Bevezetés

Valószínűleg nincs olyan kutató a világon, akit ne érdekelne – ha nem is szükségszerűen, de legalább kíváncsiságképpen – a saját publikációs teljesítményének metrikus értékelése, összehasonlítása más kutatók publikációs teljesítményével. Tudománymetriai mutatókkal – legyen szó akár a legnépszerűbb és leginkább vitatott impaktfaktorról (lásd többek között Pendlebury – Adams, 2012; Lövei – Elek, 2013), akár a h-indexről, az i10-indexről – kifejezhető az egyéni publikációs teljesítmény, sőt intézmények, cégek, esetleg egész iparágak publikációs teljesítménye is (Furukawa – Goto, 2006; Csaba et al., 2014; Chang, 2014; Vincze, 2014). Követve ezt a logikát, tulajdonképpen városok vagy országok publikációs teljesítményét is meg lehet állapítani, megfelelő adatbázis segítségével pedig idősoros és tudományterületi elemzések elkészítésére is lehetőség nyílik. A jelen empirikus elemzésben a magyarországi tudományos publikálás néhány sajátosságát vizsgálom meg a Scopus absztrakt és citációs adatbázis releváns adatainak felhasználásával. Az elemzés során elsősorban a következő kérdésekre keresem a választ:

• Mely tudományterületeken és tudományágakban születik a legtöbb tudományos publikáció?

• Kimutatható-e valamilyen tendencia a tudományos publikálásban?

• Milyen a publikációk földrajzi eloszlása, mely városok tekinthetők a tudományos publikálás hazai központjainak?

• Milyen szervezettípusoktól származnak a publikációk?

Az elemzés bemutatása előtt azonban szükséges megosztani néhány kiegészítő információt, amelyek ismeretének hiányában az eredményeket jogos kritikák érhetnék:

1) A különböző tudománymetriai mutatók, elsősorban az impaktfaktor felhasználása a tudományterület-specifikus elemzés miatt értelmét veszítette, hiszen a különböző tudományterületek folyóiratainak impaktfaktora között még akkor is sokszoros differencia lehet, ha egyébként a legrangosabb folyóiratokat kívánjuk összehasonlítani. Mivel az impaktfaktor nem kerülhetett felhasználásra, a Web of Science (WoS) adatbázisa helyett célszerűbb volt a Scopus adatbázissal dolgozni, hiszen nemcsak több címet indexel, mint a WoS, de az affiliációt is részletesebben mutatja meg.

2) A Scopus adatbázis 1996 előtti feltöltöttsége még nem teljes körű (bár a régebbi publikációk feltöltése folyamatos), ezért az elemzésben csak a 2000 és 2014 között indexelt 134 292 magyarországi publikációt vettem figyelembe. Ennek alapvetően az az oka, hogy a tudományterületi arányokat, a tendenciákat, illetve a cikkek intézményi és földrajzi eloszlásának jellemzőit 15 év adatai alapján is viszonylag megbízhatóan ki lehet mutatni.

3) Végül meg kell említeni, hogy egyes tudományágak legfontosabb publikációs formája nem a folyóiratcikk, hanem a könyv (lásd részletesen Csaba et al., 2014 és Szegedy-Maszák, 2015), s ez nemcsak a magyarországi tudományos publikálást érinti, és nyújt róla bizonyos fokig torzított képet, hanem világviszonylatban is általános érvényűnek tekinthető. Az orvostudományok, a műszaki tudományok, illetve több természettudományos diszciplína esetében a kutatási eredmények viszonylag gyorsan elavulnak, tehát gyorsan közzé kell tenni őket, jellemzően folyóiratcikkek formájában. Ezzel szemben a társadalomtudományok területén sokkal népszerűbbek a könyvek, a nagyobb lélegzetvételű monográfiák, amelyek elkészítése általában több időt vesz igénybe, mint amennyit egy folyóiratcikkre kell fordítani (a megelőző kutatáshoz szükséges idő persze roppant változó lehet). Ráadásul a Scopus, hasonlóan más citációs adatbázisokhoz, elsősorban folyóiratcikkeket indexel, könyvekből pedig inkább csak fejezeteket vagy sorozatokat, és főleg angol nyelven. Így tehát predesztinálható, hogy a társadalomtudományok reprezentáltsága az elemzésben alacsonyabb lesz, mint amennyire valós teljesítményük indokolná.

