gyakorlatban megvalósítható megoldást. A feltárt
hibákat matematikailag is megvilágította, bírálatát a szakemberek
elfogadták. Eredményeit élvonalbeli nemzetközi folyóiratokban tette
közzé, azokat tankönyvek külön fejezetben ismertetik. Független
tudományos műhelyek a módszertan alkalmazását új területekre
terjesztik ki. Több, nagy jelentőségű hazai és külföldi sikeres
feladatmegoldást vitt véghez.
Ajánlók: Arató Péter, Györfi László,
Pap László, Prékopa András
•
Gáspár Péter
Pécsen született 1960-ban. 2007 óta az MTA doktora.
Az MTA SZTAKI tudományos tanácsadója és a BME egyetemi tanára, a
Közlekedés és Járműirányítás Tanszék tanszékvezetője. Szakterülete
az irányításelmélet és a járműirányítás.
A rendszer és irányításelmélet általános elveire és
módszertanára építve a járműipar által motivált kutatási területeken
érte el legfontosabb eredményeit. Célterületei az integrált és
koordinált irányítástervezés, ahol a funkciók, komponensek és
rendszerek összehangolt működését és a prioritások kezelését kell
biztosítani. Több, ipari gyakorlatban megvalósult kutatásban és
fejlesztésben is részt vett. Eredményei a kooperatív, vezető nélküli
járműoszlop menetstabilitásával, valamint a „connected car” alapú
autonóm és kooperatív járműirányítással kapcsolatosak. 2014-ben
megkapta az MTA Akadémiai Díjat. Kutatói elismertségét jelzi a hazai
és külföldi egyetemi előadásokra és doktori védésekre szóló
meghívások, továbbá nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottságaiba,
konferenciaszekciók szervezésére és előadások tartására való
felkérések. 3 tankönyve (társszerzővel) jelent meg, 345
publikációjára 797 független hivatkozás érkezett, Hirsch-indexe 14
(MTMT). Munkásságának a műszaki tudományok szempontjából kiemelkedő
jelentőségű értéke azoknak a modern szabályozáselméleti
eredményeknek kivételesen új alkalmazása, amelyek korábban csak
általánosságban vagy csak elméletileg voltak tárgyalhatók. Ennek
jelentőségét ismerte fel a hazai fejlesztésekre is támaszkodó
járműipar, Gáspár Péter tevékenysége egyik kulcsa ennek a hazai ipar
számára döntő jelentőségű, ipari szektorban magas színvonalú
részvételünknek.
Ajánlók: Bokor József, Keviczky László,
Palkovics László, Vámos Tibor
•
Hangos Katalin
Budapesten született 1952-ben, 1993 óta a kémiai
tudomány doktora, az MTA SZTAKI tudományos tanácsadója, a Pannon
Egyetem egyetemi tanára. Kutatási területe a rendszer- és
irányításelmélet mérnöki és fizikai elvekre támaszkodó dinamikus
analízise, valamint modellalapú irányítási és diagnosztikai
módszerei.
A nemlineáris dinamikus rendszerek mérnöki elveken
alapuló modellezésének és modellanalízisének területén kiemelkednek
a stabilitásvizsgálattal, illetve stabilizáló szabályozók
tervezésével kapcsolatos eredményei. A komplex ipari rendszerek
diszkrét technikákkal történő modellalapú diagnosztikája területén
is kiemelkedő eredményeket mondhat magáénak. Úttörő munkát végzett a
fizikai motiváltságú nemlineáris dinamikus rendszerek egyes fontos
osztályainak, a kvantumrendszerek és a pozitív polinomiális
rendszerek dinamikus analízise és stabilizáló visszacsatolásainak
tervezése területén. Tudományos eredményeinek fő alkalmazási
területei az energetikai, vegyipari, járműdinamikai, orvosi és
közlekedési problémák körében találhatóak. A Paksi Atomerőmű
térfogatkiegyenlítő tartálya új modellalapú szabályozó rendszerének
kidolgozásakor az ő fizikai alapú minimális dinamikus modelljét
alkalmazták. Tudományos és felsőoktatási közleményének száma 364,
amelyekre 1085 független hivatkozás érkezett. Vezetésével vagy
társ-témavezetésével eddig húsz volt tanítványa szerzett tudományos
fokozatot. Legfontosabb könyvei: Hangos, K. M. – Cameron, I. T.
