A mitokondrium-átültetés veszélyes lehet?
A „háromszülős” gyerekeket egészségügyi kockázatok fenyegethetik –
állítják egérkísérleteik alapján spanyol kutatók.
Az eljárást, melynek következtében a gyermek
teljes örökítőanyaga két nőtől származik, tavaly engedélyezte a brit
parlament. Jelenleg Nagy-Britannia az egyetlen ország, ahol ez a
beavatkozás legális.
Az emberi DNS szinte teljes örökítőanyaga a
sejtmagban van, ám a sejtek energiaháztartását szabályozó
mitokondrium is tartalmaz egy kevéske DNS-t. (Összehasonlításul: az
előbbi kb. hárommilliárd, utóbbi kb. 16 000 bázispárból áll).
Megtermékenyítéskor a hímivarsejt mitokondriumait tartalmazó farok
nem jut be a petesejtbe, ezért a mitokondriális DNS csak anyai ágon
öröklődik. Hibái súlyos, akár az élettel összeegyeztethetetlen
betegségeket okozhatnak.
A britek tavaly olyan beavatkozást engedélyeztek,
amelynek lényege, hogy ha egy asszony petesejtjeiben a
mitokondriális DNS hibás, más nőtől kaphat „jó” mitokondriumot. Az
eljárás során a mitokondrium-donor petesejtjéből eltávolítják a
sejtmagot, és helyébe beültetik az anya sejtmagját. Ily módon olyan
petesejt jön létre, amelyben a mitokondrium egészséges, és amely a
mitokondriális DNS-től eltekintve az anya örökítőanyagát
tartalmazza. Az apa spermájával megtermékenyítik az így létrehozott
petesejtet, majd beültetik az anya méhébe. A születendő gyermek
örökítőanyagának parányi része tehát nem édesanyjától származik.
Most spanyol kutatók arra figyelmeztetnek, hogy
az anyai és a donortól származó DNS között valamiféle
összeférhetetlenség léphet fel. Mitokondrium-transzferrel
létrehozott egereik fiatal korukban egészségesnek látszódtak ugyan,
de életkoruk előrehaladtával egyre több sejtbiológiai, biokémiai
problémát fedeztek fel a kutatók. Egyebek között azt, hogy
sejtjeikben a kromoszómák végén lévő „sapka”, az ún. telomer,
amelynek mérete az idősödés során csökken, az állatok biológiai
életkorához képest indokolatlanul rövid.
A kutatók felvetik, hogy amennyiben embernél is
megfigyelhetők ezek a jelenségek, az eljárás veszélyeztetheti a
gyerek egészségét.
Douglas Turnbull, a University of Newcastle
professzora, a mitokondrium-donációs eljárás atyja szerint nem
hagyható figyelmen kívül, hogy a kísérleti egerek beltenyészetben
szaporodtak, és nem zárható ki, hogy ez is szerepet játszott a
különböző DNS-ek kompatibilitási problémáiban. „Az embereknél
azonban a sejtmagi és mitokondriális genom folyamatos keverésben
van” – teszi hozzá.
A kísérleteket vezető Jose Antonio Enriquez
szerint tisztázni kell, hogy embernél is tapasztalhatók-e az általuk
megfigyelt jelenségek. Ha igen, ki kell dolgozni olyan módszereket,
amelyekkel vizsgálható, hogy a donor mitokondriális DNS-e, illetve a
recipiens sejtmagi örökítőanyaga kompatibilis-e egymással. Ahogy a
szervátültetéseket megelőzően is megfelelő vizsgálatok segítségével
döntik el, hogy egy adott szerv mely beteg számára alkalmas.
Latorre-Pellicer, Ana –
Moreno-Loshuertos, Raquel – Victoria Lechuga-Vieco, Ana et al.:
Mitochondrial and Nuclear DNA Matching Shapes Metabolism and Healthy
Ageing. Nature. Published online 06 July 2016. DOI:
10.1038/nature18618
A szklerózis multiplex és a bélbaktériumok
Amerikai kutatók (Brigham and Women’s Hospital, Boston) összefüggést
találtak a bélflóra összetétele és a szklerózis multiplex (SM)
között. A szklerózis multiplex autoimmun betegség, az immunrendszer
gyulladásokat hoz létre az idegrendszerben, és pusztítja az
idegrostokat védő velőshüvelyt, valamint az idegsejteket.
H. L. Weiner és munkatársai a kórházban folyó
CLIMB- (Comprehensive Longitudinal Investigation of Multiple
Sclerosis) vizsgálat résztvevőinek segítségével végezték
kutatásaikat. Székletminták elemzésével megállapították, hogy a
szklerózis multiplexben szenvedők bélflórájában bizonyos
baktériumokból több, másokból kevesebb él, mint az egészségesekében.
Olyan baktériumokról van szó, amelyeket régebben kapcsolatba hoztak
gyulladásos, illetve autoimmun folyamatokkal. A kutatók azt is
megállapították, hogy a bélben lévő |