Csupán a Zrínyiek rokonait tekintve: a Rožmberkek
és a Kolovratok a Cseh Királyság, a Stubenbergek Stájerország
elitjének legfelső rétegébe tartoztak; a rokon Wolfgang Stubenberg
ugyanakkor egyben a család cseh ágának alapítója is volt. Az Arcók
és a Salmok közül pedig többen töltöttek be a 16. század közepi
bécsi Habsburg-udvarban főméltóságot. Így nem csodálkozhatunk azon,
hogy Miklós és fia, György 1563 végétől már nemcsak magyar és
horvát, hanem morva Inkolattal is rendelkeztek. Modern kifejezéssel
élve Közép-Európa több államának, az Adriától egészen a cseh
területekig szinte minden országnak „állampolgárai” lettek.
Ezzel egyidejűleg Zrínyi leányai révén páratlan
erővel szilárdította meg famíliája helyét a Magyar Királyság főúri
elitjében is. Hét leányát a kor legelőkelőbb magyar arisztokrata
családjaiból (Balassi, Batthyány, Bánffy, Forgách, Homonnai Drugeth,
Országh, Perényi, Thurzó) származó ifjak vették el. E nagyurak
között Udvari és Magyar Kamara-elnököket (Thurzó Ferenc és Thurzó
II. Elek személyében), valamint több országos főméltóságot (például
Országh Kristóf országbírót vagy Batthyány Boldizsár királyi
étekfogómestert) egyaránt találunk. Zrínyi említett két fiához
hasonlóan pedig ifjúkorában majdnem minden veje is szolgált
(apródként, étekfogóként, pohárnokként stb.) hosszabb-rövidebb ideig
a bécsi udvarban.
Zrínyi vitathatatlan elismertsége
Mindez összességében nem jelentett mást, minthogy Zrínyi Miklós
élete végére a Magyar Királyság arisztokráciájának legfelső, aulikus
rétegével került igen szoros kapcsolatba, míg közvetlen felmenői és
leánytestvérei még csupán a horvát és a szlavón nemesi elit
tagjaival (Karlovics, Frankopan, illetve Tahy, Alapy), azaz a „régi
pátria” vidékén házasodtak. Ennek családja további sorsa
szempontjából alapvető jelentősége volt. A következő generációk
tagjai pedig gondosan őrködtek azon, hogy a família megszerzett
előkelő pozícióját a magyar–horvát politikai elitben hasonló
házasságokkal őrizzék meg.
A kiváló horvát–magyar politikusnak és katonának
egyáltalán nem kellett szégyenkeznie még előkelő közép-európai
rokonai között sem. Az 1563 őszi pozsonyi országgyűlésen neve a
Magyar Királyság legfőbb világi méltóságára, a nádor tisztére is
felmerült. 1565 augusztusában pedig a Habsburg Monarchia legfőbb
hatalmi reprezentációs eseményén, I. Ferdinánd bécsi
gyászszertartásán ő vihette a Szent Korona másolatát
(1. kép). Mindez óriási
megtiszteltetés és egyúttal elismerés volt, miközben kiválóan
tükrözte Zrínyi pályájának és stratégiaváltásának sikerét.
Ugyanezen a ceremónián ráadásul György fia vitte
a Magyar Királyság zászlaját (lásd a
2. képen). Ez önmagában is
jelképes volt: a kétnyelvű, magyar–horvát Zrínyi György (akinek
utóbb tiroli és stájer felesége lett) a közép-európai Habsburg
Monarchia 16. századi alapítójának bécsi gyászszertartásán
Magyarország zászlaját emelte a magasba! De mindezek egyúttal jól
mutatták azt is, hogy Zrínyi Miklósnak páratlan karrierjével
egyidejűleg sikerült szilárdan megalapoznia családja helyét
Magyarország és a Habsburg Monarchia politikai elitjében.
Szigetvár felmentésének lehetőségeiről
Végül az újabb kutatások ismeretében azok a koncepciók sem
tarthatók, miszerint 1566 nyarán a bécsi hadvezetés szándékosan
hagyta volna magára Zrínyit Szigetvár védelmében. Noha megfelelőbb
utánpótlás természetesen elképzelhető lett volna, az esztendő nyarán
Győrnél összegyűlt császári-királyi sereg szemére aligha vethető,
hogy nem nyújtott segítséget a szultán ostromolta Szigetvárnak. A
kor hadsereg-utánpótlási rendszerének és Magyarország útviszonyainak
ismeretében a hatalmas távolság miatt erre reálisan sajnos semmiféle
lehetőség nem mutatkozott.