(2001): Process Modelling and Model Analysis. Academic Press,
London, pp. 1-543 (2001); Hangos, K. M. – Lakner R. – Gerzson M.
(2001): Intelligent Control System: An Introduction with
Examples. Kluwer Academic Publisher, pp. 1–301; Hangos, K. M.,
Bokor, J., Szederkényi, G.: Analysis and Control of Nonlinear
Process Systems. Ed.: Springer-Verlag, London, 308p (2004).
Ajánlók: Bokor József,
Vajda György, Vámos Tibor
•
Harsányi Gábor
Budapesten született 1958-ban. 2001 óta az MTA
doktora. A műszaki tudomány kandidátusa (PhD, 1992), a Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) habilitált egyetemi
tanára (2002), az Elektronikai Technológia Tanszék (ETT)
tanszékvezetője (2003-tól), szakterülete az elektronikai
technológia.
Villamosmérnökként a Mikroelektronikai Vállalatnál
(MEV) kezdett, 1981-ben. 1984 óta a BME ETT oktatója, 2003-tól
tanszékvezetője. Fő kutatási területei: i) a mikroáramkörök nagy
felbontású összeköttetés-hálózataiban fellépő meghibásodási
mechanizmusok vizsgálata: a megbízhatóság növelését célzó felfedező
kutatási eredményei nemzetközi és ipari szintű elismerést egyaránt
kiváltottak, idézettségük jelentős; ii) a rétegtechnológiákon
alapuló környezetvédelmi és orvosbiológiai érzékelők kutatásában
elért eredményei nemzetközi projektekben és szabadalmakban
hasznosultak. 270 közleménye, 11 szabadalma van. 1100 feletti az
idézetek száma. Monográfiája és könyve a Taylor and Francis
gondozásában bekerült a szakterület alapvető művei közé. Vezetésével
megújult az ETT kutatási szerkezete, teljes infrastruktúrája és
laborrendszere, ipari kapcsolatrendszere. 10 fiatal oktató-kutatója
szerzett PhD-fokozatot. Elismerések: Széchenyi Professzori Ösztöndíj
(1997), IEEE Professzori Ösztöndíj (2001), Gábor Dénes-díj (2011),
MTA Szabadalmi Nívódíj (2012), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje
(2014). Az MTA Műszaki Tudományok Osztálya Elektronikus Eszközök és
Technológiák Tudományos Bizottság elnöke 2008-tól 2014-ig. 2013-tól
az MTA nem-akadémikus közgyűlési képviselője.
Ajánlók: Bársony István,
Csurgay Árpád, Gyulai József
•
Imre Sándor
Budapesten született 1969-ben. 2007 óta az MTA
doktora. A BME Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékének
vezetője. A BME Mobil Innovációs Központjának kutatási igazgatója.
Tudományos munkássága a távközlés XXI. századi új irányai közül a
nagy sebességű vezeték nélküli és mobil hálózatokat, valamint a
kvantummechanikai elvekre épülő kommunikációt és informatikát öleli
fel.
Szakterületén számos kutatási és fejlesztési
projekt résztvevője, vezetője. Eredményei elismertségét tükrözi,
hogy 2012-ben az IEEE legpatinásabb folyóiratának a Proceedings
of IEEE 100 éves jubileumi számában cikke jelent meg a rádiós
kommunikáció jövőjéről. Hasonlóképpen cikket közölt az Elsevier,
Computers and Electrical Engineering 40 esztendős jubileumi
számában is 2014-ben. 2013-ban az IEEE Communications Magazine
történetében egyedülálló módon, vendégszerkesztői felkérése
mellett saját cikket is közreadhatott. Meghívott szerzőként a
McGraw&Hill Yearbook of Science & Technology 2015-ös
kiadásában a kvantumkommunikációról vázolta fel a fejlődés várható
irányait. Két könyve a Wiley kiadónál jelent meg, és az egyiket
orosz nyelvre is lefordították. Vezetésével készült el az első
magyar kvantumtitkosító rendszer prototípusa, mellyel hazánk
felzárkózott a nemzetközi élvonalat jelentő azon kisszámú
kutatóhelyhez, melyek a szükséges kompetenciával rendelkeznek egy
ilyen felfedező és alkalmazott kutatást is igénylő rendszer
elkészítéséhez. Szakmai közéleti működése mind az MTA, mind a
Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület keretein belül
hosszú múltra tekint vissza. Iskolateremtő tevékenységének
bizonyítéka, hogy már közel 300 diplomatervező, több mint 100
Tudományos Diákköri dolgozat témavezetője volt, és 15 fokozatot
szerzett PhD-hallgatója volt. Saját publikációinak száma közel 500,
az ezekre érkezett független hivatkozások száma közel 1300, az
összegzett impaktfaktora 53.8.
