rongálásával). A határzár nélküli államhatár
tiltott átlépése tehát továbbra is mindössze szabálysértésnek
minősül. A büntetőszabályozás nem a rendszerváltás előtti tiltott
határátlépési tényállást elevenítette fel. Utóbbi szabálysértést
követően a regisztráció ad módot a jogkövető magatartásra.
Menekültügyi közigazgatási perek
A közigazgatási peres eljárás – amely egyfokú – szabályai számos
ponton változtak.
Fontosabb eljárásjogi változások:
• A menekültügyi eljárás nyomán kezdeményezett
közigazgatási perben a bíróságot csak kasszációs jog illeti meg.
Tehát a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezheti, és a
hatóságot új eljárás lefolytatására utasíthatja. A közigazgatási
határozatot a bíróság nem változtathatja meg [1952: III. tv. 339. §
(2) bek., 2007: LXXX. tv. 53. § (4) bek.].
A közigazgatási perben új tényre, illetve új bizonyítékra nem lehet
hivatkozni [2007: LXXX. tv. 53. § (2a) bek.].
• A felülvizsgálati kérelemről a bíróság a kérelem
beérkezésétől számított nyolc napon belül dönt nemperes eljárásban,
a rendelkezésre álló iratok alapján [2007: LXXX. tv. 53. § (4)
bek.].
• A migrációs bűncselekmények (határzár tiltott
átlépése, határzár megrongálása, határzárral kapcsolatos építési
munka akadályozása) esetén, ha a terheltek nagy száma indokolja, az
ügyeket el kell különíteni, kivéve, ha ez a tényállás szoros
összefüggésére tekintettel nem lehetséges, vagy ha az együttes
elbírálás a büntetőeljárás befejezését nem hátráltatja [1998: XIX.
tv. 542/G. §.].
• A migrációs bűncselekmények miatt indult
büntetőügyben, tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben az
előzetes letartóztatás rendőrségi fogdában vagy a menedékjogról és a
harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról
szóló törvény hatálya alá tartozó személyek elhelyezésére,
ellátására és fogva tartására szolgáló létesítményben is
végrehajtható [1998: XIX. tv. 542/H. § (2) bek.].
• A bíróság főszabály szerint az iratok alapján
dönt, de kivételesen tarthat személyes meghallgatást is. Ez utóbbira
a migránsáradat miatt aligha kerülhet sor, ami azt is jelenti, hogy
a bírósági felülvizsgálatnak az érintett migráns szempontjából
csekély a produktivitása.
A fenti szabályok „gyors” bírói eljárást
biztosítanak, de a hatósági döntés megsemmisítése esetén újabb
eljárás kezdődik, miközben az ügyfél számára a fentebb részletezett
ellátásokat nyújtani kell.
A Kúria 2/2015. közigazgatási jogegységi határozata
2015. június 30-án kelt. A jogegységi határozat értelmében az
idegenrendészeti hatóságnak az ügyfél által közölt adat hamis
tartalmáról vagy a tény valótlanságáról meg kell győződnie. A
hatóságnak nincs mérlegelési jogköre: ha hamisság vagy valótlanság
merül fel, a tartózkodási engedélyt meg kell tagadni, illetve – ha
már megadták – vissza kell vonni. A jogegységi határozat értelmében
az ügyfelet objektív felelősség terheli.
Az angolszász jogrendű országokban a Wednesbury
reasonableness jogfogalmat alkalmazzák a menekültügyi eljárások
nyomán kezdeményezett közigazgatási perekben. Amennyiben a
közigazgatási határozat ésszerű, akkor azt a bíróság hatályában
fenntartja.1 A valóságban
alig akad olyan menekültügyi közigazgatási határozat, amelyet a
bíróságok ne tartanának fenn a hatályukban. A nem angolszász
jogrendű országokban is kevés számban fordul elő, hogy a
közigazgatási per a menekülti státuszért folyamodó előnyét
szolgálná, mégis sokan próbálják meg felhasználni refugium
ultimumként a közigazgatási per jogintézményét. A Wednesbury
reasonableness kategóriáját a common law nem a menekültügyi
eljárásokra alkotta, de az utóbbi időben ezen a téren terjedt el a
leginkább. Nemcsak az Egyesült Királyságban, de Ausztráliában és
például Szingapúrban is alkalmazzák. Magyarországon szintén ritkán
eredményesek a közigazgatási perek felperesei, mégis évről évre mind
többen kísérleteznek vele (Julesz, 2012.).
