A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 AZ ÁLOM NYELVÉSZETI KUTATÁSA

X

Balázs Géza

egyetemi tanár, ELTE Bölcsészettudományi Kar Mai Magyar Nyelvi Tanszék • balazs.geza(kukac)gmail.com

 

A tudományos álomkutatás számos nyelvi-nyelvészeti analógiával indult. De a nyelvészek a továbbiakban nem foglalkoztak az álmokkal. A pszichoanalitikus és posztstrukturalista szövegelemzések azonban megkövetelik a nyelvészeti megközelítéseket is. Jelen tanulmány elsősorban antropológiai nyelvészeti nézőpontból, tizenkét pontban mutatja be az álomkutatás és a nyelvészet kapcsolatát, majd hét pontban az egyéb nyelvészeti kutatási lehetőségeket. A tanulmány második része a magyar frazeológiában az álomról kódolt népi tudást tárja fel, majd tíz pontban összegzi az eredményeket.


Az álomkutatás kiterjedése


„Az emberek 3000 éve is álmodtak, s mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak neki” írja Sigmund Freud (1986, 69.), a tudományos (pszichológiai) álomkutatás iskolateremtője. Freud fellépéséig az álmok világának főleg naiv, népi magyarázataival találkozunk (melyek a népköltészetben és az irodalomban is felbukkannak). Freud nyomában Carl Gustav Jung (1993a, 1993b) mélyítette el az álomelméletet, bekapcsolódtak a pszichologista, pszichoanalitikus vértezettségű etnológusok is (például Róheim, 1984), majd az 1950-es években kapott újabb lökést a kutatás Eugene Aserinsky és Nathaniel Kleitman (1953) hatására. Napjainkban sok irányból fordul érdeklődés az álmok titokzatos világa felé, s a pszichológia, etnológia mellett megjelentek az orvostudományi, neurobiológiai és különféle kognitív kutatások, valamint folklorisztikai, összehasonlító vallástörténeti vagy éppen irodalomtudományi (Bókay, 2008) megközelítések.

Michael Jouvet alvás- és álomkutatásait összefoglaló munkájában a különböző tudományterületek bevonását szorgalmazza, így például a nyelvészetet és a szemiotikát is: „Ha tehát nagy számú, mindenféle társadalombeli egyénnél szemiotikai, nyelvészeti és neuropszichológiai vizsgálatot végeznénk az ÁE-ek [álomesemény] longitudinális sorozatain, akkor a kapott információk kiegészíthetnék annak a néhány álomnak az elemzését, amelyet a páciens a pszicho-analitikus díványán dolgoz fel és mesél el némi késéssel” (Jouvet, 2002, 69).

A nyelvtudományi megközelítések egyelőre váratnak magukra, holott a kiindulópontnál, Freud és Jung munkásságában számos nyelvi-nyelvészeti hivatkozás, párhuzam bukkant fel. A mai nyelvtudományban különösen a neuro- vagy pszicholingvisztika, illetve a szemiotika és az antropológiai nyelvészet bekapcsolódása lehet üdvös. (Ez utóbbi két terület kutatási irányait, lehetőségeit már fölvázoltam: Balázs, 2013, és Balázs, 2014a,b megjelenés alatt, de nyelvészeti, azon belül főleg a retorikai és stilisztikai megközelítésekkel is próbálkoztam: Balázs, 2011 és 2012)

Az álomkutatás az utóbbi fél évszázadban több meglepő eredményt hozott. Kiderült, hogy az alvás és az álom nem ugyanaz. Az álomnak periodikus ciklusai vannak; az álom az agy harmadik állapota (1. ébrenlét – 2. alvás – 3. álom). Ezt a harmadik állapotot elnevezték paradox alvásnak (másként: álomlátó periódus, további nevei: REM-fázis = rapid eye movement sleep, gyors szemmozgási fázis, D state = dreaming state). Azért paradox, mert a kimutatható álomperiódusban erős szemmozgás észlelhető, az izomtevékenység ellazul (izomtónus hiánya), ám gyors agykérgi tevékenység észlelhető, megnövekedett energiafelhasználás, ekkor a legalacsonyabb a testhőmérséklet, (a nyugtalanító álmoknál) változik a légzés- és szívritmus, és férfiaknál időszakos erekciós fázis lép föl (Jouvet, 2002, 38.), melyhez hasonló jelenség a nőknél is megfigyelhető (lubrikáció).


