Kosáry Domokos,
az Agrártudományi Egyetem tudományszervező könyvtárigazgatója

A kötet azokat a dokumentumokat tartalmazza, amelyek akkor keletkeztek, amikor Kosáry Domokos a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, jelenlegi nevén: Szent István Egyetem alkalmazottja volt, előbb beosztott könyvtárosként, majd igazgatói minőségben. 1951 novemberétől kezdve 1957 novemberéig Kosáry figyelmét és energiáját ennek a könyvtárnak szentelte. (November 14-én letartóztatták.)

Az ismertető azzal a zavarral küzd, hogy vajon magát a kötetet állítsa-e előtérbe; szenteljen nagyobb figyelmet annak a küzdelemnek, amelyet az egyetem folytatott a könyvtáráért, vagy a kötet főszereplőjére koncentráljon. Mindhárom vonalvezetés ésszerű, sőt igazán méltányos mindhárom útvonal követése lenne. Mindazonáltal az egyetem, a könyvtár és a szerkesztők szándéka szerint a továbbiakban Kosáry Domokos kerül a középpontba, mivel maga a kötet róla szól.

Így csak rövidre fogva szögezem le, hogy a szerkesztők és munkatársaik példás munkát végeztek. Logikus vonalvezetés, tiszta szöveg, pontosság, kellő mértékű eligazítás jellemzi a kötetet. Ugyancsak futólag említem meg, hogy maga az egyetem, a mindenkori rektor és vezető testület mindent megtett azért, hogy méltó, mind a tudományos munkát, mind az oktatást gond nélkül kiszolgáló könyvtárat mondhasson a magáénak. Az egymást követő lépések kezdeményezője szinte kivétel nélkül Kosáry volt, ám e támogatás nélkül aligha jutott volna olyan eredményekre, amilyenekre kétségtelenül eljutott. Figyelemre méltó körülmény, hogy számos könyvtáros és levéltáros bizonyult kiváló történész-kutatónak, ám igencsak keresni kell olyan történészt, aki kiváló könyvtáros vagy levéltáros pályát futott volna be.

Miután 1949-ben, a „nagy tisztogatásban” Kosáry elvesztette minden megbízatását („tiszteletdíjas” volt a Történettudományi Intézetben, majd „ideiglenes munkatárs” az Országos Könyvtári Központ keretében), valóságos megváltásnak számított, amikor az OKK megszűnése után ismét állás nélkül maradva ideiglenes álláshoz jutott a gödöllői egyetem Központi Könyvtárában. Tudni kell azonban, hogy ez a könyvtár, amennyiben egyáltalán létezett, nem Gödöllőn, hanem Budapesten volt található, miként maga az egyetem is. Az első nagy logisztikai feladat tehát a mintegy 45 000 kötet elszállításában és elhelyezésében állt. Enélkül hozzá sem lehetett kezdeni a könyvtári rend kialakításához.

Kosárynak „fogyasztóként” volt már tapasztalata a könyvtárak ügyeiben, de ez messze nem lett volna elegendő, ha születési ajándékképpen nem rendelkezik átlagon felüli rendszerező képességgel. Saját iratait is olyan rendbe állította, és oly rendszeresen kezelte, hogy percek alatt megtalált bármilyen dokumentumot az irdatlan irattömegben. Egy nagy és egyre növekvő könyvtár irányításához és fejlesztéséhez azonban ez sem lett volna elég. Ehhez már egy jelentős szervező talentumára is szükség volt, és ebből a mesterségből megelőzően legfeljebb mozaikokkal találkozott. Vélhetően éppen ennek a könyvtárnak áldozatkész gondozójaként jutott felszínre és teljesedett ki Kosáry szervező zsenije, amelyet azután akadémiai elnökként is bőven kamatoztathatott.

Miután sikerült megoldani a költöztetést, hozzá kellett látni a könyvek és folyóiratok, más kiadványok feltérképezéséhez, amit a könyvtárosok katalogizálásnak neveznek. A könyveket ésszerű rendben el kellett helyezni, létre kellett hozni a betűrendes és a szakkatalógust, ki kellett alakítani az olvasótermeket, a kölcsönzés szabályait, egyszóval a működés elemi feltételeit kellett megteremteni. A fentiekben állt a technikai feladat, amelyet az „ideiglenes munkatárs” vezetésével a kicsiny stáb sikeresen megoldott. Kosáry ennyivel azonban nem érte be. Egész fiatalon volt módja megismerkedni a nyugati világ nagy könyvtáraival, és ha tudta is, hogy egy hazai egyetemi intézmény sose fogja felvenni a versenyt a francia, angol, amerikai nagy könyvtárakkal, a mintát mégis azokról vette le.