Az említett kritikákat is figyelembe véve az elemzés eredményei rávilágítanak a magyarországi tudományos publikálás főbb sajátosságaira.

1. A tudományos publikációk
tudományterületi arányai

A magyarországi affiliációkhoz köthető Scopus-cikkek tudományterületi reprezentáltsága roppant aránytalan: a természettudományos publikációk száma az összes publikáció majdnem felét teszi ki, az egymással sokszor átfedésben álló egészség- és élettudományi cikkek együttesen szintén nem sokkal maradnak el az 50%-os értéktől, míg a negyedik nagy csoportot képviselő társadalomtudományok cikkeinek aránya az 5%-ot sem éri el (1. ábra). Továbbá a több tudományterületet érintő, eleve multidiszciplinárisnak jelölt cikkek mindössze a publikációk fél százalékát teszik ki.

1. ábra • A magyarországi affiliációhoz köthető Scopus-cikkek tudományterületi reprezentáltsága

A tudományterületek között kialakult aránytalanságokra a tudományágak klasszifikációja csak részben szolgáltat magyarázatot. A legtöbb tudományág (10) a legtöbb publikációval is rendelkező természettudományok tudományterületen belül található, számuk éppen kétszer annyi, mint az ebben a vonatkozásban a legkisebbnek számító egészségtudományok tudományágainak száma (5) (1. táblázat). Ugyanakkor az egészségtudományok tudományterülethez tartozik a legtöbb publikációval rendelkező, és 16,40%-os részarányával a tudományágak élén álló orvostudományok tudományág, amelyben több mint háromszor annyi Scopusban indexelt publikáció született, mint a teljes társadalomtudományok tudományterületen. A cikkek számának tekintetében szintén jelentős arányt képviselnek az élettudományokhoz tartozó biokémia, genetika és molekuláris biológia tudományok (12,77%), illetve a természettudományokhoz tartozó fizika- és csillagászattudományok tudományágak (10,42%). Végső soron az orvostudományokba, illetve az utóbbi két tudományágba tartozik az összes magyarországi affiliációhoz köthető Scopus-cikk 40%-a.

2. A tudományos publikációk számának változása a vizsgált időszakban

A vizsgált tizenöt éves időintervallumban 134 292 magyarországi affiliációhoz köthető publikációt indexelt a Scopus. Ebben az időszakban 2012 jelentette a csúcsot 11 341 cikkel, míg a legkevesebb, mindössze 5743 publikáció 2001-ben született. Amint a 2. ábrán látható, a tudományos publikálás volumene dinamikusan növekedett a vizsgált másfél évtizedben: 2000-hez képest az éves publikációk száma majdnem megduplázódott 2014-re. Ez természetesen nem feltétlenül azt jelenti, hogy a 2000-es évek elején kevesebb tudományos publikáció született, mint az az évtized második felétől tapasztalható (ezt megfelelő adatbázisok hiányában tulajdonképpen nem is lehet kimutatni), az azonban kijelenthető, hogy a publikációk minőségében igen jelentős változás történt. A tendencia természetesen számtalan okra vezethető vissza, bár egzakt adatok hiányában inkább csak feltételezésekről beszélhetünk. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által elindított különböző ösztöndíj- és kutatást támogató programok kétségkívül jelentősen hozzájárultak a publikációk számának és minőségének emelkedéséhez, hiszen a rangos tudományos folyóiratokban történő publikálás, illetve a nemzetközi konferenciarészvétel általában az ösztöndíjak és programok fontos indikátorai. Az 1998-ban elindult posztdoktori Bolyai János Kutatói Ösztöndíj, a 2009-ben meghirdetett Lendület program, illetve a 2013-ban megjelent Posztdoktori Kutatói Program fontos katalizátorai a nemzetközi tudományos publikálásnak. Hatásukat tekintve természetesen ebbe a körbe sorolhatóak az 1990-es évek elején elindított és 2015-ben átalakított Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) is.

