RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK

Kamarás Katalin

Budapesten született 1953-ban. Jelenleg az MTA Wigner FK kutatóprofesszora. 2010-ben nyerte el az MTA levelező tagságát. Szűkebb szakterülete a szilárdtest-fizika, ezen belül a rezgési spektroszkópiák.

Legfontosabb új eredményei, a szupravezető fulleridsók és a szén nanocső alapú hibrid anyagokkal kapcsolatosak. A C₆₀ fullerén Cs-mal alkotott sóiban a nyomás, a hőmérséklet és az összetétel függvényében az elektronok a szigetelőkre jellemző lokalizációtól a fémes jellegű delokalizációig számos állapotban lehetnek. Kimutatta egy új állapot, a Jahn–Teller-fém megjelenését. A szén nanocsövekből és kis molekulákból álló hibrid anyagok vagy a molekulák nanocsőbe töltésével, vagy azoknak a csövek felszínére való adhéziójával keletkeznek. Eljárást dolgozott ki a kétféle hibrid megkülönböztetésére és a felszínen, illetve a csövek belsejében történő kémiai reakciók követésére. Az elmúlt hat évben több mint 40 publikációja jelent meg, hivatkozásai 2350-ről 4000 fölé emelkedtek.

Ajánlók: Faigel Gyula, Kroó Norbert,

Rácz Zoltán, Sólyom Jenő, Vincze Imre

•

Lévai Péter

Miskolcon született 1962-ben. 2010 óta az MTA levelező tagja. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatóprofesszora, 2013 óta főigazgatója, az ELTE magántanára. Szűkebb szakterülete az elméleti magfizika, az erős kölcsönhatás, a nagyenergiás nehézion-ütközések.

Levelező taggá választása óta tovább folytatta a nagyenergiás nehézion-ütközésekben keletkező kvark-gluon plazmaállapot vizsgálatát. Munkatársaival továbbfejlesztette a QGP színsűrűségét meghatározó tomográfiai eljárást. Elemezte a proton–ólom és ólom–ólom kísérletek eredményeit. Megerősítette, hogy a RHIC és LHC nehézion-ütközésekben létrejött a QGP állapot (8 publikáció). Megvizsgálta a nem-perturbatív párkeltés megjelenését a RHIC és LHC energián létrejövő erős színterekben (4 publikáció). Magyar oldalról koordinálta a CERN LHC ALICE kísérletbe szánt VHMPID detektor megtervezését. A Wigner FK-ban létrehozta a Wigner Adatközpontot, amely elnyerte a CERN Tier-0 tenderét, s a CERN központi számításainak közel fele már itt zajlik.

Ajánlók: Keszthelyi Lajos, Kroó Norbert,

Lovas Rezső, Nagy Károly, Trócsányi Zoltán

LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA

Csabai István

Kecskeméten született 1965-ben. 2008 óta az MTA doktora. Az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az óriási adatrendszerekből kinyerhető alapvető összefüggések feltárása a statisztikus fizika módszereinek felhasználásával.

Eredményeinek egy részét az újabban „adattudománynak” nevezett területen érte el. Az Univerzum első 3 dimenziós térképét elkészítő Sloan Digital Sky Survey (SDSS) törzscsapatában („builder” státuszban) az adatbázis sokdimenziós paraméterterének geometriai indexelését alkotta meg. Ma már széles körben használják a részben általa 1995-ben kifejlesztett fotometrikus vöröseltolódás-becslési eljárást. Sokszerzős együttműködései mellett kiemelkedőek a hagyományos, kisebb csoportokban végzett kutatásai is. Elsőként ismerte fel, hogy az Internet-hálózatot mint komplex fizikai rendszert lehet modellezni . Ehhez kapcsolódóan számos európai és hazai kutatási és fejlesztési pályázatban töltött be vezető szerepet. 140 referált cikkének összesített impaktfaktora 606, független hivatkozásainak száma > 27000, H-indexe 75, a fizikus osztályon használt „ekvivalens hivatkozásai” száma > 15000. Elismerései: Széchenyi Professzori Ösztöndíj, 2000, ELFT, Detre-díj, 2006, Akadémiai Díj, 2015. Az International Virtual Observatory alapító tagja. A Bolyai Kollégiumban vezető tanár volt. Számos diplomamunka témavezetése mellett 6 végzett és 7 további PhD-hallgató témavezetője. Elnökhelyettes az MTA XI. Osztályának Doktori Bizottságában.

