RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK

Hudecz Ferenc

Budapesten született 1952-ben. 2010 óta az MTA levelező tagja. Az ELTE Szerves Kémiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Az MTA–ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete: biomolekuláris/bioorganikus kémia, immunkémia.

2010 óta eredményes kutatásokat folytatott új peptid biokonjugátumok szintézise és funkcionális jellemzése körében. Ezekben tumorellenes (Biochim. Biophys. Acta 2010), antimikrobiális (Bioconj. Chem. 2012, 2014) szer vagy enziminhibitor (Eur. J. Med. Chem. 2014) kapcsolódik specifikus, a célsejtet felismerő peptid komponenshez. Proteomikai módszerrel bizonyította a szabad és konjugált szerek eltérő hatásmechanizmusát (Bioconj. Chem. 2011). Tisztázta a poszt-transzlációs módosítás (citrullináció, glikozilezés) szerepét releváns fehérje epitópok immunfelismerésében (Bioconj. Chem. 2013, Immunolgy, 2014, Biopolymers, 2014). Ez idő alatt 1 könyve magyarul, 30 közleménye és 5 könyvfejezete jelent meg.

Ajánlók: Antus Sándor, Beck Mihály,

Blaskó Gábor, Dékány Imre, Görög Sándor,

Joó Ferenc, Medzihradszky Kálmán,

Náray-Szabó Gábor, Orbán Miklós,

Pálinkás Gábor, Penke Botond, Sohár Pál, Solymosi Frigyes, Tőke László

•

Perczel András

Budapesten született 1959-ben. 2010 óta az MTA levelező tagja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara Szerves Kémiai Tanszékének habilitált egyetemi tanára, az MTA és az ELTE közös Fehérjemodellező Kutatócsoportjának, valamint az egyetem Szerkezeti Kémia és Biológia Laboratóriumának vezetője. Szűkebb szakterülete a szerves kémia, ezen belül a biomolekulák szintézise, szerkezetvizsgálata és a fehérjék NMR spektroszkópiája.

A levelező tagság elnyerése óta új, fontos eredményeket ért el a II-es típusú diabétesz gyógyítására használt exendin analóg(ok) racionális tervezése és bakteriális expressziója terén (Chem. EurJ 2013, Biochem 2014), a Trp-kalitka minifehérjék teljes körű és atomi szintű NMR szerkezetvizsgálata során, bizonyítva a minifehérjék konformációs átalakíthatóságát (J. Pet Sci, 2011, Febs. Lett 2012, EuJOC 2013, Chem.EurJ 2013, Biochem, 2014, JPhysChemB 2015). Jelentős eredményeket ért el biológiailag fontos fehérjék térszerkezetvizsgálatában (Nature Gen, 2015, Biochem 2015, NAR 2013, Biochem 2011, Febs. Lett 2011). Munkatársaival tisztázták kulcsfontosságú H-hidak és vízmolekulák szerepét kollagén-hélixek és b-redők kialakulása és stabilitása során (JCC 2008, BiochemBiophys, 2012, ChemPhysLet 2013, AminoAcid 2013). 2011-ben Bolyai-díjat nyert el. Tudományos közleményeinek száma: 217. Független idézeteinek száma: 3495.

Ajánlók: Antus Sándor, Blaskó Gábor,

Dékány Imre, Fülöp Ferenc, Görög Sándor,

Joó Ferenc, Kálmán Alajos, Náray-Szabó Gábor, Orbán Miklós, Pálinkás Gábor,

Penke Botond, Sohár Pál

LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA

Császár Attila

Dorogon született 1959-ben. 1998 óta az MTA doktora. Az ELTE Kémiai Intézet professzora, az MTA–ELTE Komplex Kémiai Rendszerek Kutatócsoport vezetője, a UCL Fizikai és Asztronómiai Tanszék Honorary Research Fellow-ja, az MTA FKB Anyag- és Molekulaszerkezeti Munkabizottság elnöke.

