A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KÖNYVSZEMLE

X

Sipos Júlia gondozásában

 

Egy különleges eszmetörténeti könyvről


Több szempontból is különleges könyvet tett közzé Kelemen János, amikor kiadta az Élet és Irodalomban megjelent kisebb írásait. Nem szokás ugyanis könyv formában publikálni olyan (olaszos terminológiával: „elszórt”) írásokat, melyek napilapokban, vagy akár hetilapokban jelentek meg. Az olasz filozófus, Antonio Gramsci, amikor kérték, hogy gyűjtse össze alkalmi írásait publikációra, azt mondta: ezek a nappal együtt „elhalnak”, elveszítik aktualitásukat. Igen, mert egy alkalmi cikk mindig valamilyen eseményre vagy alkalomra íródik, amely később esetleg érdektelenné válik, sokat veszít hatásából, ráadásul az olvasó már nem is emlékszik arra, mi inspirálta a cikk megírását.

Kelemen János esetében ez nem így van. Mostani könyve különlegességét az adja, hogy az Élet és Irodalom különböző rovataiban (Feuilleton, Ex libris, A hónap könyve és Követési távolság) megjelent írásainak, melyeket itt most könyv formájában olvashatunk, jelentős tudományos értékük van. Elsősorban azért, mert tulajdonképpen kis tablókban felrajzolja az európai filozófiai gondolkodás történetét a klasszikus szerzőktől kezdve egészen máig. Különleges ez a kötet a tekintetben is, hogy a szerző sokféle érdeklődését és témáit tömören, egyúttal közérthetően adja vissza, úgy, hogy nem enged a népszerűsítés csábításának. A sokféleség, ami a kötetet jellemzi, azonban ez esetben egységes egésszé áll össze, mely tükrözi Kelemen János szellemi érdeklődési körét. Ebben a kötetben olyan írások, kisebb-nagyobb esszék vannak, melyeket a szerkesztő, Bárdos Judit a szerző kedvenc témái: Umberto Eco, Dante Alighieri, Benedetto Croce és a nyelvfilozófia köré csoportosította. Kelemen a felsorolt szerzők mindegyikéről írt már egy-egy vagy akár több könyvet, monográfiát is. De itt másoknak is szentel kisebb-nagyobb írást.

Milyen kép tárul föl ezekből az írásokból egyrészt, az érintett témákról és szellemi szférákról, másrészt, szerzőjükről? A kötet első részében kisebb önálló, elemző tanulmányokat lehet olvasni. Ezekre az jellemző, amit Umberto Ecóval kapcsolatban ő maga ír: „a kötetben szereplő írások alkalmi jellegűek, de általános kérdésekre keresnek érvényes választ”. (127.) Eco érezhetően, talán kettős vonatkozásban fontos Kelemen János számára nyelvtudományi, szemiotikai koncepciója és a legkülönfélébb tudományokban való jártassága miatt, mely e könyv szerzőjére is igen jellemző. Ezért is szemlézi Eco négy könyvét is az Ex Libris rovatban. A Dante-problémák és értelmezésük újból és újból felmerülnek a legkülönbözőbb témáknál. Állást foglal abban a vitában, vajon Dante a humanizmushoz vagy a középkorhoz sorolható, s ő ez utóbbi mellett van. Felemlíti a Magyar Dantisztikai Társaságot, amely az ő vezetésével 2004 óta végzi eredményes munkáját. Benedetto Croce alkalmat ad számára, hogy kiálljon a szabadság filozófusa és mai aktualitása mellett egy olyan korban, amelyben „agresszíven támadják a jogállamot, a demokrácia intézményeit, a szabadság, a jogegyenlőség és a szolidaritás eszméjét”. (102.) Lukács Györgyről mint irodalomkritikusról értekezik, és kimutatja, hogy szoros kapcsolat van Fülep Lajos és a Lukács-féle Dante-értelmezés között. (83.) Elfogadja azt az értelmezést, hogy Lukács György „vitán felül a XX. század klasszikusai közé tartozik”. (214.) A kétszáz éves Faustot, az Isteni színjátékot és Az ember tragédiáját is Lukács szemszögéből veti össze

