Az európai iszlám radikalizmus erősségét
országonként jól mutatja a szíriai terrorszervezetek, főleg az ISIS
szolgálatába szegődő harcosok száma. Miközben Nyugat-Európa és a
Balkán muszlim közösségei radikalizálódnak, Magyarországon és más
kelet-közép-európai országokban (Románia, Szlovákia, Cseh- és
Lengyelország, valamint a balti államok) nincs ennek nyoma. A
jelenség okai az adott országok politikai, társadalmi és gazdasági
fejlődésében, másrészt muszlim lakosságuk társadalomszerkezetében,
illetve e kettő kölcsönhatásában rejlenek.
Radikalizálódó iszlám a Balkánon
A Balkán teljes lakossága 75 millió fő, melyből 15 millió muszlim
(N. Rózsa, 2010). Többségük keresztények leszármazottja, és az
iszlám kevéssé radikális oszmán „birodalmi” hagyományát követi.
Ennek ellenére 2012 óta szinte tömegesen utaznak Szíriába és Irakba
a Balkán nyugati részéről származó fiatalok, hogy csatlakozzanak az
Iszlám Államhoz és az Al-Nuszra (an-Nuṣra) Fronthoz.
Bosznia-Hercegovinában, Albániában és Koszovóban megjelent egy
helyi, fundamentalista prédikátorokból álló befolyásos csoport, akik
a Közel-Keleten kaptak képzést, és szoros kapcsolatot ápolnak ottani
szélsőséges intézményekkel (Shtuni, 2015).
Albánia 3,5 millió fős lakosságának kétharmada
muszlim. A vallásellenes kommunista diktatúra bukását követő
évtizedekben a vallási élet újra erősödik, és a radikális iszlám is
teret nyert. A szomszédos országokban több mint kétmillió albán
muszlim (Szerbiában és Koszovóban 1 600 000, Macedóniában 500 000)
él. Körükben igen erős a keményvonalas nacionalista, szeparatista és
radikális iszlamista irányzat. A koszovói függetlenségi háborúban
(1998–1999) sokan szereztek katonai tapasztalatokat (Lellio, 2006).
Az albán felszabadítási mozgalom kiterjed Macedóniára és Szerbiára
is. Kumanovóban az Albán Nemzeti Felszabadító Hadsereg 2001-ben
támadást intézett a macedón biztonság erők ellen. Bár az ohridi
egyezmény1 lezárta a
fegyveres konfliktust, autonómiát adva az észak-nyugati régió
albánjainak, 2004 és 2014 közt kiújultak a harcok. A Muszlim
Testvériség és egyes szélsőséges iszlám alapítványok Szkopje albánok
lakta Čair kerületében leltek otthonra. Az Iszlám Államhoz
csatlakozott macedóniai dzsihádisták több mint fele ebből a
negyedből származik. Az albán harcosok máig aktívak Szerbiában is. A
Preševoi, Medveđai és Bujanovaci Felszabadítási Hadsereg e három
megye elszakadásáért harcol, mivel ezekben él a dél-szerbiai albánok
többsége.
Az ISIS számára katonai tapasztalataik miatt igen
értékesek az albán harcosok. Az ISIS 20–30 000 eurós egyszeri
támogatást ígér minden albán fiatalnak, ha csatlakozik a Dā‘iš
hadseregéhez. (URL1)
2012 és 2015 között mintegy ötszáz albán nemzetiségű férfi utazott
vagy próbált kiutazni Szíriába vagy Irakba (Shtuni, 2015).