Szűkebb szakterülete a kvantumkémia és a molekula-spektroszkópia. A hazai elméleti kémia meghatározó, nemzetközileg elismert szaktekintélye. Nevéhez fűződik az első nagypontosságú kompozit elektronszerkezet-számítás, az első általános, a kvantumkémia negyedik korszakát megalapozó algoritmus kidolgozása, molekulák egyensúlyi szerkezetének meghatározása, a spektroszkópiai hálózatok elméletének bevezetése és alkalmazása kísérleti színképek értelmezésére. Közel 200 angol nyelvű tudományos közleménye jelent meg, több könyv/könyvfejezet társszerzője, publikált a Nature, a Science és a Phys. Rev. Lett. folyóiratokban. Közleményeire több mint 4500 független hivatkozást kapott, H-indexe 46. Vendégprofesszor volt az USA-ban és Franciaországban. A Molecules in Motion COST akcióprogram vezetője, az IUPAC Division I-ben Titular Member. Több nemzetközi konferencia szervezője, illetve tudományos bizottságának tagja. Szerkesztőbizottsági tagja a Spectrochim. Acta, a Comp. Theor. Chem. és a Sci. Rep. folyóiratoknak. Kitüntetései: Sir Harold Thompson Award 1997; Polányi Mihály-díj 2012; Robert S. Mulliken Lecturer 2014. 12 végzett PhD-hallgatója közül ketten nyerték el a Junior Príma díjat.

Ajánlók: Sohár Pál,

Kálmán Alajos, Perczel András

•

Felinger Attila

Pécsett született 1961-ben. Az MTA doktora. A Pécsi Tudományegyetem Analitikai és Környezeti Kémia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–PTE Molekuláris Kölcsönhatások az Elválasztástudományban Kutatócsoport vezetője. Szakterülete az elválasztástudomány.

Kidolgozta és eredményesen alkalmazta a kromatográfia mikroszkopikus modelljét. Kromatogramok elemzésére csúcskorrelációs módszert dolgozott ki, mely a csúcsátlapolás statisztikai elméletének egyik legalaposabb leírását adja. A módszert az utóbbi időkben kiterjesztette kétdimenziós elválasztásokra, és proteomikai kutatásban (2D–PAGE elektroforézis) alkalmazta. A preparatív kromatográfia számára olyan elméleti és gyakorlati módszereket dolgozott ki, melyekkel mód nyílik az optimális elválasztási körülmények kidolgozására. Eljárást dolgozott ki, amely – az inverz kromatográfia módszereivel – rendkívül kis mintamennyiség alapján is alkalmas egyensúlyi izoterma meghatározására. Eddig megjelent, illetve közlésre elfogadott publikációi száma: 2 könyv (1 önálló, 1 társszerzőkkel), 5 könyvfejezet, 125 közlemény 2012-ben a [Chemical Reviews (IF = 41,3) közölte a folyadékkromatográfiás rendszercsúcsokról írt tanulmányukat]. A közlemények összesített hatása: IF = 387. Független hivatkozások száma 1986, Hirsch-indexe: h = 30. Data Analysis and Signal Processing in Chromatography című, 414 oldal terjedelmű egyszerzős könyvét a legnevesebb szakemberek olyan jelzőkkel hivatkozzák, mint excellent book és very worthwhile book. Társszerzője továbbá a preparatív kromatográfia nemzetközileg legismertebb monográfiájának. Akadémiai Díjat nyert 2009-ben. A világ 100 legbefolyásosabb analitikai kémikusának egyike az Analytical Scientist Power List 2013 alapján.

Ajánlók: Görög Sándor,

Horvai György, Pukánszky Béla

•

Hernádi Klára

Miskolcon született 1960-ban, 1983-ban a József Attila Tudományegyetemen vegyész diplomát szerzett, 2004 óta az MTA doktora. A Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a heterogén katalízis és az anyagtudomány.

Tudományos munkájának kiemelkedő sikereit a heterogén katalízis egy speciális területén – magyar kémikusként elsőként – a szén nanocsövek CVD szintézisével érte el: a katalizátorok tervezésével, a reakcióparaméterek optimalizálásával [Carbon 34 (1996) 1249; ApplCatA 199 (2000) 245], majd a léptéknöveléssel [ChemPhysLett 378 (2003) 9] és spirális szénformák előállításával [JPhysChemB 105 (2001) 12464] foglalkozott. Másik kutatási iránya a szén nanocsövekkel alkotott kompozitok készítése. A szervetlen oxidokkal létrehozott nanokompozitok előállításában úttörő tevékenységet végzett [Langmuir 19 (2003) 7026; ActaMater 51 (2003) 1447; Carbon 60 (2013) 266], majd ezek alkalmazási lehetőségeit kutatta: szenzorként [SensActuatorB 177 (2013) 308], fotokatalizátorként [ApplCatA 469 (2014) 153; Nanoscale 7 (2015) 5776], bionanokompozitként [JPhysChemB 110 (2006) 21473], polimererősítőként [PSSB 249 (2012) 2333]. Közleményeire több mint 3300 független hivatkozás történt, H-indexe 30. Számos külföldi kutatási együttműködésben vesz részt svájci, román/magyar, örmény, szerb, görög, spanyol, portugál, francia partnerekkel. Aktívan járul hozzá az egyetemen az oktatási, közéleti, diplomamunka- és PhD-témavezetési feladatokhoz. Elismerései: Bolyai-plakett, L’Oreal-UNESCO: „a Nőkért és a Tudományért” ösztöndíj.