Az évtized közepétől újabb lendületet adott a tudományos kutatásnak, hogy az Európai Unió kutatás-fejlesztést támogató alapjai teljes egészében megnyíltak a hazai kutatók előtt, az FP7-es keretprogram által finanszírozott nemzetközi projektekhez egyre több magyar egyetem és akadémiai kutatóintézet csatlakozott, és várhatóan így lesz ez a Horizon 2020 programok esetében is. Mindezt kiegészítik az EU strukturális alapjaiból finanszírozott, 2004-ben indult hazai kutatási (főleg TÁMOP) programok, amelyeknek fontos indikátorai a nemzetközi tudományos publikációk. Összességében tehát megállapítható, hogy mind az EU-s, mind a hazai kutatási programok jelentősen növelték a magyar kutatók nemzetközi publikációs aktivitását.

Másrészt – különösen az elmúlt fél évtizedben –, jellemző elmozdulás figyelhető meg a hazai kutatási programok tudományterületi preferáltságában, legalábbis ami a finanszírozást illeti: a természettudományok és az élettudományok (a Scopus tudományág-klasszifikáció alapján az élettudományok és az egészségtudományok) a megszerezhető pályázati források egyértelmű nyertesei közé tartoznak, szemben a „kevésbé támogatott” humán- és társadalomtudományokkal. A Bolyai-ösztöndíjra eredményesen pályázók tudományterületi besorolása alapján megállapítható, hogy az MTA egyensúlyt tart fenn a különböző területek között: 2024-ben a nyertesek 35%-a a matematikai és a természettudományok területéről került ki, 29%-uk az élettudományok területén végezte kutatásait, míg 36%-uk a humán- és társadalomtudományok területen volt érdekelt.¹ Ezzel szemben az EU-s forrásokból finanszírozott hazai programok elsősorban a természettudományok és az élettudományok területén megvalósuló alapkutatásokat támogatták,² és várható, hogy a trend a jövőben sem fordul meg.

A jelenlegi tendenciák ismeretében tehát kijelenthető, hogy az indexelt tudományos publikációk száma folyamatosan emelkedni fog, azonban az arányok egyre inkább eltolódnak a természettudományok, és különösen az élettudományok felé.

3. A tudományos publikációk
földrajzi eloszlása

Természetesen nem okoz különösebb meglepetést, hogy a legtöbb tudományos publikáció fővárosi affiliációhoz kötődik, a hazai cikkek közel kétharmadát Budapesten dolgozó kutatók jegyzik, vagy legalábbis elkészítésükben közreműködtek (2. táblázat). Általánosságként elmondható, hogy Magyarországon tudományos publikálást egyetemi oktatók/kutatók, illetve akadémiai kutatók végeznek, és nemcsak azért, mert a korábban bemutatott ösztöndíjak és tudományos programok alapvetően egyetemeken és akadémiai kutatóintézetekben dolgozó kutatókra lettek szabva (persze nincsenek kizárva az államigazgatásból vagy a magáncégektől érkező kutatók sem), hanem azért is, mert az egyetemi/akadémiai karrierlétrán történő