Szigetvárt maximum Stájerország felől lehetett
volna felmenteni (miként 1556 nyarán is történt), amire viszont az
ottani főherceg, Habsburg Károly lehetőségei ugyancsak elégtelenek
voltak. Bár nehéz kimondanunk, mégis rögzítenünk szükséges: 1566
nyarán a közép-európai Habsburg-államkonglomerátum katonai-anyagi
lehetőségei nem voltak összemérhetők az ekkor már hetedik
magyarországi hadjáratát vezető Nagy Szulejmán szultán (1520–1556)
világbirodalmáéval. Ráadásul a győri táborban járvány is pusztított,
ami tovább korlátozta a császári-királyi hadvezetés mozgásterét.
A közvélekedéssel ellentétben mégsem minden
kontingens várakozott Győr alatt. A kiváló magyar politikai-családi
kapcsolatokkal bíró, sőt magyarul is jól tudó Eck Graf zu Salm und
Neuburg győri főkapitány (1560–1574) jelentős magyar
könnyűlovas-csapatok élén előbb június elején felmentette az Arszlán
budai pasa ostromolta Várpalotát, majd a hónap végén visszafoglalta
az 1552 nyarától török kézen lévő Veszprémet, végül pedig Tata várát
és két üresen hagyott szomszédját, Gesztest és Vitányt is. Mindezek
komolyabb katonai sikerek voltak, hiszen a Balatontól északra
megerősítették Magyarország védelmi lehetőségeit, a hamarosan ostrom
alá vett Szigetvár sorsát ugyanakkor nem befolyásolhatták. Így a
török torkában fekvő véghelyen Zrínyi reálisan nézve felmentő
seregre aligha számíthatott. Magyar- és Horvátország egyik első
politikusaként és egyik leggazdagabb birtokosaként ő mégsem a vár
feladását, hanem a hősi halált választotta, ami páratlan emberi
nagyságra vall.
Közép-Európa közös hőse
Összegezve megállapítható: a szigetvári Zrínyi Miklós, a
horvát–magyar közös történelem egyik legismertebb hőse és
legnagyszerűbb katonája egyszerre volt a Magyar és a Horvát
Királyság országos és rendi elitjének, illetve a Habsburg Monarchia
nemzetek feletti, dinasztiahű arisztokráciájának is egyik jeles
tagja. A horvát grófból magyar arisztokratává emelkedő, elkötelezett
törökellenes katonára és politikusra így joggal lehet büszke minden
horvát és magyar, sőt osztrák és cseh állampolgár, minden zágrábi és
csáktornyai, szigetvári és csurgói vagy éppen monyorókeréki
lokálpatrióta. Egyszerre tarthatjuk tehát őt Horvát- és
Magyarország, illetve az egykori Habsburg Monarchia, sőt
Közép-Európa közös hősének.
A tanulmány az MTA Bölcsészettudományi
Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona
Kutatócsoport által elnyert Lendület kutatási projekt támogatásával
készült.
Kulcsszavak: Zrínyi Miklós, Magyar Királyság, Horvát Királyság,
Habsburg Monarchia, politikai elit, arisztokrácia, lojalitás,
identitás
IRODALOM
Barabás Samu (közrebocsát) (1898–1899):
Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és
okiratok. I. köt. Levelek. 1535–1565., II. köt. Levelek. 1566–1574.,
Oklevelek. 1534–1602. és Pótlék. 1535–1567. MTA, Budapest •
WEBCÍM
Bartal Csaba et al. (szerk.) (2016):
Zrínyi Miklós. A szigetvári hős. Múlt-kor, Budapest
Benda Kálmán (1993): Zrínyi Miklós a
szigetvári hős. Szigetvári Várbaráti Kör, Szigetvár
Bene Sándor – Hausner Gábor (szerk.)
(2007): A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Zrínyi, Bp
Bene Sándor – Ladić, Zoran – Hausner
Gábor (ured.) (2012): Susreti dviju kultura: Obitelj Zrinski u
hrvatskoj i mađarskoj povijesti. Zbornik radova. Matica hrvatska,
Zagreb
Bessenyei József (2009): A hősi halál
ereje. Adalékok mai Zrínyi Miklós képünk kialakulásához. In:
Dobrovics Mihály (szerk.): A kívánt világosság. VI. Nemzetközi
Vámbéry Konferencia. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 120–137.
Bůžek, Václav – Jakubec, O. – Král, P.
