Motorizált spermiumok

Drezdai kutatók (Leibniz Institute for Solid State and Materials Research) olyan parányi motorokat konstruáltak, amelyek mozgatni tudják a túlságosan lassú, ezért megtermékenyítésre képtelen spermiumokat.

A meddőség gyakori oka, hogy a hímivarsejtek mozgása nem kielégítő. Ilyenkor orvosi eszközökkel juttatják a hímivarsejteket a méhbe, vagy valamilyen lombikbébi-technikát alkalmaznak. Utóbbiak a nő számára megterhelő eljárások, ráadásul drágák, és sikerességük a legjobb klinikákon is többnyire 30% alatt van. Az inszemináció csak az esetek 12–15%-ában eredményes.

A mikromotorokkal foglalkozó drezdai kutatók olyan parányi fémspirálokat hoztak létre, amelyek képesek a hímivarsejtek farka köré csavarodni. Mozgásukat egy forgó mágneses tér biztosítja. A laboratóriumi tesztek azt mutatják, hogy a mágneses mezővel megfelelően irányított kis spirál a spermium köré tekeredik – erről mikroszkopikus felvételekkel filmet is készítettek – elvezeti a megtermékenyítendő petesejthez, majd elengedi.

Az ötletesnek tűnő eljárás természetesen még messze van a gyakorlati megvalósítástól.

Medina-Sánchez, Mariana – Schwarz, Lukas – Meyer, Anne K. et al.: Cellular Cargo Delivery: Toward Assis-ted Fertilization by Sperm-Carrying Micromotors. Nano Letterers. 2016. 16, 1, 555–561.

DOI: 10.1021/acs.nanolett.5b04221
 

Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen

A szólásmondásban rejlő bölcsességet kívánják matematikai eszközökkel igazolni ausztrál és francia kutatók a Proceedings of the Royal Society folyóirathoz benyújtott munkájukban.

Bayes-elemzés segítségével olyan modellhelyzeteket analizáltak, amelyek során a megismételt mérések vagy megfigyelések mind megerősítették a korábbiakat, mégis az egyre szaporodó bizonyítékok meglepő módon csökkentették a mérések megbízhatóságát.

A szerzők egyik példaként említik azt az ősi zsidó törvényt, amely szerint főbenjáró bűn esetében a bírák nem hozhattak tökéletesen egyhangú döntést. Úgy vélték, az ilyen határozatok azt jelzik, hogy a rendszer hibásan működik, mert nem talált semmilyen felmentő körülményt.

A vizsgált modellhelyzetek közül az első egy hipotetikus régészeti lelet, egy római kori agyagedény származási helyének meghatározása volt. A másodikban egy bűncselekmény gyanúsítottját kellett szemtanúknak azonosítaniuk, míg a harmadikban egy kriptográfiai rendszer megbízhatóságát vizsgálták.

Mindhárom esetben azt találták, hogy az egyhangú eredmények bizonyos mennyiség fölött gyengítik a megbízhatóságot. Például az elkövetőt rövid ideig látó szemtan]k esetében, ha hárman felismerik a gyanúsítottban az elkövetőt, az nagy valószínűséggel tényleg bűnös. Háromnál több pozitív azonosítás azonban egyre jobban csökkenti a megbízhatóságot, és 13 tanú (ekkora létszámig tartott a modellszámolás) egybehangzó véleménye pedig olyannyira valószínűtlen, hogy szisztematikus hiba jelenlétére utal.

Gunn, Lachlan J. – Chapeau-Blondeau, Francois – McDonnell, Mark D. et al.: Too Good to Be True: When Overwhelming Evidence Fails to Convince. Proceedings of the Royal Society A. to be published • WEBCÍM
 

A melanóma terjedésének követése vérből

Amerikai kutatók (NYU Langone Medical Center, New York City) laboratóriumi tesztet dolgoztak ki az előrehaladott festékes bőrdaganat, a melanóma terjedésének követésére. A vérben mutatják ki az elpusztult tumorsejtekből származó, ott keringő adott DNS-fragmentumokat. A kutatók szerint módszerük megbízhatóbb, mint a mostanáig használt teszt.

Jelenleg az előrehaladott melanóma viselkedésének monitorozására laboratóriumi vizsgálatként a laktát-dehidrogenáz enzim (LDH) mennyiségének mérését használják, mert agresszív tumorok jelenléte esetén az enzim szintje a vérben megemelkedik. A módszer specificitása azonban nem elég jó, a laktát-dehidrogenáz mennyisége más betegségek esetén is növekedhet.