előmenetelhez elengedhetetlen minél több rangos tudományos folyóiratcikkel rendelkezni. Különösen igaz ez az élettudományokra (kiemelten az orvostudományokra) és a természettudományokra, vagyis azokra a területekre, amelyekben a tudománymetriai mutatók, elsősorban az impaktfaktor alkalmazása nemzetközi viszonylatban is roppant elterjedt (The PLoS Medicine Editors, 2006; Buela-Casal – Zych, 2012). Mindebből az következik, hogy az intézményi rangsor élén olyan egyetemek állnak, amelyek kutatási profilja döntően az orvostudományokra, a természettudományokra és a műszaki tudományokra fókuszál. A Scopus-adatbázisban szerepelő hazai intézmények közül 15 225 cikkel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) állt a második helyen az országos rangsorban, őt követte 12 953 cikkel a Semmelweis Egyetem, és 12 280 cikkel az Eötvös Loránd Tudományegyetem volt az ötödik. Ez a három egyetem már önmagában is eldönthette volna Budapest első helyét a városok rangsorában, ám a legtöbb publikáció mégsem az egyetemektől származott, hanem a Magyar Tudományos Akadémiától. Pontosabban az MTA csak hetedik az intézményi rangsorban 8780 cikkel, viszont a fővárosi MTA kutatóintézet-hálózat 14 egysége 18 636 cikkel az összesített rangsor élén áll. Az MTA tehát a kutatóintézeteivel együtt több mint 27 ezer tudományos publikációt jegyzett, vagyis közel annyit, mint a BME és a Semmelweis Egyetem együtt, vagy másképpen, mint Szeged és Debrecen összességében. Utóbbi két város második és harmadik, illetve Pécs negyedik helye sem okoz különösebb meglepetést, hiszen az orvosi karokkal is rendelkező nagy vidéki tudományegyetemek az említett három városban találhatók. Budapest, Szeged, Debrecen és Pécs jegyzi a magyarországi affiliációhoz köthető Scopus-cikkek több mint 90%-át.

Azon városok között, amelyekben nincs felsőoktatási intézmény, Paks áll az élen, a 2. táblázatban látható rangsor 14. helyén, publikációs teljesítményét pedig természetesen a Paksi Atomerőmű határozza meg. Speciális esetek azok a vidéki kisvárosok, amelyek a kórházaikban dolgozó – sokszor PhD-képzésüket folytató – orvosok publikációi miatt kerültek be a rangsorba. Ilyen többek között Balatonfüred (Balatonfüredi Állami Szívkórház: 14 cikk), Cegléd (Toldy Ferenc Kórház: 8 cikk), Kistarcsa (Pest Megyei Flór Ferenc Kórház: 31 cikk) és Gyula (Pándy Kálmán Megyei Kórház: 12 cikk).

4. A tudományos publikációk megoszlása
szervezettípusok szerint

A tudományos publikációkkal rendelkező kutatók anyaintézményeinek besorolása különböző szervezettípusokba nem könnyű feladat, aminek több oka is van. A különböző intézmények neve az első publikációik megjelenése óta akár többször is megváltozhatott, összevonásra kerülhettek más intézményekkel, vagy éppen kiválhattak más intézményekből, megváltozhatott a tulajdonosuk, a cégeket, kutatóintézeteket privatizálhatták, sőt olyanok is akadnak, amelyek jogutód nélkül megszűntek.³ A Scopus-adatbázisban a különböző címeken vagy neveken szerepelő, ám valójában ugyanazokat az intézményeket, szervezeteket takaró affiliációk összevonása után végül is 202 intézményt, szervezetet lehetett azonosítani, amelyek – némileg szubjektív módon – tizenhét csoportba kerültek besorolásra (3. táblázat).