Ajánlók: Bartók Mihály,

Dékány Imre, Tétényi Pál

•

Hohmann Judit

Bólyon született 1957-ben. 1980-ban kapott oklevelet a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Teljes munkássága az egyetemhez kapcsolódik, ahol 2004-től egyetemi tanár a Farmakognóziai Intézetben, 2007-től tanszékvezető, jelenleg második ciklusában a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja. Kandidátusi címét 1995-ben, MTA doktori címét 2006-ban védte meg, 2003-ban habilitált.

Tudományos munkássága a farmakológiai szűrővizsgálati eredményekből, valamint etnobiológiai ismeretekből és kemotaxonómiai adatokból kiinduló növényi hatóanyag-kutatás, melynek során a növényekben előforduló biológiailag aktív természetes anyagok izolálása, szerkezetük felderítése és biológiai hatékonyságuk igazolása kutatócsoportjának fő tevékenysége. Ezen, a gyógyszeripart is nagymértékben érdeklő, kutatásai során 178 SCI folyóiratban tudományos közleménye jelent meg, összesített impaktfaktora 337,8, független hivatkozásainak száma 2157, Hirsch-indexe 26. Legjelentősebb eredményei az Euphorbia-diterpének kutatásához kapcsolódik, ahol az E. peplusból általuk izolált ingenol-3-angelátot az FDA gyógyszerként engedélyezte az USA-ban, és ma már Európában is forgalomban van. Egyetemi oktatói tevékenységét Mestertanár kitüntetéssel ismerték el (2003), PhD-fokozatot szerzett hallgatóinak száma 8, folyamatban lévők száma 7. Számos nemzetközi tudományos szervezet tagja, illetve tisztségviselője, 5 tudományos folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült (2000), Akadémiai Díjat kapott (2011), 5 OTKA pályázat 2 ETT és 1-1 MKM, ill. FKFP pályázat nyertese. Számos nemzetközi kapcsolat megteremtője Münster, Nottingham, Portsmouth, Northeastern Ohio, Toledo, Bern és Graz egyetemeivel. Jelentős magyarországi ipari kapcsolatokkal is rendelkezik: Richter Gedeon, TEVA, Zyma, Unipharma és Biotechnika Rt.

Ajánlók: Blaskó Gábor,

Fülöp Ferenc, Kálmán Alajos

•

Inzelt György

Budapesten született 1946-ban. A kémiai tudományok doktora (1989). Az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, az Elektrokémiai és Elektroanalitikai Laboratórium, valamint az ELTE Kémia Doktori Iskola vezetője. Szakterülete: fizikai kémia, elektrokémia, elektroanalitika.

Közleményeinek száma 308, ebből SCI folyóiratban 221 jelent meg; 10 könyv és 27 könyvfejezet szerzője. Független hivatkozásai száma: 4019. Hirsch-indexe: 39. Nemzetközi konferenciák meghívott előadója, szervezője. Kutatási eredményei nagymértékben hozzájárultak a polimerelektródokon végbemenő töltéstranszport és szorpciós folyamatok mechanizmusának tisztázásához [Electroanal. Chem., ed. A. J. Bard, Vol. 18, Dekker, (1993) 89-241; Conducting Polymers, Springer (2010, 2012)]. A kvarckristály-nanomérleg készülékével (szabadalom 1996) elsőként mutatta ki a galvanosztatikus potenciáloszcillációkat kísérő periodikus felületi tömegváltozásokat [J. Phys. Chem., 97 (1993) 6104]. Sikerrel alkalmazott poliazin elektródot az emberi vér hemoglobintartalmának meghatározására [Anal. Chim. Acta, 385 (1999) 119]. Az impedanciaspektroszkópia területén elért eredményei is széles körűen elismertek. Az utóbbi időkben a tüzelőanyag-cellákkal kapcsolatos kutatásai (HYGO: leginnovatívabb jármű díja és prototípus I. díj 2009, 2010) keltettek jelentős visszhangot. 1999-ben jelent meg Az elektrokémia korszerű elmélete és módszerei című egyetemi tankönyve. Tudománynépszerűsítő tevékenysége (3 könyv és számos cikk) is kiemelkedő. A J. Solid State Electrochemistry 2011-ben Festschrift-et jelentetett meg a tiszteletére. Kitüntetései: Doctor Honoris Causa, Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár 2000; Polányi Mihály-díj 2004; ISE Fellow 2009; Széchenyi-díj 2011; Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj 2011.

