A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 BEVEZETŐ

X

Ludassy Mária

a filozófiai tudományok doktora, egyetemi tanár,
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Filozófia Intézet
ludassy.maria(kukac)btk.elte.hu

 

2015. október elején ezzel a címmel tartotta évnyitó konferenciáját az ELTE BTK Filozófia Intézete. Itt hangzott el az a kilenc előadás, mely a Magyar Tudomány részére íródott: a filozófiai/filozófusi szabadság kétezerötszáz éves történetétől a középkorban kibontakozó (persze korlátos) egyetemi autonómia eszméjén keresztül az újkor egyre inkább öntudatra ébredő tudományos függetlenség gondolatáig és ennek látványos szétzúzásáig a modern totalitarisztikus államokban – ezek voltak az előadások témái. A görög szabadságfogalmat Steiger Kornél elemezte: a sztoikusok belső, külső javaktól és rosszaktól független filozófiai szabadságeszménye máig kísérti a filozófusokat, ahogy ennek Hannah Arendt-féle kritikája is, amely a vita activa, a politikai szerepvállalás ideálját hirdeti a modern republikanizmus szellemében. A középkori universitas XIII. századi vitáit, elő- és utóvédharcait mutatta be Borbély Gábor, akit Boros Gábor követett Spinoza professzori állással való megkísértésének és az események történelmi kontextusának elemzésével. Én azt szerettem volna megmutatni, hogy a felvilágosult abszolutizmus és az abszolút hatalmú népszuverenitás minden középkori kiváltságnál nagyobb veszélyt jelentett a

 

 

tudományos intézmények szabadságára (ez a szöveg már megjelent a Magyar Tudomány 2016. februári számában). Kant öröksége a haszonelvű kalkulációtól is megszabadított racionalitásfogalom Vajda Mihálynak a Fakultások vitájáról szóló elemzésében. Erdélyi Ágnes Weber-tanulmánya immár a XX. század kontextusában mutatja be a hagyományos klerikális szabadságkorlátozás kiegészülését pártpolitikai lojalitásszempontok érvényesülésével. Aminek legismertebb példája Heidegger Schwendtner Tibor által elemzett rektori tevékenysége a német népszellem szolgálatában – ami persze, mégiscsak jelentős filozófusról lévén szó, nem lehetett elég rossz a náci birodalom számára (ahogy Lukács György sem tudott teljesen hozzáhülyülni a kötelező dialektikus materializmushoz). Hogy ne legyen teljesen kilátástalan a kép, a tudományos szabadság és a szerződéselmélet összefüggéseire világított rá Krokovay Zsolt előadása, mely egyúttal a tematikus számunk zárótanulmánya.
 



Kulcsszavak: filozófia, filozófiatörténet, tudás, szabadság, egyetemi és akadémiai autonómia, totalitárius ideológiák