Magyarországon a Bevándorlási és Állampolgársági
Hivatal statisztikai információja szerint 2015 júliusában 12 475
szíriai, 3822 pakisztáni, 1412 iraki, 712 bangladesi és 10 151
afganisztáni állampolgár kért menedékjogot (összesen 31 287-en).
2015 augusztusában 23 130 szíriai, 6136 pakisztáni, 2267 iraki, 1868
bangladesi és 10 437 afganisztáni állampolgár kért menedékjogot
(összesen 47 094-en). Látható, hogy a felük szíriainak vallotta
magát. Ezt a számot azonban egyesek megkérdőjelezik, mivel
bizonyítékok merültek fel, hogy sokan csak azért vallották magukat
szíriainak, mert így biztosabbak lehettek benne, hogy menedékjogot
kapnak. Nyilvános adat nincs arról, hogy hány személy nem
rendelkezett személyazonosításra alkalmas okmánnyal.
Migrációs egészségügy, utazás-egészségügy
A WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) külön foglalkozik a
migrant and refugee health, azaz a migráns- és menekült-egészségügy
kérdésével.
Magyarországon az Országos Epidemiológiai Központon
belül működik a Nemzetközi utazás-egészségügyi és Oltóközpont.
Felkai Péter megállapítása szerint az utazás-egészségügynek 2004
előtt nem volt jelentős előzménye Magyarországon, tehát egy új
tudományterületről van szó (Felkai, 2008, 1708.). Az
utazás-egészségügybe nemcsak az assistance orvosi szolgáltatás
tartozik bele, mely utóbbi a turisták külföldi egészségügyi
ellátását és hazakísérését biztosítja, de az utazás-egészségügy
kapcsán – egyebek mellett – felmerül a migrációs egészségügy kérdése
is. A magyar turisták száma egyre nő külföldön, de Magyarországra is
érkeznek külföldiek:
• egy részük turisztikai célból érkezik;
• más részük migrációs célból.
A turistákról és üzletemberekről felételezzük, hogy
jobb anyagi helyzetük miatt egészségi állapotuk is megfelelő.
Epidemiológiai szempontból a migrációs célú beáramlás jelent nagyobb
kockázatot. Mindazonáltal az olyan országokból érkező turisták, mely
országokban hazánkban már elő nem forduló betegségek is ismertek,
szintén jelenthetnek epidemiológiai veszélyt.
A migrációs egészségügy kapcsán az első
szakkifejezés, ami felmerül: a dignity in care. Ez azt jelenti, hogy
az emberi méltósághoz való alapjogot az egészségügyi ellátás során
mindig tiszteletben kell tartani. A magyar orvosképzés nem ad
felkészítést a nem keresztény kultúrájú és vallású személyek
betegjogainak érvényesítésével kapcsolatban. A dignity in care
ugyanakkor nem írhatja felül a közegészségügyi érdeket. Az
egészségügyi törvény 2015. október 28-án hatályba lépett módosítása
(74/A. §) az országos tiszti főorvost feljogosítja, hogy tömeges
bevándorlás okozta, vagy más egészségügyi válsághelyzetben
szűrővizsgálatra kötelezze a menedékjogot kérőket. Ha az illető a
tranzitzónában tartózkodik, a szűrővizsgálat elvégzéséhez szükséges
minták levételét igazolnia kell ahhoz, hogy Magyarországra
beléphessen.
