Lexikon a statisztika

és a népességtudomány kutatóiról

Hatalmas monográfiát állítottak össze a statisztika és demográfia történetének kutatói, Rózsa Dávid főszerkesztő és a kötet szakszerkesztőinek irányításával. A mű fő célja az volt, hogy egyrészt összegyűjtse a címben jelzett szakmák kutatóit, másrészt, hogy megbízható – az eddigi közléseket ellenőrizve és kijavítva – biográfiákat és bibliográfiai adatokat közöljenek a neves múltbeli szakemberekről. A mű jóval több, mint a statisztikát és a népességtudományt egész életükön keresztül kutató szakemberek életrajzainak összessége, mert a kötet összeállítói úgy vélték, hogy minden olyan személyt bevesznek a gyűjtésbe, akik saját szakmájukon belül – akárcsak néhány tanulmány erejéig – foglalkoztak ezzel a két hatalmas tudománnyal.

Voltak történészek, akik munkájukhoz felhasználtak és feldolgoztak statisztikai adatsorokat, köztük említendő például Bél Mátyás és az ő hatalmas Notitia-sorozata, vagy munkatársa, Tomka Szászky János neve. Szerepel a lexikonban az ugyancsak kiváló történettudós, Acsády Ignác, aki nemcsak jobbágyságtörténetet állított össze, hanem jó néhány lexikonszócikket is írt egykoron (talán lehetett volna utalni az 1898 és 1901 között megjelent háromkötetes Közgazdasági lexikonra, s annak a témába vágó szócikkeire). Cikkei közül kiemelendő a Statisztika és történetírás, amely a Statistikai Közlemények 1889-es évfolyamában látott napvilágot.

Remek kézikönyvek fűződnek Schwartner Márton nevéhez, ezekben is számos statisztikai feldolgozás található, így nem véletlen, hogy bekerült ebbe az életrajzi lexikonba, akárcsak a gazdaságtörténész Tagányi Károly, akinek értékes cikkeivel például a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében is találkozhatunk. Történész és statisztikus is volt Csaplovics János, Lassu István és Hunfalvy János, a 19. század neves kutatói – jogosan kerültek be e sokoldalú gyűjtésbe, nem is beszélve a nem túl régmúlt történettudósairól, Mályusz Elemérről, Maksay Ferencről és Fügedi Erikről, vagy az agrártörténészként is elismert, és sokat idézett Szabó Istvánról. Történeti névtára és a statisztika elméletéről írt, de kéziratban maradt munkája okán még Vasvári Pál is bekerült a gyűjteménybe.

A lexikonban szereplő nagyszámú tudós személyiség közül hadd emeljük ki azokat a neves orvosokat, akik orvosstatisztikai kérdésekkel is foglalkoztak. Köztük mindjárt a 18. század neves tudósát, Hatvani Istvánt említjük, aki elsőként foglalkozott hazánkban halálozási statisztikai adatok feldolgozásával, s ez mintegy a biztosítási matematikának is egyik előterülete lett. Vele kapcsolatban főbb műveinél talán érdemes megemlíteni, hogy az 1757-es híres munkája, az Introductio 1990-ben magyar fordításban is megjelent Bevezetés a szilárdabb filozófia alapelveibe címmel, Tóth Péter jóvoltából, a Hatvani- és Maróthi-kutató Tóth Bélának, a Debreceni Református Kollégium neves tanárának bevezető tanulmányával, a Debreceni Akadémiai Bizottság gondozásában. A róla szóló irodalomban is lehetne hivatkozni Tóth Béla nevére, aki Hatvaniról könyvet jelentetett meg 1977-ben a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál, és ne feledkezzünk meg az OPKM sorozatában 2002-ben közreadott, Fehér Katalin professzornő által írt kötetről se.

Azután ne feledkezzünk meg a kiváló orvostörténészről, Magyary-Kossa Gyuláról sem, aki nagy monográfiájában is és tanulmányaiban is utal orvosstatisztikai kérdésekre, posztumusz közleményként pedig 1960-ban jelent meg a Hatvaniról szóló tanulmánya Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményeiben.
A gyermekágyi láz okát Semmelweis Ignác elsősorban megfigyelései és statisztikai számításai alapján tudta megfejteni, s bár egykoron nem sokan vették komolyan őt és számításait, halála után mégis lassan-lassan a világ egyik legelismertebb orvosa lett, az asepsis első leírója. A róla az új statisztikai életrajzi lexikonban írt szócikk kiváló.

A közegészségtan neves tudósa, Fodor József életrajza jogosan került be a kötetbe, akárcsak Antal Lajosé, utóbbi – sok más mellett – a népesedés kérdéseivel és a cukorbaj elterjedéséhez kapcsolódó népesedésbiológiai problémakörökkel foglalkozott. Csupán zárójelben említjük meg, hogy a Zétény Győző neve alatt 1948-ban megjelent, több mint 200 oldalas A magyar szabadságharc honvédorvosai című monográfiának ő volt az írója, az akkor éppen eltiltott szerző, aki kénytelen volt művét barátja neve alatt megjelentetni, de az előszóból kiderül, hogy valójában ő a kötet szerzője. Mivel ez az adat kevéssé ismert, még nem került be a lexikonba, de a bővített kiadásban bizonyára helye lesz.