Ajánlók: Kertész János, Kiss L. László,

Szalay A. Sándor, Vicsek Tamás

•

Dér András

Szegeden született 1957-ben. 1999 óta az MTA doktora. Az MTA SZBK Biofizikai Intézetének tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete a biofizika és a bioelektronika.

A bioenergetikában alapvető szerepet betöltő membránfehérjék molekulán belüli töltéstranszportjának három dimenzióban történő követésére kísérleti módszert dolgozott ki, amelyet elméletileg is sikerült megalapoznia. A módszert a világ több kutatólaboratóriuma is átvette. A fehérjék lehetséges bioelektronikai alkalmazásainak kutatásával az elsők között foglalkozott. Javaslatot tett a bakteriorodopszin és más fotokróm fehérjék integrált optikai alkalmazására, ami új irányvonalat nyitott a biofotonikában. Kimutatta, hogy a kedvező nemlineáris optikai tulajdonságokkal rendelkező fehérjealapú vékonyrétegek a jelenlegi csúcstechnológiát jelentő megoldásoknál kb. egy nagyságrenddel gyorsabb, szubpikoszekundumos fotonikai kapcsolóként működtethetők. Az utóbbi években behatóan tanulmányozza a vízszerkezet fehérjedinamikai szerepét is. Az ezzel kapcsolatos, több mint egy évszázados probléma (Hofmeister-effektus) megoldására – a fehérje–víz határfelületi feszültség mint központi termodinamikai parameter bevezetésével – olyan elméleti modellt állított fel, amely magyarázatot ad a Hofmeister-effektus változatos megjelenési formáira. A modellt azóta további kísérleti és elméleti eredményekkel támasztotta alá. A magyarországi bioelektronikai iskola megteremtésében és a tárgy hazai oktatásának elindításában vezető szerepet játszott.

Ajánlók: Keszthelyi Lajos,

Nagy Károly, Ormos Pál

•

Derényi Imre

Csornán született 1970-ben. 2006 óta az MTA doktora. Az ELTE Biológiai Fizika Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az ELTE Fizikai Intézetének oktatási igazgatóhelyettese, az MTA–ELTE „Lendület” Biofizikai Kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a biológiai fizika, a komplex hálózatok szerkezete, valamint evolúcióbiológiai jelenségek elméleti és numerikus vizsgálata.

Általános statisztikus fizikai leírását adta a molekuláris motorok és pumpák működésének, kidolgozta a molekuláris motorok működési elvének több technológiai alkalmazását. A komplex hálózatok területén úttörő munkát végzett a hálózati csoportok azonosításában. Elsőként értelmezte a membrán nanocsövek kialakulásának és összeolvadásának jelenségét. Részletes leírását adta a liposzómák szilárd felületek mentén történő kiszakadásának és kiterülésének. Magyarázatot adott a genetikai és környezeti robusztusság kapcsolatára és a rákos daganatok kialakulása elleni védekezés egyik fő evolúciós hajtóerejére. 60 referált cikkének összesített impaktfaktora 270, független hivatkozásainak száma 4800, H-indexe 28. Számos nemzetközi konferencián tartott előadást. 11 diplomamunkásnak és 3 doktorandusznak volt témavezetője. Elismerések: Bródy Imre-díj (ELFT, 2003.); Fizikai Díj (MTA, 2006.); Burgen-díj (Academia Europaea, 2006.). Tagságok: Az MBT elnökségi tagja, MTA Biofizikai Bizottság, NKFI Nemzetközi Bizottság, American Biophysical Society, IUPAP C6.