Freud és Jung meglátásai
nyelvészeti analógiákkal


Ahogy említettem, álomkutatásaiban Freud és Jung is sokszor hivatkozik nyelvészekre és nyelvészetre. Freud megemlíti például a nyelvben rögzült népi tudást: a nyelvhasználatban rögzült szavak, kifejezések árulkodnak az álom jellegéről, ilyen az éberálom (’fantázia és álom határmezsgyéje’), az Éhes disznó makkal álmodik (’vágy’) (Freud, 1986, 79., 105–106.), illetve továbbiak: az álomszerűen szép, az álmomban sem jutott volna eszembe (= az álomban más esztétika és logika van), álomba merül (= eltávozik, lelke elhagyja, kvázi meghal1), könnyű vagy nehéz álom (= álomtípus), még álmomban se jöjjön elő (’a tudatalattiban se jelenjen meg’), elillanó álom (= tapasztalat, hogy az álomtörténetet a memória csak ritkán őrzi meg) frazéma. Freud szerint a „nyelvszokás tehát sejteti velünk, hogy a vágyteljesülés az álom egyik fő sajátsága”. Ugyancsak ő jegyzi meg, hogy az álomban egy régi, „veszendőbe ment kifejezésmóddal állunk szemben”, ugyanaz a szimbolika figyelhető meg benne, mint a mítoszokban, mesékben, közmondásokban, dalokban, költészetben, köznapi nyelvhasználatban (Freud, 1986, 136.). Sőt, az álmok kapcsán megemlíti, hogy a neurotikus emberek tünetei nyomán nyerhetünk legmélyebb bepillantást az állítólagos „ősnyelvbe” (Freud, 1986, 138.). Freud az ún. álommunka, vagyis a lappangó álom nyilvánvalóba átfordítása kapcsán segítségül hívja a jelentéstant, valamint a korszakban divatos gyökelméletet, mint írja: „az ősi gyökszavak magukban foglalják ellentétüket” (Freud, 1986, 147.), ezzel „nyelvi szabályt” állapít meg az álmok jelentésfeltárásához. Jung is említ nyelvi párhuzamokat az álomkutatáshoz. Szerinte is az álom példázatszerű vagy hasonlat, s „(e)z a sajátosság egyszersmind a primitív nyelv karakterisztikuma is, amelynek virágos fordulatait mindig is szembetűnőnek érezzük” (Jung, 1993a, 124.). A nyelvészet mellett Freud és Jung is megemlíti az összehasonlító vallástudomány, a folklór szerepét is.

Az álomelemzés valójában szövegelemzés, és minden szövegtudomány számára szolgálhat tanulsággal. Freud – többször idézett szállóigéje – szerint az álomfejtés „a tudattalan lelki élet megismerésének királyi útja” (idézi Bókay, 2008, 7.). Freud technikája mintaként szolgálhat a modern, posztstrukturalista irodalomtudomány számára, voltaképpen „minden szubjektív szöveg (irodalmi mű, kulturális jelenség) olvasati stratégiájának” (Bókay, 2008, 4.). Másokhoz hasonlóan Freud értelmezési technikájának gyökerét a zsidó hermeneutika, a kanonikus szövegértelmezés (midrásh) módszerében látja. A midrásh „ugyanígy működik: a szent szöveg egyes elemei, mondatai kapnak bölcs magyarázatot anélkül, hogy az értelmezés az egész szöveget venné célba.” (Bókay, 2008, 4.) Freud nyomán Erik H. Erikson az álomelemzésnek a kövekező négy strukturális rétegét különíti el: 1. Az elmondott, „manifeszt” álom, verbális tulajdonságok, tér- és időviszonyok, szomatikus, interperszonális affektív jellemzők. 2. A manifeszt és a látens álomanyag kapcsolata: asszociációk, szimbólumok. 3. A látens álomanyag, akut életkonfliktusok, indulatáttételes kapcsolatok, gyermekkori konfliktusok, vágyak, elhárító mechanizmusok. 4. Az álmodó személy: életciklusainak szerepe, szociális helyzete, énidentitásának formája. A nyelvi elemzés főként az első réteghez kapcsolódik: „Az első lépés kapcsán Erikson jónéhány érdekes felfedezést tesz az álom nyelvére vonatkozóan, jelzi azt, hogy a manifeszt álom kétségtelenül elsősorban elrejt, de mint egy homlokzat, mégis tartalmaz jeleket, többértelműségeket, hangi párhuzamokat, amelyek mélyebb értelmet jeleznek.” (Bókay, 2008, 7.) A pszichoanalitikus kutatásokhoz a nyelvészet is adhat támpontokat, ám ehelyett fontosabbnak tartanék most egy összehasonlító etnológiai és antropológiai nyelvészeti kutatást az álomfejtésről.


Az álom meghatározása


Freud szerint az álom nem a közlés eszköze, senkihez sem akar szólni, de rejtett üzenetek vannak benne. Jung szerint az álom a tudatos gondolkodás feltűnő kontrasztja, illogikus, sőt prelogikus gondolkodást mutat. Elsősorban visszafelé, s talán korlátozottan előrefelé is működik. Freud és Jung egyaránt úgy véli, hogy az álomnak, álmodásnak szerepe van a lélektani egyensúlyozásban, vagyis az álmok vizsgálata önismerethez vezet. Egy mai magyar álomkutató, Bódizs Róbert (2011) azt mondja az álomról, hogy olyan, mint a gondolkodás, csak képként éljük meg. A pszichológia és a kommunikációelmélet epizodikus emléknek (vizuális, képi emléknek) nevezi ezeket. (A képek lefordításának, vagyis verbális áttételének problémájára egyébként Freud is utal.) Simon Péter pszichológus hozzáteszi, hogy az álom esetében „bonyolult agyunk működésének egyfajta melléktermékével állunk szemben, központi idegrendszerünk, kikapcsolni nem tudván, álomképeket rajzol a tudatunkba”. De ő is megjegyzi, hogy az álmokat bátran felhasználhatjuk fantáziánk gazdagítására, önismeretre vagy lelki gyógyulásra is. Sőt, az is lehetséges, hogy „álmaink egyfajta mentális játszótérként, valóságszimulációs játékként szolgálnak, ahol tét nélkül begyakorolhatjuk, hogy milyen is átélni fenyegető vagy örömteli helyzeteket” (Szekeres, 2011).