Az összes tudományos publikáció több mint kilencven százaléka három szervezettípustól, az egyetemektől, illetve az MTA-tól és kutatóintézeteitől származott, az egyetemek jelentős túlsúlyával. A fővárosi dominancia egyértelműnek tűnik, az MTA esetében természetes is, viszont a kutatóintézetek között már feltűnnek jelentősebb vidéki egységek (főleg Debrecenben és Szegeden), míg az egyetemek vonatkozásában szinte kiegyenlített a Budapest–vidék arány. A magyarországi tudományos publikálás Budapest-centralizáltsága nemcsak összességében mutatkozik meg (2. táblázat), hanem szervezettípusok szintjén is, hiszen néhány kevésbé jelentős publikációs teljesítményt mutató szervezettípustól (állami cég, egyetemi kutatóhely, nemzeti park) eltekintve minden területet Budapest ural. Természetesen az egyetemek, illetve a vezető kórházak és országos/nemzetközi egészségügyi szervezetek szerepe a nemzetközi tudományos publikálásban is meghatározó, nincs ez másként például az Egyesült Államokban, Kínában, Japánban vagy az Egyesült Királyságban sem. Ezek a szegmensek ugyan Magyarországon is dominánsak, azonban a vezető gazdaságokban a versenyszférában működő cégek is komoly publikációs teljesítménnyel rendelkeznek, sőt egy-egy hatalmas transznacionális vállalat akár az egyetemek publikációs teljesítményével is felveszi a versenyt (Godin, 1996). A hazai tudományos publikálásban szintén fontos szereppel rendelkeznek a cégek, ám jelentőségük összességében közel sem olyan mértékű, mint a vezető gazdaságokban. Az egyetlen értékelhető publikációs teljesítménnyel rendelkező állami tulajdonban álló cég – legalábbis azok közül, amelyeknek nem alapfeladata a kutatás-fejlesztés – a Paksi Atomerőmű, cikkeinek többsége pedig az energiatudományok területén született. A nem állami cégek közül – követve a nemzetközi trendeket – a gyógyszeriparban működő Richter Gedeon áll az élen 671 cikkel, a nem állami cégek szervezettípus cikkeinek önmagában közel egyharmadát adja. Szintén jelentős publikáló a Chinoin (jelenleg Sanofi Magyarország) (109 cikk) és az Egis Gyógyszergyár (280 cikk), igaz, az előbbi külföldi tulajdonba kerülése utána a Scopusban indexelt cikkeinek száma jelentősen lecsökkent.⁴ A magyar gyökerű cégek közül a MOL rendelkezik még komolyabb publikációs teljesítménnyel (165 cikk), a külföldi tulajdonban állók közül pedig az Ericsson Magyarország emelhető ki (229 cikk). A cégek kétharmada tíz vagy annál kevesebb publikációval rendelkezett, a cikkek többségének pedig közös jellemzője, hogy egyetemi kutatók együttműködésével születtek.

A tizenhét szervezettípus közül hét (41%) esetében az orvostudományok tudományágban készült a legtöbb publikáció, hat szervezettípus pedig a természettudományok tudományterületet preferálta. Az egyetlen szervezettípus a központi bank kategória (vagyis a Magyar Nemzeti Bank), amelyben a legtöbb cikk a társadalomtudományok tudományterületről származott.

Összefoglalás

A jelen empirikus elemzésben a magyarországi tudományos publikálás sajátosságait vizsgáltam meg négy megközelítés alapján, a Scopus absztrakt és citációs adatbázis adatait felhasználva. Az eredmények a következőket mutatják:

A 2000–2014-es periódus Scopusban indexelt 134 292 magyarországi tudományos publikációjának döntő többsége a természettudományok és az élettudományok területéről származik, a legtöbb publikációval rendelkező tudományágak pedig az orvostudományok, a biokémia, genetika és molekuláris biológia tudományok, illetve a fizika- és csillagászattudományok. A társadalomtudományok reprezentáltsága a Scopusban minimálisnak nevezhető, ám ez sokkal inkább technikai kérdésekre (elsősorban a könyv vs. folyóiratcikk indexelésének problematikájára) vezethető vissza, mint a tudományterület teljesítményének alacsonyabb volumenére.