 

 

egymással. Ahogyan Goethe, Dante vagy Madách, ugyanúgy, ahogyan Pier Paolo Pasolini is klasszikus számára, akitől a filmnyelv és a költői nyelv megújítására irányuló kísérleteit emeli ki. A maître-penseurs-ök közül rövid, de összefoglaló értékelést ad Henri Bergson magyar vonatkozásairól (Babits recepciójáról), a strukturalista antropológia XX. százai talán legjobb képviselőjéről, Claude Lévi-Straussról. Olvasónaplót ír több jelentős filozófusról, például Jean-Paul Sartre A lét és semmi című művéről, Maurice Merleau-Ponty-ról, Paul Ricoeur-ről, Blaise Pascalról, Gilles Deleuze-ről és másokról. Helyt kap a kötetben az európaiság eszméje is (Jacques Le Goff kapcsán), melynek értékei: a Nyugathoz, a keresztény világhoz tartozás, a jog és igazságosság valamint a haladás eszméje. Ezeket Rousseau, Kant vagy Goethe neve fémjelzi, és – teszi hozzá – amelyekről „az intolerancia Budapesten randalírozó bajnokainak ma már fogalmuk sincs”. (135.) Jellemző vonása az írásoknak, hogy az elméleti kérdéseket gyakran társadalmi (esetleg politikai) beágyazottságukban tárgyalja, nem szakítva ki ezzel az eszmei, szellemi szférát az azt körülvevő valós környezetéből.

Ez a küllemében is kiváló és szép könyv igazán üdítő olvasmány, mert felidézi az elmúlt századok és mai korunk szellemi légkörét Dantétól, Pascaltól, Goethe Faustján és Hegel művein át Whiteheadig és Žižekig. Megidézi a magyar és európai filozófia fejlődésének főbb vonulatait Wittgensteintől, az analitikus filozófián át a hermeneutikáig. Különösen jelentős a könyvnek az a sajátossága, hogy bemutatja kortársait: Heller Ágnest, Bence Györgyöt, Tengelyi Lászlót és a fiatalabb filozófusgenerációt, saját tanítványait. Így rajzolódik ki valójában az a vonulat, mely a klasszikus szerzőktől a mai napig tart. Egy egész filozófiai és eszmetörténeti fejlődésrajz bontakozik ki e könyvből. Talán csak a nem fővárosi, de hazai (vagy a határokon kívüli) egyre terebélyesebb filozófiai, filozófiatörténeti iskolák és műhelyek (Debrecen, Pécs, Miskolc, Szeged, Veszprém, Eger) maradtak ki a bemutatásból, Remélhető, hogy Kelemen János majd erre is sort kerít.

Kelemen új könyve, az Ex Libris könnyen olvasható, hiszen rövid írásokat tartalmaz, és ha az olvasó csak valamelyik filozófusról adott értelmezésére, egyáltalán gondolataira kíváncsi, könnyen fellapozhatja. Benne Kelemen János biztos értékítéleteivel találkozhat, s ez a könyv és szerzője kifejezett érdeme is.

Kelemen János írásai színvonalasan segítettek eligazodni elméleti-filozófiai kérdésekben a magyar értelmiség azon részének (s ezek jelentős számban vannak), akik rendszeresen olvassák az Élet és Irodalmat vagy szakfolyóiratokat. A mai rohanó világban (Runaway World – mondaná Giddens) nem mindig van idő egy egész könyvet végigolvasni. Ezekben az írásokban viszont komoly értekezések alapvető megállapításaival lehet találkozni. A klasszikus filozófusok és gondolataik, a „gondolkodás hőseinek” és mai követőinek bemutatását kiválóan érti és képviseli a szerző.

Mindebből látható, milyen szélesen tájékozódik Kelemen János a filozófia, az eszmetörténet, a nyelvtudomány, az esztétika vagy akár a politikatudomány világában. S egyúttal az is, milyen ma az értelmiségi funkciója. Könyve ezért is figyelemre méltó.(Kelemen János: Ex libris. Mesterek és tanítványok. Budapest: Áron László Könyvkiadó, 2015, 216 p.)

Szabó Tibor

egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem