A tudományos kommunikáció korábbi rendszere – amely még ma is elterjedten használt, sok területen meghatározó – a könyvnyomtatáson alapul. A könyvek esetében „csupán” az olvasóhoz eljutó példányok száma növekedett robbanásszerűen Gutenberg után, a folyóiratok megjelenése¹ viszont ennél is nagyobb hatással volt a tudományos kommunikációra. A nyomtatott folyóiratok megjelenésével, mint a könyvek esetében is, megjelent a vállalkozói haszon lehetősége. Henry Oldenburg, a Royal Society első titkára, a Philosophical Transactions kiadója esetében talán a motivációk között is szerepelt, még ha nem is realizálódott a reményei szerint. Egy jóval későbbi esetben, Zách János Ferencnél (az Allgemeine Geographische Ephemeriden és a Monatliche Correspondenz kiadójánál és szerkesztőjénél) az előfizetések begyűjtése inkább szükséges teher volt, mint lehetőség a nyereségre. A folyóiratok előállítási költségeinek nagy részét a nyomdai és terjesztési költségek tették ki – és ezek a megrendelők számával voltak arányosak. Ennek egyenes következménye volt az előfizetési díjak által történő finanszírozás. A tudományos folyóiratok intézményektől független, üzleti alapon történő működtetése utat nyitott a cikkek független, tárgyilagos bírálatának (peer review). A XX. század elejére állt össze teljesen és vált uralkodóvá a tudományos kommunikáció legutóbbi időkig működő rendszere. A kiadók nem mindig üzleti vállalkozások voltak – előfordultak tudományos társaságok is – de a független bírálat kulcsfontosságú tényezővé lett.

A tudományos kommunikáció – a publikációk mennyisége – mint azt Derek de Solla Price felismerte, exponenciálisan nő. Kritikus tényező az információáramlás sebessége. A publikációs ciklus hossza nem csupán a nyomdai-kiadói folyamaton múlik, de ennek rövidítése fontos tartalékot jelentett a rendszerben. A kommunikációs paradigmaváltást a XX. század végére az informatika tette lehetővé. A tudományos információ kutatói közösséghez való eljuttatásának leghatékonyabb módja a nyomdai sokszorosítás helyett az internet lett. Megnőtt a sebesség, és a költségek jelentősen csökkentek. A folyóiratok az 1990-es évek közepétől kezdve fokozatosan elindították internetes kiadásukat, és mostanra elkezdődött a papírváltozatok elhagyásának folyamata, illetve számos újonnan induló lap már eleve csak internetes kiadásban jelenik meg.

A XXI. század elején útjára indult az Open Access (OA) – az elsődleges eredményeket közlő szakcikkekhez való szabad hozzáférés az interneten (Holl, 2010). A nyílt hozzáférés terjed – mára az újonnan megjelenő folyóiratcikkek többsége előbb-utóbb szabad hozzáférésűvé válik (Archambault et al., 2013). A felgyorsult és egyre bővülő tudományos kommunikáció megváltoztatja a kutatás menetét. A gondosan őrzött, adagolva közreadott információk világát az információözön világa váltotta fel (Holl, 2013a). A kutatási folyamat integritásának fenntartása és a további gyorsulás, a gazdaságosabb és a gazdaságot jobban segítő tudomány lehetősége a tudományos adatok szabadságának igényét is felvetette – a lehetőség informatikailag adott (Holl, 2013b). Az interneten – lehetőség szerint valamennyire szabadon – elérhető információk megtalálása és feldolgozása szöveg- és adatbányászati technológiák kialakítását igényli (Holl, 2015). Jelen cikkünkben a tudományos kutatás teljes(?) rendszerének átláthatóvá tételével, az Open Science-szel foglalkozunk, valamint a tudományos kutatás új, felhőalapú eszközeivel, amelyeken sok kutató osztozik, noha ezek nem feltétlenül nyíltak valójában.

Az Open Science alapja az Open Access, nélkülözhetetlen feltétele az Open Data – a kutatási adatok nyilvánossága. A számítógépes forráskódok nyitottsága – az Open Source – nem tudományos igényből keletkezett, ám a nyílt tudomány fontos összetevője. A következő, gyakran említett összetevő az Open Peer Review – a tudományos bírálat nyílt, továbbfejlesztett, és sok esetben a kiadóvállalatoktól függetlenített rendszere. Az Open Methodology vagy Open Notebook Science a kutatási módszertan, a kísérleti, megfigyelési folyamat átláthatóvá tételét célozza. Az előbbieken túl a kutatási folyamat más elemeinek nyilvánosságát is szokás említeni, illetve a kutatáshoz kapcsolódó területek – a felsőoktatás területéről is szokták említeni például a szabad hozzáférésű tananyagok kérdéskörét (Open Educational Resources). Nézzük végig ezeket a területeket. Amit korábban már tárgyaltunk, onnan inkább csak új fejleményeket, új aspektusokat említünk. Az OECD 2015 októberében megjelent tanulmánya,² valamint Hajnal Ward Judit (2015) foglalkozik a nyílt tudomány témájával.

Az Open Science célja a kutatás teljes folyamatának átláthatóbbá, jobban ellenőrizhetővé tétele. A tudomány expanziójával – sokak szerint inflálódásával – a minőségbiztosítás szerepe nagyobb kell legyen. Ugyanakkor a nyílt kutatási folyamat erősítheti a kollaborációt, tovább gyorsíthatja e fejlődést.

Open Access

A szakirodalomhoz való nyílt hozzáférés az Open Science gyakorlatba leginkább átkerült eleme. Míg a többi elem esetében a szabad hozzáférés alternatívája általában a hozzáférhetetlenség, a publikációnak – mint azt a megnevezés is mutatja – publikusnak kell lennie, csak éppen többnyire előfizetési díj ellenében. A díjfizetés azonban jelentős akadály, és az adatbányászati eljárások számára az üzleti alapon működő kiadók tartalmai gyakorta még nehezebben hozzáférhetőek.

Ha egy-egy tudományterületen elég erős az akarat az Open Access elérésére, az meg is valósul. A csillagászatban például a négy legjelentősebb folyóirat³ közül három egyéves késleltetésű Open Accesst valósított meg, miközben mind a négy támogatja a kéziratok azonnali repozitóriumi archiválását. A részecskefizika területén a SCOAP³ (Sponsoring Consortium for Open Access Publishing in Particle Physics) projekt keretében tíz folyóiratot alakítottak át nyílt hozzáférésűre. A matematika területén nagyszámú Open Access folyóirattal találkozhatunk, és például az Elsevier 2012-ben négy évvel a publikációt követően szabadon olvashatóvá tette matematikai folyóiratainak archívumait. Az arXiv használata elterjedt mindhárom említett tudományban. Az élettudományok területén az Open Access elterjedtsége a National Institutes of Health mandátumának következménye – minden támogatásukkal megjelent cikket el kell helyezni a PubMed Central repozitóriumban.

Az Open Access általánossá válása előtt számos akadály áll. Ezek egyike a bonyolult szabályozás – minden kutatástámogató, minden egyetem, kutatóközpont, minden kiadó más szabályozást alkalmaz. A szabályozások harmonizációjára jött létre a PASTEUR4OA FP7-es projekt, melynek hazai résztvevője az MTA Könyvtár és Információs Központ (KIK). Másik fontos akadály az üzleti modellek átalakításának szükségessége. Van a jelenlegi rendszerben is annyi pénz, amennyi a közlési díjas (Article Processing Charge) rendszerre való átállást lehetővé teszi (Schimmer et al., 2015), az előfizetési díjak átcsoportosításával. Mindazonáltal egyre nagyobb szükség van arra – és egyre inkább megvalósíthatóvá is válik –, hogy a tudományos közösség visszavegye a könyv- és folyóirat-kiadást az üzleti vállalkozásoktól. Az egyetemek és a kutatóközpontok saját kiadói tevékenységére számos példa van szerte a világon és itthon is. Az Egyesült Királyságban a University College London most alapított saját Open Access kiadót.⁴ A vilniusi Mykolas Romeris University kiadványai – könyvek és folyóiratok – nyílt hozzáférésűek. Amióta az internetről szabadon letölthetőek, a pénzért árult nyomtatott változatok forgalma is megnőtt. Új publikálási modellek kialakításának szükségességéről beszélt Bernard Rentier, a Liege-i Egyetem emeritus rektora a PASTEUR4OA projekt budapesti konferenciáján. Egyre növekszik a felháborodás a nagy üzleti kiadóvállalatok gátlástalanságával szemben – a League of European Research Universities legutóbbi, Christmas Is Over kiáltványa a példa (LERU, 2015).

