Az orvosfizika, sugárbiológia és radioökológia szekcióban hat előadás hangzott el. Ezek: 1. Hideghéty Katalin: ELI-ALPS ionizáló sugárforrások és orvosbiológiai kutatási lehetőségek; 2. Madas Balázs Gergely: Hiperszenzitivitás kis sugárdózisoknál és a kialakuló mutációk számának minimalizálása; 3. Sándor Nikolett, Léner Violetta, Harsányi Izabella, Sáfrány Géza, Hegyesi Hargita: Vér-agy gát károsodás és regeneráció koponya-besugárzással kezelt érelmeszesedésre hajlamos egér modellben; 4. Bogdándi E. Noémi, Virág Piroska, Fekete Zsolt, Brie Ioana, Barbos Ottilia, Fodor-Fischer Éva, Sáfrány Géza, Lumniczky Katalin: A sugár- és kemoterápia hatása a regulátor T sejtek és a mieloid eredetű gátló sejtek fenotípusbeli változásaira, kolorektális daganatos betegekben; 5. Balásházy Imre, Füri Péter, Bálint Zsolt, Czit-rovszky Blanka, Jókay Ágnes, Szántó Péter és Farkas Árpád: A kis- és közepes dózisú ionizáló sugárzás lepkékre gyakorolt hatásának vizsgálata; 6. Csige István, Gyila Sándor és Sóki Erzsébet: Radonanomáliák erdélyi szén-dioxid szárazfürdők légterében.

Az első két előadásról önálló ismertetőt találnak ebben a lapszámban. Hegyesi Hargita és munkatársai egyszeri koponyabesugárzás hatását vizsgálták a vér-agy gát permeabilitásra, érelmeszesedésre hajlamos, ApoE-génhiányos egerekben. Többek között tanulmányozták az érfal-regenerációban részt vevő endotél őssejtek mobilizációját és a gyulladásos immunválaszban szerepet játszó makrofágok aktivációját. A sugárzásra adott akut válaszként a vér-agy gát áteresztő képessége minden dózisnál megnövekedett, késői időpontban e hatás csak a nagy dózisnál maradt meg. Megfigyelhető volt továbbá az öregedés miatt spontán kialakuló érkárosodás is. A sugárzást követő 24 óra múlva a vérben lecsökkent az endotél őssejtek száma, míg a csontvelőben növekedést tapasztaltak, mely egy hét múlva a vérben manifesztálódott. Vizsgálataik felvetik annak a lehetőségét, hogy az érelmeszesedésben szenvedő páciensek diagnosztikai vagy terápiás ionizáló sugárzást alkalmazó kezelése hozzájárulhat az érfal károsodásának súlyosbodásához.

Bogdándi Noémi és munkatársai olyan immunológiai markereket szeretnének azonosítani, amelyek prognosztikai értékkel rendelkezhetnek a sugárterápiára adott válaszra. Kolorektális betegek vérmintáiban vizsgálták a Treg-sejtek arányát és fenotípusát a sugárterápiás kezelés előtt és után. Megállapították, hogy a Treg-sejtek aránya a sugárterápiás kezelés után megnőtt, ami arra utal, hogy ezek a sejtek sugárrezisztensebbek voltak. A CD4+ sejtek osztódásának mértéke a daganatos betegekben megnőtt és kezelés után tovább

fokozódott. A Treg-sejtek osztódása a kezelés után a kontroll szintjére esett vissza. Az immunrendszer gátlásáért felelős Treg-sejtek aránya a kezelés után jelentősen visszaesett, ami arra utal, hogy visszaszorult a Treg-sejtek közvetlen effektor T-limfocita-gátló és apoptózis-indukáló hatása. Jelentősen növekedett viszont a Treg-sejtek CTLA4-expressziója, ami arra utal, hogy a kezelés a Treg-sejtek dendritikus sejtekre kifejtett, kostimulációt gátló hatását fokozta.

Balásházy Imre és munkatársai feltették a kérdést: vannak-e olyan élőlények, amelyek az ionizáló sugárhatás bioindikátoraiként szolgálhatnak környezeti radioaktív szennyeződés esetén. Vizsgálataik során a természetben befogott harminc kifejlett boglárkalepke, valamint hatvan azonos fajú, laboratóriumban felnevelt hernyóból lett báb gamma- és neutron-sugárzásra adott biológiai válaszának vizsgálatára került sor. A besugárzott egyedek között 250 mGy gammadózis hatására a mortalitás 40%-os emelkedése volt megfigyelhető, ezen kívül 75%-kal csökkent a besugárzott egyedek által lerakott peteszám is. A bábok kikelése a besugárzás hatására a kontrollcsoporthoz képest későbbre tolódott. Az eredményeik összhangban vannak a fukusimai boglárkalepkéknél talált eredményekkel.

Csige István előadásában elhangzott, hogy Erdélyben, a Hargita-hegység és a Csomád-hegység környezetében a vulkáni utóműködésként jelentkező, főleg CO2-ból álló mofettagázban való fürdőkúrát régóta használják érrendszeri betegségekben szenvedők terápiás kezelésére. A mofettagázok mellett radongáz is szivárog a medencékbe. Ha a radont a mofettagázok szállítják oda, akkor az jó nyomjelzője a CO2 medencetérben való térbeli és időbeli változásainak vizsgálatára. Ebben a munkában a szerzők azonban kimutatták, hogy számos esetben (például a Bardócz-mofetta, Hargitafürdői-mofetták) a szén-dioxid-fürdők légterében a radon anomális térbeli és időbeli változásokat mutat, amit úgy értelmeztek, hogy a medencékbe a szén-dioxid és a radon egymástól részben függetlenül, különböző helyen, és eltérő hozammal lép be. Ezeknek a radonanomáliáknak a tanulmányozásával értékes információkat nyertek a medenceteret kitöltő szén-dioxid-gáznak a medencetérben történő áramlási és a szabad levegővel való keveredési viszonyairól is, amelynek birtokában jobban tervezhető a medencetér optimális kialakítása. A radongáz anomális viselkedése miatt a szárazfürdők medencehelyiségeiben szolgálatot teljesítő személyzet radon elleni védelme céljából a személyi radondoziméterek alkalmazását tarják célszerűnek, ami nélkül a radon-sugárterhelések becslésében akár egy nagyságrendnyi bizonytalanság is lehet.