Meggyőződése volt, hogy eredményes oktatást nem lehet folytatni és sikeres kutatómunkát sem lehet kifejteni anélkül, hogy a kiszolgáló intézmények betagolódnának a nemzetközi áramlatokba. Következésképpen szívügye lett, hogy a külföldi

könyvek és főként folyóiratok megvásárlására elegendő devizakeret álljon rendelkezésre. Ha nem is az általa szükségesnek vélt mértékben, de célját legalább megközelítően elérte. Ehhez a törekvéshez kapcsolódott, hogy alig melegedett meg gödöllői munkahelyén, máris azzal az ötlettel állt elő, hogy szerkesszenek meg és adjanak ki egy többnyelvű szakszótárat, amely kb. 20 000 címszót foglalna magában magyar, német, angol és francia nyelven, úgy, hogy a szótár minden nyelv esetében minden továbbira megadja a választ. Egy ilyen szakszótár megszerkesztése időigényes feladat, és Kosáry könyvtárosi idejéből nem is telt ki.

Gondot fordított a munkatárs, majd igazgató a könyvtár állandó fejlesztésére. 1955 végéig a könyvtár több mint 8000, 1956-ban több mint 6000 kötettel gyarapodott, és a tanszéki megrendelésekkel együtt 706 féle folyóiratot járatott 1410 példányban. Nagyjából itt tartottak a dolgok, amikor Kosáry meghirdette, hogy egy agrártudományi könyvtárnak tudományos feladata is van, vagyis rendszeresen kutatnia kell a hazai agrártörténetet. (Megjegyzem, hogy Kosáry agrártörténettel nem is foglalkozott, de felfogta, hogy ezen a helyen az agrártörténeti kutatás nem csak lehetséges, de kötelező program.) Létre is jött az Agrártörténeti Munkaközösség, amelyben könyvtári dolgozókon kívül minden, vagy legalábbis csaknem minden jeles agrártörténész helyet foglalt. A munkaközösség azonnal elfogadta egy konferencia megszervezésének gondolatát, és többen előadást is vállaltak. Így Belényesy Márta, Makkai László, Wellmann Imre, Varga János, Szabad György, S. Sándor Pál, Hársfalvi Péter és Tálasi István. Javaslatot tett Kosáry az Agrártörténeti Szemle kiadására is, azzal érvelve, hogy egy ilyen folyóirat nemcsak a történészek, de az agrárszakemberek számára is rendkívül hasznos lenne.

Felfigyelhetünk arra, hogy könyvtári szolgálata idején Kosáry új tudományos művet nem tett le az asztalra. A jelenséget magyarázhatja az óvatosság, mivel tudván tudta, hogy történelemszemlélete nem felel meg a hangadó marxista-leninista történész korifeusoknak. Ebből már volt baja bőven. Így aztán kitalált egy olyan kiadványt, amelyben a magyar történelem forrásainak és feldolgozásainak mintegy a katalógusát kínálja fel a kutatóknak (Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába, 1–3. kötet). Ennek hasznosságáról és objektivitásáról nem lehetett vitát nyitni, ezzel szemben végtelen türelmet és gondosságot kívánt meg a szerkesztése.

A távlatos tervekből 1956-ig már semmi sem lett. Kosáryt 1956 októberében beválasztották az egyetem Forradalmi Bizottságába. Tulajdonképpen csoda lett volna, ha ezt nem teszik, és az is, ha ő nem vállalja. Mindazonáltal Kosáry tevékenységéről e napokban annyit lehet tudni, hogy nyilvánosan fellépett a rend megőrzése mellett, és óvott attól, hogy az eseményeket bárki személyes bosszúra használja fel. Egyébként sem egyetemi, sem könyvtári, sőt gödöllői „zavargásokról” sem lehetett hallani. Vélhetően ezért tartott cirka egy évig, míg a hatóságok Kosáry letartóztatásáról döntöttek. A hallgatás egy éve alatt úgy tűnt, mintha semmi sem történt volna. Megjelent az Agrártörténeti Szemle első száma, a különböző meghallgatásokon Kosáryval szemben semmiféle vád vagy kifogás nem merült fel. 1957. november 14-én este azonban mint derült égből a villám, megjelent a lakásán a letartóztatására küldött kis csapat. Azóta sem tudjuk, hogy e lépésnek mi vagy ki állt a hátterében.
Ugyanilyen rejtélyes az egyetemi vezetés viselkedése a következő év során. Az egyetem 1958 októberében kérte a minisztériumtól Kosáry munkaviszonyának megszüntetését. Vajon mit tett közel egy éven át? Csak talán nem fizette ki havi járandóságát is a magára maradt családnak? Alighanem ezt tette.

Mindezek értelmében a Szent István Egyetem joggal nevezte el könyvtárát és levéltárát Kosáry Domokosról, és az itt bemutatott kötettel bizonyította, hogy – nem törődve a mindenkori divattal – kiváló, utat mutató munkatársának emlékét ápolja és megőrzi. (Koósné Török Erzsébet – Kissné Bognár Krisztina szerkesztők: Kosáry Domokos, az Agrártudományi Egyetem tudományszervező könyvtárigazgatója. Forráskiadvány. Gödöllő: Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár–Szent István Egyetemi Kiadó Nonprofit Kft., 2015)

Ormos Mária

történész