Ajánlók: Beck Mihály, Hargittai Magdolna,

Hudecz Ferenc, Iván Béla,

Orbán Miklós, Solymosi Frigyes

•

Karger-Kocsis József

Budapesten született 1950-ben. A kémiai tudomány doktora 1991 óta. Az MTA–BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport tudományos tanácsadója, a BME Polimertechnika Tanszék professzora. Szakterülete a kémiai anyagtudományon belül a polimerkémia, új anyagok és technológiák fejlesztése és az újrahasznosítás.

Jelentős eredményeket ért el polimerek környezetbarátabbá tétele terén fukcionalizált növényi olaj [Polym. Eng. Sci. 54, 747-755 (2014)], valamint reciklált gumi felhasználásával [J. Mater. Sci. 48, 1-38 (2013)]. Kiemelkedőek és jövőbe mutatóak a benzoxazin és epoxi gyanták hibridizációjára végzett kísérleti eredményei [J. Appl. Polym. Sci. 127, 5082-5093 (2013)]. Jelentős eredményeket ért el az alakemlékező és öngyógyuló funkcionális polimer rendszerek kutatásában [Materials 6, 4489-4504 (2013)]. Nagymértékben hozzájárult a polimer kompozit szerkezeti anyagok élettartamának növeléséhez [Prog. Mater. Sci. 73, 1-43 (2015)]. Kiemelkedő eredményekkel rendelkezik az alap-, az alkalmazott kutatásban és az innovációban is, és ezeket célszerűen egyesíteni tudja, amit bizonyít 34 szabadalma és a 2014-ben elnyert Gábor Dénes-díj. Publikációs tevékenysége kiemelkedő, 4 szakkönyv, 40 könyvfejezet, több mint 400 folyóiratcikk és számtalan meghívott vendégelőadói felkérés jelzi munkásságát. Szakmai munkája minőségét bizonyítja a cikkeire kapott közel 11.000 független hivatkozás (H-index: 57). Szakterületének meghatározó hazai és nemzetközi egyénisége, tucatnyi nemzetközi pályázat témavezetője, külföldi pályáztató szervezet szakértője, folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja; előadóképes angol, német, francia, spanyol, olasz és orosz nyelven. Iskolateremtő kutató, akinek eddig 19 PhD-hallgatója szerzett fokozatot, tanítványai között található akadémikus és Junior Prima díjas is.

Ajánlók: Czigány Tibor, Iván Béla,

Pukánszky Béla, Sohár Pál

•

Keglevich György

Budapesten született 1957-ben. 1994 óta a kémiai tudomány doktora. A BME Szerves Kémia és Technológia Tanszékének 1999 óta tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a foszfororganikus és a környezetbarát kémia.

30 éve műveli a P-heterociklusos területet, amelynek fejlődéséhez új szintézismódszerek és szelektív átalakítások kidolgozásával (Synth. 1993, 931), valamint új reakciók (JOC 1990, 55, 6361, 1993, 58, 977, JACS 1997, 119, 5095) felfedezésével és új vegyületcsaládok bevezetésével (COC 2006, 10, 93) járult hozzá. A foszforkémiát a környezetbarát kémiával kombinálva széles körben alkalmazta a MW technikát (COC 2011, 15, 1802, CGC 2014, 1, 2). Ennek során új, másképp nem lejátszódó reakciókat valósított meg (OBC 2012, 10, 2011, RSC Adv. 2014, 4, 11948). Emellett katalizátor rendszereket egyszerűsített (Green Chem. 2006, 8, 1073, COS 2013, 10, 751, 12821, RSC Adv. 2014, 4, 22808), meghatározta a MW alkalmazási lehetőségeit és modellezte gyorsító hatását (COC 2015, 19, 1436). P-ligandokat és katalizátorként alkalmazható Pt komplexeket szintetizált (Chem. Rev. 2010, 110, 4257). Kutatási eredményeit 435 közleményben (42 review) és 24 könyvfejezetben tette közzé. (Összesített IF>535, H-index 32, független idézet 2110). 11,5 PhD fokozat született irányításával. A Curr. Green Chem. főszerkesztője, a Lett. Org. Chem. és a Curr. Catal. társ-főszerkesztője, a Curr. Org. Chem., a Curr. Org. Synth. és a Lett. Drug Design Discov. szerkesztője. A Heteroatom Chem. és a Phosphorus, Sulfur, Silicon szerk. biz. tagja. Elismerései: Zemplén Géza-díj, Pro Scientia díj, Széchenyi Professzori Ösztöndíj, Erdey László-díj, mestertanári kitüntetés, Ipolyi Arnold-díj, Akadémiai Díj, Bruckner Győző-díj, Csűrös Zoltán-díj.