Ajánlók: Ormos Pál,

Patkós András, Vicsek Tamás

•

Forgács Péter

Budapesten született 1953-ban. Szűkebb szakterülete a gravitációelmélet és a kvantumtérelmélet. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézetének tudományos tanácsadója. 1991-ben nyerte el a fizikai tudományok doktora címet.

Kutatásainak vezérfonala a nemlineáris jelenségek vizsgálata a térelméletekben. Ma már klasszikusnak számító munkájában kidolgozta a téridő-szimmetriák elméletét nem-ábeli mértékelméletekben (Comm. Math. Phys. 72, 15, 1980, 576 hivatkozás). Munkájának érdekes alkalmazása a spontán szimmetriasértésért felelős Higgs-mezők geometriai módon történő származtatása. Nevéhez fűződik a sok-monopólus probléma megoldása (Phys. Lett. 99B, 232, 1981, 110 hivatkozás). Alapvető eredményeket ért el az általános relativitáselméletben fontos szerepet játszó gravitáló szolitonok, ill. a „hajas” fekete lyuk megoldások felfedezésében és tulajdonságaik vizsgálatában (Nucl. Phys. B383, 357 1992; Nucl. Phys. B442, 126, 1995; 188 ill. 124 hivatkozás). Meghatározta a nemlineárisan öncsapdázott (oszcillon) részecskeszerű állapotok tömegveszteségét, s rámutatott, hogy ezek egyben a „sötét anyag” lehetséges komponensei (Phys. Rev. D81, 064029, 2010). Legutóbbi munkáiban excentrikus kettősök gravitációs sugárzását vizsgálta, melyek a gravitációs hullámok fontos forrásai lehetnek (Phys. Rev. D86, 104027, 2012). Több hazai, ill. külföldi tanítványa mára már nemzetközileg is elismert oktató, kutató. Eddig 101 tudományos dolgozata jelent meg, melyekre 3200 független hivatkozást kapott.

Ajánlók: Keszthelyi Lajos,

Lévai Péter, Pál Lénárd

•

Fülöp Zsolt

Debrecenben született 1964-ben. Fizikus, 2006 óta az MTA doktora. Az MTA Atommagkutató Intézet igazgatója. Fő kutatási területe a nukleáris asztrofizika.

Olyan atommagfizikai folyamatokat vizsgál kísérletekkel, amelyek az elemek világegyetembeli keletkezésének lépéseit másolják, és az ennek során létrejövő instabil atommagokat tanulmányozza. Az Atomki nukleáris asztrofizikai kutatásainak vezéralakja, és számos fiatal kutató pályájának elindítója. Kísérleteit főként az olaszországi LUNA laboratórium gyorsítóján végzi, amely a sugárzási háttér lecsökkentése érdekében föld alatt épült meg, és a japán RIKEN-ben, ahol a gyorsítón előállított instabil magot egy másik gyorsítóban ütköztetik. Az Atomki gyorsítóit a protongazdag magok keletkezéséért felelős folyamatok úttörő vizsgálatára használja. Kiemelkedő eredményei közé sorolandó a szén-nitrogén-oxigén ciklusban lejátszódó reakciók vizsgálata, mely eredmények határt szabtak a gömbhalmazok korára. A sugárzási háttérre végzett mérései megmutatták, hogy kisebb mélységű helyszíneken is van értelme nukleáris asztrofizikai méréseknek. Német és japán szerzőtársával összefoglaló cikkben elemezte a nukleoszintézis fénykvantumokkal előidézett reakcióit. Az Atomki ciklotronját használva kísérletsorozatot indított el az alfa-részecske egyéb magokkal való rugalmas ütközéseinek pontos leírása érdekében. Számos európai és világkonferencia szervezője, a fizikai ismeretek terjesztője, a 2017-es debreceni Science on Stage egyik megvalósítója, az Európai Fizikai Társulat elnökségének és az Academia Europaeának tagja.

Ajánlók: Csikai Gyula, Kiss L. László,

Lévai Péter, Lovas Rezső, Pál Lénárd,

Szabó Gábor, Trócsányi Zoltán

•

Gránásy László

Budapesten született 1955-ben. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtest-fizikai és Optikai Intézetének tudományos tanácsadója, az MTA doktora. Szűkebb szakterülete a szilárdtest-fizika, ezen belül a kristályosodás modellezése.

