RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK

Demény Attila

Budapesten született 1962-ben. Az MTA doktora, az MTA levelező tagja, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont intézetigazgatója, kutatóprofesszor. Szűkebb szakterülete a stabilizotóp- és nyomelem-geokémia.

Jelentős eredményeket ért el és iskolateremtő munkát végzett a geokémia paleoklimatológiai alkalmazásában. A vezetésével 2006-ban alakult, jelenleg már 12 fős és az utóbbi években egy Lendület csoporttal bővült Geokémia és Paleoklíma Kutatócsoport munkája a doktori képzésben is hasznosult. Barlangi képződmények komplex geokémiai elemzésével, a hőmérséklet és csapadékmennyiség mellett a csapadék évszakos eloszlásában és a csapadékszállítás irányában beálló változások kimutatásával foglalkozik. Elsők között határozta meg az észak-atlanti oszcilláció Kárpát-medencére kifejtett hatását a holocén folyamán, és alkalmazta a lézerspektroszkópia módszerét fluidumzárványok elemzésére.

Ajánlók: Árkai Péter, Hetényi Magdolna,

Nemecz Ernő, Pantó György

•

Kocsis Károly

Szolnokon született 1960-ban. 2010 óta az MTA levelező tagja. Az MTA CSFK Földrajztudományi Intézet igazgatója, kutatóprofesszora, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara Földrajz-Geoinformatika Intézetének igazgató egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a társadalomföld-rajzon belül a népesség-, etnikai-, vallás- és politikai földrajz.

A levelező tagság elnyerése óta 60 tudományos közleménye látott napvilágot, független idézeteinek száma 1,6-szorosára (1465-re) nőtt. Ez időszakban jelentette meg (társszerzőkkel) a Changing ethnic patterns of the Carpatho-Pannoniana area etnikai atlaszát, amely 12 mai ország területén mutatta be a nyelvi-etnikai térszerkezet fél évezredes változását, jelen állapotát. Jelentős kutatási eredménye az etnikai alapú területi autonómiák történelmi előzményeinek és jelenlegi földrajzi lehetőségeinek feltárása a Kárpát-medence területén. Az elmúlt években indította el a Magyarország Nemzeti Atlasza projektet, mely hazánk, a Kárpát-medence arculatát kívánja analóg és digitális változatban bemutatni.

Ajánlók: Klinghammer István, Kovács Ferenc, Lakatos István, Mészáros Rezső

•

Pósfai Mihály

Szombathelyen született 1963-ban, 2010 óta az MTA levelező tagja. A Pannon Egyetem (Veszprém) Föld- és Környezettudományi Intézeti tanszékének egyetemi tanára. Szakterülete az ásványtan, ezen belül a „környezeti ásványtan” több területén folytat tudományos kutatást. Fő témája az élő szervezetekben képződő mágneses nanokristályok tulajdonságainak és képződésének tanulmányozása.

Az elmúlt hat évben – külföldi kutatócsoportokkal közösen végzett munkája eredményeként – a mágneses baktériumokban képződő, nanométeres mérettartományba tartozó magnetit nanorészecskék képződésének genetikai háttere egyre jobban ismertté vált, és a ferrimágneses nanorészecskék biológiailag meghatározott tulajdonságai részben laboratóriumban is reprodukálhatók. Az eredményeket nívós folyóiratok, köztük a Science és a Nature Nanotechnology közölték. Ebben az időszakban 3 PhD-hallgató témavezetője volt. Idén tizedik alkalommal szervezte meg a balatonfüredi Téli Ásványtudományi Iskolát, ami az ásványtan és rokon területek hazai kutatóinak és hallgatóinak kedvelt és fontos találkozójává vált.

Ajánlók: Árkai Péter, Bozó László,

Mészáros Ernő, Nemecz Ernő
 

LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA

Gelencsér András

Kisvárdán született 1966-ban. 2002-től az MTA doktora. Jelenleg a Pannon Egyetem egyetemi tanára, az intézmény kinevezett rektora, az MTA–PE Levegőkémiai Kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a levegőkémia, a légköri aeroszol részecskék kutatása.