A szürke irodalom (kereskedelmi forgalomba nem kerülő jelentések, dokumentációk, disszertációk) hozzáférhetősége is fontos eleme a tudomány átláthatóságának. A 2014-ben kiadott Pisai Deklaráció tizenöt javaslatot fogalmaz meg a szabályozás és gyakorlat javítására.⁵ Mi a disszertációk nyilvánosságát emeljük ki. Magyarországon az MTA doktorainak disszertációi 2010-től nyilvánosak a REAL-D repozitóriumban, viszont a PhD-dolgozatok esetében, a felsőoktatási törvény által a felsőoktatási intézményekre rótt kötelezettség ellenére a kép vegyes. Az MTMT-ben való bejegyzést és a DOI (Digital Object Identifier) használatát, valamint a hosszú távon biztosított (repozitóriumi) elhelyezést nem csupán néhány nagyobb egyetem biztosítja, hanem a REAL–PhD-ben való elhelyezéssel a legkisebbek némelyike is. Az MTA KIK mind a REAL–PhD használatát, mind DataCite DOI-azonosítót térítésmentesen biztosítja az igénylők számára.

Open Data

A kutatási adatokhoz való nyílt hozzáférés alapjában változtathatja meg egy-egy tudományterület helyzetét, korábban nem látott felpezsdülést hozhat. A digitális asszirológia jó példát mutat az adatok kezelésének változására (Zólyomi, 2015). A technológia csak a lehetőséget teremti meg, az adatok nyilvánosságának változása inkább tudományszociológiai kérdés.

Az adatok nyilvánosságát esetenként a technológiai fejlődés kényszeríti ki. A csillagászat területén az elmúlt három évtizedben az adatszegény kutatási környezet adatgazdaggá alakult – elsősorban a minél több megfigyelési adatot termelő űrcsillagászati eszközöknek köszönhetően (bár a földfelszíni nagy felmérési programok, vagy éppen a kisméretű automata adatgyűjtő teleszkópok szerepe sem hanyagolható el). Annyi adat keletkezik, hogy az eszközt létrehozó és finanszírozó kutatók és intézmények nem tudják megoldani a teljes feldolgozást. Ahol korábban külsősök nehezen juthattak hozzá a megfigyelési adatokhoz, ott ma nehezen tudnak elég kutatót toborozni a feldolgozáshoz. A Kepler űrtávcső adatainak kiértékelésében részt vevő hazai kutatók jelentős eredményeket értek el annak ellenére, hogy az űrtávcső elkészültekor Magyarország nem volt az Európai Űrügynökség tagja. Sok nagy csillagászati programnál a lázas kezdeti adatfeldolgozás oka az adatok meghatározott idő után való felszabadítása.
Az Open Access és az Open Data egyik találkozási pontját a kiterjesztett funkcionalitású folyóiratok (enhanced journals) jelentik. Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetében (CsFK CsI) kiadott Information Bulletin on Variable Stars (IBVS) számainak több mint feléhez mellékeltek a szerzők megfigyelési adatállományokat az elmúlt négy évben (azokat az eseteket itt nem számoljuk, amikor a cikkhez kevés adat tartozik, amelyeket a cikken belül, táblázatokban közölnek). A szerzők azonban többnyire csak akkor mellékelik az adataikat a cikkhez, ha a szerkesztőség valamilyen nyomást gyakorol, vagy nem is közli a kéziratot az adatok nyilvánosságra hozatala nélkül. Az MTA KIK repozitóriumában, a REAL-ban is helyeztek már el adatállományt ilyen okból. Közreadásra ösztönző tényező lehet a kutatási adatok és adatbázisok és az ezekre kapott idézetek figyelembevétele a tudományos teljesítmény értékelése során. Az MTMT már biztosítja a nyilvántartás lehetőségét.

Mint az Open Science többi területén, vagy talán még hangsúlyosabban merül fel az Open Data esetében a költségek kérdése. Mennyibe fog kerülni a hosszú távú adatmegőrzést, adatnyilvánosságot megteremtő infrastruktúra? Meggyőződésünk, hogy az adatkezelésre, adattárolásra a kutatócsoportok jelenleg is nagy összegeket fordítanak. Egy jól szervezett, központosított, felhőalapú megoldás nem feltétlenül drágább a jelenleginél. További fontos tényező az exponenciális növekedés (mind az adatok mennyisége, mind a tárolókapacitás tekintetében). Ameddig ez fennmarad, a korábbi korszakok összes adatának archiválása megoldható lesz, ha az új adatok tárolását meg tudják oldani.