Ajánlók: Tőke László,

Markó László, Antus Sándor

Keserű György Miklós

Budapesten született 1967-ben. Az MTA Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója, szűkebb szakterülete a számítógépes molekulatervezés.

Számos eredményt ét el a módszerek fejlesztése és alkalmazása terén. Társszerzővel együttműködésben megállapították, hogy a gyógyszerjelölt vegyületek fizikai kémiai paramétereinek romlásáért a gyógyszerkémiai optimálás stratégiája a felelős (Hann, Keserű, Nature Rev. Drug Discov. 11, 355-365, 2012). Egy másik munkában rámutattak, hogy a gyógyszerkémiai optimálások két szakasza közül a vegyületek fizikai kémiai sajátságainak romlása a vezérmolekula azonosításához vezető első szakaszon következik be (Keserű, Makara, Nature Rev. Drug Discov. 8, 203, 2009). Sikerrel alkalmazott számítógépes módszereket a Richter új, az USA-ban is engedélyezett antipszichotikuma, a Cariprazine hatásának optimalizálásában. 2013-ban önálló gyógyszerkémiai kutatócsoportot hozott létre. Tudományos publikációinak összesített impaktfaktora meghaladja az ötszázat, ezekre eddig több mint 2700 független idézetet kapott, hivatkozásainak száma több mint háromszáz idézettel bővül évente, Hirsch-indexe 30. Az elmúlt öt évben több mint huszonöt meghívott előadást tartott nemzetközi konferenciákon. Öt nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, számos tudományos kitüntetés birtokosa, melyek közül kiemelkedik az Európai Gyógyszerkémiai Szövetség által a gyógyszerkutatás módszertana területén elért eredményeiért adományozott Overton–Meyer-díj.

Ajánlók: Náray-Szabó Gábor,

Pálinkás Gábor, Tőke László

•

Kiss Tamás

Debrecenben született 1950-ben. A kémiai tudományok doktora címet 1994-ben szerezte. Az SZTE Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének egyetemi tanára, az MTA–SZTE Bioszervetlen Kémiai Kutatócsoport vezetője, az SZTE Kémiai Doktori Iskola vezetője. Szakterülete a bioszervetlen és a koordinációs kémia.

Tudományos munkája a biomolekulák létfontosságú, illetve toxikus hatású fémionokkal képezett komplexeinek egyensúlyi, szerkezeti és kinetikai vizsgálata. Vizsgálta az alumínium biológiai rendszerekbeni előfordulásának lehetőségeit és ennek neurotoxikus vonatkozásait [J.Toxicol. and Environm. Health 48, 543 (1996), J. Inorg. Biochem. 128, 156 (2013)]. Több rákellenes és inzulinhatású fémkomplex biológiai nedvekben és szövetekben való megoszlását a különböző kis és nagy molekulatömegű alkotók között modellezte, majd korszerű analitikai módszerekkel, ex vivo mérésekkel igazolta is [Coord. Chem. Rev. 255, 2218 (2011), Bioorganic and Medicinal Chem. 19, 4202 (2011)]. Vizsgálta egyes kelátorok alkalmazhatóságát az Alzheimer-kór megbomlott fémion-háztartásának visszaállításában, és így a kór kezelésében [Dalton Trans. 39, 1302 (2010); 41, 1713 (2012)]. A kutatások során 10 hallgató szerzett Ph.D. fokozatot. Eredményeit – számos társszerzővel – eddig 262 közleményben publikálta. Ezek összesített hatása 500, a független hivatkozások száma 4476, Hirsch-indexe 43. Nemzetközi konferenciákon 35 alkalommal tartott előadást meghívott előadóként, és 75 alkalommal szemináriumi előadást külföldi egyetemeken. Szakmai kapcsolatban áll lengyel, osztrák, portugál, spanyol, olasz és japán kutatókkal. Fontosabb elismerései: Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2015), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997-2001), Than Károly-emlékérem (2007).

Ajánlók: Beck Mihály, Hargittai István, Medzihradszky Kálmán,

Solymosi Frigyes, Tétényi Pál

•

Kollár László

Kaposváron született 1955-ben, a kémiai tudomány doktora. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara Szervetlen Kémia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete fémorganikus kémia, homogén katalízis.