Legjelentősebb tudományos eredményei: Üvegfémek termikus stabilitásának vizsgálata, a nem-izoterm átalakulás-kinetika egyes kérdéseinek tisztázása; fullerénszármazékokban zajló fázisátmenetek kísérleti vizsgálata; elsőrendű fázisátmenetek elméleti problémáinak tanulmányozása, e területen kidolgozta a nukleációs folyamatok diffúz határfelületi modelljét, amelyet sikerrel alkalmazott kondenzációs, kristályosodási és fázisszeparációs folyamatok leírására. A polikristályos megszilárdulás fázismező elméleti leírásának kidolgozása segítségével először vált lehetővé olyan komplex megszilárdulási mintázatok modellezése, mint a rendezetlen dendriteké, a kristálykévéké, a szferolitoké és a fraktálszerű polikristályos aggregátumoké. Ezen munkája a Nature Materials folyóirat címlapjára került, és a Science News (USA) folyóirat szerkesztősége a fizika minden ágát tekintve a 2004. év 15. legfontosabb eredményének választotta. Eredményei 9 alkalommal kerültek nemzetközi publikációk címlapjára. Aktívan vesz részt a magyar és nemzetközi tudományos közéletben, 66 alkalommal kérték fel meghívott előadás megtartására. Kiemelkedő gondot fordít az utánpótlás-nevelésre. 8 éven át vett részt az oktatásban a BME-n. 2000-ben elnyerte a Széchenyi-professzori státust. 2007 és 2009 között a Brunel University (West London, UK) professzora. Vezető előadója a Cambridge-i Egyetemen a Phase Field Modelling of Solidification című kurzusnak.

Ajánlók: Biró László Péter, Domokos Péter,

Faigel Gyula, Kamarás Katalin,

Kroó Norbert, Rácz Zoltán, Vincze Imre

•

Hebling János

Zircen született 1954-ben. 2003 óta az MTA doktora. A PTE Fizikai Intézet egyetemi tanára, intézetigazgató, az MTA – PTE Nagy intenzitású terahertzes kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a lézerfizika.

Kimagasló eredményeket ért el a nagyenergiájú terahertzes (THz-es) impulzusok előállítása és alkalmazása területén. A szegedi kutatók által bevezetett haladóhullámú gerjesztést a stuttgarti Max-Planck Intézetben kiterjesztette a femtoszekundumos tartományra (Selényi Pál-díj, 1992). Megadta a spektroszkópiai eszközök működése, valamint az impulzusfront-dőlés és a szögdiszperzió közötti összefüggés általános, eszközfüggetlen leírását. Ezen eredmények alapján javasolta a döntött impulzusok alkalmazását nagyenergiájú THz-es impulzusok előállítására. E módszert használva 2003-tól hét nagyságrenddel növelte az egyciklusú THz-es impulzusok energiáját, 2003 és 2014 között ő és tanítványai állították elő a legnagyobb energiájú THz-es impulzusokat. Az eljárást meghonosította a Massachusetts Institute of Technology-n, ahol világviszonylatban elsőként végzett THz pumpa – THz próba méréseket (MTA Fizikai Fődíj, 2011). 2012-ben megalakította az MTA – PTE Nagy intenzitású terahertzes kutatócsoportot. 2014-ben inherens módon stabil vivő-burkoló fázissal rendelkező attoszekundumos impulzusok előállítására alkalmas elrendezést javasolt munkatársaival. 86 publikációja jelent meg nemzetközi folyóiratokban. Független hivatkozásainak száma 2600 feletti, ebből több mint 1500 az utolsó tíz évben publikált cikkeire. Öt beadott szabadalma közül kettő nagy kutatási infrastruktúrák jelentős költségcsökkentését eredményezheti. 2014-ben első magyarországi kutatóként az Optical Society of America tiszteleti tagjának választották. 2015-ben Széchenyi-díjat kapott.