A levegőkémiában Gelencsér András nevéhez fűződik a légköri humuszképződés jelenségének felismerése és első kísérleti bizonyítása. Munkásságának kiemelkedő eredménye az a felismerés, hogy a beérkező napsugárzás elnyelésében a korom mellett a biomasszaégetésből származó szerves aeroszolrészecskék egy csoportja (az ún. brown carbon) is fontos szerepet játszik. Azóta bebizonyosodott, hogy a globális légkörben e részecsketípus a teljes légköri sugárzáselnyelés 20%-áért felelős, főleg a biomassza-égetés által sújtott trópusi régiókban. E témában a mainzi Max Planck Biogeokémiai Intézet igazgatójával közösen publikált közleményét a tudományterület legtöbbet idézett cikkei között tartják számon. 2004-ben Carbonaceous Aerosol címmel a Springer Kiadó gondozásában megjelent monográfiájában elsőként foglalta össze a széntartalmú aeroszol részecskékre vonatkozó ismereteket. Nemzetközi elismertségének számos neves külföldi kutatóintézettel való szoros szakmai együttműködést és több közvetlenül elnyert EU-pályázatot köszönhet. Publikációira kapott független SCI-hivatkozásainak száma (3714) és Hirsch-indexe (37) kiemelkedő. 2011-ben a Mindentudás Egyeteme 2.0 sorozat keretében tartott előadást az emberi tevékenység levegőkörnyezetre gyakorolt hatásairól. 2014-ben a levegőkémia területén elért kimagasló eredményeiért Magyar Érdemrend Tisztikereszt kitüntetésben részesült.

Ajánlók: Bozó László, Lakatos István,

Mészáros Ernő, Pósfai Mihály

•

Haas János

Budapesten született, 1947-ben. 1990 óta a földtudomány doktora. Az ELTE kutatóprofesszora, a MTA–ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a szedimentológia, a rétegtan és a regionális földtan.

A hazai karbonát-szedimentológia iskolateremtő elindítója. A Föld pályaelem-változásait tükröző üledékciklusok karbonátos kőzetekben való kimutatását illetően nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el. A rétegtan területén elsősorban a hazai triász kőzetek kutatásában volt meghatározó szerepe, melynek eredményei 2004-ben egy általa szerkesztett kézikönyvben jelentek meg. Szerzője és szerkesztője a Geology of Hungary című összefoglaló műnek, amely 2012-ben jelent meg a Springer Kiadónál. 226 tudományos közleménye jelent meg. Cikkeinek összegzett impaktfaktora 65,3. Független hivatkozásainak száma 1732, Hirsch-indexe 24. 1999–2005 között az MTA Földtani Tudományos Bizottság elnöke volt, 2011-ben és 2014-ben az újjászervezett bizottság ismét elnökévé választotta. Az IUGS Nemzeti Bizottság elnöke. 1991–2010 között az Acta Geologica Hungarica (Central European Geology) főszerkesztője volt. 2006 és 2012 között a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke volt, 2012-ben tiszteleti taggá választották. 2000-ben elnyerte a Földtani Társulat Koch Antal-emlékérmét. 2003-ban Akadémiai Díjat kapott. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült.

Ajánlók: Árkai Péter,

Hetényi Magdolna, Nemecz Ernő

•

Hably Lilla

Budapesten született 1953-ban. 1999 óta az MTA doktora. A Magyar Természettudományi Múzeum tárigazgatója, a Nyugat-Magyarországi Egyetem egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete: paleobotanika, flóra- és vegetációkutatás a paleogénben és a neogénben.