A népegészségügyi feladatkörben eljáró járási
(fővárosi kerületi) hivatal köteles közölni a szűrővizsgálat
eredményét a menekültügyi hatósággal. A menedékjogért folyamodó
személyazonosító adatai és az egészségi állapotára vonatkozó adatok
ekként a menekültügyi hatóságnál összekapcsolódnak, de a
szűrővizsgálat eredménye nem lehet indok a menekültkérelem
elutasítására (esetleg kötelező ellátás alapja lehet). Az
egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről
és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 4. § (1) bek. d) pontja
– inter alia – járványügyi érdekből lehetőséget ad arra, hogy a
menekültügyi hatóság egészségi állapotra vonatkozó személyes
adatokat kezeljen, a szükséges járványügyi intézkedéseknek tehát
nincs akadályuk.
A magyar–román és a magyar–szerb határon, valamint
a soknemzetiségű egyetemi hallgatókra tekintettel az egészségügyi
ellátással kapcsolatos tapasztalatok és felmérés alapján a Szegedi
Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében Kereszty Éva
Margit már 2012-ben felvetette a migrációs egészségügyi képzés
szükségességét, ami az idegen nyelvű képzési programba be is került
(Kereszty, 2012, 263–341.).
A pécsi migrációs egészségügyi műhelyből kikerült szakcikkek között
van egy 2014-ben, az Egészségfejlesztés lapjain megjelent írás,
amely már a 2013 első félévében jelentősen megnövekedett számú
menekültáradatról számolt be. A cikk szerzői ennek okát abban
látták, hogy megszűnt az illegális menedékkérők idegenrendészeti
őrizetbe helyezésének kötelezettsége (Marek et al., 2014, 36–37.).
A Pécsi Tudományegyetem migrációs egészségügyi
mesterszintű képzésének hat modulja: (1) közegészségügy és
alkalmazott epidemiológia, infektológia; (2) a migráció szociális és
magatartástudományi szempontjai; multikulturális aspektusok és ezek
szerepe az orvosi és a szociális ellátásban; (3) a
foglalkozás-egészségügy alkalmazott területei; (4) az integráció
közgazdasági kérdései; (5) a migránsok mentális egészsége,
pszichoszomatikus gondozása; közösségszintű egészségfejlesztési
programok; a migránsok emberi jogai; (6) „migránsbarát” egészségügyi
és szociális ellátórendszerek és kapcsolódó rendszermenedzseri
ismeretek, feladatok (Szilárd et al., 2011).
A fentieken túl – a gyakorlatban – a vándorlók
fizikai és pszichés szükségleteinek kielégítésére, a sürgősségi
ellátásuknak, valamint az elsődleges alapvető ellátásuknak a szakmai
és humanitárius szempontok szerinti kialakítására is fel kell
készülni, illetve ennek speciális infrastruktúráját meg kell
teremteni (például orvosi mobil ellátóhely).
Az International Journal of Migration, Health and
Social Care című folyóirat immár tizenkét éve migrációs
egészségüggyel foglalkozó cikkeket és tanulmányokat publikál. Ezek
között igen változatos migrációs problémákat, különböző országok
migránsaival kapcsolatos jelenségeket feltáró írások kapnak helyet.
A European Journal of Migration and Law kifejezetten az Európai Unió
migrációval kapcsolatos problémáit elemzi; főleg jogi szempontból.
Magyarországon alig van szakirodalma a problémának.
Az egészségügyi ellátási szükségletek kapcsán
figyelembe kell venni a menekültek magukkal hozott (esetlegesen a
hazaitól eltérő arányokban jelentkező) fizikai és pszichés
betegségeit, valamint a beilleszkedés keltette pszichés
stresszhatást.
Néhány szociológiai szempont:
disztributív igazságosság
Borbély Sándor 2015-ben a Tér és Társadalom című folyóiratban arról
számolt be, hogy a Magyarországon foglalkoztatott ukrán
mezőgazdasági munkásokat a magyar munkaadóik ugyanolyan negatívan
ítélik meg, mint a magyarországi roma munkavállalókat. A szerző
szerint a magyar agrártársadalomban a gazdasági kényszermunkások nem
élveznek a többi munkavállalóval egyenlő jogokat (Borbély, 2015, vö.