David Polsky és munkatársai elképzeléseiket harmincegy olyan betegen tesztelték, akik nem operálható, áttétes melanómában szenvedtek. A vérben keringő, elpusztult tumorsejtekből származó DNS-darabkák a páciensek 80 százalékának vérében mutattak emelkedett mennyiséget, míg az enzim csak 30 százalékuknál. Ugyanakkor a DNS-

vizsgálat – megerősítve a képalkotó eljárásokkal nyert diagnózist – 85%-os eséllyel jelezte a betegség kezelés utáni kiújulását, míg az enzimteszttel csak 54%-os találati valószínűséget értek el.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a tesztelés egyelőre csak kevés betegen történt, és jóval nagyobb esetszámra van szükség ahhoz, hogy biztosat lehessen mondani. Ugyanakkor előzetes vizsgálataik alapján azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a vérben keringő DNS-fragmentumok vizsgálatával az emlő- és a vastagbélrák előrehaladását is követni lehet.

Chang, Gregory A. – Tadepalli, Jyothirmayee S. – Shao, Yongzhao: Sensitivity of Plasma BRAFmutant and NRASmutant Cell-free DNA Assays to Detect Metastatic Melanoma in Patients with Low RECIST Scores and Non-RECIST Disease Progression. Molecular Oncology. January 2016. 10, 1, 157–165. DOI: 10.1016/j.molonc. 2015.09.005
 

A depressziósoknak is érdemes

rendszeresen mozogniuk

A pszichológiai stressz a hipotalamusz–agyalapi mirigy rendszer aktiválásán keresztül megemeli a vérben a stresszhormonok mennyiségét, ami segíti az érben a gyulladásos folyamatok kialakulást, növelve ezzel a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ez az oka annak, hogy a depresszióban szenvedők között is gyakrabban fordulnak elő szív- és érrendszeri kórképek.

Az atlantai Emory Clinical Cardiovascular Research Institute at Emory University munkatársai azt állítják, hogy a rendszeres testmozgás csökkenti a depressziós betegek ilyen irányú rizikóját. Vizsgálataikban ezer önkéntes vett részt, akiknek kétharmada nő volt, és az átlagéletkor 49 év. A tanulmány kezdetekor mindnyájan egészségesek voltak.

A kutatók a résztvevők követése során azt találták, hogy a szívbetegség korai előjelei – gyulladásos folyamatok, illetve a rugalmasság csökkenése az artériában –, amelyek kísérik a depressziót, illetve annak rosszabbodását, erőteljesebben jelentek meg azokban a depresszióssá vált önkéntesekben, akik nem végeztek rendszeres testmozgást.

A kutatók nemcsak a testmozgás szerepét hangsúlyozzák, hanem azt is, hogy fokozottabb figyelmet kellene fordítani a depresszióban szenvedők szív- és érrendszeri kockázatának ellenőrzésére.

Al Mheid, Ibhar – Held, Elizabeth – Uphoff, Irina et al.: Depressive Symptoms and Subclinical Vascular Disease. The Role of Regular Physical Activity, Journal of the American College of Cardiology. 2016. 67, 2, 232–234. DOI:10.1016/j.jacc.2015.10.057 • WEBCÍM
 

Új fekete lyuk

Japán csillagászok közepes méretű fekete lyuk jelenlétére utaló jeleket észleltek a Tejútrendszer központi részén. A Nap tömegének százezerszeresére becsült, újonnan felfedezett objektum mindössze kétszáz fényévnyi távolságra lehet a galaxis középpontjában található 400 millió Nap-tömegű szupermasszív fekete lyuktól.

A kutatók a Japánban lévő 45 méteres Nobejama és a Chilében lévő ASTE-rádióteleszkópokkal egy rejtélyes gázfelhőt figyeltek meg a Tejútrendszer központi részén. A gázfelhő viselkedésében az egyes részek között tapasztalható rendkívül nagy – 100 km/s értéket is elérő – sebességkülönbséget találták szokatlannak. Az ellipszis alakú felhő két részből áll; az egyiket kis sűrűség és nagy sebességkülönbségek jellemzik, a másik, sűrűbb rész tíz fényév kiterjedésű, és az alkotórészek sebességeloszlása sokkal szűkebb tartományt mutat.

A mérési adatokat egy olyan modellel sikerült legjobban összeegyeztetni, amely egy 0,3 fényév átmérőjű, százezerszeres Nap-tömegű objektumot feltételezett.

Egyes elméletek szerint a szupernagy tömegű fekete lyukak közepes méretű fekete lyukak összeolvadásával keletkeznek, erre azonban ez idáig nem sikerült meggyőző bizonyítékot találni. Ezt az elképzelést erősítené, ha bebizonyosodna, hogy a galaxis központi szupernehéz fekete lyukának közvetlen közelében valóban van egy közepes tömegű is.

Oka, Tomoharu – Mizuno, Reiko – Miura, Kodai – Takekawa, Shunya: Signature of an Intermediate-mass Black Hole in the Central Molecular Zone of Our Galaxy, Astrophysical Journal Letters. Published 28. 12. 2015. 816, 1, DOI: 10.3847/2041-8205/ 816/1/L7