Somogyi Péter professzor a tagválasztó közgyűlésen több fontos kérdést is felvetett. Természetesen igaza van: az MTA tagjai között kevés a nő, és ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Különösen sajnálatos, hogy a mostani, a 2016. évi tagválasztás során egyetlen hölgy sem került be a levelező tagok közé.

A magam részéről a probléma megoldását nem annyira a szavazási rendszer megváltoztatásában látom, hanem abban, hogy minél több nő szerezze meg az MTA doktora címet.

Hangsúlyozni szeretném, az akadémikusok jelölésénél ellenzek minden olyan megközelítést, amely a tudományos teljesítményen kívül bármiféle egyéb szempontra van figyelemmel, s – amint azt a közgyűlésen mondottam – ne azért válasszanak meg, mert szoknyát viselek. Egyébként a 2007. év a „nők éve” volt az Akadémián, amikor egyszerre hét hölgy lett az MTA levelező tagja. Annak idején Vizi E. Szilveszter, az MTA akkor elnöke célul tűzte ki, hogy növeljék a női akadémikusok számát, és íme, törekvését siker koronázta.

A női akadémikusok alacsony számával összefüggésben nem tudom megállni, hogy szóvá tegyem: tarthatatlan, hogy vannak területek, ahol sok kiváló, nemzetközileg is ismert DSc/MTA doktori címmel rendelkező nő dolgozik, mégsincs egyetlen női akadémikusuk, sőt, hosszú évek óta levelező tagságra hölgyet még csak nem is jelöltek.

Álláspontom szerint a női tudósok egyenlő helyzetbe hozását az Akadémián igazából az MTA doktora címek megszerzésénél kellene kezdeni

annak érdekében, hogy majd, az akadémikusok jelölésénél minél több tudós nő közül lehessen választani.

A női kutatók helyzetbe hozása tekintetében vannak kialakult gyakorlatok, ezeket kellene figyelembe venni. A különféle ösztöndíjaknál fontosabbnak tartom az alkotói szabadság biztosítását. Amikor a munkáltató a disszertációját író kutatónőt vagy egyetemi oktatót mentesíti a napi munkától, a munkahelyre való bejárás alól, és előírja számára, hogy néhány hónapig csak a disszertációján dolgozzon. Az ilyen alkotói szabadság időnként többet segít, mint a különféle ösztöndíjak, amelyekért – ha komolyan vesszük az ösztöndíjak kiírói által megfogalmazott előírásokat – bizony az ösztöndíj ideje alatt elvárnak (joggal) bizonyos többletteljesítményt.

Vagyis: a női akadémikusok számának növelését elsősorban azzal lehetne előmozdítani, ha minél több hölgy szerezne MTA doktora címet, hiszen közülük fognak kikerülni a majdani akadémikusok. Sajnos az az igencsak elterjedt gyakorlat, hogy DSc/MTA doktora cím nélkül is egyetemi tanár lehet valaki (ez persze a férfiakra is vonatkozik), ellene hat annak, hogy minél többen törekedjenek az akadémiai cím megszerzésére. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy jelenleg a magyarországi jogi karokon – szerény számításaim szerint – az egyetemi tanároknak csak mintegy harmada rendelkezik a DSc vagy MTA doktora címmel, s ezeknek is majd a fele emeritus vagy emerita.