Az álom vallási vonatkozásai között ki kell emelnünk a buddhizmus meditatív, belső erőket mozgósító eljárását, a vizualizációt, aminek során „az alvás és az éberség közötti állapotban egy nagyon élénk álomban” vesz részt az alany (Bethlenfalvy, 2009, 65.). Ez voltaképpen nem más, mint tudatos álmodás.

Hogy mennyire fontos az álom, azt a köznapi megfigyelésekből is sejtjük. Gyakran halljuk, hogy életünk egyharmadát átalusszuk. Tudományos mérések – például az agy véráramlásának vizsgálata – bizonyítják, hogy „az érzelmi élet és érzelmi emlékezet folyamataiban kiemelkedő szerepet játszó agyi magcsoport” alváskor rendkívüli véráramlással jellemezhető (Bódizs, 2011). Köznyelven azt mondhatnánk, az agy éjjel megfeszítetten dolgozik (egy hallgatóm megfogalmazása szerint: takarít). Ráadásul ma már kutatások bizonyítják, hogy az ember sokkal többet álmodik, mint korábban sejtettük. Bódizs Róbert szerint egy átlagosnak mondható hetvenéves élettartamba huszonhárom évnyi alvás, ezen belül kb. hatévnyi, mintegy kétezer napra rúgó álmodás fér bele.


Álomkutatás antropológiai
nyelvészeti szempontból


Az álmodás is egyfajta „viselkedés”, amely ugyanúgy megkülönbözteti az embereket egymástól, mint bármely hétköznapi cselekvés. Vannak benne univerzális, közösségi és egyéni mozzanatok. Az antropológiai nyelvészet az emberi nyelvi viselkedéssel, annak univerzális és kulturális jellemzőivel, a nyelvben kódolt kultúrával, kulturális ismerettel foglalkozik. Az álomkutatásnak lehetséges tehát antropológiai nyelvészeti vonulata is.

Az álom, álmodás fiziológiai mutatója (az álom közbeni szemmozgás) legalább annyira személyiségjellemzőnek tűnik, mint az írisz, a tenyérvonalak vagy a kézírás. Megfigyelték, hogy az álom közbeni szemmozgás különféle mintázatokat követ: az emberi egypetéjű ikrek szemmozgása hasonló, a többpetéjűeké viszont nem (Jouvet, 2002, 53.). Jouvet hipotézise az is, hogy a szemmozgás-minták embercsoportokat is kijelölnek. Egészen különös és nehezen kutatható területet jelentene az etnoonirológia (etnológiai alváskutatás), mivel egyes megfigyelések szerint az egyes népeknél a szemmozgásban különféle mintázatok figyelhetők meg, s ezek valamiféle onironémát (álomkódot) alkotnak (Jouvet, 2002, 23.), ám ezeknek a felmérésébe a sokféle ellenérzés (esetleges rasszista vádaskodás) miatt nem bocsátkozhatott. Magam az alakzatok és a hálózatok világa felől közelítve jutottam el az álomkutatáshoz (lásd Balázs, 2008, 2012a).

Az álomkutatás antropológiai nyelvészeti tematikájának fő pontjai a következők lehetnek (a kérdésekre a részletes választ egy másik tanulmányomban adom meg):

(1) Mi a kapcsolat álom és gondolkodás (emlékezet, felejtés, identitás) között? Az álom az ébrenléti gondolkodásnak feltűnő kontrasztja, illogikus, sőt esetleg prelogikus gondolkodásmód. Egyes feltételezések szerint a gondolati szerveződésben, különösen az emlékezet összetevőjében, valamint a felejtésben van kiemelkedő szerepe (vö. Balázs, 2014). Saját meglátásom szerint az álomképek, álomemlékek a rövid távú emlékezethez kapcsolódnak.

(2) Milyen az álmok tér- és időbeli szerveződése? Az álmokban sajátos, nem a valóságot követő és sokszor illogikus téri megoldásokkal találkozunk (gondoljunk csak a „lebegő” álomra, amelynek során föntről nézünk lefelé). Az álmokban az idő folyamatos: jelen időként jelenik meg, nincs múlt és jövő idő.

(3) Hogyan érzékeljük az álomemlékeket? Az álomemlékek érzékelésének java része vizális (kinezikus), de beszélhetünk akusztikus, illetve olykor taktilis (érintési) álmokról is. Az érzékelt, tudatosított álomemlékeket rendszerint „verbalizáljuk” (elmondjuk). A verbalizáció során felléphet a konfabuláció (az eseménysor logikus kiegészítése). Ezért az álomemlékek elmondását, leírását kritikusan kell kezelni.

(4) Milyen kulturális vonatkozások figyelhetők meg az álomban? Az álmok tudósítanak egy személy életéről, kulturális környezetéről. Az álomemlékek rögzítik az ember környezetében lévő kulturális hatásokat: építészetet, lakásberendezést, szokásokat, könyveket, filmélményeket.