Az elmúlt másfél évtizedben a tudományos publikálás tendenciája egyértelmű növekedést mutatott: 2000-hez képest az évente megjelenő publikációk száma folyamatosan emelkedett, 2014-re szinte megduplázódott. A növekedés hátterében álló sokszor szubjektív okokat (például: egyéni karrierszempontok, motiváltság) csak feltételezni lehet, ám a rangos nemzetközi folyóiratokban megjelent cikkek elkészüléséhez minden bizonnyal hozzájárultak az 1990-es években elindított hazai kutatási programok és ösztöndíjak, majd később az európai uniós tudományos projektek.

Mint az élet szinte minden területén, a tudományos publikálásban is világosan megmutatkozik a főváros dominanciája. Budapestről származik a Scopusban indexelt magyarországi tudományos publikációk közel kétharmada (vagy legalábbis budapesti affiliációval rendelkező kutatók érintettek az elkészítésükben), a vidéki városok közül pedig csak Szeged és Debrecen, illetve kisebb részt Pécs rendelkezik jelentősebbnek nevezhető publikációs teljesítménnyel. Ugyanakkor kórházaknak, egyéb egészségügyi intézményeknek vagy MTA kutatóintézeteknek köszönhetően vidéki kisvárosok is feltűnnek az adatbázisban.

Szervezettípusként az egyetemek rendelkeznek a legtöbb tudományos publikációval, az összes magyarországi cikk 2/3-ával. Önálló intézményként a 2000–2014-es publikációk alapján a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (valamennyi Scopusban indexelt cikk alapján a Semmelweis Egyetem) áll az élen, de szintén jelentős a tudományegyetemek publikációs teljesítménye. Összességében azonban az MTA és annak kiterjedt fővárosi kutatóintézet-hálózata rendelkezik a legtöbb cikkel, a vidéki kutatóintézetekkel kiegészülve pedig az MTA a magyarországi tudományos publikációk közel egynegyedét adja. A tudományos publikálást végző szervezettípusok fenntartója döntően az állam, a nem állami szféra, különösen a cégek publikációs teljesítménye – eltekintve néhány hazai nagyvállalattól – meglehetősen gyenge.
 

Kulcsszavak: tudományos publikálás, indexelő adatbázis, tudománymetria, tudományterület, földrajzi eloszlás
 

IRODALOM

Buela-Casal, Gualberto – Zych, Izabela (2012): What Do the Scientists Think about the Impact Factor? Scientometrics. 92, 2, 281–292. DOI: 10.1007/s11192-012-0676-y • WEBCÍM

Csaba László – Szentes T. – Zalai E. (2014): Tudományos-e a tudománymérés? Megjegyzések a tudománymetria, az impaktfaktor és MTMT használatához. Magyar Tudomány. 175, 4, 442–466. • WEBCÍM

Chang, Yu-Wei (2014): Exploring Scientific Articles Contributed by Industries in Taiwan. Scientometrics. 99, 2, 599–613. DOI: 10.1007/s11192-013-1222-2 • WEBCÍM

Furukawa, Ryuzo – Goto, Akira (2006): Core Scientists and Innovations in Japanese Electronics Companies. Scientometrics. 68, 2, 227–240. DOI: 10.1007/s11192-006-0109-x • WEBCÍM

Godin, Benoît (1996): Research and the Practice of Publication in Industries. Research Policy. 25, 587–606. DOI: 10.1016/0048-7333(95)00859-4

Lövei Gábor – Elek Zoltán (2013): A tudományos cikkek értékelésének demokratizálása. A publish or perish program használatáról és előnyeiről. Magyar Tudomány. 174, 7, 860–865. • WEBCÍM

Pendlebury, D. A. – Adams, J. (2012): Comments on a Critique of the Thomson Reuters Journal Impact Factor. Scientometrics. 92, 2, 395–401.