Az enantioszelektív homogén katalitikus reakciók területén ketonok hidrogénezésénél és alkének hidroformilezésénél az addig ismert legjobb optikai hozamokat érte el, lehetővé téve ezzel számos értékes királis építőelem (2-aril-propanal, 2-formil-oxazolidin, formil-borostyánkősav-származékok stb.) hatékony szintézisét. Eredményeit [J. Organomet. Chem. 232 (1982) C17; 694 (2009) 219] széles körben használt kézi- és tankönyvek idézik (March: Org. Chem.; Wilkinson: Compr. Coord. Chem.) Nagynyomású NMR vizsgálatok és modellvegyületek segítségével tisztázta a platina-komplexek katalizálta hidroformilezés mechanizmusát. Ezzel évtizedek óta vitatott kérdéseket válaszolt meg [Inorg. Chem. 33 (1994) 5708]. Kidolgozta szteránvázas enol-triflátok, jódalkének és jódaromások több olyan palládium-katalizált homogénkatalitikus kapcsolási és karbonilezési reakcióját, amelyek kiváló hozammal szolgáltatnak gyakorlati szempontból fontos szteroidokat, nikotinsavamidokat és új N-heterociklusos származékokat. Ezek a vegyületek fontos gyógyszeripari céltermékek szintézisének kulcsintermedierjei [Tetrahedron 65 (2009) 4795; Chem. Soc. Rev. 44 (2015) 3666]. Ezeket a szintéziseket újabban ionos oldószerekben is megvalósította. Nemzetközi konferenciákon 22 meghívott vagy plenáris előadást tartott. Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1997), Oláh György-díj (1998), Akadémiai Díj (2003), Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj (2009), Szent-Györgyi Albert-díj (2012), Széchenyi-díj (2012).

Ajánlók: Antus Sándor, Blaskó Gábor,

Joó Ferenc, Markó László

•

Nyulászi László

Budapesten született 1957-ben. Az MTA doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének tanszékvezető professzora. A BME Oláh György Doktori Iskola vezetője. Szakterülete a szervetlen – ezen belül az elemorganikus – kémia és az alkalmazott kvantumkémia.

A 90-es évek óta foglalkozik az akkoriban felfedezett stabil telítetlen foszforvegyületek kémiájával szinergikus együttműködésben a világ e területen vezető szintetikus csoportjaival. Munkái úttörőek voltak a periódusos rendszer tankönyvi „diagonálszabályának” foszfor-szén elempárra történő kiterjesztésében („Phosphorus the Carbon Copy”). E témakörben mintegy 100 közleményt jegyez. Az Angewandte Chemie-ben (IF 11.2) 9, a JACS-ben (IF 12.1) 8 munkája jelent meg, s felkérték több összefoglaló, köztük egy megjelent egyszerzős Chem. Rev. (IF 2001: 21.1), illetve jelenleg készülő Chem. Soc. Rev. (IF 33.3) összefoglaló megírására. E területen folyó aktuális kutatásai optoelektronikai eszközökben (pl. OLED-ként) felhasználható konjugált molekulák elektronszerkezetének és fotofizikai tulajdonságainak előrejelzésére irányulnak. A foszfor mellett a szilícium vegyületei közül a szililéneket, valamint az analóg szénvegyületeket, a karbéneket vizsgálja. Számításai alapján végzett célzott kísérletekkel tisztázták a kiemelkedő katalitikus hatású NHC karbéneknek az alkalmazások szempontjából fontos hidrolízisét. Ezen eredményeit egy nagy nemzetközi vegyipari vállalat felhasználja. Elsőként igazolta az NHC karbének jelenlétét imidazólium-acetát ionos folyadékokban, és állapította meg számításos eredményeik alapján elvégzett kísérletekkel ezen ionos folyadék organokatalitikus aktivitását, összekapcsolva a környezeti szempontból fontos ionos folyadékok alkalmazását a karbén-organokatalízissel.

Ajánlók: Hargittai István, Hargittai Magdolna, Horvai György, Huszthy Péter, Joó Ferenc

•

Szalay Péter

Szentesen született 1962-ben, az ELTE Kémiai Intézetének egyetemi tanára, szűkebb szakterülete az elméleti kémia.