Tudományos eredményei az európai paleogén és neogén szárazföldi területeinek környezetrekonstrukciójához, flóra- és vegetációkutatáshoz kötődnek. Új kutatási módszerek bevezetésével feldolgozta, revideálta az alsó- és felső-oligocén flóráinkat. Számos olyan új taxont mutatott ki a hazai mellett angliai, franciaországi, olaszországi, szlovéniai, ausztriai flórákból, amelyek meghatározóak az európai paleogénben. A magyarországi alsó- és felső-oligocén határán jelentős flóraváltozást mutatott ki, és bizonyította ennek környezeti változásokra visszavezethető okait. A késő miocén flóra- és vegetáció-rekonstrukciójával bizonyította, hogy a középső miocént követően számos, korábban kihaltnak vélt faj refúgium területeken vészelte át a pannon korszakot. Elsőként vizsgálta pliocén flóráinkat, és feltárta ezek flórakapcsolatait. Gyűjtései során közel tízezer fosszíliával gazdagította nemzeti tudományos gyűjteményünket. Munkásságával több évtizedes szünet után indultak meg ismét a hazai paleobotanikai kutatások, amelyek mára nemzetközi élvonalba kerültek. Hét hazai projekt témavezetője, számos nemzetközi projekt résztvevője. Több hazai és nemzetközi szimpózium szervezése mellett 2010-ben felkérték a szakterület legrangosabb nemzetközi konferenciájának (EPPC) megszervezésére. Hazai egyetemeken kívül külföldön is oktatott (Kolozsvár, Lyon). A tudományos közélet aktív részvevője, MTA, OTKA és szakmai szervezetek választott vagy felkért tisztségviselője. Öt szakmai kitüntetés birtokosa.

Ajánlók: Bozó László,

Géczy Barnabás, Vörös Attila

•

Harangi Szabolcs

Budapesten született 1962-ben. 2004 óta az MTA doktora. Az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport alapítója és vezetője. Szűkebb szakterülete a magmás kőzettan, a geokémia és a vulkanológia.

Szakterülete nemzetközileg elismert, iskolateremtő, kiemelkedő egyénisége. A vulkánok működésének okát tanulmányozza a magmaképződés körülményeitől kezdve, a magmakamra-folyamatokon keresztül a vulkánkitörés lefolyásáig. Kezdetben a Kárpát-Pannon térség mezozóos magmatitjait kutatta, majd vizsgálatait a neogén-kvarter vulkáni területeken folytatta. Új szemléletben, integrált ásványszöveti és geokémiai adatokon nyugvó petrogenetikai értelmezéssel tárta fel a vulkánkitörések előtti magmakamra-folyamatokat, új modellt alkotott a térség vulkáni működésére. Eredményeit a tudományterület vezető folyóirataiban publikálta, munkáira csaknem 1000 független hivatkozást kapott. Bevezette a vulkanológia modern elméletét a geológus oktatásba. Vulkanológiai iskolát teremtett, tehetséggondozó tevékenységét 2013-ban Mestertanári díjjal ismerték el. 2004 óta nagy hangsúlyt helyez a térség legfiatalabb vulkánjainak tanulmányozására. Komplex, több tudományterületet ötvöző kutatásai új képet adtak a hosszan szunnyadó és látszólag inaktív vulkánok természetéről. A 2011-ben kiadott, Vulkánok c. könyve hamar elfogyott, 2015-ben jelent meg ennek második, bővített kiadása. Nagy figyelmet fordít az ismeretterjesztésre. A 2010-ben indított, több mint félmillió oldalmegjelenítést jegyző Tűzhányó blog alapítója, közel 500 bejegyzés írója. Írásait többször idézte a média. Rendszeresen tart interaktív vulkánbemutatókat. Ötlete és megvalósíthatósági terve alapján nyílhatott meg 2013-ban a Kemenes Vulkánpark.

Ajánlók: Árkai Péter, Demény Attila,

Nemecz Ernő, Pantó György

•

Kovács Zoltán

Egerben született 1960-ban. 2003 óta az MTA doktora. Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a társadalomföldrajz.