Ajánlók: Csurgay Árpád,
Pap László, Székely Vladimír
•
Jármai Károly
Miskolcon született 1955-ben. 1995 óta a műszaki
tudomány doktora. A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai
Karán egyetemi tanár, az egyetem stratégiai és fejlesztési
rektorhelyettese. Szűkebb szakterülete hegesztett szerkezetek
tervezése, szerkezetoptimálás.
Doktori értekezésének megvédése óta 12 könyv
írásában és szerkesztésében vett részt. Összesen 566 publikációja
van, idegen és magyar nyelvű folyóiratcikkek, nemzetközi és hazai
konferenciakiadványban megjelenő anyagok, számos esetben külföldi
kollégákkal. Munkáira 677 független hivatkozás ismeretes. Munkáiban
a hegesztési maradó feszültség számítására, a szerkezet
teherbírására, csőszerkezeteknél az optimális topológia,
szelvényalak és méret meghatározására, különféle egy- és
többcélfüggvényes optimáló algoritmusok kiválasztására, valamint a
tervezés-gyártás-
|
|
|
gazdaságosság szoros összekapcsolására ad
javaslatokat (Farkas, J. – Jármai, K.: Analysis and optimum
design of metal structures, Balkema Publishers, Rotterdam,
Brookfield, 1997, Jármai, K. – Farkas, J.: Cost calculation and
optimization of welded steel structures, Journal of
Constructional Steel Research, 1999, Vol. 50, No. 2, pp 115-135,
Farkas, J. – Jármai, K.: Design and optimization of metal
structures, Horwood Publishers, Chichester, UK, 2008, Farkas, J.
– Jármai, K.: Optimum design of steel structures, Springer
Verlag, Heidelberg, 2013). Költségszámítási modellt dolgozott ki a
különféle gyártási: hegesztési, köszörülési, vágási,
felületelőkészítési, festési stb. költségek meghatározására. A
fentiekhez kapcsolódóan számos konkrét szerkezet új modelljének
kialakítására és optimálására, számítógépi programrendszerek
kifejlesztésére, elméletei eredményeinek ipari felhasználására
került sor. Mint rektorhelyettes számos projekt előkészítésében és
lebonyolításában vett részt.
Ajánlók: Czibere Tibor, Kozák Imre,
Páczelt István, Roósz András
•
Kaptay György
Tatabányán született 1960-ban. Okleveles kohómérnök (1984), a
műszaki tudományok kandidátusa (1988), az MTA doktora (2005). A
Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára (Nanotechnológiai
Tanszék) és a Bay Z. Nonprofit Kft. Szerkezeti és Funkcionális
Anyagok kutatócsoportjának vezetője. Szakterülete a metallurgia, az
anyagtudomány, a kémiai termodinamika, a határfelületi jelenségek, a
nanotudományok, az elektrokémiai szintézis, az anyagmodellek.
Folyóiratban publikált 99 cikkének kumulatív
impaktfaktora 145 körüli, parciális kumulatív impaktfaktora 83
körüli, ismert független hivatkozásainak száma 1655, H-indexe 21.