(5) Milyen tematikája lehetséges az álmoknak? Az álmok tematikája gazdag. A mesekatalógusok mintájára Jankovics Marcell (2013) összeállította a típusos álmok katalógusát. Saját álomnaplója alapján 107 álomtípust különít el, például állatok, eltolás-csúsztatás, erő-gyengeség, fogvesztés-hajhullás, keresés, kerülőút-járatlan út, késésben vagyok, kicsinyítés-nagyítás, nyomasztó álom, otthonaim-törzshelyeim, piszok-tisztaság, rémálom, sokszorozódás-fokozás, sűrítés-tömörítés, szavak-nevek, számok, szex, színek, szörny, téridőzavar, utazás, útvesztő, üldözés, vadászat, vágyálom, vissza az elejére, visszatérő álom, zuhanás stb.

(6) Mennyire univerzálisak az álmok? Minden álomkutató fölfigyelt arra, hogy az emberek álmaiban vannak közös mozzanatok, tematikák. A „közös” álmokban Freud (1986, 163.) szerint a „filogenetikus ősidő” tűnik elő: minden egyén gyermekkorában megrövidítve megismétli az emberi nem egész fejlődését. A jelképes, szimbolikus vonatkozás, amelyet az egyén sohasem tanult – filogenetikus örökség, írja először 1916-ban Freud (1986, 163.), mely nagy hatással van Jungra, s véleményem szerint Noam Chomskyra is. Jung (1993a, 162.) archetipikus képződményekről, illetve „kollektív tudatalattiról” beszél. Az újszülött lelke nem tabula rasa, hanem predeterminált, individualizált aggyal jön a világra, öröklött ösztönök és preformációk segítségével (Jung, 1993a, 178.). Adódik a párhuzam a nyelvvel: az álom univerzális motívumai magyarázhatók úgy, mint valami „velünkszületettség”, nativizmus (Chomsky nyomán például Pléh, 2008, 160–164.).

(7) Kapcsolatba hozható az álom a metaforával? Az álom hasonlat, példázat, szimbólum vagy metafora jellegére szintén felfigyeltek a kutatók. „Az álomelem és lefordítása […] viszonyát jelképesnek (szimbolikusnak) nevezzük, az álomelemet magát a tudattalan álomgondolat jelképének (szimbólumának). […] A szimbolika talán az álomfejtés legfigyelemreméltóbb fejezete.” (Freud, 1986, 125.)

(8) Lehet valami kitüntetett szerepe az álomnak az emberré válásban? Jouvet (2002, 156.) hipotézise szerint elképzelhető, hogy az álom során „egyes genetikai programok periodikus megerősítésben (iteratív programozásban) részesülnek, hogy felépülhessenek és megmaradhassanak az örökletes pszichológiai tulajdonságokért felelős szinaptikus körök.”

(9) Elképzelhetők „ősi maradványok” az álmokban? A gyakori (univerzális) álmokban talán az evolúció (részben a kulturális evolúció) fő fázisai bukkannak elő. Ilyen tipikus (univerzális vagy kollektív) álomesemények: zuhanás, elesés, elesés lépcsőn, fogkiesés, meztelenség. Ezek magyarázhatók úgy, mint valamiféle regressziós, korábbi evolúciós állapotra való visszaütés. Úgy vélem, hogy a tipikus álommotívumok az evolúcióval, a közös emlékezettel (félelemmel) összekapcsolhatók.

(10) Milyen álomszerveződéseket ismerünk? Ha az álomélmények tapasztalatait nyelvészeti szempontból vallatóra fogjuk, meglepő egyezéseket fedezhetünk fel a retorikai, stilisztikai alakzatok és az álomalakzatok között. Az álmok is a tipikus gondolatalakzatok mintájára szerveződnek: adjekció, detrakció, immutáció, transzmutáció – valamint komplex képek (lásd először itt: Balázs, 2012).

(11) Van jelentésük az álmoknak? Minden természeti népnél megjelent az álomfejtés. Az álmokat figyelték, azokat üzenetnek fogták föl, és következtetéseket vontak le belőlük. Egy összehasonlító etnológiai-folklorisztikai kutatásnak kellene föltárnia az álomjóslatok sajátosságait. Az álmok pszichoanalitikus értelmezése pedig a pszichológusok feladata.

(12) Hogyan viselkedünk alvás közben? Az alvás alatti kinezikus tevékenység, az álomgesztusok vizsgálata tárhatja fel, hogy van-e kapcsolat az alvás közbeni fiziológiai viselkedés és az álmodás között.
A felsorolt tizenkét fő tematika, kutatási irány mellett számos egyéb, a nyelvészet tárgykörébe illő, a nyelvészet oldaláról is magyarázható jelenséget figyeltem meg az álomleírásokban, s többnyire olyanokat, amelyeknek nyelvészeti magyarázata hiányzik vagy nem teljes. További nyelvészeti jellegű álomkutatási lehetőségek (amelyekről más tanulmányaimban teszek említést):

(1) Az álomban való beszéd, kiabálás. Az álomban való beszéd lehet értelmetlen és értelmes. Az álomban való „igazmondásra” nincs bizonyíték, ám arra számos eset utal, hogy bizonyos „titkokat” (például neveket) „kibeszél” valaki álmában. Megfigyelésem és ennek alapján alkotott hipotézisem szerint bizonyos álmokban megjelenő artikulálatlan kiabálás az ősi mély hangokat (például a – o – ú) mutatja.