Helyet kapott a lexikonban Korányi Frigyes is, akiről a lexikon szerkesztői úgy vélték, hogy 1828. december 20-án született, ezzel szemben több kézikönyvben és a Magyar Tudomány 2013-as évfolyamában – a Korányi László által írt megemlékezésben – az olvasható, hogy Korányi Frigyes 1827. december 10-én született. Mivel múltunk egyik legkiválóbb hazai orvostudósáról van szó, ebben a kérdésben tisztábban kellene látnunk, hiszen a lexikonok egyik része az 1828-as év mellett áll ki, más részük pedig az 1827-es évet említi, s a Magyar Tudomány is az utóbbi adatot tette közzé. Itt arról van szó, hogy Korányi szeretett volna a szabadságharcban – mint medikus – részt venni, de ennek az volt a feltétele, hogy az illető húsz betöltött évvel rendelkezzen, s ha Korányi 1848-ban jelentkezett a honvédsereghez, s az 1828-as születési évszám a valódi, akkor 1848 késő őszén még valóban nem töltötte be a huszadik életévét. Ezért kénytelen volt egy kicsit kozmetikázni születési adatait, és a jelentkezési lapra a következő dátumot írta be: 1827. december 10. Ez azután később is visszatér néhány, általa kitöltött okiraton, hogy ne tűnjön fel a turpisság. A lényeg azonban az, hogy valódi születési dátuma 1828. december 20., s így az új statisztika-történeti biográfiai kézikönyv adata mutatkozik helyesnek, a Magyar Tudományban közölt dátum pedig nem jó.

A könyvtárosként is dolgozó Madzsar József orvos szintén foglalkozott statisztikai kérdésekkel, elsősorban a meddőség vonatkozásában, amint az főbb műveinek felsorolásából is kitűnik. Célszerű lett volna művei között megemlíteni a Társadalmi lexikont is, amely főszerkesztői munkájának köszönhetően jelent meg a Népszava gondozásában 1928-ban, több mint 700 oldalon. Ebben is szerepelnek szócikkek, amelyek kapcsolódnak a statisztika és népességtudomány témaköréhez.

Szintén jól megírt szócikk a Melly Józsefről szóló, de főbb művei között mindenképpen meg kellett volna említeni a KSH által 1930-ban kiadott kétkötetes munkát, amelyet Doros Gáborral együtt állított össze A nemi betegségek kérdése Budapesten címmel. Talán még a közreműködésével 1930-ban kiadott egészségügyi törvénygyűjteményre is célszerű lett volna hivatkozni. A szócikk szerzői mindezekről tudtak, csak cím szerint nem sorolták fel azokat, s nem hivatkoztak arra sem, hogy Domanovszky Sándor ötkötetes, Magyar művelődéstörténet című monográfia-sorozata zárókötetében Melly írta Az emberi egészség tudománya és védelme című nagy történeti fejezetet, s ez ma már a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálható. Végül fontos tény, hogy Mellyről napjaink kutatói sem feledkeztek meg, mert a KSH gondozásában Györke Judit és munkatársai által összeállított Az egészségügyi ellátórendszer statisztikája a kezdetektől a huszadik század közepéig című kiadványban Mellytől is szerepel egyik 1934-es írásának főbb megállapítás-sora. Esetleg erre is érdemes lenne hivatkozni a szócikkben.

Hosszan idézhetnénk még a nyolcszáz oldalas életrajzi lexikon anyagából, elsősorban azonban a kézikönyv olvasására szeretnénk biztatni a kutatókat. Kitűnő, megbízható munka, adatai szinte hibátlanok, s hogy mondandója egy-két művel kiegészíthető, az nyilván semmit sem von le a kötet értékéből. Jó lenne, ha minden életrajzi lexikonunk ilyen alapos, átgondolt, s biográfiai és bibliográfiai szempontból is ennyire pontos lenne. A történelem segédtudományai új kézikönyve született meg ezáltal, amely az elmúlt években megjelent történeti statisztikai és történeti demográfiai szaktanulmányokkal és szakkönyvekkel együtt a históriai segédtudományok önálló, jól kutatható egységét képezi.

Jelen sorok szerzője sokat tanult Kovacsics Józseftől, a KSH Könyvtára egykori igazgatójától, és értékes alapművéből, A történeti statisztika forrásaiból, valamint a Magyarország történeti demográfiája című kötetéből és helytörténeti lexikonaiból, kézikönyveiből, s úgy véli, hogy a most közreadott portrésorozat mindezek méltó folytatása. Nyugodtak vagyunk, hogy a professzor úr is elégedett lenne, ha A statisztika történetei kézikönyvsorozat első kötetét áttanulmányozná. (Rózsa Dávid főszerkesztő, Fülöp Ágnes – Rózsa Dávid sorozatszerkesztők: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Budapest: KSH Könyvtár, 2014, 807 p.)

Gazda István

igazgató, Magyar Tudománytörténeti Intézet