Iskolateremtő tevékenységét 63 TDK-dolgozat, 22 diplomamunka és 10
megvédett PhD disszertáció jelzi. Jelenleg 11 kutató és 10
BSc-MSc-PhD szintű hallgató kutatását irányítja. Hét benyújtott
szabadalmából eddig három élvez védelmet Magyarországon és
Európában, ezek közül az egyik az USA-ban is. Fontosabb elméleti
felismerései: 1. a természet leírásához elegendő öt alapmennyiség és
öt alapmértékegység, szemben az SI-ben definiált héttel; 2. a reális
oldatok a hőmérséklet növelésével az ideális oldat állapot felé
tartanak; 3. a nanoméretű fázisok komponenseinek kémiai potenciálja
nem a fázis görbületével, hanem annak fajlagos felületével arányos;
ez a nano-termodinamika alapja; 4. a határfelületi erők a rendszer
negatív Gibbs-energiájának elmozdulás szerinti deriváltjával
definiálhatóak. Fontosabb műszaki alkotásai (a kiemelt
társszerzőkkel): Szemcsékkel és in-situ bevonatokkal stabilizált
fémemulziók (Budai I., Nagy O. Z.); Alumínium mátrixú,
karbonnal erősített kompozitok (Baumli P.); Nyílt cellás
fémhabok (Szabó D., Szabó J.); Lézeres in-situ felületi
kompozitok (Buza G., Kálazi Z., Verezub O.); Alakos zárt
cellás alumínium habok (Mekler Cs., Bárczy T., Bárczy P.);
Szén nanocsövek (Sytchev J.) és tűzálló vegyületek
(Devyatkin S.V., Berecz E.) elektrokémiai szintézise
sóolvadékokból.
Ajánlók: Czibere Tibor, Kozák Imre,
Páczelt István, Roósz András
•
Károlyi György Zoltán
Budapesten született 1968-ban. 2009 óta az MTA
doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris
Technikai Intézetének egyetemi tanára, a Természettudományi Kar
tudományos és nemzetközi dékánhelyettese. Szűkebb szakterülete a
nemlineáris dinamika.
Legfontosabb tudományos eredményei közül kiemelendő
a nyitott folyadékáramlásban történő kaotikus sodródás
törvényszerűségeiben a fraktál struktúrák szerepének feltárása (Physics
Reports, 1997), folyadékáramlásokban zajló kémiai, illetve
biológiai aktivitás törvényszerűségeinek leírása, a kaotikus
sodródás paramétereit tartalmazó, új típusú reakcióegyenlet
levezetése (Physical Review Letters, 1998). Vizsgálta a
biológiai együttélés problémáját folyadékáramlásokban, részt vett a
plankton-paradoxon hidrodinamikai magyarázatának megalkotásában (Proceedings
of the National Academy of Sciences [USA], 2000). A kaotikus
sodródás elméletét sikeresen alkalmazta szél gerjesztette tavi
áramlások leírásában (Proceedings of the ICE – Engineering and
Computational Mechanics, 2010), valamint az érhálózat
betegségeinek feltárásában (Philosophical Transactions of the
Royal Society of London A, 2010; Journal of Theoretical
Biology, 2015). Dinamikai rendszerek elméletéből merített
eszközökkel ért el eredményeket rugalmas rudak, rúdláncok és
rúdhálók posztkritikus viselkedésének, továbbá egyensúlyi utak és
globális bifurkációs diagramok topológiájának leírásában (Discrete
and Continuous Dynamical Systems, 2003). A tranziens káosz
jelenségének egy új osztályát fedezte fel (Physical Review
Letters, 2013).
Ajánlók: Józsa János, Kaliszky Sándor,
Kollár László, Somlyódy László, Tarnai Tibor
•
Kollár István
Budapesten született 1954-ben. Az MTA doktora 1998
óta. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Méréstechnika
és Információs Rendszerek Tanszékének egyetemi tanára.
Villamosmérnök, szakterülete a digitális és analóg jelfeldolgozás,
ezen belül kvantálási és kerekítési hibák, rendszeridentifikáció és
méréselmélet.
Tudományos munkásságában a jelfeldolgozás elvi és
gyakorlati kérdéseire keresi a választ. Jelentős és különleges
eredménye a Frequency Domain System Identification Toolbox for
Matlab programcsomag, mely máig az egyetlen, magyar szerző által a
Matlab programhoz írt, a MathWorks cég által elfogadott és
nemzetközileg terjesztett programcsomag. A felhasználók között nagy
autó- és repülőgép-ipari cégek is szerepelnek. Eredményeit több mint
180 közleményben ismertette, melyekre mintegy 2280 független
idézetet kapott. Fontosabb közlemények: egy könyv, egy könyv
előkészületben, 3 könyvfejezet, 58 folyóiratcikk, melyekből 48
lektorált. Legjelentősebb ezekből a Bernard Widrow-val közösen írt
Quantization Noise in Digital Computation, Signal Processing, and
Control című, 778 oldalas monográfia (webcím),
Cambridge University Press, 2008). Erre a könyvre a független
hivatkozások száma: 347. A hazai és nemzetközi tudományos élet egyik
meghatározó egyénisége. A Magyar Tudományos Művek Tára
előkészítésében és az adatfeltöltés automatizálásában kulcsszerepet
játszott. IEEE Fellow, két ciklusban az IEEE Instrumentation and
Measurement Society választott vezetőségi tagja. MTA közgyűlési
képviselő, az MTA Doktori Tanács tagja, a BME Villamosmérnöki
Tudományok Doktori Iskola vezetője. A Periodica Polytechnica
sorozatainak általános főszerkesztője. Iskolateremtő oktató, akinek
eddig 5 korábbi doktorandusza szerzett fokozatot, további kettő a
közeljövőben véd.