A városföldrajz és urbanizációkutatás nemzetközileg elismert képviselője. Kutatási eredményeivel hozzájárult a városfejlődés hazai és kelet-közép-európai törvényszerűségeinek feltárásához, számos posztszocialista városi jelenség értelmezéséhez, a hazai városföldrajzi kutatások elméleti és módszertani megújulásához. Városföldrajzi kutatásai mellett behatóan foglalkozott hazánk térszerkezetének 1990 utáni

átalakulásával, a népesség térbeli mobilitásának változásával, a kreatív gazdaság települési szokásaival, a politikai véleménynyilvánítás térbeli különbségeivel. Eddig 337 tudományos közlemény (köztük 15 szakkönyv) szerzője. Ismertségét, elismertségét mutatja, hogy tudományos munkáira eddig közel kétezer független hivatkozás történt, többségük idegen nyelven. Pályafutása során számos hazai és nemzetközi kutatási projekt vezetője, ill. résztvevője volt. Oktatói tevékenysége hazai és nemzetközi szinten egyaránt kimagasló, számos külföldi egyetemen (Oxford, Bergen, Lipcse) tanított, iskolateremtő tevékenységét hazai és külföldi PhD-hallgatók témavezetése jelzi. Közéleti és tudományszervező munkássága kiemelkedő, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, két cikluson át az MTA közgyűlési doktor képviselője, az MTA Földtudományok Osztálya Társadalom-földrajzi Tudományos Bizottságának elnöke. Az EUGEO nemzetközi szervezet alelnöke. Tudományos tevékenysége elismeréseként 2010-ben az Academia Europaea tagjai sorába fogadta, 2006-ban megosztva Akadémiai Díjban részesült.

Ajánlók: Klinghammer István,

Kocsis Károly, Mészáros Rezső

 •

M. Tóth Tivadar

Veszprémben született 1967-ben, 2009 óta az MTA doktora. A Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb kutatási területe a petrológia és a geomatematika, ezen belül elsősorban az alföldi repedezett aljzati fluidumtároló képződmények integrált értelmezése.

Részletes petrológiai vizsgálatokkal kimutatta, hogy a legtöbb aljzati blokkot eltérő metamorf fejlődéstörténetű kőzettestek alkotják, amelyek posztmetamorf mozgások során kerültek egymás mellé. Az aljzat repedezett fluidumrezervoárjainak genetikájával és kutatásmódszertanával kapcsolatban számos fontos eredményt ért el. Az általa kifejlesztett repedéshálózat-szimulációs szoftvert és adatelemző rendszert a tudományos publikációk mellett sikerrel alkalmazták számos hazai és külföldi szénhidrogénmező kutatása során, a hazai geotermikus kutatásban, valamint a bátaapáti radioaktívhulladék-lerakó modellezésében. Az alföldi repedezett szénhidrogén-rezervoárok vizsgálata során rámutatott a nyírási zónák kiemelt szerepére a migrációs folyamatokban, valamint a litológia által meghatározott aljzati tárolók hidrodinamikailag fragmentált jellegére. Kiváló tudományszervező, tevékenyen részt vett a hazai felsőoktatás fejlesztésében, a földtudományi képzés megújításában. Iskolateremtő munkásságát a kutatócsoportjában dolgozó hallgatókkal és kollégákkal közös publikációinak és az irányításával készült PhD-értekezések nagy száma is mutatja. A tudományos közélet aktív résztvevője, számos szervezetben tölt be vezető tisztséget.

Ajánlók: Demény Attila,

Hetényi Magdolna, Pantó György

•

Magyar Imre

Mohácson született 1963-ban. Az MTA doktora, a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. szénhidrogén-kutatási szakértője, az MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete a paleontológia és rétegtan.