Ajánlók: Bor Zsolt,

Janszky József, Szabó Gábor

Iglói Ferenc

Szegeden született 1952-ben. 1994 óta a fizikai tudomány doktora. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Intézete másodállású egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a statisztikus fizika.

A fázisátalakulások és kritikus jelenségek témakör nemzetközileg elismert művelője, a hazai és nemzetközi tudományos élet aktív résztvevője. A rácson definiált modellek elméleti vizsgálatától jutott el a rendezetlen kvantumrendszerek kritikus viselkedésének és dinamikájának tanulmányozásához. Egyik fontos eredményeként megmutatta (Phys. Reports 412, 2005, 277), hogy ezen rendszerek fázisátalakulását egy végtelenül rendezetlen fixpont jellemzi. Ennek révén nagy pontossággal tudta meghatározni a kritikus exponenseket. Ezt alkalmazva a rendezetlen sztochasztikus folyamatokra számos új egzakt eredményt ért el (PRL 90, 2003, 100601, Phys. Rev. E 69, 2004 066140). Egy másik kiemelkedő eredményeként nagyon hatékony szemiklasszikus módszert fejlesztett ki a zárt kvantumrendszerek nemegyensúlyi dinamikája vizsgálatában, amivel az kvázirészecskék ballisztikus mozgásával kvantitatívan is értelmezhetővé vált (PRL 85, 2000, 3233, PRL 106, 2011, 035701). Eddig 169 idegen nyelvű tudományos közleménye jelent meg, ezek közül 14 a PRL-ben. Cikkeinek összesített impaktfaktora meghaladja a 450-et, független hivatkozásainak száma több mint 2400, H-indexe 25. A Wigner FK-ban és a Szegedi Tudományegyetemen működő csoportjában vezetésével eddig nyolc sikeresen megvédett PhD-disszertáció készült el. Két ciklusban az MTA Statisztikus Fizikai Bizottság elnöke volt, jelenleg az OTKA Fizika zsűri elnöke, az EPL (Europhysics Letters) társszerkesztője.

Ajánlók: Kamarás Katalin,

Kroó Norbert, Sólyom Jenő

•

Katz Sándor

Bonyhádon született 1975-ben. 2008 óta az MTA doktora. Az MTA–ELTE Rácstérelmélet Lendület csoport vezetője, az ELTE Elméleti Fizika Tanszék vezetője, a Fizikai Intézet általános igazgatóhelyettese. Az elméleti részecskefizika nemzetközi hírnevű professzora. Szűkebb szakterülete a kvantumtérelméleti megoldási módszerek és a rácstérelméleti szimulációk kutatása.

Máig legpontosabb tárgyalását adta a korai Univerzumban lezajlott kvark-hadron átmenetnek a rácstérelmélet módszerével (2006). Többéves éles tudományos vitában bebizonyította, hogy eredményei adják meg az átalakulás helyes fizikai jellemzését. Ez minden idők egyik leghivatkozottabb rácstérelméleti eredménye. A többparaméteres átsúlyozás módszerével (Fodor–Katz, 2001) meghatározta a hőmérséklet-barionsűrűség síkon a fázisdiagram kritikus pontját, amely eredmény új lendületet adott a nem-nulla barionsűrűségű kvarkanyag kutatásának. Új algoritmusokat fejlesztett a hadronspektrumot nagy pontossággal meghatározó rácsszimulációkhoz (2008). A kísérleti spektrummal talált egyezés a nem-perturbatív tartományban bizonyítja, hogy a QCD az erős kölcsönhatások helyes elmélete. 2008-tól végzett hétéves algoritmusfejlesztése révén csoportja a korábbinál három nagyságrenddel pontosabb spektrummérést végzett. A „magfizikai elmélet fordulópontját ígérő” (F. Wilczek) eljárásával elsőként számították ki az alapelvekből indulva a proton- és a neutrontömeg különbségét (2015). Társalkotója a gigabit kommunikációjú, PC-kből épült (2001), majd a grafikus kártya alapú (2006) processzor-klaszternek. Mindkét innováció világelső volt az elméleti fizikában. Az ERC Starting Grant, majd az MTA Lendület pályázat elnyerésével létrejött csoportja megszilárdította a számítógépes térelméleti irányzatot hazánkban. Végzett doktoranduszai között Helmholtz-professzor és Noether-ösztöndíjas van.