Open Software

Az Open Source – a szabad forráskódú, ingyenes szoftverek használata – nem korlátozódik a tudományra. Korábban jelent meg az Open Access-nél, sőt az internetnél is: már az 1970-es években is közöltek nyomtatott folyóiratokban számítógépes programokat vagy programrészleteket.

A forráskód megosztásának a tudományos területen nemigen érvényesülnek az akadályai – a tudományos programok piaca eleve kisebb, a nagyon specifikus kódokat el sem lehetne adni. Az előnyök viszont jelentkeznek: a nyílt kód fejlesztésében többen részt vehetnek, a hibákat jobban megtalálják, és ha egy szűk tudományterület ugyanazt a programot használja, az eredmények összehasonlíthatóbbak lesznek.

A tudományos közösségekben a szoftver megosztása inkább praktikus, mint ideologikus alapokon állt – a csillagászatban az 1990-es évek elején is számos, szabadon hozzáférhető nagy programcsomag volt, melyek licence csak az utóbbi időben tisztázódott (a National Optical Astronomy Observatory Image Reduction and Analysis Facility programcsomagja csak 2012-ben került egészében az MIT licence alá).

A nyílt forráskódú szoftverek fejlesztését, létező szoftverek összegyűjtését, a tudományos kutatás elosztott modelljének propagálását⁶ tűzi célul az OpenScience projekt. Honlapjukon kiemelt fejlesztési projektjeik közül az OpenMD és a Jmol molekula-dinamikai szimulációkra szolgáló kód, a JChemPaint pedig kétdimenziós molekula-struktúra szerkesztő/rajzoló program.

Open Peer Review

A nyílt hozzáférésről elterjedt tévképzetek egyike, hogy elmarad a szakmai bírálat, a peer review. A vélekedés oka talán a parazita folyóiratok (predatory journals) jelenségében gyökerezhet. Ezek azonban nem a tudomány részei, hanem kártékony élősködők. A nyílt tudomány mozgalmához sorolható viszont az Open Peer Review. Nem a bírálat elhagyásáról, ellenkezőleg, annak javításáról, átláthatóvá tételéről van szó. Nem csupán a tévedés, az elfogultság kizárása a feladat; sokkal nagyobb probléma a szerkesztőségek számára a megfelelő bírálók megtalálása. Bár a cikkek bírálata a tudományos folyamat kulcsfontosságú eleme, a bíráló fizetséget nem kap, a bírálat csak az idejét rabolja. Több kiadó vezetett be ösztönzési rendszereket – de áttörést valószínűleg csak az jelenthet, ha a bírálati tevékenység megjelenhet a kutatói karrier értékelésében. Sok folyóiratnál a nyílt bírálat a bíráló nevének nyilvánosságra hozatalát, esetenként magának a bírálatnak a nyilvánosságra hozatalát jelenti. Az Open Peer Review nem csupán sikeres próbálkozások sorozata (mint az Open Science többi komponense sem az) – a Nature 2006-os kísérlete lehet a példa.⁷ A sikeres esetek azóta szaporodnak.

Az Atmospheric Chemistry and Physics folyóirathoz beküldött cikkek közül a szerkesztők által arra érdemesnek ítéltek a folyóirat diszkusszió részében (ACPD – ACP Discussions) megjelennek. Ez hasonlít a fizikusok arXiv-jához – láthatóvá teszi és megőrzi a kéziratot. A nyilvánosságra hozatal mellett azonban lehetőséget ad a bírálatra és kommentálásra is – a megjegyzések és átfogó bírálatok is nyilvánosak lesznek, legyen a szerzőjük nyilvános vagy névtelen. A bírálat után van esélye a cikk végleges változatának a folyóirat törzsállományában megjelenni (Pöschl, 2004).

A Peerage of Science vállalkozás a kiadóktól független, a bírálat lebonyolítására szakosodott szervezet. Ehhez a központi helyzetű szervezethez nyújtják be a kutatók a kézirataikat. A bírálók maguk döntik el, melyik kéziratot bírálják, és a bírálat maga is értékelés tárgya. (Nem bírálhatnak szerzővel azonos intézménynél dolgozók vagy az elmúlt három évben vele társszerzőként publikálók.) Három mutatót alkalmaz a rendszer: egy a bírálatokat értékeli, további kettő a cikket – megadva a cikk minőségét és a bírálatok számát. A rendszer használata a szerzőknek ingyenes, a vállalkozás bírálati szolgáltatását igénybe vevő kiadók fizetnek. A bírálók a bírálataik minőségéből származó reputációt élvezhetik. Ha egy cikk sikeresen átment a bírálaton, egyrészt a folyóiratok tehetnek közlési ajánlatot, másrészt a szerzők is felajánlhatják azt az általuk választott, a Peerage of Science-al szerződött folyóiratnak.