Albániából hetven, Koszovóból hatvannégy, Macedóniából tizennégy és
Szerbiából egy fő biztosan harcolt Szíriában vagy Irakban az utóbbi
években. Ismert, hogy negyvenkilenc főt megöltek, ebből albániai
volt tizenkettő, koszovói huszonkettő, macedóniai tizennégy és
szerbiai egy fő. A kiutazók közül tizenhárom albán állampolgár
magával vitte családját is. Koszovóból húsz albán vállalta a
végleges kivándorlást, a hidzsrát (hiğra), és több mint száz
családtag tartott velük. A 2014-ben megölt huszonkilenc albán harcos
közül legalább tíz tartozott a nyugat-európai, németországi,
svédországi, norvégiai, ausztriai és svájci albán diaszpórához, öt
macedóniai és öt koszovói volt. Nagy számban tartóztattak le az
Egyesült Királyságból, Belgiumból, Spanyolországból, Görögországból,
Olaszországból és más országokból Szíriába vagy Irakba igyekvőket. A
harcolni indulók korábban a koszovói és macedóniai harcokban
szerezték harci tapasztalataikat, mások az albán hadsereg korábbi
hivatásos katonái voltak (Shtuni, 2015).
Bosznia és Hercegovina 3,7 milliós népességének
44%-a muszlim. Ők egészen a 19. század közepéig nem rendelkeztek
külön etnikai identitással. Muszlim szerbnek vagy horvátnak
tekintették magukat. Időközben erősen kontúrozottá vált lokális
identitásuk mégis képes volt a jugoszláv polgárháborúból kiemelkedő
új állam és nemzet alapjává válni. A délszláv polgárháború alatt a
muszlim világból mintegy háromezer külföldi dzsihadista érkezett
Boszniába, emellett fegyver is bőségesen, főként Afganisztánból,
Pakisztánból, Szaúd-Arábiából, Jemenből és az al-Kaidától. Irán 1994
és 1996 között több mint ötezer tonna katonai felszerelést
szállított. Az első külföldi dzsihadisták 1992 második felében
érkeztek. 1993 augusztusában a bosnyák kormány a külföldi
önkénteseket összefogó al-Mudzsáhid (El Mudžahid) alakulatot a
kormányhaderő alá rendelte, a 3. dandár 7. muszlim ezredeként
harcoltak tovább. Bár a daytoni békeszerződés szerint a külföldi
harcosoknak el kellett volna hagyniuk Boszniát, becslések szerint
mintegy ezren maradtak (Zuijdewijn – Bakker, 2014, 6.) az országban
honosítottként, többnyire új néven. 2007-ben a bosnyák hatóságok
nemzetközi nyomásra 420 főtől visszavonták az állampolgárságot,
végül mintegy kétszáz egykori külföldi harcos maradt Boszniában.
A dzsihadizmus új balkáni központja a Szerbia,
Koszovó és Montenegró határháromszögében fekvő Szandzsák. Az egykori
Novi pazar-i Szandzsákot ma a szerb–montenegrói határ osztja ketté.
Szerbiai részén a lakosság többsége radikalizmusra fogékony bosnyák
muszlim. Közülük sokan harcoltak a boszniai polgárháborúban. Mintegy
13 000 szandzsáki kapott akkor vagy később boszniai
állampolgárságot. Jelentős befolyásra tett szert az al-Kaida.
2013-ban egy szandzsákiakból álló külön alakulat is harcolt
Szíriában. Ismereteink szerint az an-Nuszra Front In’Ša›Allah nevű
egységében közel húsz szandzsáki harcol. (URL2)
A Bulgáriában élő egymillió török nemzetiségű
muszlim a teljes lakosság 12%-a. Hak ve Özgürlükler Hareketi nevű
pártjuk jelentős tényező. Az al-Kaidával áttételes kapcsolatban álló
al-Waqf al-Iszlami (al-Waqf al-Islāmī) alapítvány számos mecsetet
építtetett, és a wahabita iszlámmal rokonszenvező Korán-iskolákat
finanszíroz, de szélsőséges aktivitásnak nincsen jele, a szíriai
konfliktus kezdete óta csupán egy bolgár önkéntes vált ismertté
(Zelin, 2013).
