Az intézményes nyelvtudományt közhelyszerűen a
szanszkrit nyelvet a latinnal és a göröggel rokonító William Jones
(1746–1794) az akkori Calcuttában (mai nevén Kolkatában) 1786-ban
tartott előadásától eredeztetik. Az ennek nyomán kialakult történeti
és összehasonlító nyelvészet eszköztára jószerivel a papír és a
ceruza volt. Ha pedig még hozzávesszük a Jonest jó másfél évtizeddel
megelőző (egyébként inkább csillagász) Sajnovics János (1733–1785)
és az őt követő nyelvészeknek a finnugor nyelvrokonság kutatásához
szükséges felszerelését, legfeljebb a sítalpakkal egészül ki az
előbb említett eszköztár, s ez a helyzet a 20. század elejéig alig
változott.
Ezzel szemben a természettudományok mindig is
eszközfüggők voltak. Jóllehet már az ókorban is megfigyelték az
égitestek mozgását, és ebből értékes következtetéseket vontak le, az
akkor felállított elméletek jobbára spekulatívak voltak, s nem
tapasztalati, kísérletes alapokon nyugodtak. Az „új tudomány”
Francis Bacon (1561–1626) és Galileo Galilei (1564–1642) által
lerakott empirikus fundamentumai kritikus módon és mértékben
támaszkodtak már a mai értelemben is műszereknek nevezhető
tárgyakra.
A hollandok által földi messzelátásra kialakított
(lencsés) távcsövet például Galilei használta először az égitestek
megfigyelésére, felfedezte segítségével a Jupiter holdjait, a Hold
domborzatát, s ezzel létrehozta a modern csillagászatot. Az első
természettudományos akadémia, a Royal Society már egy évvel a
megalapítása után kinevezte a „kísérletek kurátorának” a sok
mindenhez értő Robert Hooke-ot (1635–1703), hogy megfelelő
gondoskodás történjék a kísérletekhez szükséges eszközökről. Isaac
Newton (1642–1727), ugyane társaság első elnöke pedig megalkotta a
tükrös távcsövet, amit a fényképezés lehetőségével kiegészítve az
optikai teleszkópok különféle típusai követtek a 20. század
közepéig, amikor a nem látható jelek tartományában működő (rádió-,
infravörös-, ultraibolya, röntgen-, gamma-) távcsövek, valamint a
világűrbe telepített eszközök jelentkezésével, s ezzel párhuzamosan
a számítógépek ugrásszerű fejlődésével a csillagászat gyökeresen
átalakult.
De felmutathatnánk a távcsővel szinte egy időben
feltalált (fény)mikroszkóp és további változatainak hatását a
biológiára, vagy a fizika történetét jellemző eszközeinek,
műszereinek fényében – Newtontól Coulomb-on, Faraday-n és társaikon
át egészen a több mint tízezer tudós és mérnök által 7,5 milliárd
euró költséggel felépített Nagy Hadronütköztetőig, amely az elemi
részecskék korábban csak elméletileg feltett tulajdonságait
vizsgálja, illetve igazolja. Michael Faraday (1791–1867)
elektromágnesességi kísérletei különösen érdekesek számunkra, mivel
ekkor még a gyakorlati kérdések vezettek az elméletek születéséhez,
s így James Clerk Maxwell (1831–1879) híres egyenleteihez. A kémia
18. századi kialakulásában is nagy szerephez jutottak a pontos
mérlegek, a nagy üveglombikok, és az ezek számára kialakított
laboratórium, mely szó egyébként a latin laborare (dolgozni) igéből
ered, és eredetileg azt a helyet jelölte, ahol (a tudósok)
dolgoztak.
Ezekhez az eszközigényes tudományokhoz képest a
nyelvészet még mindig az olcsóbb vállalkozások közé tartozik, ha
manapság már nem elégszik is meg a ceruzával és a papírral, de
továbbra is tisztelettel vegyes irigységgel tekint a számára mintát
képviselő természettudományokra. A technológiai fejlődés azonban a
humán tudományokat is megváltoztatta. Közöttük a nyelvvel foglalkozó
tudósok az elsők között vették birtokba az eredetileg más célokra
feltalált eszközöket, de a technológiai környezet az utóbbi
évtizedekben egyre jobban hatott tudományunk művelésére, részben
extenzív módon: olyan hatalmas adatmennyiség
|
|
elemzését lehetővé téve, ami korábban
elképzelhetetlen volt, és intenzív módon is: elérhetővé téve
részletes és egzakt analíziseket, amelyek a nyelv olyan
interdiszciplináris megközelítése felé orientálták a kutatásokat,
mint például a nyelv és az elme neurológiai bázisának problémái. A
Magyar Tudomány Ünnepének 2015. évi eseményein a Nyelvtudományi
Intézet (NYTI) központi rendezvénye ezt a témakört járta körül. Az
MTA Székházában elhangzott előadásokból e válogatás ötöt tartalmaz.