Nagyteljesítményű kvantumkémiai módszert dolgozott ki, mely kategóriájában a legpontosabb számításokat teszi lehetővé, a módszert kifejtő három alapcikkére közel 600 hivatkozás érkezett. Az általa kifejlesztett módszereket sikerrel alkalmazta kis molekulák gerjesztett állapotainak tanulmányozására. Igen pontos számításai segítségével sikeresen határozta meg kisméretű gyökök képződési hőjét. Megmutatta, hogy pusztán elméleti módszerekkel olyan számítási pontosságot lehet elérni, mely esetenként meghaladja a kísérletek pontosságát is. A területen kivívott vezető szerepét a rendszeres konferencia- és szemináriumi meghívások, valamint a Chemical Reviews-ban megjelent összefoglaló cikke is fémjelzi, mely a Web of Science kimutatása szerint a kémiai irodalom legtöbbet hivatkozott 1%-ába tartozik. Jelenlegi fő projektje keretében a DNS építőköveinek spektroszkópiai tulajdonságait, valamint a töltésátmenettel járó folyamataik mechanizmusát vizsgálja. Arra az izgalmas kérdésre is keresi a választ, hogy vezeti-e az elektromosságot a DNS molekula. Tudományos közleményeinek száma 103, ezekre 4200 független idézetet kapott, Hirsch-indexe 40. Az International Journal of Quantum Chemistry szerkesztőbizottsági tagja, a 2015. évi Polányi Mihály-díj kitüntetettje.

Ajánlók: Náray-Szabó Gábor,

Pálinkás Gábor, Perczel András

•

ifj. Szántay Csaba
Budapesten született 1958-ban. 2000 óta az MTA doktora. A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Nyrt., Kémiai Főosztály címzetes vezetőhelyettese. Szűkebb szakterülete: analitika, NMR-spektroszkópia.

Az NMR-spektroszkópia és gyógyszeranalitika egyik legkiválóbb hazai és nemzetközileg elismert képviselője. Tudományos munkássága az NMR-spektroszkópia innovatív alkalmazásával összetett molekulaszerkezeti problémák megoldására irányult, melynek jó része közvetlen gyakorlati jelentősséggel bír a gyógyszerkutatásban. Igazolja ezt a 22 elfogadott szabadalom, melyeknek társszerzője. Hazai és nemzetközi szakmai körökben is elismerést aratott elméleti és módszertani munkáival, melyek az NMR-spektroszkópia alapvető jelenségeivel – rejtett cserepartner, Bloch-egyenletek, Fourier-transzformáció és bizonytalansági elv elmélete – kapcsolatosak. Ezidáig 130 közleménye jelent meg, melyek közül 15 elméleti jellegű dolgozatnak egyedüli szerzője. Az Elsevier kiadó gondozásában jelent meg egy általa szerkesztett könyv Anthropic Awareness: the human aspects of scientific thinking in NMR spectroscopy and mass spectrometry címen, melynek öt fejezetének szerzője is. Mind kutatóként, mind egy nagyvállalat főosztályvezetőjeként bizonyította, hogy gyógyszeripari környezetben is lehet magas szintű tudományos munkát végezni. Kitűnő szervezői kvalitását tükrözi az általa kialakított világszínvonalú nagyműszeres szerkezetkutatási bázis, mely hazai és nemzetközi közéletben is sikeres tudományos műhely. Sokirányú közéleti tevékenysége közül kiemelendő a Magnetic Moments in Central Europe című közép-európai NMR-konferenciasorozat megalapítása, alapkoncepciójának és tudományos programjainak kidolgozása.

Ajánlók: E. Kövér Katalin,

Görög Sándor, Orbán Miklós

•

Tóth Gábor

Szentesen született 1954-ben. 1977-ben végzett a József Attila Tudományegyetem vegyész szakán. 1980-ban egyetemi doktori, 1992-ben kandidátusi címet szerzett, 2001-től az MTA doktora. 2002-től egyetemi tanár, 2005-től a Szegedi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének vezetője. Szűkebb szakterülete a peptidkémia, 2015-től az MTA Peptidkémiai Munkabizottságának elnöke.

Végzése után kapcsolódott be a peptid szulfátészterek (pl. kolecisztokinin) szintézisére irányuló vizsgálatokba. Munkásságát azóta is végigkísérik a különféleképpen módosított peptidek szintézisére vonatkozó kutatások. Munkáinak jelentős része kapcsolódik a fehérjék poszttranszlációs módosításainak kémiai modellezéséhez. Az elmúlt évtizedekben foglalkozott peptid-foszfátészterek szintézisével, beleértve a tirozinnál kémiai szempontból nagyobb kihívást jelentő szerin- és treonin-foszforátészter származékok előállítását. Újabb kutatási területe a glikozilált peptidszármazékok szintézise, ill. a többszörös diszulfidhidat tartalmazó polipeptidek és kis fehérjék szintézise. Ezek a munkák egyrészt a glikozil-, ill. foszfátcsoport érzékenysége, másrészt a nagyszámú izomérialehetőség miatt a peptidkémia nagy kihívásai közé tartoznak, megvalósításuk során számos új szintézismódszert dolgozott ki. Egyik kezdeményezője volt a Szegeden azóta is eredményesen folytatott foldamerkutatásoknak. Számos érdekes biokonjugátum szintézisében vett részt. Foglalkozott lipopeptidek, ill. különféleképpen jelzett peptidek szintézisével. Munkássága során gyümölcsöző kooperációt folytatott peptid-immunológia és neuropeptid kutatások, valamint peptidtérszerkezet-vizsgálatok területén.