(2) Az álomban való olvasás, számolás. Az álmokban nagyon gyakori az olvasás és a számolás. Az álmokban látott számok az egyén életével kapcsolatba hozhatók, de föltételezhetően nem úgy, hogy ezek „szerencseszámok” lennének. Ennek ellenére a 19. századi álmoskönyvek tartalmaznak „lottószámokat” is.

(3) Az álomban való idegen nyelvű beszéd. Anyaggyűjtésem során egyértelmű bizonyítékot kaptam arra, hogy az idegen nyelvet tanulók vagy használók álmukban folyékonyan beszélték az idegen nyelvet.

(4) Az álomban megjelenő új szavak (szóalkotás). Számos álomemlék utal arra, hogy álomban vagy egy „beragadt”, sokat ismételt szó bukkan fel, esetleg egy teljesen új, az álmodó személy által alkotott szó. Ezek gyűjtése még hiányos, de a kevés anyagból annyi látszik, mintha álomban is működne az anyanyelv szóalkotási rendszere: vagyis grammatikailag szabályos, szemantikailag értelmetlen szavak képződnek.

 

 

(5) Az álmok színe. Elbeszélések és álomnaplók alapján a halovány, fekete-fehér, ködös, kékes álomemlékektől a színes, életszerű álomemlékekig vannak adataink. Saját gyűjtésemben a fiatalok inkább számoltak be színes álmokról, mint az idősebbek.

(6) Átmenet álom és valóság (fantázia) között. Sokszor nehéz elkülöníteni a valós álmot az ún. éberálomtól (fantáziálásról), s ekkor felbukkanhatnak a „hamis emlékek”, valamint a konfabulációk. Ez komoly módszertani nehézség az álomemlékek vizsgálatában. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az álomelbeszélések narratívája ugyanúgy szerveződik, mint minden szóbeli megnyilatkozásé.

(7) Az „álomnyelvtanulás” kérdése. Az álomnyelvtanulás a tudatos álmodás megtanulását jelenti, amelyre föltehetőleg minden embernek van törekvése és lehetősége.


Nyelvben (frazeológiában) kódolt tudás
az álomról


Az álomértelmezéssel a naiv emberismeret (pszichológia) is előszeretettel foglalkozik. Pléh Csaba (2008, 17.) szerint az ember folyamatosan kutatja a másik embert, annak vágyait, vélekedéseit, s zavar támad, ha például „nem tudjuk saját álmainkat értelmezni”, mert hinni akarjuk, hogy „álmaink valami fontos dologra utalnak saját múltunkból, vagy valamilyen üzenetet tartalmaznak a jövőnkre nézve”.

Számos magyar szólás és közmondás őriz népi (naiv) tudást az álomról. A példák Bárdosi Vilmos (2009, 51–52.) szólásgyűjteményéből valók (egy-egy kiegészítés a saját példám). A szólások, közmondások után megadom azok jelentését (értelmezését), majd pedig szögletes zárójelben a bennük lévő, álomra utaló népi tapasztalatot (véleményt).

 

álmodik

Álmodik a nyomor = megvalósíthatatlan tervek; ez csak ábrándozás [éberálom, fantáziálás]

álmodni sem mer valamiről = gondolni sem mer rá, mert lehetetlennek véli [az álmokban mintha lehetséges lenne lehetetlen dolgokra gondolni]

aranyhegyekről álmodik = a valóságtól távol lévő tervek, remények foglalkoztatják [álomlogika; éberálom]

Arról ne is álmodj! = leintés, lebeszélés, elutasítás kifejezése [a valóságban nincs olyan, mint az álomban]

Bikával álmodsz! = gyereknek mondják, ha nagyon sokat eszik vacsorára: nyugtalanul fogsz aludni, rosszakat fogsz álmodni [népi tapasztalat az étkezés az alvás/álmodás kapcsolatáról]

ébren álmodik = csodálatos, hihetetlen dolgokat él át [nem álmodik, de olyan, mintha álmodna]

Éhes disznó makkal álmodik = mindenkit az foglalkoztat leginkább, amire vágyik [éberálom; fantázia]

Ne is álmodj róla! = ugyanaz, mint az Arról ne is álmodj!

nem is álmodik valamiről = gondolni semmer valamire, mert lehetetlennek véli [az álomlogika más, az álomban elvileg a lehetetlen is lehetséges]

 

álom

álmában is elmond (tud) valamit = olyan jól tud valamit, hogy szinte öntudatlanul, gépiesen is elmondja [az álomban öntudatlan, gépies működés van]

(még) álmában is hazudik = egyetlen szavát sem lehet elhinni [ez a szólás mintha arra utalna, hogy az álom annyira öntudatlan működés, hogy a kontroll kikapcsol – de bizonyos alávaló emberek még akkor is képesek kontroll alatt tartani magukat, például képesek hazudni]

álmában sem gondolta (hitte, képzelte volna, hogy…) = egyáltalán nem hitte, képzelte volna [az álomban szabad a képzelet]

álmában sem jut eszébe = soha nem jut eszébe [az álomban szabadabban, kötetlenebbül gondolkodunk, asszociálunk]

álmából felébresztve is elmond (tud) valamit = olyan jól tud valamit, hogy szinte öntudatlanul, gépiesen is elmondja [az álomban más állapotban van az agy; felébresztéskor „vissza kell állnia”, de a mélyen bevésett ismeret akkor is könnyen előhívható – jellegzetes pedagógiai mondás: Ezt még álomból fölébresztve is rögtön el kell tudni mondani.]

