A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 A NYELVTUDOMÁNY TECHNOLÓGIAI EVOLÚCIÓJA • BEVEZETÉS

X

Kenesei István

a nyelvtudomány (MTA) doktora, MTA Nyelvtudományi Intézet • kenesei.istvan(kukac)nytud.mta.hu

 

Az intézményes nyelvtudományt közhelyszerűen a szanszkrit nyelvet a latinnal és a göröggel rokonító William Jones (1746–1794) az akkori Calcuttában (mai nevén Kolkatában) 1786-ban tartott előadásától eredeztetik. Az ennek nyomán kialakult történeti és összehasonlító nyelvészet eszköztára jószerivel a papír és a ceruza volt. Ha pedig még hozzávesszük a Jonest jó másfél évtizeddel megelőző (egyébként inkább csillagász) Sajnovics János (1733–1785) és az őt követő nyelvészeknek a finnugor nyelvrokonság kutatásához szükséges felszerelését, legfeljebb a sítalpakkal egészül ki az előbb említett eszköztár, s ez a helyzet a 20. század elejéig alig változott.

Ezzel szemben a természettudományok mindig is eszközfüggők voltak. Jóllehet már az ókorban is megfigyelték az égitestek mozgását, és ebből értékes következtetéseket vontak le, az akkor felállított elméletek jobbára spekulatívak voltak, s nem tapasztalati, kísérletes alapokon nyugodtak. Az „új tudomány” Francis Bacon (1561–1626) és Galileo Galilei (1564–1642) által lerakott empirikus fundamentumai kritikus módon és mértékben támaszkodtak már a mai értelemben is műszereknek nevezhető tárgyakra.

A hollandok által földi messzelátásra kialakított (lencsés) távcsövet például Galilei használta először az égitestek megfigyelésére, felfedezte segítségével a Jupiter holdjait, a Hold domborzatát, s ezzel létrehozta a modern csillagászatot. Az első természettudományos akadémia, a Royal Society már egy évvel a megalapítása után kinevezte a „kísérletek kurátorának” a sok mindenhez értő Robert Hooke-ot (1635–1703), hogy megfelelő gondoskodás történjék a kísérletekhez szükséges eszközökről. Isaac Newton (1642–1727), ugyane társaság első elnöke pedig megalkotta a tükrös távcsövet, amit a fényképezés lehetőségével kiegészítve az optikai teleszkópok különféle típusai követtek a 20. század közepéig, amikor a nem látható jelek tartományában működő (rádió-, infravörös-, ultraibolya, röntgen-, gamma-) távcsövek, valamint a világűrbe telepített eszközök jelentkezésével, s ezzel párhuzamosan a számítógépek ugrásszerű fejlődésével a csillagászat gyökeresen átalakult.

De felmutathatnánk a távcsővel szinte egy időben feltalált (fény)mikroszkóp és további változatainak hatását a biológiára, vagy a fizika történetét jellemző eszközeinek, műszereinek fényében – Newtontól Coulomb-on, Faraday-n és társaikon át egészen a több mint tízezer tudós és mérnök által 7,5 milliárd euró költséggel felépített Nagy Hadronütköztetőig, amely az elemi részecskék korábban csak elméletileg feltett tulajdonságait vizsgálja, illetve igazolja. Michael Faraday (1791–1867) elektromágnesességi kísérletei különösen érdekesek számunkra, mivel ekkor még a gyakorlati kérdések vezettek az elméletek születéséhez, s így James Clerk Maxwell (1831–1879) híres egyenleteihez. A kémia 18. századi kialakulásában is nagy szerephez jutottak a pontos mérlegek, a nagy üveglombikok, és az ezek számára kialakított laboratórium, mely szó egyébként a latin laborare (dolgozni) igéből ered, és eredetileg azt a helyet jelölte, ahol (a tudósok) dolgoztak.

