A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 A BÉLBAKTÉRIUMOK SZEREPE EGÉSZSÉGBEN ÉS BETEGSÉGBEN

X

Halmos Tamás

belgyógyász, diabetológus, az MTA doktora, c. egyetemi tanár

MAZSIHISZ Szeretetkórház Metabolikus Ambulancia

fishwash(kukac)t-online.hu

Suba Ilona

belgyógyász, tüdőgyógyász, Bajcsy-Zsilinszky Kórház Rendelő Intézet Tüdőgondozó
ilona.suba(kukac)freemail.hu

 

Háttér


A bélben élő mikroflóra – újabb elnevezés szerint bélmikrobióta – több mint száz éve ismert. A bélflórát kb. 100 000 billió baktérium alkotja, ami tízszer több, mint a test sejtjeinek a száma, 300–1000 különböző specieshez (faj) tartoznak, súlyuk 1–2 kg, génjeik száma 3,3 millió, százötvenszer több, mint a humán genom (egy szervezet teljes örökítő információja) génjeinek száma. A bélmikrobióta ekoszisztémát alkot a gazdaszervezeten belül. A bélflóra és az ember közötti koegzisztencia nem pusztán „együtt létezés”, hanem kölcsönös kapcsolat. A bélbakterióta metabolikus aktivitása egy szerv működéséhez hasonlítható, „elfelejtett szervként” is említik. A bélflóra a szervezet számára fontos környezeti tényező. A bélbaktériumok nagyfokú változékonyságot mutatnak a földrajzi előfordulás, életkor, a táplálék összetétele, a testsúly, a gazdaszervezet immunválasza, a diurnális – nappal aktív, éjjel alvó – ritmus szerint, de különbözhet egyes közösségekben (család, iskola, börtön stb.), egyénileg, sőt az egyénen belül is megváltozhat különböző betegségekben (gyulladásos bélbetegségek, béldaganatok).

A mikrobióta összetétele és megoszlása a béltraktus különböző részeiben • A gyomor-béltraktus a humán mikrobiota (HM) 95%-át tartalmazza. A mikrobióta nem homogénen oszlik meg a béltraktus különböző részeiben. A tápcsatorna egyes szakaszainak bélflórája jelentős különbségeket mutat mind a baktériumok fajtáit, mind mennyiségét tekintve. A csíraszám a vastagbélben a legmagasabb (Baffy, 2015). A bélmikrobiótát két baktériumtörzs uralja, a Gram-negatív Bacteroides és a Gram-pozitív, alacsony csíraszámú Firmicutes (a Gram-festés egy sejtfestési eljárás baktériumok csoportosítására), más törzsek (Aktinobakteriumok, Fusobakteriumok, Verrucomikrobia) alulreprezentáltak. A bélbaktériumok a vastagbélben a széklet szárazanyagának 60%-át teszik ki.

A mikrobióta életkor szerinti eltérései • A magzat gyomor-bél traktusát korábban sterilnek tartották, de kiderült, hogy mikróbák betelepedése (kolonizáció) már ebben az időszakban is előfordulhat. Szülés idején és közvetlenül utána az anyától származó és a környezeti baktériumok kolonizálják a gyermek bélcsatornáját (Bettelheim et al., 2009). A székletmikrobióta az első három életév során a felnőttekével megegyezővé válik. A bélmikrobióta változatossága kifejezettebb felnőttekben, mint gyerekekben. A mikrobióta összetétele idős emberekben nagyobb individuális különbségeket mutat, mint fiatalokban. Az idősebb egyének székletmikrobióta-összetétele korrelál az életmódbeli tényezőkkel, a közösség lokális viszonyaival, például a hosszú kórházi, intézeti kezelésekkel.

A bélflóra és az étrend • Az egyes mikrobióta törzsek és az étrend között szoros összefüggés van. A bél mikroflórája főleg három baktériumfajtából áll: Prevotella, Bacteroides és Ruminococcus. A Prevotella elsősorban a szénhidrát- és egyszerűcukor-alapú étrenddel kapcsolatos, mely a mezőgazdasági társadalmakra jellemző. A Bacteroides dominanciája az állati eredetű fehérjét, aminosavakat és telített zsírokat tartalmazó nyugati étrenddel függ össze (David et al., 2014).