Iszlám jelenlét Magyarországon
Magyarország évszázadokig a Nyugat, az ortodox keresztény világ és
az iszlám civilizáció határán helyezkedett el. A 16. századra az
oszmán hódoltság már Magyarország jelentős részére terjedt ki. A
Balkánon hatalmas tömegek tértek át az iszlámra. A magyarokat ez
azonban nem vonzotta, a török háborúk után az iszlám kulturális
örökséget pedig céltudatosan pusztították el a korábbi hódoltsági
területeken (Ferenci, 2010, 123–130). 1878-ra a Balkán nagy része is
felszabadult. Bosznia-Hercegovina, valamint a Szandzsák okkupációja
révén az Osztrák–Magyar Monarchiának hirtelen 600 000 muszlim
polgára lett. Az iszlám 1895-ben Magyarországon is „elismert”
vallássá vált.2 Eközben egyre
nőtt a nemzeti szimpátia „Európa beteg embere”, az Oszmán Birodalom
iránt, hiszen a szultán korábban támogatta a Habsburg-ellenes magyar
törekvéseket, másrészt potenciális szövetségesként kínálkozott
Oroszország ellenében. Az első világháborúban az osztrák–magyar
gyalogság soraiban számos bosnyák harcolt. Egy boszniai és albán
muszlimokból álló százfős egység részt vett az 1921-es Antant- és
Trianon-ellenes nyugat-magyarországi felkelésben is. Ők magyar
állampolgárságot kaptak, letelepedtek, és 1931-ben megalapították a
Budai Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközösséget. Számuk
azonban elenyésző volt, 1920-ban 468-an, míg tíz évvel később már
csak 291-en voltak.
A kommunista diktatúra konszolidációs időszakában
több száz fiatal érkezett a magyar egyetemekre a szovjet befolyás
alatt álló közép- és közel-keleti, valamint észak- és fekete-afrikai
muszlim országokból. Magyar barátokra és szerelmekre leltek, akiket
vonzott az iszlám egzotikus világa. Néhányan áttértek, és muszlim
diáktársaikkal formális iszlám közösségeket hoztak létre. Az első
ilyen Magyar Iszlám Közösség néven húszfős tagsággal jött létre
1988-ban a gödöllői egyetemen a Muszlim Világliga és Szaúd-Arábia
támogatásával (Ferenci, 2010, 141.), és a Független Magyar Autonóm
Iszlám Vallásközösség jogutódának nyilvánította magát. 2000
októberében jegyezték be a dr. Sulok Zoltán vezette Magyarországi
Muszlimok Egyházát, majd 2003-ban a dr. Saleh Tayseer (Sāliḥ Taysīr)
által irányított Iszlám Egyházat. Jelenleg öt imaház, hét alapítvány
és számos muszlim egyesület tevékenykedik Magyarországon, de egyik
sem mutat radikalizmusra utaló jeleket. A huszonöt-harmincezer
regisztrált muszlim közül, akik a teljes népesség mintegy 0,3%-át
adják, négy-ötezer lehet magyar, sokan muszlim férjük hitére tért
feleségek. Miután a 2011. évi egyháztörvény3
megnehezítette a kisegyházak alapítását és működtetését, a
Magyar Iszlám Közösség és a Magyarországi Muszlimok Egyháza 2012-ben
ernyőszervezetként létrehozta a Magyar Iszlám Tanácsot. A hasonlóan
korlátozó szabályozás miatt a Szlovák Köztársaságban például nincs
bejegyzett muszlim egyház. A Szlovákiai Iszlám Alapítvány az összes
szlovákiai muszlim képviselője, de nem egyház (Pap – Kitanics, 2014,
300–301.). Az utóbbi években Törökország az iszlám revitalizálása
érdekében missziós kampányba kezdett az egykori kommunista
országokban, különösen a Balkánon, ahol török és más muszlim
csoportokra támaszkodik (Korkut, 2010).