Orell, 2012). Ez a már ma érzékelhető jelenség a nagy tömegekben
érkező szír migránsok munkavállalási esélyeit és jogait is
előnytelenül érintheti. Az eltérő gazdasági rendszerű országokból
jövő migránsok nem biztos, hogy integrálódni tudnak a munka
magyarországi világában. Nem várható, hogy a jövőben csökkenne a
„másságra” alapozott negatív diszkrimináció, ami a magyar
társadalomba és gazdaságba beilleszkedni akaró vagy kényszerülő
tömegek szegregációját eredményezheti. A társadalmi kohézió
megbontása sem a migránsok, sem a magyar társadalom érdekeit nem
szolgálná. Mindazonáltal olyan pozitív példák is rendelkezésre
állnak, mint a csecsenföldi menekültek közelmúltbeli integrációja a
lengyel társadalomba, és Magyarországon sem példa nélküli a
külföldiek tömeges munkavállalása (pl. görögök, kubaiak).
Várhalmi Zoltán írta 2013-ban a Magyar Tudományban:
„A nagy befogadó országokhoz hasonlóan, Magyarországon is a
migránsok elsősorban a jobb megélhetési esélyeket nyújtó, a társas
helyzetek szempontjából gyümölcsözőbb nagyvárosokban, elsősorban
Budapesten telepednek le. A harmadik országból érkezők 42%-a
budapesti, de ugyanez az arány az egyiptomiak, kínaiak, irakiak vagy
vietnamiak esetében 80% feletti.” (Várhalmi, 2013, 276.)
Elgondolkodtató, hogy a migránsokat szabad-e, illetve lehet-e
jogállami eszközökkel késztetni arra, hogy kisebb településeken
vállaljanak munkát. Amíg csak „késztetésről”, tehát a migráns
munkaerő jogi és gazdasági előnyökkel előmozdított vidékre
allokálásáról van szó, addig a jogállamiság keretein belül maradunk.
Azonban „kényszeríteni” nem szabad, és kontraproduktív is lenne.
Simonovits Bori 2013-ban egy felmérés eredményeként
arra a következtetésre jutott, hogy a vietnami és a kínai
bevándorlók a magyar társadalomtól elkülönülnek, így a
munkaerőpiacon nem kell szembesülniük a kirekesztéssel, ám az élet
más területein őket is érik hátrányok. Az afrikai és az arab
országokból érkezők viszont már a munkaerőpiacon találkoznak a velük
szembeni idegenkedéssel. A kutatás eredménye arra is rámutatott,
hogy a határon túli magyarok sem mentesülnek egészen a hátrányos
megkülönböztetéstől. (Simonovits, 2013, 170.) A jogalkotó feladata a
külföldi munkaerővel szembeni negatív diszkriminációt és a
társadalmi igazságtalanság egyéb formáit leküzdeni. Ez azonban nem
jelenti, hogy a justizmord kategóriáján kívül eső, jogi formát nem
öltő kirekesztést is egyedül a jogalkotónak kellene kezelni. A
migráns és a menedékjogot kapott munkavállalókkal szemben
megfogalmazódó társadalmi problémák nemcsak szociális és gazdasági
eredetűek, de kulturálisak is. A társadalom csak addig lesz
toleráns, amíg az állam fenn tudja tartani a disztributív
igazságosságot.
Konklúzió
A fentiekben kifejtettek alapján a migrációt három szakaszra lehet
tagolni:
• az országba (az EU-ba) történő belépés,
• a menekültügyi eljárás és
• a befogadottak (átmeneti vagy tartós)
integrációja.