álmai asszonya (lovagja) = vágyott, ideális nő (férfi) [az álomban megfogalmazott, megjelenő vágy; vágyálom vagy elképzelt álom: éberálom]

álmokat sző = nehezen megvalósítható, irreális tervek foglalkoztatják [az álomlogika más]

(Még) álmomban se jöjjön elő = kellemetlenség kifejezése: még rágondolni is rossz [az álomfázisban, a tudatalattiban se jelenjen meg; az álom nem valóság, de van, ami ott sem kívánatos]

álmos állapot = az alvást megelőző, aludni vágyó, alvást bevezető állapot [az álom élettani tapasztalata; elalvás előtti állapot]

álmot fejt = babonásan kutatja az alvás közben látottak jelentését, és belőlük jósol [az álmoknak jelentésük van]

álmot lát = álmodik [az álom kép, képsorozat]

álom nehezedik (jön, száll le) a szemére = elálmosodik és elalszik [az alvás élettani tapasztalatának megfogalmazása; az álom érkezik, leszáll, nehéz]

álomba esik (zuhan) = bizonyos körülmények hatására elalszik [az alvás élettani tapasztalata; esés, zuhanás]

álomba illő = meseszerű, alig elképzelhető személy, dolog, jelenség [más az álomlogika; vágyálom vagy éberálom]

álomba merül = elalszik, a mély alvás állapotában van [az álom élettani tapasztalata; merülés; népi hiedelem: aki alszik, azt a lelke elhagyja, kvázi meghal]

álomba ringat = a) csitítgatva, énekelve elaltat valakit, b) olyan hatással van valaki/valami valakire, hogy elalszik tőle [az alvás élettani tapasztalata; megnyugvás, elalvás]

álomba(n) ringatja magát = hasztalanul reménykedik valamiben [irreális vágy, éberálom]

álomba sírja magát = (kisgyerek) addig sír(dogál), amíg el nem alszik [az alvás élettani tapasztalata; sírás hatására megnyugvás, elpihenés]

álomba (álomra) szenderedik = elalszik [könnyű álomban, félálomban pihen; a szenderedik ige különössége, hogy csak két esetben használható: álomba szenderedik és jobblétre szenderedik = meghal; a szóhasználat arra utal, hogy a két „szenderedés” rokon jelenség, aki elalszik, a halálhoz hasonló állapotba kerül; további grammatikai árulkodó jelzés a szenderedik álomba/álomra – külső és belső határozóraggal való felcserélhetősége]

álomra hajtja a fejét = lefekszik, aludni készül [az elalvás gyakori élettani tapasztalata: az alvás a fej lehajtásával, megtámasztásával jár együtt]

az álmok világába tartozik (csak az álmok világában van ilyesmi) = csak képzeletben létezik valami [álomlogika; éberálom]

az álmok világában él (álomvilágban él) = ábrándozik, az élet valóságától elrugaszkodik [éberálom; az éberálom logikája más, hasonló a vágyálmokhoz]

az igazak álmát alussza = nyugodt, tiszta lelkiismerettel, mélyen alszik [alvásperiódus, mély, nyugodt álom]

csak álom = elérhetetlen dolog [vágy, éberálom]

Csipkerózsika-álmát aludja = mélyen és hosszan alszik [alvásperiódus; mély, nehezen felébreszthető alvásállapot]

elfog az álom = elalszik [az elalvás élettani tapasztalata; mintha erőszakosan elfogná, megragadná az embert]

elillanó álom = felébredéskor gyorsan eltűnő álom [álomtípus; gyorsan elfelejtődő álom; általános tapasztalat, hogy az álomtörténetet a memória csak ritkán őrzi meg]

elkerüli az álom a szemét = nem tud (el)aludni, mert valami erősen foglalkoztatja [az alvás, alvási nehézség élettani tapasztalata]

ellopja az álmát = (kudarc, rossz hír stb.) nyugtalan éjszakát okoz valakinek [az alvás élettani tapasztalata; zaklatottság álmatlanságot eredményez]

elnyom az álom = elalszik [az alvás élettani tapasztalata; a fáradtság elnyomja az embert, ránehezedik az emberre]

felriad az álmából = (külső hatásra) hirtelen felébred, föleszmél [az alvás élettani tapasztalata; külső hatásra való felébredés]

hiú álom = megalapozatlan elképzelés, illúzió [vágy, éberálom]