Egy másik új vállalkozás – a Publons – a bírálókat próbálja ösztönözni, tevékenységüket honorálni. A kiadókkal együttműködve és a bírálat anonimitását megőrizve összegzi a kutatók bírálati tevékenységét (lásd Van Noorden, 2014). A bírálati tevékenységet egyetlen mérőszámmal (merit) is jellemzi, de rendelkezésre áll a bírálói profil is, felsorolva mindazokat a folyóiratokat, melyeknek a kutató bírált.

Meggyőződésünk, hogy a publikálás utáni kommentálás nem válthatja ki a publikálás előttit – az ACP metódusát nem soroljuk e kategóriába. Folyóirat-független, megjelenés utáni kommentálási rendszer a PubPeer. Ez utóbbi esetében a kommentek anonimitása számos kritikát kapott.

Open Methodologies / Open Notebook Science

A kutatási módszerek, protokollok, laborjegyzőkönyvek nyilvánossága igen fontos az eredmények ellenőrzése szempontjából. A legnagyobb akadályt valószínűleg az jelenti – éppúgy, mint az Open Data esetében –, hogy az amúgy tisztességesen eljáró kutató is követhet el apróbb, kifogásolható lépéseket a mérés, megfigyelés, adatfeldolgozás során. A labornaplók tartalmazhatnak odavetett, csak a szerző által ismert „gyorsírással” lejegyzett részeket, szerepelhetnek benne zsákutcák, később hibásnak bizonyult, és megismételt vagy kihagyott lépések. És biztosan minden mérési jegyzőkönyvből kimarad egy-két momentum, ami csak a kutató memóriájában van meg. A naplók tisztázása fáradságos munka, a cikkírástól és a következő feladattól veszi el az időt.

Mindazonáltal előnyei is vannak a nyitottságnak. Mint a szabad szoftvernél, a közösséggel való megosztás segíthet a hibák felderítésében, és az együttműködés által a kutatók gyorsabban haladhatnak. A megfigyelési, kísérleti, adatfeldolgozási munkafolyamat egyre inkább számítógépesített, a folyamat egyes elemei kód formában mind könnyebben oszthatók meg. Olyan erősen számítógépesített tudományokban, mint a fizika vagy csillagászat, már az 1990-es években előfordult, hogy egy-egy hosszabb folyamatot gépesített a kutató. A szerző az Institute Astrophysique de Paris-ban vezetett olyan munkanaplót, ami tartalmazta a végrehajtott számítógépes utasításokat – ha egy először lépésenként végrehajtott eljárást meg kellett ismételni (ami igen gyakran előfordult), csak a naplózott parancsokat kellett újrafuttatni, a szükséges változtatásokkal. Ami először órákba tellett, az megváltoztatott paraméterekkel percek alatt újra lefutott. Az elektronikus munkanapló vezetése megtérülő befektetés volt. Ugyanitt hallott egy princetoni PhD-hallgatóról, akinek a dolgozata mögött egy gigantikus shell-szkript állt. Ahogyan a gépészmérnök-hallgatók életét megváltoztatta a CAD (a tanár által óhatatlanul megtalált, és piros tollal a rajzon megjelölt kis hiba korrigálása nem háromnapos megismételt rajzolást jelentett, hanem az ötperces korrekció után csupán a nyomtatást kellett kivárni), elképzelhető az is, hogy a kinyomtatott dolgozat egyik ábrájában levő felirathiba, egy képletben lévő rossz paraméter javítása csupán két percbe kerül – és amennyiben a hiba a konklúziót nem befolyásolja, az összes számítás megismétlése, a dolgozat LaTeX forráskódjának újragenerálása automatikusan megtörténhet az Enter billentyű megnyomása után.