A nemzeti szintű jogalkotás ennek függvényében
kell, hogy árnyalja az emberi jogokat és az ezekkel kapcsolatos
kötelezettségeket. Az Alkotmánybíróság a 766/B/2009. számú
határozata indokolásának IV.4.1. pontjában megállapította, hogy „a
határátlépés és a migráció szabályozása terén Magyarország nem
teljesen önállóan dönt, hanem széles körű nemzetközi jogi intézmény-
és normarendszer, valamint az Európai Unió tagállamaként vállalt
kötelezettségei határolják körül a szabályozási kompetenciáját”. E
területen az együttműködés korábbi szintjéhez képest minőségi
változásra van szükség a 2015-ben észlelt tömeges vándorlásra
tekintettel.
A polgári és politikai emberi jogok többségét a
migránsok alapvető adottságnak tekintik. Ezzel szemben a gazdasági,
szociális és kulturális emberi jogok még az Európai Unió egyes
tagállamaiban is eltérően érvényesülnek. Ez utóbbi az oka annak,
hogy a migránsok nem állnak meg az Unió külső határát képező
országokban, hanem a számukra nagyobb jólétet és fokozottabb
szociális biztonságot ígérő EU-tagállamok felé törekednek. Ennek
kiküszöbölésére szolgál a Dublin III rendelet (604/2013/EU
parlamenti és tanácsi rendelet), amely főszabály szerint azon
EU-tagállam kötelezettségévé teszi a menedékkérelem elbírálását,
amelyik tagállamban először lépett be az Európai Unió területére a
menedékjogért folyamodó személy. A Magyarország szociális
infrastruktúrájához mérten kezelhetetlen migránstömegek ügyét az
érintett EU-tagállamok uniós szinten kívánják kezelni. Ez annyit
tesz, hogy minden EU-tagállamnak a méreteihez és lehetőségeihez
képest arányosan ki kell vennie a részét a menekültkérdés
rendezéséből. A kvóták meghatározása ezen elv érvényesítésének egyik
potenciális eszköze, amely – értelemszerűen – csak a már valamely
oltalmazotti státuszt elnyert (nem illegális, nem bűnöző, ismert
terrorveszélyt nem jelentő) személyekre vonatkozik.
A jogi szabályozás terén el kell választani a
gazdasági és a túlélési bevándorlók fogalmát. A letelepedési
kötvényt vásárlók gazdasági megfontolásból érkeznek Magyarországra.
Számukra a gazdasági jólétet az állam legálisan biztosítja a
kölcsönös előnyök elve alapján. A túlélési menekültek nem a jólétük
érdekében jönnek Magyarországra, hanem az életük és az alapvető
emberi jogaik védelmében bízva érkeznek. A túlélésükért küzdők és a
gazdasági jólétet keresők eltérő jogi védelmet igényelnek. Rövidebb
távon a gazdasági bevándorlók hasznosabbak lehetnek az állam és a
társadalom számára, de hosszabb távon szembe kell nézni a
klímaváltozás emberi jogi következményeivel is, és ebben is meg kell
keresni a nemzetközi együttműködés és pozitív tartalmú beavatkozás
eszközeit az érintettek szülőföldjükön való megtartása érdekében. A
migrációs és menekültügyi egészségügyet hangsúlyosan kell
megjeleníteni a magyar népegészségügyben is. Részévé kell tenni az
orvosképzésnek, mint ahogy a közoktatásban figyelmet kell fordítani
mindazon kultúrák megismertetésére, amelyekkel a többségi társadalom
együtt él.
A fentiek alapján fontos volna
• a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
létszámának növelése, illetve szolgáltatási kapacitásának bővítése,
hogy teljesíteni lehessen a humanitárius kötelezettségeket;
• a közegészségügyi szakmai képzéseket
újragondolni;
• a nemzetbiztonsági rendszer belső hatékonyságát
és nemzetközi együttműködési rendszereit javítani;
• az Európai Unión belül a tagállami hatóságok már
meglévő együttműködését továbberősíteni;
• árnyalt, az összes szempontot magában foglaló
társadalmi kommunikáció fenntartása, és a lehetőségek szerinti
pártpolitikai szférától való eltávolítása.