A nyelvészet első „műszerfüggő” ága a műszaki és
orvostudományokhoz szorosan kötődő fonetika volt, hiszen a
hanghullámok fizikai (akusztikai) jellemzői, illetve a hangképzés és
a hallás fiziológiai vonatkozásai e diszciplínák eredményeit és
ezekkel együtt eszközeit is haszonnal alkalmazhatták, amint ez
Gráczi Tekla Etelka írásából is kiviláglik. Sok illusztráció
igazolja, hogy a technikai fejlődés hogyan tette lehetővé az egyre
újabb tartományokra kiterjedő egyre pontosabb méréseket.
A modern pszichológia már a kezdetektől műszerfüggő
volt. Az idegrendszeri folyamatok vizsgálatának módszerei, valamint
a kísérletek megismételhetőségének a követelményei is ebbe az
irányba kényszerítették a kutatókat. A nyelvészet viszonylag új,
kísérletes paradigmája a Káldi Tamás által itt bemutatott esetben a
vizuális feldolgozás tanulmányozására kialakított szemmozgáskövető
nyelvtudományi alkalmazásának előnyeit mutatja be.
A kísérletek az elméleti nyelvészet gondolkodási
körébe is betörtek az elmúlt tíz-tizenöt évben. A nyelvtanilag
helyes, illetve helytelen mondatok megítélése, valamint a mondatok
értelmezési lehetőségeinek rangsorolása izgalmas kérdés, amit ma már
online kérdőívekkel is szoktak tanulmányozni. De hasonlóan érdekes a
nyelvelsajátítás folyamatában is vizsgálni az értelmezési változatok
kialakulását. Pintér Lilla itt közölt cikke is igazolja, hogy
számítógépes feldolgozás nélkül az elméleti nyelvészet sem tudna
előrelépni.
Az elektronikus hordozókon létező szövegek
mennyisége a nyelvészeti elemzésnek is új feladatokat ad. A NYTI
hatalmas szövegtesteket, szaknyelven korpuszokat gondoz és tesz
hozzáférhetővé a kutatói közösség számára. Korszerű kutatás
korpusznyelvészeti eszközök nélkül ma már elképzelhetetlen. Ezek
bemutatása és további fejlesztési lehetőségei a tárgyai Sass Bálint
írásának.
Végül a NYTI egy több évtized alatt elvégzendő
feladatának számítógépes hátteréről szól Simon László cikke. A
magyar nyelv nagyszótára húsz kötetének előállítása az MTA egyik
legnagyobb vállalkozása, és egyben egyik legrégebbi adósságának a
törlesztése. A folyton változó technikai környezet megújuló
kihívásokkal szembesíti a Nagyszótáron dolgozó munkatársakat,
akiknek az is a feladatuk, hogy a nagyközönségnek hamarosan
elektronikus felületen is hozzáférhetővé tegyék a szótárnak ez év
végére már hat kötetnyi anyagát.
Befejezésül fontosnak tartom megemlíteni, hogy az
itt szereplő írások szerzői mind a NYTI fiatalabb munkatársai közül
kerültek ki: többen még a doktori fokozatuk megszerzése előtt
állnak. Ez alkalommal ugyanis úgy gondoltuk, demonstrálhatjuk, hogy
a következő nemzedékekben milyen ambiciózus és tehetséges tudósaink
vannak, és egyben lehetőséget adunk arra, hogy a tudomány olyan
„szentélyében” mint az Akadémia Székházának Nagyterme, illetve egy
olyan tekintélyes fórumon, mint a Magyar Tudomány mutathassák be
kutatásaikat.
Kulcsszavak: nyelvészet, technológia, számítógép, kísérletek,
szótár
|
|