Ajánlók: Czigány Tibor,
Gyulai József, Péceli Gábor
•
Szirányi Tamás
Budapesten született 1957-ben. Az MTA doktora címet
2001-ben szerezte meg. Jelenlegi munkahelye az MTA SZTAKI, ahol
kutatólaboratóriumi vezető, továbbá a BME KJK, ahol egyetemi tanár.
Szakterülete a képfeldolgozás és a gépi látás.
Első munkahelye a Videoton Fejlesztési Intézet.
Munkáját találmányok, újítások, nívós publikációk jellemezték.
1991-től dolgozik az MTA SZTAKI-ban, kezdetben képfeldolgozási
feladatok hardveres optimalizációján. 2006-ban önálló
kutatócsoportot alapított. Kutatása célja a tetszőlegesen
elhelyezett érzékelők információjának összeszervezése, kiértékelése,
felismerése és csoportosítása. Kiemelt szerepe van az egyetemi
oktatásban, a gépi látás oktatásának hazai kialakításában. 1992-től
vett részt a Veszprémi Egyetem Informatika Szakának létrehozásában,
ahol 2002-ben egyetemi tanár lett, majd később a Pázmány Péter K.E.
Információs Technológiai Karának megszervezésében. Jelenleg a BME-n
tanít és szervezi egy új Járműlátás kutatólaboratórium kialakítását.
13 eddigi doktorandusza közül 9 sikeresen védett. Alapítója és 5
évig elnöke volt a Magyar Képfeldolgozók és Alakfelismerők
Társaságának. 2008-ban a Nemzetközi Alakfelismerési Szövetség tagnak
választotta. Az IEEE Trans. on Image Processing folyóirat
szerkesztője volt hat évig. Jelenleg a Digital Signal Processing
szerkesztője. Publikációinak száma 270 feletti, ebből 50 rangos
nemzetközi folyóiratokban. Ismert független hivatkozásainak száma
~1300. Szakterületén új tudományos iskolákat alapított, jelentős
tudományos és műszaki eredményekkel. Munkáját az elméleti
megalapozottság és a mérnöki eredmények igényes egysége jellemzi.
Következetes elkötelezettséggel vesz részt a tudományos közélet
alakításában, többek közt a Bolyai Kuratórium és az MTA AKT korábbi
tagjaként.
Ajánlók: Bársony István,
Ginsztler János, Monostori László
•
Szirmay-Kalos László
Budapesten született 1963-ban. 2001 óta az MTA
doktora és egyetemi tanár a BME Irányítástechnika és Informatika
Tanszékén. A számítógépes grafika, ezen belül a fotórealisztikus
képszintézis, fizikai szimuláció és orvosi képalkotás elismert
kutatója.
A kutatómunkája során a numerikus matematika,
algoritmikus fizika és informatika eszközeit kombinálta és
fejlesztette tovább. A képszintézis alapelemének számító
sugárkövetésre megmutatta, hogy mód van konstans várható értékű
futásidejű algoritmusok létrehozására. Bonyolult fényjelenségekhez
(fénytörés, kausztika, ambiens takarás, többszörös szóródás)
dolgozott ki a GPU architektúráját figyelembe vevő algoritmusokat. A
transzportfolyamatok megoldását jelentő végtelen dimenziós
integrálok becsléséhez vizsgálta a nagydimenziós terekben a
mintapontválasztás stratégiáit, és hatékony globális Monte Carlo és
Markov-lánc alapú eljárásokra tett javaslatot. A részecsketranszport
egy fontos inverz feladata a tomográfia, amikor a mért viselkedési
adatokból kell visszakövetkeztetni a rendszer belső jellemzőire.