Szegedy-Maszák Mihály (2015): Folyóirat vagy könyv: mérlegen a tudományos teljesítmény. Magyar Tudomány. 176, 4, 404–409. • WEBCÍM

The PLoS Medicine Editors (2006): The Impact Factor Game. PLoS Medicine. 3(6): e291. DOI: 10.1371/journal.pmed.0030291 • WEBCÍM

Vincze I. (2014): Tigrislovaglás. Magyar Tudomány. 175, 11, 1345–1349. •  WEBCÍM

LÁBJEGYZETEK

1 Az MTA hírei, 2014. 07. 02. (URL1) <

2 Pályázati Felhívás a 20 mrd forint keretösszeggel rendelkező Társadalmi Megújulás Operatív Program Nemzetközi közreműködéssel megvalósuló alap- és célzott alapkutatási projektek támogatása c. pályázati felhívásához (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV): A konstrukció elsősorban a matematikai, műszaki, informatikai, élet- és természettudományos K+F+I+O (kutatási, fejlesztési, innovációs, oktatási) profilú felsőoktatási tudásközpontokban végrehajtandó fejlesztéseket támogatja. <

3 Az egyik legérdekesebb példa a Szegedi Tudományegye-tem elődjének számító, 1921 és 1940 között Szegeden működő Ferenc József Tudományegyetem, amelynek a Scopus 1923-as cikkét is indexeli, ám még megdöbbentőbb, hogy az egyetem 1940-es Kolozsvárra való részbeni visszaköltöztetése és a Szegeden maradt egység átnevezése ellenére még 1960-ban is kerültek cikkek Ferenc József Tudományegyetem affiliációval indexelésre. <

4 Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy a Sanofi Magyarországnál már nem folyik a korábbi színvonalú tudományos kutatás és abból nem készülnek tudományos cikkek, sokkal inkább arról van szó, hogy a Scopusban indexelt publikációk a tulajdonos francia Sanofi cikkeinek számát gyarapítják. <

természettudományok

vegyészmérnöki tudományok

kémiatudományok

számítástudományok

földtudományok

energiatudományok

műszaki tudományok

környezettudományok

anyagtudományok

matematikatudományok

fizika- és csillagászattudományok

egészségtudományok

orvostudományok

ápolástudományok

állatorvos-tudományok

fogorvostudományok

egészségügyi szakmagyakorlás

társadalomtudományok

művészettudományok

gazdálkodás- és szervezéstudományok

vezetéstudományok

közgazdaság-tudományok

pszichológiatudományok

társadalomtudományok

élettudományok

agrár- és biológiatudományok

biokémia, genetika és molekuláris biológia tudományok

immunológia és mikrobiológia tudományok

idegsebészeti tudományok

gyógyszerészeti tudományok

multidiszciplináris tudományok

1

Budapest

2

Szeged

3

Debrecen

4

Pécs

5

Veszprém

6

Gödöllő

7

Miskolc

8

Sopron

9

Győr

10

Kaposvár

11

Nyíregyháza

12

Eger

13

Szombathely

14

Paks

15

Szarvas

1–15 város összesen

14–32 város összesen

egyetem

orvostudományok (18,65)

akadémiai kutatóintézet

fizika- és csillagászat-
tudományok (25,75)

akadémia

kémiatudományok (11,58)

országos eü. intézet

orvostudományok (49,02)

kórház

orvostudományok (64,35)

nem állami cég

kémiatudományok (25,14)

állami kutatóintézet

biokémia, genetika és molekuláris
biológia tudományok (16,28)

múzeum

agrár- és biológiatudományok (48,74)

államigazgatási szerv

orvostudományok (24,36)

alapítvány/egyesület

orvostudományok (45,96)

egyéb országos szerv

földtudományok (45,81)

állami cég

energiatudományok (25,41)

egyetemi kutatóintézet

földtudományok (38,54)

egyéb oktatási intézmény

orvostudományok (56,56)

központi bank

közgazdaság-tudományok (48,65)

minisztérium

orvostudományok (49,09)

nemzeti park

agrár- és biológiatudományok (60,00)