Magyarországon, valamint a Visegrád-csoport és a
Baltikum országaiban a muszlim lakosság kicsiny és erősen rétegzett
(Rękawek, 2014). A magyarországi muszlimok bevándorlók, ilyenek
leszármazottai, illetve magyar áttértek. A született muszlimok
többnyire egykori vendégdiákok, akiket az otthoni és a szovjet
ellenőrzés alatt álló magyar hírszerzés gondosan ellenőrzött. A
külföldi tanulmányok feltétele volt a politikai lojalitás és a kellő
felkészültség. Az – akkor így hívták – „testvérországokban”
folytatható tanulmányok a műszaki, mérnöki, gazdasági és
egészségügyi területre korlátozódtak. A vendéghallgatók intenzív
modernizációpolitikát folytató hazáik igazgatási és katonai
elitjeihez tartozó családokból származó fiatalemberek voltak. E
szekularizált környezetből érkező felső középosztályi fiatalok
családjai távol álltak az iszlám szigorú értelmezésétől. Joggal
gondolták, hogy a bigott vallásértelmezés veszélyezteti politikai
hatalmukat. Gyermekeik sem voltak lelkes hívők, egyetlen eset sem
ismert, amikor Szajjid Kutb (Sayyid Qutb)4
esetéhez hasonló spontán radikalizálódás ment volna végbe. A
diákok átlagosan öt-hat évet, a medikusok hat-kilenc évet töltöttek
tanulással Magyarországon. Vonzóan hatott rájuk a – kommunista
uralom ellenére is – nyugatias életforma, a mindennapok, a családi
kapcsolatok, a párválasztás, alkoholfogyasztás, öltözködés és
hitélet viszonylagos liberalizmusa. Sokan megnősültek, egyesek
szerelemből, mások azért, hogy szülőföldjüknél kedvezőbb körülmények
között kezdjenek karriert Magyarországon vagy később más európai
országban. Feleségeik családja és a munka világa számukra egyfajta
másodlagos szocializációs színhellyé vált. Akad ugyan, aki
abbahagyta tanulmányait és az árnyékgazdaságból tartotta fenn magát,
de az egykori vendéghallgatók többnyire jó családapákká és jó
szakemberekké váltak új hazájukban. Feleségeik és gyerekeik csak
ritkán találkoztak a muszlim nagyszülőkkel, nem tanulták meg a
nyelvüket, magyarként nőttek fel. Nem volt muszlim identitásuk, csak
csekély szolidaritást éreztek apáik hazájával kapcsolatban. Az
esetleg felbomlott házasságokból a férfiak sokszor visszatértek
eredeti hazájukba, a magyar nők és gyerekeik pedig maradtak
Magyarországon, vagy férjük hazájából kicsiny gyerekeikkel együtt
visszatértek oda. A feleségek áttérése az iszlámra távolról sem volt
általános, mégis számos példa volt rá. Egyes kettős kultúrájú
családokban a gyerekek párhuzamosan magyar és arab, keresztény és
iszlám nevelést kaptak. Tehát a felekezeti közömbösség, a
természettudományi képzettség, az európai értékek elsajátítása, a
hosszantartóan stabil és magas társadalmi státus, valamint eredeti
neveltetésükből is adódó flexibilis, kozmopolita személyiségük a
Magyarországon élő muszlimok többségét akkor és később is megóvta a
radikalizálódástól. Az említett időszak a fejlődő országokban a
modernizációs kísérletek és egyfajta felvilágosodás időszaka volt,
az iszlám radikalizmus nem játszott jelentékeny szerepet, Európában
pedig szinte ismeretlen volt. Az egykori egyetemisták ma
ötven-hatvanévesek vagy idősebbek, gyerekeik harminc-harmincöt év
körüliek, szintén magasan képzettek, tömeges radikalizálódásuk
kevéssé valószínű.
|
|
A délszláv polgárháború során 48 000 bosnyák és 20
000 más nemzetiségű balkáni személy menekült Magyarországra.