Tudományos munkássága a Kárpát-medence neogén földtörténetének kutatásához kötődik. Eredményei döntő mértékben járultak hozzá a Pannon-medence földtani fejlődéstörténetének, valamint a Pannon-tó endemikus élővilágának megismeréséhez. Mindez kivételes nemzetközi érdeklődést váltott ki, és a pannóniai emeletről alkotott kép radikális átformálódásához vezetett. Magyar–amerikai közös kutatási projektek keretében alapvető eredményeket ért el a pannóniai puhatestű ősmaradványok sokrétű (rendszertan, életrétegtan, paleoökológia, evolúció, paleobiogeográfia) vizsgálata terén. Biosztratigráfiai és szeizmikus rétegtani vizsgálataival megalkotta a pannóniai képződmények országhatárokon átnyúló integrált rétegtani rendszerét, mely a nemzetközi gyakorlatban is fokozatosan kiszorította a korábbi, téves koncepción alapuló időrétegtani beosztásokat, és lehetővé tette a szárazföldi és a globális geológiai időskálákkal való korrelációt is. Az általa kialakított kronológia a tektonikai folyamatok vizsgálatában és a szénhidrogén-kutatási célú medenceanalízisben is nélkülözhetetlenné vált. Őslénytani és rétegtani adatok összekapcsolásával rekonstruálta a Pannon-medence ősföldrajzi változásait a késő neogénben. A Pannon-tó és élővilága történetét szervesen beillesztette a Paratethys és a mediterrán régió mozgalmas neogén fejlődéstörténetébe. Eddig megjelent 72 tudományos publikációjának összesített impaktfaktora 40, a műveire kapott független hivatkozások száma 934.

Ajánlók: Géczy Barnabás,

Pálfy József, Vörös Attila

•

Szűcs Péter

Abaújszántón született 1964-ben. 2009 óta az MTA doktora. A Miskolci Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára, a Műszaki Földtudományi Kar dékánja, az MTA–ME Műszaki Földtudományi Kutatócsoportjának vezetője. Szűkebb szakterülete a hidrogeológia.

Tudományos eredményei a hidrogeológiai modellezési és kúthidraulikai eljárások fejlesztéséhez, a felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi védelméhez, valamint az ásvány- és gyógyvízkészletek feltárásához kötődnek. Fulbright, DAAD és MÖB ösztöndíjak eredményeként több éves nemzetközi kutatási tapasztalatot szerzett rangos kutatóintézetekben, többek között a Stanford Egyetemen. A határral osztott felszín alatti vízadók modellezése terén elért kutatási eredményei alapján több nemzetközi UNESCO vízgazdálkodási kurzus tartására kérték fel. A hazai vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési folyamatban az Országos Vízgazdálkodási Tanács tagjaként vesz részt. Számos OTKA és TÁMOP, valamint jelenleg egy HORIZON 2020 pályázat szakmai vezetőjeként teremtett jelentős pénzügyi forrásokat hidrogeológiai kutatások végzésére. A tudományos utánpótlás képzésében jelentős szerepet játszik a Miskolci Egyetemen a Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola törzstagjaként és a Földtudományok Tudományági Habilitációs Bizottság elnökeként, valamint a BME Vásárhelyi Pál Építőmérnöki és Földtudományi Doktori Iskola Habilitációs és Doktori Tanácsa tagjaként, továbbá az MTA Földtudományi Doktori Bizottság titkáraként.

Ajánlók: Kocsis Károly, Kovács Ferenc,

Lakatos István, Pápay József

•

Völgyesi Lajos

Budapesten született 1947-ben. 2006 óta az MTA doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kara Általános- és Felsőgeodézia Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a fizikai geodézia.

Eötvös Loránd munkásságának hagyományőrzőjeként a Műegyetemen iskolát teremtett az Eötvös-inga geodéziai hasznosítása területén. A modern elektronikai és számítástechnikai lehetőségeket kihasználva az általa továbbfejlesztett AUTERBAL ingával újabb méréseket végeztek a korábbi ingamérések geodéziai alkalmazhatóságának vizsgálatára. A görbületi gradiensek felhasználásával új módszert dolgozott ki a geoid finomszerkezetének meghatározására. A svájci ETH Zürich munkatársaival olyan új módszer és műszer fejlesztésében vesz részt, amely az eddigi mérések és vizsgálatok alapján forradalmi változásokat vetít előre a függővonal-elhajlások és a geoid finomszerkezetének meghatározásában. Jelentős tudományos eredményekkel rendelkezik a nagyobb geoidanomáliák fizikai hátterének magyarázata, a geoid időbeli változása, a Föld forgási jelenségeinek vizsgálata, a vetületi transzformációk és a kiegyenlítő számítások területén is. 2011-ben Akadémiai Díjat, 2013-ban Fasching Antal-díjat kapott, Geofizika című egyetemi jegyzete kétszeres nívódíjas, 2015-ben a BME Építőmérnöki Kar legjobb oktatója. Elnöke, ill. alelnöke az MTA Geodéziai és Geoinformatikai Tudományos Bizottságának, elnöke a Felsőgeodéziai és Geodinamika Albizottságnak és az MFTTT Geodéziai Szakosztályának. Számos hazai és jelentős nemzetközi szervezet (IAG, AGU) tagja. Tudományos folyóiratok (Acta Geodaetica et Geophysica, Periodica Polytechnica) szerkesztőbizottságának tagja, a fizikai geodézia és geodézia tudományterületek szerkesztője.