Ezekhez az eszközigényes tudományokhoz képest a nyelvészet még mindig az olcsóbb vállalkozások közé tartozik, ha manapság már nem elégszik is meg a ceruzával és a papírral, de továbbra is tisztelettel vegyes irigységgel tekint a számára mintát képviselő természettudományokra. A technológiai fejlődés azonban a humán tudományokat is megváltoztatta. Közöttük a nyelvvel foglalkozó tudósok az elsők között vették birtokba az eredetileg más célokra feltalált eszközöket, de a technológiai környezet az utóbbi évtizedekben egyre jobban hatott tudományunk művelésére, részben extenzív módon: olyan hatalmas adatmennyiség

 

 

elemzését lehetővé téve, ami korábban elképzelhetetlen volt, és intenzív módon is: elérhetővé téve részletes és egzakt analíziseket, amelyek a nyelv olyan interdiszciplináris megközelítése felé orientálták a kutatásokat, mint például a nyelv és az elme neurológiai bázisának problémái. A Magyar Tudomány Ünnepének 2015. évi eseményein a Nyelvtudományi Intézet (NYTI) központi rendezvénye ezt a témakört járta körül. Az MTA Székházában elhangzott előadásokból e válogatás ötöt tartalmaz.

A nyelvészet első „műszerfüggő” ága a műszaki és orvostudományokhoz szorosan kötődő fonetika volt, hiszen a hanghullámok fizikai (akusztikai) jellemzői, illetve a hangképzés és a hallás fiziológiai vonatkozásai e diszciplínák eredményeit és ezekkel együtt eszközeit is haszonnal alkalmazhatták, amint ez Gráczi Tekla Etelka írásából is kiviláglik. Sok illusztráció igazolja, hogy a technikai fejlődés hogyan tette lehetővé az egyre újabb tartományokra kiterjedő egyre pontosabb méréseket.

A modern pszichológia már a kezdetektől műszerfüggő volt. Az idegrendszeri folyamatok vizsgálatának módszerei, valamint a kísérletek megismételhetőségének a követelményei is ebbe az irányba kényszerítették a kutatókat. A nyelvészet viszonylag új, kísérletes paradigmája a Káldi Tamás által itt bemutatott esetben a vizuális feldolgozás tanulmányozására kialakított szemmozgáskövető nyelvtudományi alkalmazásának előnyeit mutatja be.

A kísérletek az elméleti nyelvészet gondolkodási körébe is betörtek az elmúlt tíz-tizenöt évben. A nyelvtanilag helyes, illetve helytelen mondatok megítélése, valamint a mondatok értelmezési lehetőségeinek rangsorolása izgalmas kérdés, amit ma már online kérdőívekkel is szoktak tanulmányozni. De hasonlóan érdekes a nyelvelsajátítás folyamatában is vizsgálni az értelmezési változatok kialakulását. Pintér Lilla itt közölt cikke is igazolja, hogy számítógépes feldolgozás nélkül az elméleti nyelvészet sem tudna előrelépni.

Az elektronikus hordozókon létező szövegek mennyisége a nyelvészeti elemzésnek is új feladatokat ad. A NYTI hatalmas szövegtesteket, szaknyelven korpuszokat gondoz és tesz hozzáférhetővé a kutatói közösség számára. Korszerű kutatás korpusznyelvészeti eszközök nélkül ma már elképzelhetetlen. Ezek bemutatása és további fejlesztési lehetőségei a tárgyai Sass Bálint írásának.

Végül a NYTI egy több évtized alatt elvégzendő feladatának számítógépes hátteréről szól Simon László cikke. A magyar nyelv nagyszótára húsz kötetének előállítása az MTA egyik legnagyobb vállalkozása, és egyben egyik legrégebbi adósságának a törlesztése. A folyton változó technikai környezet megújuló kihívásokkal szembesíti a Nagyszótáron dolgozó munkatársakat, akiknek az is a feladatuk, hogy a nagyközönségnek hamarosan elektronikus felületen is hozzáférhetővé tegyék a szótárnak ez év végére már hat kötetnyi anyagát.

Befejezésül fontosnak tartom megemlíteni, hogy az itt szereplő írások szerzői mind a NYTI fiatalabb munkatársai közül kerültek ki: többen még a doktori fokozatuk megszerzése előtt állnak. Ez alkalommal ugyanis úgy gondoltuk, demonstrálhatjuk, hogy a következő nemzedékekben milyen ambiciózus és tehetséges tudósaink vannak, és egyben lehetőséget adunk arra, hogy a tudomány olyan „szentélyében” mint az Akadémia Székházának Nagyterme, illetve egy olyan tekintélyes fórumon, mint a Magyar Tudomány mutathassák be kutatásaikat.
 



Kulcsszavak: nyelvészet, technológia, számítógép, kísérletek, szótár