Érdemes a csillagászat területéről egy réges-régi szabványt megemlíteni: ez a FITS, a Flexible Image Transport System. Valójában fájlformátum, de egyes tulajdonságai ma is követésre méltóak (Wells et al. 1981). Témánk szempontjából a FITS azon tulajdonsága érdekes, hogy az adatállomány metaadatai strukturált formában az állomány részei, és a leíró adatok között megjelenhet az adatrögzítés és -feldolgozás története is. Már a CCD-kamera vagy spektrográf is a kép fejlécében naplózza a fontos paramétereket: a megfigyelő nevét, a távcső és a kamera paramétereit, az expozíció idejét és tartamát, több más információ mellett. Amennyiben az adatfeldolgozó szoftver erre alkalmas volt, a képfeldolgozás minden egyes lépése is naplózásra került az eredményfájlban. Mivel megérte alkalmas szoftvert használni – ilyen volt a már említett IRAF: ingyenes és általánosan elfogadott – a tudatos hamisítás lehetőségétől eltekintve az adatfeldolgozás dokumentálása nagyrészt biztosított volt.

A nyitott laborjegyzőkönyveket népszerűsíti az Open Notebook Science Network. A protokollok, módszerek megosztásának jó példája az Open Source Malaria.

Open Educational Resources

Az Open Educational Resources véleményünk szerint nem tartozik a nyílt tudomány témakörébe, még ha vannak is kapcsolatok. Az Open Science esetében a profit lehetősége, szerepe kisebb. A felsőoktatásban több a magánegyetem, melyek inkább az oktatási tevékenységből tartják fent magukat, mint állami támogatásból. Azt gondolhatnánk, az egyetemek mind gondosan őrzik, csak a beiratkozott hallgatóknak teszik elérhetővé tananyagaikat, tudásvagyonukat. De ebben a vélekedésünkben csalatkozunk – vannak más működési modellek is, a bevételi érdekeltség és a bevételek megtartása mellett is.

Röviden említjük a MOOC (Massive Open Online Course) gyakorlatát.⁸ Nem biztos, hogy a tananyagot kell elzárni, csupán egyetlen papírt, a diplomát kell tandíjfizetéshez kötni. Az University College London már említett Open Access kiadója lehet a példa arra, hogy oktatási intézmények lemondhatnak a könyvkiadás bevételeiről, sőt, jelentős pénzeket költhetnek reprezentatív kiadványok elérhetővé tételére. Az egyetem presztízsnövekedése – a több jelentkező hallgató –, a több elnyert támogatás nagyobb nyereséget kínál a kiadványokból realizálható bevételnél.

Szabadon használható elektronikus egyetemi jegyzetekre itthon is szükség van, ezeket megtalálhatjuk a Digitális Tankönyvtárban.

Különösebb tapasztalat, szakértelem hiányában a nyílt oktatás területén csak aggodalmunkat jelezhetjük: vannak-e, lesznek-e a parazita folyóiratokhoz hasonló vadhajtások? Garantálható lesz-e a megszerzett tudás, a diplomák minősége?

Citizen Cyberscience

Egyszerre szolgálja a tudomány népszerűsítését és tudományos kutatási feladatok elvégzését számos kezdeményezés, melyek az érdeklődő polgároknak, amatőröknek is lehetővé teszik a kutatás világába való bekapcsolódást. A témával foglalkoztunk a Természet Világa hasábjain (Holl, 2011). Itt csak a GalaxyZoo-ból kinőtt Zooniverse platformot emeljük ki. A civil tudományról ajánljuk a GalaxyZoo vezető kutatója, Chris Lintott és társszerzői gondolatait (Marshall et al., 2015). Természetesen a civilek bevonása az adatok nyilvánosságával jár. A téma kulturális örökség vetületével foglalkozik a Civic Epistemologies projekt, melynek az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) is résztvevője.