Ajánlók: Ádám Antal, Ádám József,

Biró Péter, Verő József
 

KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA

Stephen J. Mojzsis

New Yorkban (USA) született 1965-ben. PhD, University of Colorado, Department of Geological Sciences, egyetemi tanár. Szakterülete a geokémia.

Szerteágazó kutatási tevékenysége a korai Föld fejlődésével foglalkozik, a magmás-metamorf kőzettant, a geofizikai modellezést, az izotóp- és nyomelem-geokémiát komplex módon alkalmazva. Nagy horderejű új eredményeket ért el a Föld legidősebb kőzeteinek és ásványainak keletkezésével kapcsolatban. A sávos vasércek elemzésével a mikrobiális élet fejlődéséhez szükséges nyomelemellátás földtani okokra visszavezethető változását mutatta ki. Magyar kutatókkal elsősorban a geomikrobiológia és a planetológia területén működik együtt. Nagyszámú graduális és PhD-hallgató témavezetése mellett 70 (többek között Nature és Science) publikációja jelent meg, melyekre több mint 4000 hivatkozást kapott.

Ajánlók: Demény Attila, Hetényi Magdolna,

Pálfy József, Vörös Attila

•

Tóth József

Békésen született 1933-ban. PhD; University of Alberta, Edmonton, Kanada, professor emeritus; Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, Magyarország, címzetes egyetemi tanár. Szakterülete a hidrogeológia.

A felszín alatti vizek medencehidraulikai elemzésének matematikai megalapozója, a modern hidrogeológia alapkoncepciójának megalkotója. Kutatásai elősegítik a természettudományos és mérnöki hidrogeológia egységesítését. A világ számos országában végzett munkái révén alapelméletét folyamatosan fejleszti. Kutatásaival hozzájárul a hidrogeológia tágabb értelmezésű földtani és környezeti tudománnyá fejlődéséhez. Aktív részese a hazai tudományos életnek, melynek nemzetközileg egyedülálló teljesítményével világszerte elismerést szerez. Munkásságában kiemelt figyelmet kap a hazai hidrogeológiai oktatás és kutatás fejlesztése és a szakma nemzetközi kapcsolatainak építése.

Ajánlók: Ádám Antal, Józsa János,

Pálfy József, Szarka László Csaba
 

TISZTELETI TAGSÁGRA AJÁNLJA

Sierd Auke Peter Leonard Cloetingh

Groningenben született 1950-ben. PhD, Utrechti Egyetem, egyetemi tanár, holland királyi akadémiai professzor, az Utrechti Egyetem kitüntetett tanára. Szűkebb szakterülete: geofizika.

Sierd Cloetingh geofizikus a tektonika, a kőzetlemezen belüli deformációk, a litoszféra-dinamika, az üledékes medencék kialakulása, valamint a tengerszintváltozások terén körülbelül háromszáz publikáció szerzője. Idézettségi száma: hét és félezer, Hirsch-indexe: 53. Eredményei részben a Kárpát-Pannon régió mint különleges természeti laboratórium megfigyeléséhez kötődnek. Magyar kutatókkal folytatott együttműködéseiből 31 publikáció született, és összesen hat magyar kutató PhD-témavezetője volt. Számos tudományos akadémia, társulat és bizottság tagja, öt egyetem (közöttük az ELTE) díszdoktora. Az Academia Europaea elnöke és a European Research Council természettudományi alelnöke.

Ajánlók: Ádám Antal, Demény Attila,

Szarka László Csaba, Verő József