Ajánlók: Nagy Károly, Patkós András,

Rácz Zoltán, Trócsányi Zoltán

•

Pécz Béla

Celldömölkön született 1961-ben. 2005 óta az MTA doktora. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont osztályvezetője. Szűkebb szakterülete a transzmissziós elektronmikroszkópia és a félvezetők tudománya.

Pécz Béla jelenlegi kutatási területe a GaN (III-V nitridek), a gyémánt vékonyrétegek és a grafén, illetve ezek kombinációja. Nemzetközileg is elismert, jelentős eredményeket ért el a nagyteljesítményű eszközökön kialakított kiváló hővezető képességű rétegek megvalósításával. Korábban a SiC növesztésével (mikrogravitációban is) és kontaktusaival foglalkozott. Jelentősen sikerült hozzájárulnia az európai kék lézerdióda élettartamának növeléséhez és általában a GaN-rétegekben létrejövő kristályhibák számának csökkentéséhez. Mély anyagtudományi tudása révén kiemelkedik a nemzetközi elektronmikroszkópos közösségből. Nemcsak használta a transzmissziós elektronmikroszkópiát a fenti eredmények eléréséhez, de megteremtette feltételeit is. Jelentősen hozzájárult a hazai mikroszkópos társadalom megszervezéséhez. Több mint 200 közleményére kapott független hivatkozásainak száma meghaladja az 1500-at, Hirsch-indexe: 23. Számos hazai (OTKA) projektet nyert el, és kiemelkedően sikeres a nemzetközi nagy projektek (EU5, EU6, FP7, DARPA) elnyerésében és vezetésében. Rendszeresen bírál cikkeket több rangos nemzetközi folyóirat számára. Nemzetközi konferenciákon rendszeresen tart meghívott és szóbeli előadásokat, elnöke/társelnöke volt több nemzetközi konferenciának.

Ajánlók: Biró László Péter,

Faigel Gyula, Vincze Imre

•

Simon Ferenc

Budapesten született 1974-ben. Az MTA doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete: szilárdtest-fizika, kondenzált anyagok fizikája, spektroszkópiai módszerek.

Simon Ferenc kutatási területe az erősen korrelált elektronszerkezetű anyagok kísérleti vizsgálata. Jelentős eredményeket ért el a szénalapú nanoszerkezetek korrelált fázisainak kísérleti vizsgálatában mágneses rezonancia és rezgési spektroszkópia alkalmazásával. A spintronikai kutatások területén áttörő eredményeket ért el a spin-relaxáció és spin-dekoherencia jelenségek megértésében. Kutatásaira jellemző, hogy aktívan keresi az elméleti kollégákkal való együttműködési lehetőséget, a kísérleti eredmények elméleti magyarázatát, valamint az alapkutatási eredmények hasznosításának lehetőségeit. Komoly feladatokat vállal a tudományos utánpótlás nevelésében: 22 szak- és diplomadolgozat témavezetője volt, jelenleg 3 PhD-diák témavezetője. Több mint 120 cikket és 6 könyvfejezetet publikált, ebből 58-nak első, egyetlen vagy szenior szerzője. Független hivatkozásainak száma meghaladja az 1200-at, Hirsch-indexe 22. Legfontosabb közleményei 9 Physical Review Letters és 2 Scientific Reports, melyek mindegyikének első vagy szenior szerzője. Tudományos teljesítményének elismertségét az uniós ERC Starting Grant (1,23 millió €) és az MTA Lendület (200 millió Ft) pályázatok, valamint az MTA Talentum és Fizikai díjainak elnyerése mutatja. Aktív a szakmai közéletben is: a BME Fizikai Intézetének igazgatóhelyettese, az ELFT Szilárdtest-fizikai szakcsoportjának titkára. Rendszeres bíráló egyebek mellett az American Physical Society és a Nature Publishing Group folyóiratainál.