Szolgáltatások a kutatóknak – felhő alapon

A tudományos kutatók munkája annál eredményesebb lehet, minél fejlettebb szolgáltatásokat, eszközöket vehetnek igénybe, minél jobban koncentrálhatnak tényleges feladatukra. A kutatás sok esetben nélkülözhetetlen eszközei a kutatócsoport által birtokolt berendezések és szoftverek, de egyre inkább elterjednek a számítógép képernyője előtt ülve, a hálózaton keresztül igénybe vehető felhőszolgáltatások. Ezen a területen a tudományos kiadók is versenybe szállnak. A kiadók akkor kerülhetnek a tudományos berendezéseket gyártó cégekkel azonos helyzetbe, a tudományos folyamatot segítő szolgáltatók közé, amennyiben OA-folyóiratokat adnak ki, pénzért kiadói szolgáltatásokat kínálva. (Senkiben nem merül fel, hogy a kutatáshoz használt mikroszkóphoz ingyen lehessen hozzájutni – de a műszergyártó cég nem is szerzi meg a jogokat a mikroszkóp segítségével készített felvételekhez.) Üzleti vállalkozások kínálnak irodalomjegyzék-kezelő rendszereket, tárhelyet, cikkszerkesztő szolgáltatást, közösségi platformokat a kutatók számára. De ez nem az üzleti vállalkozások kizárólagos territóriuma. A versenybe beszálltak a multinacionális cégek, és találkozhatunk számos start-up céggel, melyek ingyenes szolgáltatást nyújtanak – csak spekulálhatunk, így marad-e ez hosszú távon. Vannak vállalkozások, melyek a kutató számára ingyenesek – a bevételeiket reklámfelületeik értékesítéséből szerzik. Ám vannak olyan közösségi vagy egyetemi rendszerek, melyek mindenkinek – vagy csupán a kampuszon belül – szabadon elérhetőek. Közös jellemzőjük, hogy felhőalapúak: mindenünnen elérhetőek, ahová az internet elér.

Kiemeljük a tudományos kommunikáció szövetét alkotó háttérszolgáltatásokat. Ilyenek a Digital Object Identifier azonosítók – a Data Cite DOI-jai főképp adatállományok elérhetőségét és idézhetőségét biztosítják, a CrossRef DOI-k pedig a folyóiratcikkek közötti átjárhatóságot, és az idézettségeken keresztüli cikkhálózat felépítését segítik. További fontos szolgáltatás a szerzők azonosítása – erre az ORCID szolgál. Ezek a szolgáltatások nonprofit alapon működnek, és a mögöttük álló szervezetek tagjai között megtalálhatóak mind multinacionális vállalkozások, mind tudományos kutatást végző intézmények.

Nem foglalkozunk részletesen azokkal a rendszerekkel, amelyek mögött nagy multinacionális cégek állnak – ilyen a Mendeley (Elsevier), a figshare, Altmetric, labguru (mindegyik Macmillan – Digital Science). Nem tárgyaljuk azokat a rendszereket, amelyek csak most kezdenek a felhő felé nyújtózkodni, mint a RefWorks (ProQuest) és az EndNote (Thomson Reuters). Olyan nagy közösségi rendszereknek sem kívánunk propagandát csinálni, mint a ResearchGate és az Academia.edu – agresszíven és alkalmanként etikátlan módszereket alkalmazva terjeszkednek amúgy is. A tudomány világában is használnak olyan általánosabb felhasználású rendszereket, mint a hazai Prezi, a Dropbox, vagy a Google különböző szolgáltatásai.

Röviden említjük viszont az Authorea-t (URL5), ami egy felhőalapú cikkszerkesztő, olyasmi, mint a GoogleDocs, csak éppen tudományos szakcikkekre szakosodva. Vannak más, hasonló szolgáltatások is: az Overleaf vagy a ShareLaTeX (Perkel, 2014). Üzleti vállalkozás mindahány. Lehet úgy érvelni, hogy az üzleti nyereség kilátása nélkül ezek a szolgáltatások meg se jelentek volna, vagy nem tudnának fejlődni. A kutatást elősegítő szolgáltatásokat valakinek meg kell fizetni, az üzleti alapon működő szolgáltatásoknál legfeljebb az lehet a kérdés, megvan-e a verseny, ami biztosítja a megfelelő ár-érték arányt? Amennyiben szolgáltatásokról van szó, a helyzet egyszerű: a kutató eldöntheti, megéri-e igénybe venni? A tartalommegosztó funkcióval is rendelkező közösségi rendszereknél viszont kérdés, nem hátráltatják-e a nyílt hozzáférésre való átállást (Academia.edu, Research Gate), vagy nem a valódi Open Access akadályozása éppenséggel a cél (Mendeley)?

A tudományos publikációk megosztásának legjobb útját az Open Access folyóiratok és a repozitóriumok biztosítják. Sajnos a repozitóriumok ritkán nyújtanak a feltöltött művek elérhetővé tételén és archiválásán túl többletszolgáltatásokat a szerzőknek. Szerencsére nem küldözgetnek automatikus leveleket a társszerző nevében, de annak tudta nélkül – ám nem is terjed a használatuk olyan gyorsan, mint a gátlástalan közösségi rendszereké. Azonban e szolgáltatások a mieink, itt biztosak lehetünk abban, mi motiválja a szolgáltatókat. A hazai kutatóknak ajánljuk, használják egyetemük, kutatóintézetük repozitóriumát, használják az MTA KIK által üzemeltetett REAL-t!
 