A bélbakterióta földrajzi változékonysága • Carlotta De Filippo és munkatársai jelentős különbséget fedeztek fel európai és afrikai, falun élő gyerekek bélmikrobióta-összetételében. Az afrikai falusi gyerekek tápláléka zsír- és fehérjehiányos, poliszacharidákban és növényi fehérjékben gazdag, az európai gyerekek tápláléka állati fehérjében és zsírokban gazdag volt. Az európai gyerekek bélflórájában a Firmicutes dominált, és csökkent a biodiverzitás. Az afrikai gyerekek székletében a Bacteroides dominált, és a biodiverzitás fokozott volt. A mikrobiótának ez a különbözősége tette lehetővé az emészthetetlen növényi eredetű poliszacharidák emészthetővé tételét afrikai gyerekekben (De Filippo et al., 2010). Ezzel ellentétesek Reiner Jumpertz és munkatársai megfigyelései, akik arra az eredményre jutottak, hogy a Firmicutes relatív felszaporodása és a Bacteroides csökkenése megnövelheti az energia kinyerését és a zsír tárolását egy adott étrendből (Jumpertz et al., 2011).

Mikrobióta és a cirkadián ritmus • Nincs bizonyíték arra, hogy a bélflórának saját, a gazda szervezetétől független cirkadián szisztémája lenne, bár a cianobaktériumokban sikerült cirkadián ritmust szabályozó mechanizmust kimutatni. A bélmikrobióta azonban a cirkadián ritmus krónikus szétzilálása esetén megváltozhat. Feltehetőleg számos megbetegedés, amely a cirkadián ritmus zavara következtében lép fel, részben a bakteriális diszbiózis következménye (Voigt et al., 2014). Tisztázásra vár, hogy a normális cirkadián rendszer szétzilálása idős korban, jetlag-től szenvedő, időzónaváltás-szindrómás utazóknál, váltott műszakban dolgozókban, a hétköznap és hétvégén eltérő alvási szokások esetén hogyan befolyásolja a különböző lokalizációjú mikrobiótát.


A normál bélflóra funkciója (eubiózis)


A normális mikroflóra tagjai a felső légutakban, a belekben és a bőrön élnek, és megvédik a szervezetet a kórokozó (patogén) mikroorganizmusok behatolásától. Ezen kívül a bélbakterióta elősegíti az egészséges szervezet működéséhez szükséges élettani folyamatokat, az emészthetetlen rostokat emészthetővé teszi, biztosítja a bélnyálkahártya épségét, szerepe van a veleszületett immunitásban, sőt az agy működésével is kölcsönhatásban van. A különböző bélmikrobióta-populációk nagy szerepet játszanak a táplálkozásban, emésztésben is (Thakur et al., 2014).

Rövid szénláncú zsírsavak • Rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek, ha a diétás rostok, legnagyobbrészt szénhidrátok és fehérjék fermentálódnak a vastagbélben. A bél-mikroorganizmusok jótékonyan hatnak a gazdaszervezetre, elősegítik rövidláncú – hat szénatomnál rövidebb – zsírsavak (short-chain fatty acids – SCFAs) keletkezését és felszívódását.

 Ez a folyamat biztosítja a gazdaszervezetnek, hogy hasznosítani tudja azt az energiát, ami a gasztrointesztinális traktus felsőbb részeiben nem emészthető szénhidrátokból és fehérjékből szabadul fel. A legfontosabb ilyen zsírsavak a vastagbél nyálkahártyájában metabolizálódó butirátok, a májban metabolizálódó propionátok és az izomszövetben metabolizálódó acetátok. A bélbaktériumok szerepet játszanak a B- és K-vitamin szintézisében, valamint az epesavak anyagcseréjében. Az SCFA-k javítják a metabolikus funkciókat 2-es típusú diabéteszben (T2DM). A SCFA-k közvetlenül hatnak a hasnyálmirigy inzulintermelő β-sejtjeinek működésére, elősegítik azok szaporodását és differenciálódását, indirekt módon fokozzák a hormonhatású GLP-1- (glukagon-like peptid-1) szekréciót a vékonybélben lévő endokrin L-sejtekben, ami inzulin felszabaduláshoz vezet. A SCFA-k jelentős gyulladásgátló hatással rendelkeznek, csökkentik az inzulinrezisztenciát, javítják a glukózfelvételt, csökkentik a vércukorszintet, és akadályozzák az elhízást (Puddu et al., 2014).

A bélbaktériumok szerepe az immunitás szabályozásában • A bélmikrobióta az immunfolyamatok szabályozása útján is elősegíti a gazdaszervezet egészséges működését. A bélflóra megváltozása immunszabályozási zavarokat okozhat. A bélmikrobióta regulálja a veleszületett és adaptív (szerzett) immunitást, melyek zavara nem csak intesztinális, hanem autoimmun rendszerbetegségeket okoz. (Autoimmun betegség esetén az immunrendszer kóros, támadó jellegű immunválaszt indít a szervezetben normálisan is megtalálható valamilyen struktúra ellen.) Ennek a bonyolult folyamatnak ismertetése meghaladná e dolgozat kereteit.