Ajánlók: Jánossy András,

Mihály György, Zawadowski Alfréd

 •

Zaránd Gergely Attila

Budapesten született 1969-ben. 2006-ban nyerte el az MTA doktora címet. 2007 óta egyetemi tanár a BME Fizikai Intézetében, melynek 2012 és 2015 között igazgatóhelyettese, majd 2015 júliusa óta igazgatója. Vezetésével működik a BME TTK első „Lendület” kutatócsoportja. Szakterülete az elméleti szilárdtest-fizika.

Jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó kutatásaiban kvantumtérelméleti és statisztikus fizikai módszereket alkalmaz, illetve fejleszt szilárdtest-fizikai rendszerekre, erősen kölcsönható, nem egyensúlyi mezoszkopikus rendszerekre, rendezetlen mágnesekre és ultrahideg atomi rendszerekre. A mezoszkopikus rendszerek területén a nevéhez fűződik a később kísérletileg is megfigyelt, ún. SU(4) Kondo állapot jóslata, a mágneses szennyezőkön való rugalmatlan szórás pontos elméleti leírása, a geometriai spinrelaxáció mechanizmusának gondolata. A rendezetlen mágneses rendszerek területén eredményei közül kiemelkedik a spinüvegek alapmodelljében, a Sherrington–Kirkpatrick-modellben az önszervező kritikusság felfedezése és a hiszteretikus optimalizálási eljárás gondolata. A mezoszkopikus kvantumkritikus rendszerekre vonatkozó munkái a Nature és Nature Physics folyóiratokban jelentek meg. A hideg atomi rendszerekbeli trionképződésről és szín szupravezetésről szóló munkáját a Nobel-díjas Frank Wilczek méltatta a Nature Physics hasábjain. Kutatási eredményeit tekintélyes hazai és nemzetközi díjakkal ismerték el. Nagy figyelmet fordít a tudományos utánpótlásra. A BME fizikusképzésén belül rendszeres előadója a mechanika, statisztikus fizika és soktest-probléma tantárgyaknak; emellett négy új kurzust indított és oktat rendszeresen. Intézetigazgató-helyettesi munkájához köthető a BME fizika BSc programjának megújítása. A BME Fizikai Intézetében fiatal kutatókból álló, aktív elméleti fizikai műhelyt hozott létre; vezetésével eddig öten szereztek PhD-fokozatot.

Ajánlók: Domokos Péter, Jánossy András,

Janszky József, Kertész János, Mihály György, Sólyom Jenő, Zawadowski Alfréd

KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA

Gombosi Tamás

Budapesten született 1947-ben. 1983 óta a fizikai tudomány doktora. 1985-tól a University of Michigan munkatársa. Jelenleg 2014-től a Konstantin I. Gringauz Distinguished University Professor of Space Science, valamint 2007-től a Rollin M. Gerstacker Professor of Engineering. 2002-től a Center for Space Environment Modeling igazgatója, 2003-től 2011-ig a Department of Atmospheric, Oceanic and Space Sciences tanszékvezetője. Szakterülete az űrfizika, speciálisan a bolygóközi tér plazmafizikája.

Kimutatta, hogy a napszél elektronjainak és a Vénusz légkörének kölcsönhatása tartja fent a bolygó éjszakai ionoszféráját. Azonosította az üstökösök plazmakörnyezetét meghatározó iongyorsítási folyamatot. Az üstökösök felszíni szerkezetére kidolgozott „porlékony szivacs” és a magra javasolt „jéggel ragasztott” modelljeit a műholdas és optikai mérések igazolták. Bizonyította a sarki ionáram H+ komponensének és a napciklusnak a kapcsolatát. 3D MHD keretrendszert alkotott az űridőjárás szimulációjára. Vezető szerepet játszott a Cassini/Huygens- és Rosetta-űrmissziókban. Két tankönyv és több mint 338 szakpublikáció szerzője. 8500 feletti WoS-hivatkozása van. Együttműködése a magyar űrfizikusokkal folyamatos. 1985 után közel 40 közös cikket közöltek.