Ajánlók: Bartók Mihály, Dékány Imre,

Hollósi Miklós, Huszthy Péter,

E. Kövér Katalin, Medzihradszky Kálmán,

Penke Botond, Telegdy Gyula
 

KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA

Ángyán János

Pécsett született 1956-ban. A CNRS és az Université de Lorraine (Nancy, Franciaország) habilitált kutatóprofesszora, szűkebb szakterülete az elméleti kémia.

Kiemelkedő eredményeket ért el az oldószerhatás és az intermolekuláris kölcsönhatások kvantumkémiai modellezésének területén. Elsőként javasolt különböző módszereket a diszperziós erőkért felelős hosszú hatótávolságú elektronkorreláció leírására. A molekulák és szilárd testek elektronszerkezetének modellezésével foglalkozó kutatócsoportot hozott létre a Nancy Egyetemen. Közel 140 publikáció szerzője, illetve társszerzője, amelyekre 4200 független idézetet kapott. Több cikke kapta meg a Highly Cited Paper minősítést az ISI Web of Science értékelése szerint. A Collegium Budapest szenior ösztöndíjasa, a Pannon Egyetem Kémiai Intézetében pedig a Szent-Györgyi Albert-ösztöndíj kedvezményezettje volt.

Ajánlók: Csizmadia Imre, Iván Béla,

Kálmán Alajos, Náray-Szabó Gábor, Sohár Pál, Perczel András, Pálinkás Gábor

•

Tóth István

Szilágysomlyón született 1946-ban. Vegyészmérnöki diplomát szerzett 1968-ban a BME-n. 1994 óta az MTA doktora. 1972 és 1975 között az MTA Alkaloidkémiai Kutatócsoportjában tudományos munkatárs, 1975/1976 évben posztdoktor a Carleton University-n Ottawában. 1977 és 1987 között tudományos főmunkatárs az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében. 1987-től 1999-ig a University of London oktatója. 2000-től a University of Queensland, School of Pharmacy professzora. Magyar, brit és ausztrál állampolgár.

Kutatásainak fő területe a biológiailag aktív természetes szerves anyagok kémiája, valamint a gyógyszerek és különböző vakcinák eljuttatása a szervezetben a célzott szövetekbe (drug delivery). SCI-publikációnak száma több mint 300 (SCI-folyóiratcikkek: 267, könyvfejezetek: 16, szabadalmak: 43). Összesített impaktfaktora nagyobb 800-nál, független idézeteinek száma 4000 feletti.

Ajánlók: Blaskó Gábor, Tőke László,

Pukánszky Béla, Antus Sándor, Huszthy Péter, Bartók Mihály, Penke Botond
 

TISZTELETI TAGSÁGRA AJÁNLJA

Lutz F. Tietze

Berlinben született 1942-ben. Szerves kémikus, 1978-tól 1996-ig, és 1988-tól 2008-ig a Göttingeni Egyetem Szerves Kémiai Intézetének vezetője, 2012-től ugyanezen intézetben Alsó-Szászország kutatóprofesszora. Kutatásának fő területei a szelektív és egyúttal gazdaságos szintézismódszerek kidolgozása bioaktív vegyületek előállítása céljából.

SCI-publikációnak száma több mint 340. Független SCI-idézeteinek száma 11000 feletti, H-indexe 47. 34 szabadalom és 6 könyv társszerzője. 2014-ig 178 fő szerzett témavezetésével doktori fokozatot. Doktoranduszai közül több mint 10 fő vett részt magyarországi tanulmányúton. Magyar vonatkozású elismerései közül kiemelendő díszdoktorrá avatása 1994-ben a Szegedi Tudományegyetemen. 1985 óta tart kapcsolatot magyar kutatókkal. Kutatócsoportjában azóta számos magyar egyetemi oktató és hallgató dolgozott.

Ajánlók: Antus Sándor, Bartók Mihály,

Dékány Imre, Fülöp Ferenc, Huszthy Péter, Hudecz Ferenc, Penke Botond, Sohár Pál