A T-sejteknek (sejtes immunválaszért felelős fehérvérsejtek) központi szerepük van az adaptív immunitás és az immuntolerancia szabályozásában. A táplálékok, a SCFA-k és más mikrobiális termékek is alapvető hatással vannak a T-sejtekre, direkt és indirekt módon szabályozzák azok differenciálódását (Kim et al., 2014).

Agy-bél tengely • Állatkísérletek és humán megfigyelések igazolják, hogy a bélbaktériumok jelzéseket küldenek az agyba, és hatással vannak a viselkedésre. Az agy-bél tengely (gut-brain axis – GBA) kétirányú kapcsolat az agy emocionális és kognitív központja és az intesztinális funkció között; a mikrobióta fontos szerepet játszik ezen kölcsönhatásban (Carabotti et al., 2015). A bél-agy tengelybe beletartozik a központi idegrendszer, a neuroendokrin- és a neuroimmun szisztéma, az autonom (vegetatív) idegrendszer és az intesztinális mikrobióta. E kölcsönös kapcsolatban mind az agy képes befolyásolni a bélmikrobiótát (például stressz hatására megváltozik a mikrobióta összetétele), mind a mikrobióta hatással van az agyra, befolyásolja a magatartást, az immunválaszt és a vegetatív idegrendszer működését (Thakur et al., 2014).


A diszbiózis


A mikrobióta és a gazdaszervezet közötti koegzisztencia bizonyos körülmények hatására patológiássá válik. A diszbiózis vagy diszbakteriózis az emberrel szimbiózisban élő baktériumok abnormális állapota a bélben, hüvelyben vagy a bőrön. A diszbiózis oka általában a patogén baktériumok, gombák vagy paraziták túlzott elszaporodása.

Lipopoliszacharidok, metabolikus endotoxaemia, gyulladás, inzulinrezisztencia • A lipopoliszacharidok (LPS) endotoxinok, zsírnemű és összetett cukormolekulák kombinációjából állnak, Gram-negatív baktériumok külső membránjában található mérgező anyagok, különösen gyakoriak a patogén baktériumfajokban. A szervezet számára káros hatású bélbaktériumok indítják meg a lipopoliszacharidok okozta gyulladást, az ún. metabolikus endotoxémiát. Patrice D. Cani és munkatársai kimutatták, hogy a magas zsírtartalmú étrend megváltoztatta a bélmikrobiótát, fokozódott a bélfal permeabilitása (átjárhatóság), megnövekedtek a plazma LPS-szintek, és ezt metabolikus endotoxaemiaként definiálták (Cani et al., 2007). Az endotoxémia tehát a bélnyálkahártya kóros átjárhatóságának következménye, toxinok kerülnek a keringésbe, és a gazda immunválasza által gyulladás alakul ki. Az inflammáció rontja az inzulin-jelátvitelt, inzulinrezisztencia (IR) alakul ki.

A lipopoliszacharidok egy specifikus kötőhelyhez (receptor), a Toll-like receptor-4 (TLR4)-hez kapcsolódnak, ez az LPS-receptor, melynek igen fontos szerepe van a veleszületett immunitásban. A TLR4 stimulációja gyulladásos folyamatokat aktivál, és citokin (gyulladáskeltő fehérjék) expressziót indukál a különböző sejttípusokban. Adatok szólnak amellett, hogy a TLR4 a molekuláris kapcsolat a táplálkozás, a lipidek és az inflammáció között, és hogy a veleszületett immunrendszer részt vesz az energiaegyensúly és az inzulinérzékenység szabályozásában, alkalmazkodva az étrend változásaihoz. A lipopoliszacharidok és a magas zsírtartalmú étrend az inzulinrezisztencia kiváltói, ezért a TLR4-nek kulcsszerepe lehet a gyulladásos és metabolikus szignálok közötti kölcsönhatásban.


Diszbiózissal kapcsolatos betegségek


A diszbiózis különböző betegségek kialakulásához vezet, így gyulladásos bélbetegségek, daganatok, metabolikus kórképek, diabétesz, inzulinrezisztencia, elhízás alakulhatnak ki.


Mikrobióta és obezitás


Az obezitás (elhízás) olyan metabolikus állapot, melyet inzulinrezisztencia és alacsony fokozatú gyulladás jellemez. Ehhez a genetikus hajlam, környezeti tényezők, a táplálék minősége és mennyisége a bélmikrobióta közvetítésével, közösen járulnak hozzá (Musso et al., 2010). Rágcsálókon és emberben végzett tanulmányok igazolták, hogy a bélmikrobióta összetétele változik sovány, illetve túlsúlyos egyénekben. Feltételezik, hogy „obezus mikrobióma” hozzájárulhat a diétából származó energia fokozott hasznosításához, és ez végül is elhízáshoz vezethet (Hartstra et al., 2015). Jumpertz és munkatársai speciális bakteriális géntechnikával a mikrobióta szerepét vizsgálták a táplálék felszívódásának szabályozásában sovány és elhízott egyének székletében. Az elfogyasztott és a székletben lévő kalóriákat kalorimetriásan mérték és összehasonlították. Azt találták, hogy a táplálék változásai változásokat indukáltak a mikrobiótában, ami egyenesen korrelált a széklet kalóriaveszteségével és a kinyert energia növekedésével. Ez arra utal, hogy a mikrobiótának lényeges szerepe van a táplálék hasznosulásában (Jumpertz et al., 2011).