Ajánlók: Mészáros Péter, Nagy F. András,

Patkós András, Szalay A. Sándor

•

Juhász Tibor

Dorogon született 1958-ban. A University of California Irvine professzora. Kiemelkedő eredményeket ért el a femtoszekundumos lézertechnika fejlesztése és globális alkalmazása területén.

1997-ben egyik alapítója volt az Intralase Inc.-nek, amely a látásélesség tökéletesítésére szolgáló lézereket fejlesztette ki. Ezekkel a lézerekkel évente közel egymillió műtétet hajtanak végre a világ mintegy 60 országában. 2008-ban egyik alapítója volt a szürkehályogműtétekhez lézereket fejlesztő LenSx Inc.-nek. Ez a műtéti technika még csak a globális elterjedés felfutó szakaszában van, de segítségével már több mint egymillió műtétet hajtottak végre. Szoros kapcsolatban van a magyar tudományosságal. Az Intralasik eljárás első ötszáz, a LenSx eljárás első ezer műtétét a világon először Budapesten végezte Dr. Ratkay Imola, illetve Nagy Zoltán professzor. Az Intralase, illetve a LenSx Inc. kutatás-fejlesztési részlegében magyar kutatóknak meghatározó szerepük volt és van.

Ajánlók: Bor Zsolt, Gyulai József,

Nagy Károly, Szabó Gábor

•

Porkoláb Miklós

Budapesten született 1939-ben. PhD-jét 1967-ben szerezte meg a Stanford University-n. 1977-ben professzori címet kapott az MIT-n (Boston). 1995-től 2014-ig az MIT Plasma Science and Fusion Center igazgatója volt, 2015. január 1-től professzorként oktat és kutat az MIT-n. Szűkebb szakterülete a plazmafizika és a magfúzió.

A plazmafizika, a magfúzió és a fúziós energia kutatási és fejlesztési területeinek nemzetközi hírű művelője, a magyar fúziós kutatások mentora. Az MIT professzoraként PhD-diákok tucatjait vezette be fúziós kutatásaiba, amely magába foglalja a mágnesesen összetartott plazmák mellett a lézeres plazmákban lezajló fúzió tanulmányozását, valamint speciális plazmadiagnosztikai módszerek kifejlesztését. 2007-ben a Magyar Nukleáris Társaság Simonyi-emlékplakettel ismerte el kimagasló eredményeit és a hazai fúziós kutatással fenntartott kiemelkedő színvonalú kapcsolatát. Jelenleg is meghatározó a hozzájárulása az EURATOM konzorcium magyar kutatóinak tevékenységéhez, különösen a plazmadiagnosztika módszereinek továbbfejlesztése területén.

Ajánlók: Keszthelyi Lajos,

Lévai Péter, Pál Lénárd
 

TISZTELETI TAGSÁGRA AJÁNLJA

Marlan O. Scully

Casperben (Wyoming, USA) született 1939-ben. A Texas A&M University intézetigazgató professzora. Szakterülete: kvantumoptika, lézerfizika.

Az elméleti kvantumoptika és lézerfizika egyik legkiemelkedőbb alakja. Úttörő munkássága a lézerek kvantumelmélete, az inverzió nélküli lézerműködés, az ultralassú fényterjedés, a kvantumkoherencia, a szabadelektron-lézerek, továbbá a kvantum-hőgépek területére összpontosul. Lézerfizika könyve világsiker. Az általa kezdeményezett és már több mint 30 éve évenként megrendezett A Kvantumelektronika Fizikája című konferencia egyre látogatottabb. Iskolateremtő képessége kiemelkedő. A világon szinte mindenütt sikeresen dolgoznak korábbi tanítványai. A magyar fizikával már több mint 30 éve ápol kapcsolatokat, a World Science Fórum egyik plenáris előadója. Nagyszámú hazai (USA) és nemzetközi kitüntetés birtokosa.

Ajánlók: Faigel Gyula,

Kroó Norbert, Sólyom Jenő