Többségük az 1990-es évek végére visszatért hazájába, kisebb részük
pedig Nyugat-Európába vándorolt tovább. Magyarország az 1997. évi
CXXXIX. törvényben feloldotta az Európán kívülről érkező
menedékkérőkkel kapcsolatos korlátozást, amivel számos közel- és
távol-keleti, délkelet-ázsiai, illetve afrikai menedékkérő előtt
nyitotta meg kapuit. Egyre többen érkeztek háborús területekről,
Afganisztánból, Pakisztánból, Irakból és Szíriából. Jelenleg
körülbelül 2500–3500 afrikai (az összes bevándorló mintegy 2%-a) él
Magyarországon (Glied, 2011, 192.). Kisebb számban törökök és
irániak is érkeztek, befektetési lehetőséget vagy állást, esetleg
menedékjogot keresve. A 2004. évi magyar uniós csatlakozást ismét
kisebb bevándorlási hullám követte. Zömmel fiatal muszlimok
érkeztek, számuk körülbelül 25%-kal nőtt évente, és a muszlim
hagyomány egyre szigorúbb változatait hozták magukkal. Míg a magyar
társadalom egyre nyitottabbá és toleránsabbá vált, a muszlim férjek
egyre inkább megkövetelték magyar feleségeiktől, hogy térjenek át,
vessék alá magukat a saría (šarī‘a) és más szabályok által állított
követelményeknek. A betérő nők neofitákra jellemző módon gyakran nem
elégszenek meg a vallásváltással, egyesek megtagadják nemzeti
hovatartozásukat is, hogy igazi muszlimává válhassanak.
Tapasztalatok szerint körükben erősebb a radikalizálódás veszélye,
mint a korábban bevándoroltak körében, bár áttért nők
radikalizálódására Magyarországon még nem ismerünk példát.
Magyarország felé az utolsó muszlim migrációs hullám 2012-ben indult
Koszovóból, majd erősen megváltozott etnikai összetétellel, de
időbeli folyamatosságot mutatva a 2015. évi nemzetközi migrációs
válságba torkollott. A magyar hatóságok 2015 novemberéig mintegy 180
000 menekültkérelmet utasítottak el, de 455 kérelem pozitív
elbírálásban részesült.5 A
menekülők célországa azonban az eddigiekben nem Magyarország, hanem
elsősorban Németország vagy valamely más gazdag nyugat-európai
ország volt, tehát a muszlim menedékkérők egyelőre nem fogják
jelentősen növelni a magyarországi muszlim lakosságot, mégis
számolni kell azzal, hogy a menekülők között előfordulhatnak
szélsőségesek, kalandorok vagy speciális küldetéssel felruházott
ügynökök.
Magyarországon a nagy nyugat-európai városoktól
eltérően nincsenek homogén muszlim lakónegyedek, párhuzamos
társadalmak, a vallási ünnepeken túlmenően nincs intenzív muszlim
közösségi élet. Az iszlám Magyarországon és a hasonló országokban
nem civilizációként működik, ahogy egy muszlim államban működne,
hanem minivallásként. Jelentősége a mindennapokban spirituális, de
nem habituális. Ettől függetlenül az iszlamista propaganda, ha
nagyon szűk körben is, még hatékony lehet. Ezért a muszlim
közösségek a szélsőjobboldali támadások és a radikális befolyás
elhárítása érdekében folyamatos titkosszolgálati védelem alatt
állnak. 2010-től a Terrorelhárítási Központ (TEK)6
létrejöttével a hírszerzési és operatív terrorelhárítás egy
kézbe került. A TEK sikeresen meggátolta szélsőséges iszlamisták
magyarországi beutazását, és több esetben megakadályozta Szíriába
igyekvő nyugat-európai fiatalok ki-, illetve átutazását, emellett
kiszűrt a 2015. évi migrációs hullámmal érkező terroristagyanús
személyeket is (Besenyő, 2015, 6.).