Kulcsszavak: migrációs egészségügy, migrációs büntetőjog,
menekültügyi eljárás, emberi jogok, túlélési bevándorlók
IRODALOM
Bettini, Giovanni (2013): Climate
Barbarians at the Gate? A Critique of Apocalyptic Narratives on
’Climate Refugees’. Geoforum. 45, 63–72. DOI:
10.1016/j.geoforum.2012.09.009
Borbély Sándor (2015): „Az ukrán, utolsó
cigány” – a külföldi bevándorlás mikropolitikája egy határvidéki
kistelepülésen, Kispaládon. Tér és Társadalom. 29, 3, 3–32.
DOI:10.17649/TET.29.3.2708 •
WEBCÍM
Bowles, Devin C. – Butler, C. D. –
Morisetti, N. (2015): Climate Change, Conflict and Health. Journal
of the Royal Society of Medicine. 108, 10, 390–395. DOI:
10.1177/0141076815603234
Correa-Velez, Ignacio – Gifford, S. M. –
McMichael, C. (2015): The Persistence of Predictors of Well-being
among Refugee Youth Eight Years after Resettlement in Melbourne,
Australia. Social Science and Medicine. 142, 163–168. DOI:
10.1016/j.socscimed.2015.08.017
Csiki Tamás (2012): A migráns iszlám
közösségek integrációja Németországban. Nemzet és Biztonság. 5, 2,
87–91. •
WEBCÍM
Felkai Péter (2008): Az utazással
kapcsolatos megbetegedések megelőzésének elemzése az utazási
orvostan legújabb eredményei alapján. Orvosi Hetilap. 149, 36,
1707–1712.
Hsiang, Solomon M. – Meng, K. C. – Cane,
M. A. (2011): Civil Conflicts Are Associated with the Global
Climate. Nature. 476, 7361, 438–441. DOI: 10.1038/nature10311
Jobst Ágnes (2015): „Melyik a párt
politikája?” Kommentár. 5, 67–79.
Julesz Máté (2012): A közigazgatási
határozatok bírósági felülvizsgálata: a Wednesbury
Uunreasonableness. Új Magyar Közigazgatás. 5, 3, 16–20.
Kereszty Éva Margit (2012): A
Magyarországon tartózkodó külföldi személyeknek nyújtott
szolgáltatások Szegeden. In: Gellér Balázs József (szerk.): Harmadik
országbeli állampolgárok hozzáférése az egészségügyi
ellátórendszerhez. Tullius, Budapest, 263–341.
Marek Erika et al. (2014):
Foglalkozás-egészségügyi kockázatok önértékelése a nemzetközi
migráció területén dolgozók körében. Egészségfejlesztés. 55, 1–2,
36–37.
Orell Ferenc János (2012): Gondolatok a
romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós
keretrendszeréhez. Magyar Jog. 59, 5, 316–320.
Simonovits Bori (2013): Bevándorlók
diszkriminációja – kisebbségi és többségi szemmel. In: Kováts András
(szerk.): Bevándorlás és integráció: Magyarországi adatok, európai
indikátorok. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Budapest,
157–171. •
WEBCÍM
Szilárd István – Baráth Árpád (2011):
Migrációs és egészségügyi biztonság: új foglalkozás-egészségügyi
kihívások. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények. 12, 269–278. •
WEBCÍM
Várhalmi Zoltán (2013): Migránsok
Magyarországon: Transznacionalista szemüvegen keresztül. Magyar
Tudomány. 174, 3, 275–280. •
WEBCÍM
LÁBJEGYZETEK
1 1947-ben a
Wednesbury Corporation azzal a feltétellel engedte az Associated
Provincial Picture House-nak, hogy a mozi vasárnap is nyitva
tartson, hogy tizenöt év alatti gyermekek sem szülői kísérettel, sem
anélkül nem látogathatják a mozit. A bíróság ezt ésszerűnek
minősítette, és így hatályában fenntartotta a döntést. A döntés
akkor lett volna Wednesbury unreasonable, azaz ésszerűtlen és
hatályon kívül helyezendő, ha egy ésszerűen gondolkodó ember
logikusan és morálisan nem juthatott volna erre a döntésre.
<
|