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát = mindenki olyan eredményt várhat, amilyet munkájával kiérdemel, ahogyan a dolgait intézi [az alvás élettani tapasztalata; a nyugodt alvás előfeltétele]

kimegy az álom valakinek a szeméből = elmúlik az álmossága, nem tud (tovább) aludni [az alvás élettani tapasztalata; az álmos, alvás előtti állapot el tud múlni]

kiveri az álmot valakinek a szeméből = felébreszt és ébren tart valakit valaki vagy valami [az alvás élettani tapasztalata; felébresztés és ébren tartás]

könnyű álom = rövid ideig tartó, nem mély álom [alvás- és álomperiódus, vö. a népszerű slágerrel: „Könnyű álmot hozzon az éj…”]

olyan szép, mint egy álom = a) nagyon szép, b) csodálatos, káprázatos [más az álomlogika; az álomban nagyon szép, káprázatos, fantasztikus dolgok történhetnek meg, olyanok, amilyenek a valóságban nem]
nehéz álom = súlyos, nyomasztó gondolatokat tartalmazó álom [álomtípus]

Ne vidd (vigye) el az álmomat! = vendég marasztalásának kifejezése: maradj(on) egy kicsit! [az alvás élettani tapasztalata; az elalvás állapota megszüntethető; népi hiedelem: az alvás/álom más által elvihető]

nem jön álom a szemére = nem tud elaludni [az alvás élettani tapasztalata; álmatlanság]
örök álmát alussza = (eufemizmus) meghalt, halott [az álom hasonlatos a halálhoz]

örök álomba merül = (eufemizmus) meghal [az örök álom egyenlő a halállal]

örök álomra hunyja le a szemét = (eufemizmus) meghal [az örök álom egyenlő a halállal]

rájön (ránehezedik) az álom a szemére = elálmosodik, elalszik [az alvás élettani tapasztalata; az elalvás állapota mint nyomás a szemen]

rossz álom = olyan rossz emlék, amelyet jobb gyorsan elfelejteni [éberálom; vannak rossz, felzaklató álmok]

szertefoszlik az álma = váratlan, nem kívánt esemény, körülmény miatt kénytelen lemondani a vágyairól [éberálom; fantázia, vágy]



Az alvás/álom fogalomkörei


Az alvás fogalomkörére még számos további szólásunk van. A főbb, az „alvás/alszik” fogalomkör alá sorolható további fogalmak: álomszuszék, altat, elalszik, horkol, szundikál, takarodó. Néhány, még nem említett szólás és közmondás (Bárdosi, 2009, 759–760.): a falnak fordul; a fél szemére alszik, mint a nyúl; hasára süt a nap; ágyút süthetnek el a füle mellett; alszik, mint a bunda (medve, mormota, tej); bedobja a hunyót (szunyát); bőrön át néz; éberen alszik, mint a nyúl; elteszi magát holnapra (másnapra); fújja a kását, huny egyet, húzza a bőrt, húzza a lóbőrt a fagyon; jó alvókája van; kialudná a törököt a várából (a pityókát a föld alól); lecsukódik a szeme; még csak most fordult a bal (a másik) felére (oldalára); mind a két fülére alszik; Morpheusz karjaiba dől (pihen); nyugalomra hajtja a fejét; szétalussza az agyát; tollasbálba megy; úgy alszik, hogy ágyúkat süthetnek el a füle mellett; úgy alszik, mint a nyúl; úgy alszik, mint akit agyonütöttek; úgy alszik, mint akit fejbe vertek; úgy horkol, hogy csak úgy reng belé a ház; fellőtték a pizsamát.

További kapcsolódó fogalom: álmos, álmosság (Bárdosi, 2009, 759): egy szemernyit (szemhunyást) sem aludt; elnehezedik a feje; hív az ágy valakit; keresztben áll a szeme; laposakat pislant; lemegy alfába; majd leragad a szeme; nehéz a feje; olyat ásít, hogy majd elnyel valakit; rájön (ránehezedik) az álom a szemére.

Érdemes áttekinteni az álom és az álomszuszék szinonímáit is, hiszen ezek is árulkodó nyelvi jelek (Kiss, 1998, 20.):

 

álom

alvás, szendergés, szundítás, szundikálás, bóbiskolás

álmosság

álomkép, álomlátás, látomás, vízió, vágyálom, ábránd, képzelődés, fantázia, káprázat, délibáb, illúzió;

álomszuszék

hétalvó, mormota, hétlusta, aluszékony, álomszuszi, álmostáska, álompipők, álomtarisznya, álomzsák

szólások: a hét aluvók közül való, jó alvókája van, már a hatodik falut járja a koldus, mikor az ágyából fölkel, tiszteli a hét aluvó szenteket,2 alszik, mint a bunda, alszik, mint a tej.

 


Összegzés: magyar népi tudás az álomról


A frazeológiában kódolt népi (naiv) tudás az álomról fontos megfigyeléseket, megállapításokat és természetesen hiedelmeket (tévhitet, babonát) tartalmaz. A tudományos megállapítások jórészt ezeken alapulnak. Így lehet tíz pontban összefoglalni a népi tudást az álomról:

(1) Az alvás és az álom fogalma nem válik szét; vagy ugyanaz, vagy egybemosódik: például álmos állapot = álom és alvás egy, hiszen nem álomra vágyó, hanem alvásra hangolódó állapot.

(2) Az álom jelentheti az éberálmot is, vagyis az ébrenléti állapotban jelentkező fantáziálást: például ébren álmodik, csak álom (elérhetetlen vágy), hiú álom (megalapozatlan vágy, illúzió).