Magyarországról jött önkéntes harcosok
Szíriában
A külföldi harcosokról a médiában sokféle hír kering, ezek forrása
azonban ritkán megbízható. A magyar hatóságok nem tudnak arról, hogy
magyar állampolgárok harcolnának Irakban vagy Szíriában. A Szír
Külügyminisztérium weboldalán korábban közölt adat szerint negyven
magyar harcolt az országban, de öt időközben meghalt. A 2013. május
3-án Jaszin Abu Rijád (Yāsīn Abū Riyād) által a Youtube-on közzétett
videón a magyar Ali Mártír Egység nevű csapat látható, amint a
kormányerőkhöz tartozó Sabiha (Šabbīḥa)7
ellen harcol valahol Aleppó külvárosában. 2013 júniusában az Index
közölte, hogy tizenegy Aszad oldalán harcoló magyar vesztette életét
Szíriában, akik a Magyar Gárda Mozgalom tagjai voltak, emellett
meghalt négy magyar–szír kettős állampolgár a lázadók oldalán, a
Magyar Gárda tíz–tizenkét további tagját pedig bebörtönözték
Damaszkuszban. Dr. Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke és
dr. Sulok Zoltán, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke is úgy
nyilatkozott, nincs tudomása róla, hogy magyar muszlimok harcolnának
Szíriában. A bírósági úton feloszlatott Magyar Gárda volt tagjai
elmondták, hogy a szervezetben voltak korábbi hivatásos katonák,
idegenlégiósok és zsoldosok, akikről elképzelhető, hogy pénzért
Szíriába szegődtek. (URL4)
Egy baloldali weboldal szíriai forrásokra hivatkozva szintén arról
tudósított, hogy a Magyar Gárda is részt vesz a konfliktusban Bassár
el-Aszad (Baššār al-Asad) oldalán.8
(URL5)
A blikk.hu 2013. június 26-án közölt cikke szerint magyar önkéntesek
is harcolnak a szír konfliktusban mind a kormány, mind a lázadók
oldalán, és nyolc, feltehetően magyar illetőségű személyről fotót is
közölt. (URL6)
2013. június 27-én a blikk.hu meg nem nevezett damaszkuszi
informátorára hivatkozva arról számolt be, hogy kilencvenhárom
magyar harcos vesz részt a polgárháborúban Aszad-ellenes iszlamista
milíciák tagjaként, de csak tizenkét szír származású, a többi
nyolcvanegy antifasiszta, akik azért mentek Szíriába, hogy a Magyar
Gárda ellen harcoljanak. (URL7)
Gyöngyösi Márton, a Jobbik külügyi szakértője szerint, ha egyáltalán
igaz a hír, a Magyar Gárda tagjai legfeljebb magánszemélyként, de
nem a párt képviseletében vesznek részt a konfliktusban. A
Washington Institute for Near East Policy és a Flashpoint Global
Partners, tanulmánya valamint az ICCT Report nem említ magyar
önkéntes harcosokat. (URL8)
2013. szeptember 2-án és 11-én a Hír24 webes portál interjút közölt
egy magyar–szír állampolgárságú testvérpárral, akik Szarakib
(Saraqib) körzetében harcoltak Aszad ellen. (URL9,
URL10) 2013. szeptember 29-én
az ATV két Magyarországról származó arab harcossal készült riportot
sugárzott, akik a Szíriai Iszlám Felszabadítási Fronthoz tartozó
Szukur al-Iszlám (Suqūr al-Islām) tagjai voltak. Folyékony
magyarsággal mondták el, hogy majdnem húsz évig éltek
Magyarországon, mielőtt önkéntesnek álltak, és havonta
visszalátogatnak családjukhoz Magyarországra. (URL11)
Az izraeli Meir Amit Intelligence and Terrorism
Information Center 2014 januárjában az interneten közölt tanulmánya
„a magyar hírszerzésnek a helyi médiában napvilágot látott
becslésére” hivatkozva „mintegy” tizenkét magyar harcosról beszél.
