Egy különleges eszmetörténeti könyvről
Több szempontból is különleges könyvet tett közzé Kelemen János,
amikor kiadta az Élet és Irodalomban megjelent kisebb írásait. Nem
szokás ugyanis könyv formában publikálni olyan (olaszos
terminológiával: „elszórt”) írásokat, melyek napilapokban, vagy akár
hetilapokban jelentek meg. Az olasz filozófus, Antonio Gramsci,
amikor kérték, hogy gyűjtse össze alkalmi írásait publikációra, azt
mondta: ezek a nappal együtt „elhalnak”, elveszítik aktualitásukat.
Igen, mert egy alkalmi cikk mindig valamilyen eseményre vagy
alkalomra íródik, amely később esetleg érdektelenné válik, sokat
veszít hatásából, ráadásul az olvasó már nem is emlékszik arra, mi
inspirálta a cikk megírását.
Kelemen János esetében ez nem így van. Mostani
könyve különlegességét az adja, hogy az Élet és Irodalom különböző
rovataiban (Feuilleton, Ex libris, A hónap könyve és Követési
távolság) megjelent írásainak, melyeket itt most könyv formájában
olvashatunk, jelentős tudományos értékük van. Elsősorban azért, mert
tulajdonképpen kis tablókban felrajzolja az európai filozófiai
gondolkodás történetét a klasszikus szerzőktől kezdve egészen máig.
Különleges ez a kötet a tekintetben is, hogy a szerző sokféle
érdeklődését és témáit tömören, egyúttal közérthetően adja vissza,
úgy, hogy nem enged a népszerűsítés csábításának. A sokféleség, ami
a kötetet jellemzi, azonban ez esetben egységes egésszé áll össze,
mely tükrözi Kelemen János szellemi érdeklődési körét. Ebben a
kötetben olyan írások, kisebb-nagyobb esszék vannak, melyeket a
szerkesztő, Bárdos Judit a szerző kedvenc témái: Umberto Eco, Dante
Alighieri, Benedetto Croce és a nyelvfilozófia köré csoportosította.
Kelemen a felsorolt szerzők mindegyikéről írt már egy-egy vagy akár
több könyvet, monográfiát is. De itt másoknak is szentel
kisebb-nagyobb írást.
Milyen kép tárul föl ezekből az írásokból
egyrészt, az érintett témákról és szellemi szférákról, másrészt,
szerzőjükről? A kötet első részében kisebb önálló, elemző
tanulmányokat lehet olvasni. Ezekre az jellemző, amit Umberto Ecóval
kapcsolatban ő maga ír: „a kötetben szereplő írások alkalmi
jellegűek, de általános kérdésekre keresnek érvényes választ”.
(127.) Eco érezhetően, talán kettős vonatkozásban fontos Kelemen
János számára nyelvtudományi, szemiotikai koncepciója és a
legkülönfélébb tudományokban való jártassága miatt, mely e könyv
szerzőjére is igen jellemző. Ezért is szemlézi Eco négy könyvét is
az Ex Libris rovatban. A Dante-problémák és értelmezésük újból és
újból felmerülnek a legkülönbözőbb témáknál. Állást foglal abban a
vitában, vajon Dante a humanizmushoz vagy a középkorhoz sorolható, s
ő ez utóbbi mellett van. Felemlíti a Magyar Dantisztikai Társaságot,
amely az ő vezetésével 2004 óta végzi eredményes munkáját. Benedetto
Croce alkalmat ad számára, hogy kiálljon a szabadság filozófusa és
mai aktualitása mellett egy olyan korban, amelyben „agresszíven
támadják a jogállamot, a demokrácia intézményeit, a szabadság, a
jogegyenlőség és a szolidaritás eszméjét”. (102.) Lukács Györgyről
mint irodalomkritikusról értekezik, és kimutatja, hogy szoros
kapcsolat van Fülep Lajos és a Lukács-féle Dante-értelmezés között.