(2009): Jan Zrinský ze Serynu. Životní příbĕh synovce posledních
Rožmberků. Nakladatelství Lidové noviny, Praha
Damjanov, Jadranka (ured.) (2000, 2003):
Zrinski i Europa. I–II. Društvo mađarskih znanstvenika i umjetnika u
Hrvatskoj, Zagreb
Evans, R[obert] J[ohn] W[eston] (1979):
The Making of the Habsburg Monarchy 1550–1700. An Interpretation.
Clarendon Press, Oxford–New York
Kolarić, Juraj (ured.) (2011):
Politička, kulturna i društvena djelatnost Zrinskih i Frankopana u
Hrvatskoj. Zbornik radova sa znanstvenog skupa održanog u Čakovcu 6.
i 7. listopada 2010 / Political, Cultural and Social Activities of
the Zrinskis and Frankopans in Croatia. Conference Proceedings from
the Scientific Conference Held in Čakovec on 6 and 7 October 2010.
Zrinska garda Čakovec, Čakovec
Kruhek, Milan (1999): Posjedi i gradovi
obitelji Zrinskih i Frankopana / Die Herrschaften und Schlösser der
adeligen Familien Zrinski und Frankopan. Katalog izložbe. Hrvatski
povijesni muzej, Zagreb
Kühlmann, Wilhelm – Tüskés G. – Bene S.
(Hrsg.) (2009): Militia et Litterae. Die beiden Nikolaus Zrínyi und
Europa. Niemeyer, Tübingen
Ladić, Zoran – Vidmarović, Đuro (ured.)
(2007): Povijest obitelji Zrinski. Zbornik [radova sa znanstvenog
skupa održanog u Zagrebu, 8-9 studenog 2004]. Matica hrvatska,
Zagreb •
WEBCÍM
Mesić, Matija (1866): Život Nikole
Zrinjskoga sigetskoga junaka. Matica ilirska, Zagreb •
WEBCÍM
Pálffy Géza (1999): A császárváros
védelmében. A győri főkapitányság története 1526–1598.
Győr–Moson–Sopron Megye Győri Levéltára, Győr •
WEBCÍM
Pálffy Géza (2009): A három részre
szakadt ország 1526– 1606. Kossuth, Budapest •
WEBCÍM
Pálffy Géza (2014): Költő és hadvezér? A
politikus, katona és költő–író Zrínyi Miklós különféle lojalitásai
és identitásai. Hadtörténelmi Közlemények. 127, 4, 867–880. •
WEBCÍM
Pálffy Géza (2016): A Magyar Királyság
és a Habsburg Monarchia a 16. században. Második, szövegében
változatlan kiadás utánnyomása. MTA BTK TTI, Budapest •
WEBCÍM
Rúzsás Lajos (szerk.) (1966): Szigetvári
emlékkönyv. Akadémiai, Budapest
Salamon Ferenc (1865): Az első Zrínyiek.
Heckenast, Pest
Sebestyén Gyula (1896): Zrínyi Miklós, a szigetvári hős.(Történelmi
Könyvtár) Franklin-Társulat, Budapest
Sokcsevits Dénes (é. n. [2004]): Magyar
múlt horvát szemmel. Magyar a magyarért Alapítvány–Kapu Könyvek,
Budapest
Štefanec, Nataša (2001): Heretik Njegova
Veličanstva. Povijest o Jurju IV. Zrinskom i njegovu rodu. Barbat,
Zagreb •
WEBCÍM
Székely Zoltán (2004): Nicolo Angielini
1566-os rajza Győr váráról és Miksa császár táboráról. Arrabona. 42,
2, 167–182. •
WEBCÍM
Varga Szabolcs (szerk.) (2012): „Hír a
dicső tettek ragyogása” Tanulmányok a Zrínyi család és Szigetvár
kora újkori történetéből. Szigetvári Várbaráti Kör / Szigetvári
Kultúr- és Zöld Zóna Egyesület, Szigetvár
Varga Szabolcs (2015): Studije o
povijesti Sigeta i obitelji Zrinski u 16. stoljeću. Virágmandula
Kft., Szigetvár
Varga Zoltán (szerk.) (2010): Zrínyi
Miklós élete és öröksége. A 2008. november 7–8-án Zrínyi Miklós
születésének 500. évfordulója alkalmából Szigetváron rendezett
konferencia előadásainak szerkesztett szövege. Szigetvári Várbaráti
Kör, Szigetvár
Winkelbauer, Thomas (2003):
Ständefreiheit und Fürstenmacht. Länder und Untertanen des Hauses
Habsburg im konfessionellen Zeitalter. I–II. Ueberreuter, Wien
|