(URL12) Egy 2014 februárjában
megjelent másik tanulmány szintén tizenkét főre tette a szíriai
harcokban részt vevő magyarok számát (Ehrenfeld, 2014). A Soufan
Group 2014. június 12-én publikált tanulmánya az „egyéb országok”
között említi Magyarországot, „ahonnan érkeztek harcosok Szíriába”,
de számadatot nem közöl (Barrett, 2014, 13.). A blikk.hu 2014.
augusztusi tudósítása szerint 2013-ban majdnem száz fő csatlakozott
Magyarországról a szíriai lázadókhoz. (URL13)
Ezzel szemben egy 2014 novemberében készült tanulmány egyáltalán nem
említ magyarokat (Byman – Shapiro, 2014, 11.). A Soufan Group
2015-ben frissített jelentése szintén nem közöl adatot
Magyarországra vonatkozóan (Barrett, 2015, 10.). Tehát alappal
gondoljuk, hogy valójában tíz-tizenöt magyar állampolgár harcol
Szíriában, egy részük biztosan nem dzsihádista, hanem hivatásos
zsoldos.
A jelenleg kedvezőnek mondható helyzet
Magyarországon és a többi közép-kelet-európai országban alighanem
csak átmeneti. A terrorfenyegetettség ezekben az országokban is
folyamatosan nő. Magyarország szerepel az Iszlám Állam által
meghódítandónak tekintett területek listáján, amit nagyon is
komolyan kell venni, hiszen az egykori oszmán fennhatóság alapján
idegen uralom alól „felszabadítandó” területnek számít. Úgy tűnik,
elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb Közép-Kelet-Európa, benne
Magyarország is, egyre inkább a legális és illegális migráció
célpontjává váljék. Ha lassan is, a szűretlen és relatíve fiatal
muszlim bevándorlók száma nőni fog, ahogy az iszlámra áttérők száma
is. Valószínűsíthetően a következő évtizedekben, ahogy korábban
Nyugat-Európa nagyvárosaiban történt, megjelenik egy kettős kötődésű
vagy gyökértelen ifjú muszlim nemzedék, amely egyre fogékonyabb lesz
a radikalizmusra. Némelyikük talán a horvát állampolgárságú magyar
Horák Irén, alias Amina példáját követi majd, aki a jemeni al-Kaida
alvezérének özvegyeként lépett a dzsihád útjára. (URL14)
Kulcsszavak: Aszad-kormány, Balkán, iszlám, Kelet-Közép-Európa,
muszlimok, önkéntes harcosok, Szíria, polgárháború, radikalizmus,
szocializáció, terrorizmus
IRODALOM
Barrett, Richard (2014): Foreign Fighters
in Syria. June. TSG The Soufan Group, New York
Barrett, Richard (2015): Foreign Fighters.
An Updated Assessment of the Flow of Foreign Fighters into Syria and
Iraq. December. The Soufan Group, New York
Besenyő János (2015): Not the Invention of
ISIS: Terrorists among Immigrants. Journal of Security and
Sustainability Issues. International Entrepreneurial Perspectives
and Innovative Outcomes. Ministry of National Defence Republic of
Lithuania. September, 5, 1, 5–20. DOI: 10.9770/jssi.2015.5.1(1) •
WEBCÍM
Byman, Daniel – Shapiro, Jeremy (2014): Be
Afraid. Be A Little Afraid: The Threat of Terrorism from Western
Foreign Fighters in Syria and Iraq. Foreign Policy at Brookings.
Policy Paper. Number 34, November •
WEBCÍM
Ehrenfeld, Rachel (2014): Syria – Training
Ground for Western Jihadists. 5th February. ACD – American Center
for Democracy •
WEBCÍM
Ferenci D. Ebubekir (2010): Magyarok és az
iszlám. Demir Press, Isztambul •
WEBCÍM
Glied, Viktor (2011): Egy afrikai-magyar
„közösségről”. Afrikával foglalkozó civil szervezetek
Magyarországon. In: Tarrósy István – Glied V. – Keserű D. (szerk.)