(3) Az alvás élettani tapasztalatainak megfigyelése és nyelvi megfogalmazása: például álomba ringat, Bikával álmodsz!, elragadja az álom, elnyomja az álom, nem jön álom a szemére.

(4) Az álom öntudatlan (konrollálatlan) működés: például álmában is elmond (tud), (még) álmában is hazudik, álmában sem gondolta (hitte, képzelte volna, hogy…), álmából felébresztve is elmond (tud) valamit.

(5) Az álmokban sajátos logika (álomlogika, asszociációs működés) van: például az álmok világába tartozik, nem is álmodik valamiről (az álomban lehetetlen dolgok is lehetségesek, de még erre sem mer gondolni), álmokat sző, álmában sem jut eszébe.

(6) Álomperiódusok megkülönböztetése: például mély álom, igazak álma, Csipkerózsika-álom.

(7) Álomtípusok megkülönböztetése: például elillanó álom, könnyű álom, nehéz álom, rossz álom.

(8) Az álmatlanság megfogalmazása: például elkerüli az álom, nem jön álom a szemére.

(9) Az álommal kapcsolatos népi hiedelmek: például elmerülés, kvázi meghalás (a lélek elhagyja a testet), az álom ellopható, elvihető (ellopja az álmot, Ne vigye el az álmomat!).

(10) Az álomnak jelentése/üzenete van: például álmot fejt.
 



Kulcsszavak: álomkutatás, paradox alvás/REM-fázis, éberálom, antropológiai nyelvészet, az álom magyar nyelvi képe
 


 

IRODALOM

Aserinsky, Eugene – Kleitman, Nathaniel (1953): Regularly Occuring Periods of eye Motility and Concomitant Phenomena, during Sleep. Science. 118, 3062, 173–274. • WEBCÍM

Balázs Géza (2008): Gondolkodási formák, gondolatalakzatok, szövegalaptípusok. A szövegtípusok antropológiai jellegű megközelítései. In: Tátrai Szilárd – Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Szöveg, szövegtípus, nyelvtan. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 80) Tinta, Budapest, 88–98. • WEBCÍM

Balázs Géza (2011): Az álmok nyelve. Napút. 8, 90–96.

Balázs Géza (2012): Az álmok nyelvi képe. In: Bárdosi Vilmos (szerk.): A szótól a szövegig. Tinta, Budapest, 17–24.

Balázs Géza (2013): Álom – emlékezet – identitás. Az onirikus (álombeli) tevékenység szemiotikai megközelítése. In: Pölcz Ádám (szerk.): Emlékezet: ünnep – fesztivál. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest, 45–55.

Balázs Géza (2014): „Kulturális Alzheimer-kór”. A felejtés szemiotikája. Vasi Szemle. 5, 548–555. • WEBCÍM Másodközlés: Szűcs Gábor (szerk.) (2014): Emléknyomok. Bolyai Műhely Alapítvány, Budapest, 155–162.

Balázs Géza (2014a) Az álmok embertana, nyelvi világa. Magyar Orvosi Nyelv, 2015, 1, 9-20.

Balázs Géza (kézirat) (2014b): Az álmok nyelve. Az álmok antropológiai nyelvészeti megközelítése.

Bárdosi Vilmos (2009): Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára. Tinta, Budapest

Bethlenfalvy Géza (2009): A buddhizmus tanulmányozásának kezdetei (Kőrösi Csoma Sándor munkásságának tükrében). Távol-keleti Tanulmányok. 1, 55–70. • WEBCÍM

Bókay Antal (2008): Az álom – a szubjektum teremtése és megismerése. Műhely (Győr). 6, 114–123. • WEBCÍM

Bódizs Róbert (2011) Álomképek és agyműködés: percepció vagy koncepció? • WEBCÍM

Freud, Sigmund (1986): Bevezetés a pszichoanalízisbe. (Fordította Hermann Imre) Gondolat, Budapest

Jouvet, Michael (2002): Alvás és álom. (Fordította Gécseg Zsuzsanna) Typotex, Budapest

Jankovics Marcell (2013): Mese, film és álom: emlékezem. 1–2. Csokonai, Debrecen

Jung, Carl Gustav (1993a): Mélységeink ösvényein. (Fordította Bodrog Miklós) Gondolat, Budapest

Jung, Carl Gustav (1993b): Az ember és szimbólumai. (Fordította Matolcsi Ágnes) Göncöl, Budapest

Kiss Gábor (főszerk.) (1998): Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára. Tinta, Budapest

Pléh Csaba (2008): A pszichológia örök témái. Történeti bevezetés a pszichológiába. Typotex, Budapest

Róheim Géza (1984): Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Tanulmányok. (Válogatta és a bevezetőt írta Verebélyi Kincső, fordította Angster Mária) Gondolat, Budapest

Szekeres Júlia (2011): Álmok a képernyőről. Népszabadság. 2011. február 5., 9.
 


 

LÁBJEGYZETEK

1 Ezért búcsúzunk el egymástól akkor is, amikor egymás mellett alszunk (Jó éjt), és ezért köszönünk reggel egymásnak (Jó reggelt). <

2 Hét aluvó szent = hét alvó szent = hétszentség <