Szirmay-Kalos László elsősorban az iteratív Pozitron Emissziós
Tomográfia (PET) területén ért el jelentős eredményeket. Módszerében
az egyes iteratív lépések szükségképpen fellépő numerikus hibái
egymást kompenzálják. Felismerte, hogy az eredeti folyamatot leíró
integrálegyenlet és adjungáltjának megoldása egymást kiegészítő
előnyökkel bír, és olyan kombinációs módszert javasolt, amely a két
megközelítés előnyeit képes megtartani a hátrányok kiküszöbölése
mellett. Az eredményekre épült a Mediso Tera-Tomo rendszere, amely
egyedülálló módon képes szubmilliméteres felbontású pre-klinikai PET
rekonstrukciót elvégezni.
Ajánlók: Arató Péter,
Péceli Gábor, Székely Vladimír
•
Vajda István
Budapesten született 1952-ben. Jelenleg az Óbudai
Egyetemen egyetemi tanár, dékán és az Automatika Intézetében
intézetigazgató. Szűkebb szakterületet az elektronika, a
szupravezetők alkalmazásai.
Vajda professzor iskolájában mérnöknemzedékek
végeztek, doktorok eredményes vezetője. Alkotó kutató és oktató
tevékenysége kiterjed a konvencionális és nem-konvencionális
villamos energiaátalakítás, a megújuló villamos energetika, a
villamos járművek villamos gépes területeire. Bevezette a mérnöki
problémamegoldás témakört, úttörő szerepet vállalt a projektalapú
oktatás terjesztésében, a hallgatók sokoldalú mérnöki
kompetenciáinak fejlesztésében. Lényeges hozzájárulása a
villamosenergia-átalakítók szakterület elméletének és gyakorlatának
megújítása, a hazai fejlesztés és gyártás előmozdítása és
támogatása. Eredeti elgondoláson alapul megújuló energiaforrásokat
integráltan hasznosító kiserőművi nemzetközi fejlesztési
koncepciója. Laboratóriuma a szupravezetős világhálózat elismert
csomópontja. Nemzetközileg számon tartott elméleti eredménye a
szupravezetős mágneses rendszerek szimulációjára alkalmas program,
valamint a szupravezetős minierőmű terve. Lényeges hozzájárulása
volt a nemzetközi kooperációban fejlesztett szupravezetős
önkorlátozó transzformátor megvalósításában. Kezdeményező és vezető
szerepet vállalt az Elektrotechnikai Műhely néven működő egyetemi és
ipari kollaboráció létrehozásában és eredményes működtetésében.
Alapvető hozzájárulása a villamosenergia-átalakítók és tárolók alap-
és mesterképzés megerősítése. Létrehozta a villamos hajtásrendszerek
terület hazai kutatóközpontját: Magyarország e témakör elismert
nemzetközi csomópontja. Egész pályafutását az új, jövőbe mutató
témák művelése jellemzi.
Ajánlók: Lukács József,
Tuschák Róbert, Vajda György
•
Vajk István
Érden született 1951-ben. Akadémiai doktori címét
2007-ben szerezte. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Villamosmérnöki és Informatikai Kar Automatizálási és Alkalmazott
Informatikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb
szakterülete: irányításelmélet, alkalmazott informatika.
Magas szinten ötvözi az elméletet a gyakorlattal.
Számos adaptív irányítási és becslési algoritmust dolgozott ki,
melyeket ipari körülmények között sikerrel alkalmaztak: Adaptive
load-frequency control of the Hungarian power-system (Automatica
21), A novel adaptive control system for raw material blending (IEEE
Control Systems Magazine 23), Internal model-based controller
for solar plant operation (Computers and Electronics in
Agriculture 49), Load forecasting using nonlinear modelling (Control
Engineering Practice 13). Figyelemre méltó összefoglaló jellegű
munkákat írt a szakma meghatározó kézikönyveibe (Instrument
Engineers' Handbook, CRC Press, 2006; Springer Handbook of
Automation, 2009). Új szinguláris érték dekompozíción alapuló
identifikációs módszercsaládot fejlesztett ki, amely általános
zajfeltételek mellett képes dinamikus rendszerek robusztus
identifikációjára. Általánosította a Koopmans–Levin-módszert.
Számítási komplexitás szerint skálázható algoritmust adott EIV-
(errors-in-variables) alapú identifikációs feladatok megoldásához.