(2011): Új népvándorlás. Migráció a 21. században Afrika és Európa
között. Publikon, Pécs, 187–204. •
WEBCÍM
Korkut, Şenol (2010): The Diyanet of
Turkey and Its Activities in Eurasia after the Cold War. Acta
Slavica Iaponica. 28, 117–139. •
WEBCÍM
Lellio, Anna Di (ed.) (2006): The Case for
Kosova: Passage to Independence. Anthem Press, London •
WEBCÍM
N. Rózsa Erzsébet (2010): Muszlim
kisebbségek Közép-Európában avagy Közép-Európa különlegessége. In:
Rostoványi Zsolt (szerk.): Az iszlám Európában: Az európai muszlim
közösségek differenciáltsága. Aula, Budapest, 405–446. •
WEBCÍM
Pap Norbert – Kitanics Máté (2014): Az
európai iszlám és a muszlim bevándorlás kérdése
Kelet-Közép-Európában. In: Tarrósy István – Glied V. – Vörös Z.
(szerk.): Migrációs tendenciák napjainkban. A 21. század migrációs
folyamatainak tanulmányozásához. Pécs, Publikon, 291–308. •
WEBCÍM
Póczik Szilveszter (2011) Az iszlám
forradalom. Publikon, Pécs
Rękawek, Kacper (2014): “For Our Freedom
and Yours?”: The Lack of Central European Foreign Fighters in Syria.
Jihadology. May 30. •
WEBCÍM
Shtuni, Adrian (2015): Ethnic Albanian
Foreign Fighters in Iraq and Syria. Combating Terrorism Center at
West Point. •
WEBCÍM
Zelin, Aaron Y. (2013): ICSR Insight:
European Foreign Fighters in Syria. ICSR, Department of War Studies,
King’s College London, •
WEBCÍM
Zuijdewijn, Jeanine de Roy van – Bakker,
Edwin (2014): Returning Western Foreign Fighters: The Case of
Afghanistan, Bosnia and Somalia. ICCT Background Note, June •
WEBCÍM
LÁBJEGYZETEK
1 Az Ohridi Keretegyezmény
a macedón kormány és az albán kisebbség képviselői által 2001.
augusztus 13-án megkötött békeszerződés, mely véget vetett az albán
Nemzeti Felszabadítási Hadsereg és a macedón biztonsági erők közötti
fegyveres konfliktusnak.
<
2 1895. évi XLIII. tc. I.
§
<
3 2011. évi CCVI. törvény
a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak,
vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról.
<
4 Szajjid Kutb 1948-tól az
egyiptomi Oktatásügyi Minisztérium munkatársaként kétéves
ösztöndíjjal a nyugati oktatási módszereket tanulmányozta az
USA-ban. Az ott tapasztalat szexuális szabadosság, rasszizmus, faji
elkülönítés, pénzimádat és Isten iránti közömbösség hatására
elfordult a nyugati életformától, majd a radikális iszlám politikai
gondolkodás legfontosabb ideológusává vált. A Nasszer elnök ellen
1954-ben elkövetett merényletben játszott szerepe miatt
bebörtönözték, majd 1966 augusztusában kivégezték. (Részletesen
Póczik, 2011, 96–112.)
<
5 A Bevándorlási és
Állampolgársági Hivatal adata alapján:
URL3 |
<
6 295/2010 (XII. 22.) sz.
kormányrendelet
<
7 Šabbīḥa (al-Jaysh
al-Sha’bi – a Népi Hadsereg) fegyveres alavita csoportok gyűjtőneve,
amelyek Asszad kormányzatát támogatják.
<
8 Az erre vonatkozó webes
hivatkozást törölték.
<
|
|