Kulcsszavak: könyvtártudomány, információtudomány, tudományos kommunikáció
 

IRODALOM

Archambault, Eric – Amyot, D. – Deschamps, P. – Nicol, A. – Rebout, L. – Roberge, G. (2013): Proportion of Open Access Peer-Reviewed Papers at the European and World Levels – 2004–2011. Science-Metrix Report to the European Commission. • WEBCÍM

Hajnal Ward Judit (2105): Nyitott tudomány, nyitott könyvtár. Orvosi Könyvtárak. 12, 2, 18–29. • WEBCÍM

Holl András (2010): Nyílt hozzáférés a tudományos szakiro-dalomhoz, Magyar Tudomány, 171, 1, 58–61. • WEBCÍM

Holl András (2011): Amatőr kibertudomány. Természet Világa. 142, 12, 571. • WEBCÍM

Holl András (2013a): Információáradat és hullámlovaglás. Magyar Tudomány. 174, 473–478. • WEBCÍM

Holl András (2013b): Adatok, lehetőségek, feladatok. Magyar Tudomány. 174, 10, 1208–1212. • WEBCÍM

Holl András (2015): Szövegbányászat, adatbányászat, ismeretfeltárás. Magyar Tudomány, 176, 6, 680–685. • WEBCÍM

LERU (2015): Christmas Is Over. Research Funding Should Go to Research, Not to Publishers! LERU Statement for the 2016 Dutch EU Presidency. • WEBCÍM

Marshall, Philip J. – Lintott, C. J. – Fletcher, L. N. (2015): Ideas for Citizen Science in Astronomy. Annual Review of Astronomy and Astrophysics. 53, 247–278. DOI: 10.1146/annurev-astro-081913-035959 • WEBCÍM

Perkel, Jeffrey M. (2014): Scientific Writing: The Online Cooperative. Nature. 514, 7520, 127–128. • WEBCÍM

Pöschl, Ulrich (2004): Interactive Journal Concept for Improved Scientific Publishing and Quality Assurance. Learned Publishing. 17, 105–113. • WEBCÍM

Schimmer, Ralf – Geschuhn, K. K. – Vogler, A. (2015): Disrupting the Subscription Journals’ Business Model for the Necessary Large-scale Transformation to Open Access. Max Planck Gesellschaft • WEBCÍM

Van Noorden, Richard (2014): The Scientists Who Get Credit for Peer Review. Nature. • WEBCÍM

Wells, Donald C. – Greisen, E. W. – Harten, R. H. (1981): FITS: A Flexible Image Transport System. Astronomy & Astrophysics. 44, 363–370. • WEBCÍM

Zólyomi Gábor (2015): Digitális ókor? Az asszirológia és az internet, Magyar Tudomány, 176, 4, 425–429. • WEBCÍM
 

LÁBJEGYZETEK

1 1665-ben szinte egyszerre jelent meg a Journal des Sçavans és a Philosophical Transactions (URL1). <

2 Making Open Science a Reality (URL2) <

3 Astrophysical Journal (ApJ), Astronomical Journal (AJ), Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (MNRAS), Astronomy & Astrophysics (A&A) – mind társasági lapok. Az ApJ és az AJ az American Astro-nomical Society lapjai, és az Institute of Physics adja ki, az A&A jogtulajdonosa az Európai Déli Obszervatórium, kiadója pedig az EDP Sciences, csak az MNRAS kiadója, az Oxford University Press valódi üzleti kiadó – ebben az esetben csak a repozitóriumi archiválás támogatott. <

4 UCL Press <

5 Pisa Declaration on Policy Development for Grey Literature Resources <

6 A tudományos kutatás eleve elosztott – de ez esetben az átlagosnál sokkal kollaboratívabb, az eszközöket, szoftvereket szinte Lego-szerűen összerakó tudományos gyakorlatról beszélnek. <

7 Nature’s Peer Review Trial (URL3) <

8 A MOOC a 21. század katedrája? Kiss-Tóth Lajos, NETWORKSHOP 2015 (URL4) <