Kiterjesztette az SVD-alapú becsléseket nemlineáris rendszerek
identifikációjára. Módszert dolgozott ki a folyamat- és
zajparaméterek együttes becslésére. (Identification of nonlinear
errors-in-variables models, Automatica 39; Identification methods in
a unified framework, Automatica 41; Parameter estimation from noisy
measurements, International Journal of Systems Science 39; Perturbed
datasets methods, Automatica 51).
Ajánlók: Keviczky László,
Lukács József, Tuschák Róbert
KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA
Bitay Enikő
Kolozsváron született 1960-ban. 2003-ban szerzett
PhD-fokozatot a Kolozsvári Műszaki Egyetemen. A Sapientia, Erdélyi
Magyar Tudományegyetem, Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok
Kar, Gépészmérnöki Tanszékének docense; az Erdélyi Múzeum-Egyesület
főtitkára.
Kutatásai felölelik a celluláris szerkezetű anyagok
geometriai felépítésének vizsgálatát, a lézeres felületkezelést és
szimulációt, a bioanyagok lézersugaras megmunkálását, valamint az
erdélyi műszaki örökségfeltárást. Gábor Dénes-díjas, a Magyar
Mérnökakadémia tiszteletbeli tagja. 10 könyvnek, 1 könyvfejezetnek,
29 kötetnek, közel 130 tudományos közleménynek
szerzője/társszerzője. A műszaki kutatás és oktatás érdekében magyar
nyelven szakkönyvsorozatokat szerkeszt. Tevékenysége hozzájárult az
erdélyi műszaki iskolateremtéshez, szakkönyvgyarapításhoz,
tehetséggondozáshoz. Magyarországi kollégákkal működik együtt.
Ajánlók: Czigány Tibor, Ginsztler János,
Gyenge Csaba, Gyulai József, Roósz András
•
Hanzó Lajos
Szarvason született 1952-ben. 1983-ban doktori
címet, 1992-ben pedig kandidátusi fokozatot nyert Budapesten. A
tudományok doktora fokozatot 2004-ben Angliában kapta. Jelenleg a
Southamptoni Egyetemen a Távközlési Tanszék vezető professzora.
Kutatása átfogja a vezeték nélküli rádiófrekvenciás
és a fényalapú mobil és szatellit bázisú multimédia kommunikációt, a
vezetékes és üvegszálas távközlést, valamint az ilyen rendszerek
kritikus elemeinek megvalósítását. 18 könyv fő szerzője.
Publikációinak a száma 1496, és 22 286 hivatkozása van. A H-indexe
57. Videó kommunikációs, adaptív hibajavító kódolási és modulációs
megoldásai, valamint OFDM technikái az új mobil és WiFi-hálózatok
szabványainak és termékeinek a kifejlesztését segítették. Tanszéke
az UK legproduktívabb távközlési kutatócsoportja lett. Több mint 100
doktorandusznak volt a konzulense. Hanzó Lajos az egyik legaktívabb
támogatója a hazai tudományos életnek.
Ajánlók: Györfi László, Pap László,
Sztipanovics János
TISZTELETI TAGSÁGRA AJÁNLJA
Paul van den Hof
Maastrichtban született 1957-ben. Az Eindhoven
University of Technology Electrical Engineering karán szerzett MSc
és PhD fokozatot. 1999-től a Delft University of Technology
professzora. 2012 óta az Eindhoven University of Technology
professzora, a Control Systems Group vezetője.
Tudományterülete a rendszermodellezés,
identifikáció és az irányításelmélet. Jelentős eredményeket ért el
az ortogonális bázisfüggvényekkel való modellparametrizálás és
rendszeridentifikáció valamint a zárt szabályozási rendszerek
identifikációja területén. Jelenleg a lineáris rendszerállapotoktól
függő modellek, valamint a dinamikus hálózatok identifikációjával
foglalkozik. Könyvei és publikációi a www.pvandenhof.nl helyen
találhatók, eddig 24 hallgatója kapta meg a PhD-fokozatot.
Jelentősek kapcsolatai a magyar identifikációs iskolával és az MTA
SZTAKI kutatóival. Tagja az MTA SZTAKI Külső Tanácsadó testületének.
Ajánlók: Bokor József, Keviczky László,
Monostori László
|
|
