Egy tudományos konferencia előadásainak témák szerinti logikus elrendezése mindig nagy kihívást jelent a Tudományos Szervező Bizottság részére, hiszen a konferencia meghirdetésekor kiadott szekciócímek szinte soha nem képesek lefedni a konferencia tematikai lehetőségeinek teljes skáláját, valamint a tudományterületen dolgozók technikai gazdagságát. Ezzel a problémával találta magát szemben most is az eredetileg a Biológiai Membránok, Ioncsatornák és Membránfehérjék Szekció és a Molekuláris Biofizika Szekció előadásainak összeállítását végző két bizottság, amit aztán azzal a huszárvágással oldottak meg, hogy a két szekció tagjaitól érkezett előadásokat egységes szerkezetbe rendezték el, és ezek a Makromolekuláris és Membránbiofizika I. és II. Szekció nevek alatt hangoztak el. Tudománytörténeti háttérrel szolgálhatott ehhez a lépéshez az a talán kevésbé ismert tény, hogy mind a Molekuláris Biofizika Szekció, mind az Ioncsatorna Szekció 1995-ben – azaz éppen húsz évvel ezelőtt – túlnyomó többségében éppen olyan Magyar Biofizikai Társaság (MBFT) tagokból alakult meg, akik előtte a már 1983-ban megalakult Membrán Szekcióban tevékenykedtek. Az MBFT XXV. Kongresszusán tehát a Makromolekuláris és Membránbiofizika I. és II. Szekciókban olyan előadások hangzottak el, amelyeknek szerzői jelenleg három különböző MBFT-szekcióban tevékenykednek.

A szekció előadásai a tudományos találkozó első napjának délelőttjén hangzottak el, és megadták a kongresszus alaphangulatát. A dupla szekcióban elhangzott tizenkét előadás közül tíz tematikailag egységes egészet alkotott, és a biológiai makromolekulák, illetve membránok egy-egy speciális egységével, elemével foglalkozott. Bugyi Beáta (PTE ÁOK) előadásában egy, az aktin fehérje működésében szabályozó szerepet játszó fehérje, az ún. DAAM-fehérje szerepét taglalta. A kísérleti eredmények alapján bizonyította a DAAM-fehérjék bizonyos speciális részeinek szerepét az aktin fehérje dinamikai szabályozásában. Sávoly Zoltán (MTA TTK) előadásában a fehérjék stabilitásának kérdése állt a középpontban. Megtudhattuk, hogy szinte minden fehérjében definiálható egy vagy több ún. stabilizációs centrum, amely az átlagosnál jobban ellenáll a denaturációnak. Az is kiderült, hogy az ilyen helyeken található aminosavak mutációs gyakorisága kisebb az átlagosnál. Smeller László (SE ÁOK) előadásában adalékokkal szolgált az aszparaginsav nevű aminosav szerepére a fehérjék aggregációjának (összetapadásának) folyamatában. A probléma fontosságát mutatja, hogy ilyen folyamatok jelentős szerepet játszhatnak például az ún. fehérje konformációs betegségek (például az Alzheimer-kór) kialakulásában. Kengyel András (PTE ÁOK) előadásában, a pécsi biofizika iskola nagy elődeinek munkáját folytatva, az izomműködésben is meghatározó szerepet játszó miozin fehérjecsalád egyik kevéssé ismert tagjának (a nem-izom miozin 16 fehérjének) szerepével foglalkozott. Rámutatott, hogy ezen kevésbé ismert fehérje egy jól meghatározott részének biokémiai aktivitása (más fehérjékkel való kölcsönhatása) szabályozó szerepet játszik a fehérje működésében. A szerkezeti biokémia egyik legjelentősebb közelmúltbeli felfedezése szerint egyes fehérjék

működéséhez nem szükséges egy időben állandó térbeli szerkezet megléte. Mészáros Bálint (MTA TTK) – aki Ernst Jenő-díjat vehetett át a konferencián – bemutatta az általuk megalkotott ANCHOR nevű bioinformatikai módszert, amely a világhálón bárkinek a rendelkezésére áll a rendezetlen fehérjeszerkezetek kutatásában. Igen dinamikus, időnként a hallgatóságot is hangos derültségre késztető előadást tartott Maróti Péter (SZTE ÁOK), aki a transzmembrán fehérjéken keresztüli protontranszport kérdésével foglalkozott. Megmutatta, hogy ha valami ok miatt (például pontmutáció) megsérül a protontranszport útja, akkor szerencsés esetben ez az út több-kevesebb mértékben regenerálható gyenge savakkal és/vagy pufferekkel. Szalontai Balázs (MTA SZBK) a víz szerepével foglalkozott a fehérjék közötti és a fehérjék és membránok közötti kölcsönhatás kialakulásában. Kísérleti eredményekkel igazolta, hogy a fehérjék felszínénél jelen levő víz szerkezete eltérő azoknál a fehérjéknél, amelyek egymással kölcsönhatásban szeretnek lenni (és így tudnak dolgozni), összehasonlítva azokkal a fehérjékkel, amelyek önmagukban szeretnek lenni (és így aktívak). Hajdú Péter (DE FTK) előadása egy autoimmun betegség új terápiás lehetőségeihez mutatott be biofizikai alapokat. Ennek során egy, az autoimmun betegség kialakulásában szerepet játszó káliumionokat áteresztő csatorna-fehérje aktivitásának megváltoztatási lehetőségét mutatták ki speciálisan kezelt nanovezikulák segítségével, amely aktivitásváltoztatás – a pillanatnyi tudásunk szerint – szükséges az immunbetegség gyógyulásához vezető úton. Kis Petik Katalin (SE ÁOK) egy, a vörösvértestek lézercsipesszel történt csapdázásakor megfigyelt szokatlan jelenségre próbált magyarázatot adni. Értelmezésükben fontos szerepet tulajdonítottak a hemoglobin molekulák többfotonos abszorpciója után bekövetkezhetett fehérje-szerkezetváltozásnak. A Hajdú Péter által említett káliumion-csatorna fehérjéktől eltérő, másik káliumion-csatorna fehérje reverzibilis inaktivációjának mechanizmusáról szólt Szántó G. Tibor (DE ÁOK) előadása. Nehézvíz (D₂O) alkalmazásával arra a következtetésre jutottak, hogy a vízmolekuláknak jelentős szerepük lehet a káliumion-csatorna szelektivitásának (és nyitott vagy zárt állapotának) kialakulásában és működésében.
A tematikailag kissé elkülönülő két előadás közül az egyikben Szöllősi J. Gergely (ELTE TTK) in silico technikák alkalmazásával mutatott rá arra, hogy a horizontális géntranszfer fontos szerepet játszhatott a gombák evolúciójában. A másik előadásban Egri Ádám (ELTE TTK) – a másik Ernst Jenő-díjas előadó – a polarizált fény érzékelésével, annak speciális növény- és állatélettani problémáival foglalkozott.

Az előadások nagyszámú hallgatóságának aktivitását tekintve nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Makromolekuláris és Membránbiofizika I. és II. Szekció nagyszerű indulást és izgalmas tudományos alaphangulatot adott a MBFT XXV. Kongresszusának.

Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy a dupla szekció tematikájában – az elhangzott előadások mellett – további huszonegy poszteren találkozhattak a kongresszus résztvevői igen színvonalas munkákkal; az ezeken a posztereken bemutatott eredményeket a délutáni poszterszekciók alatt vitathatták meg az érdeklődők a munkák szerzőivel.