(83.) Elfogadja azt az értelmezést, hogy Lukács György „vitán felül
a XX. század klasszikusai közé tartozik”. (214.) A kétszáz éves
Faustot, az Isteni színjátékot és Az ember tragédiáját is Lukács
szemszögéből veti össze |
|
egymással. Ahogyan Goethe, Dante vagy Madách,
ugyanúgy, ahogyan Pier Paolo Pasolini is klasszikus számára, akitől
a filmnyelv és a költői nyelv megújítására irányuló kísérleteit
emeli ki. A maître-penseurs-ök közül rövid, de összefoglaló
értékelést ad Henri Bergson magyar vonatkozásairól (Babits
recepciójáról), a strukturalista antropológia XX. százai talán
legjobb képviselőjéről, Claude Lévi-Straussról. Olvasónaplót ír több
jelentős filozófusról, például Jean-Paul Sartre A lét és semmi című
művéről, Maurice Merleau-Ponty-ról, Paul Ricoeur-ről, Blaise
Pascalról, Gilles Deleuze-ről és másokról. Helyt kap a kötetben az
európaiság eszméje is (Jacques Le Goff kapcsán), melynek értékei: a
Nyugathoz, a keresztény világhoz tartozás, a jog és igazságosság
valamint a haladás eszméje. Ezeket Rousseau, Kant vagy Goethe neve
fémjelzi, és – teszi hozzá – amelyekről „az intolerancia Budapesten
randalírozó bajnokainak ma már fogalmuk sincs”. (135.) Jellemző
vonása az írásoknak, hogy az elméleti kérdéseket gyakran társadalmi
(esetleg politikai) beágyazottságukban tárgyalja, nem szakítva ki
ezzel az eszmei, szellemi szférát az azt körülvevő valós
környezetéből.
Ez a küllemében is kiváló és szép könyv igazán
üdítő olvasmány, mert felidézi az elmúlt századok és mai korunk
szellemi légkörét Dantétól, Pascaltól, Goethe Faustján és Hegel
művein át Whiteheadig és Žižekig. Megidézi a magyar és európai
filozófia fejlődésének főbb vonulatait Wittgensteintől, az
analitikus filozófián át a hermeneutikáig. Különösen jelentős a
könyvnek az a sajátossága, hogy bemutatja kortársait: Heller Ágnest,
Bence Györgyöt, Tengelyi Lászlót és a fiatalabb filozófusgenerációt,
saját tanítványait. Így rajzolódik ki valójában az a vonulat, mely a
klasszikus szerzőktől a mai napig tart. Egy egész filozófiai és
eszmetörténeti fejlődésrajz bontakozik ki e könyvből. Talán csak a
nem fővárosi, de hazai (vagy a határokon kívüli) egyre terebélyesebb
filozófiai, filozófiatörténeti iskolák és műhelyek (Debrecen, Pécs,
Miskolc, Szeged, Veszprém, Eger) maradtak ki a bemutatásból,
Remélhető, hogy Kelemen János majd erre is sort kerít.
Kelemen új könyve, az Ex Libris könnyen
olvasható, hiszen rövid írásokat tartalmaz, és ha az olvasó csak
valamelyik filozófusról adott értelmezésére, egyáltalán gondolataira
kíváncsi, könnyen fellapozhatja. Benne Kelemen János biztos
értékítéleteivel találkozhat, s ez a könyv és szerzője kifejezett
érdeme is.
Kelemen János írásai színvonalasan segítettek
eligazodni elméleti-filozófiai kérdésekben a magyar értelmiség azon
részének (s ezek jelentős számban vannak), akik rendszeresen
olvassák az Élet és Irodalmat vagy szakfolyóiratokat. A mai rohanó
világban (Runaway World – mondaná Giddens) nem mindig van idő egy
egész könyvet végigolvasni. Ezekben az írásokban viszont komoly
értekezések alapvető megállapításaival lehet találkozni. A
klasszikus filozófusok és gondolataik, a „gondolkodás hőseinek” és
mai követőinek bemutatását kiválóan érti és képviseli a szerző.
Mindebből látható, milyen szélesen tájékozódik
Kelemen János a filozófia, az eszmetörténet, a nyelvtudomány, az
esztétika vagy akár a politikatudomány világában. S egyúttal az is,
milyen ma az értelmiségi funkciója. Könyve ezért is figyelemre
méltó.(Kelemen János: Ex libris. Mesterek és tanítványok. Budapest:
Áron László Könyvkiadó, 2015, 216 p.)
Szabó Tibor
egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem
|
|