A mikrobióta szerepe a metabolikus szindróma kialakulásában • A metabolikus szindróma (MS) számos kóros elváltozás halmaza, mint zsír- és cukoranyagcsere-károsodás, magas vérnyomás, hasi jellegű elhízás, felgyorsult véralvadási folyamat stb. A bélmikrobiótának szerepe van a MS kialakulásában. Ezt mind humán, mind állatkísérletes vizsgálatok eredményei igazolják. Ez a komplex „szuperorganizmus” fontos szabályozója a gazdaszervezet anyagcsere-egyensúlyának, befolyásolva az energia felszívódását, a belek motilitását, mozgékonyságát, az étvágyat, a glukóz- és lipidmetabolizmust, valamint a máj zsírtárolását. A bélmikrobióta és a gazdaszervezet immunrendszere finom egyensúlyának megromlása, a „metabolikus endotoxémia” szisztémás gyulladáshoz és inzulinrezisztenciához vezet. Ennek patomechanizmusát fentebb részletesen ismertettük, és a 2. ábrán foglaljuk össze (Festi et al., 2014). A bélmikrobióta szerepet játszik a MS egyik komponense, a NASH – nem alkoholos zsírmáj (hepatoszteatózis) – kialakulásában. Az ide vezető patomechanizmus a bakteriális etilalkohol- (etanol) termelés, az epesavak anyagcseréjének megváltozása, a hepatociták (májsejtek) lipogenezisének (zsírtermelésének) stimulációja és

 

 

a bélfal megnövekedett permeabilitása. Az etanol szintjének szignifikáns növekedését a keringésben az etanoltermelő baktériumok, mint az Enterobacteriacae, és Escherichia coli intesztinális túlszaporodása okozza, melyeket NASH-betegekben kimutattak.

Mikrobióta és diabétesz • T2DM-ben a hiperglikémia, inzulinrezisztencia (IR), gyulladás, és oxidatív stressz járul hozzá a bétasejt-működés fokozódó romlásához és a bétasejt-tömeg csökkenéséhez. SCAF-ek javítják a T2DM jellegzetes eltéréseit. A legfontosabb kedvező aktivitásukat a szérum glukóz szint csökkenése, az IR és a gyulladás redukciója, és a protektív hatású GLP-1-szint szekréciójának növekedése jellemzi (Hartstra et al., 2015). A bélmikrobióta fontos szerepet játszik az 1-es típusú cukorbetegség, T1DM (autoimmune type 1 diabetes) kialakulásában és az inzulinrezisztens 2-es típusú diabétesz, T2DM kifejlődésében. A kóros bélmikrobióta megléte szorosan kötődik e kórképekhez mind rágcsáló modellben, mind emberben (Tai et al., 2015).

Diszbiózis és mentális zavarok • Számos adat bizonyítja, hogy a humán mikrobióta (HM) több neurokémiai és neurometabolikus „ösvény” szabályozásában vesz részt egy igen interaktív és szimbiotikus gazda-mikrobióma jelátviteli rendszeren keresztül, mely összekapcsolja a gasztrointesztinális (GI) traktust és az egyéb szerveket a központi idegrendszerrel. A bél-agy tengely biztosítja a szervezet homeosztázisát, de rendellenességek esetén számos metabolikus és mentális betegség kiváltásában lehet kóroki szerepe.

A bélmikrobióta megváltozása funkcionális emésztőszervi (gasztrointesztinális) zavarokat, szorongást, depressziót és kényszeres viselkedést okozhat, az autizmusban is szerepe van. Probiotikum adása kedvező hatással volt a kényszerbetegségek (Obsessive Compulsory Disease – OCD) tüneteire és a figyelemhiánnyal járó hiperaktivitásra (Attention Deficit Hyperactivity Disorder – ADHD) (Toh – Allen-Vercoe, 2015). E folyamatok jobb megértése új kezelési lehetőségeket tárhat fel.

Az Alzheimer-kór és a mikrobióma • A bélmikrobióta megváltozásának az Alzheimer-kórban is szerepe van (Carabotti et al., 2015). A mikrobiális amiloid, a baktériumok fő produktuma hozzájárul az emberi központi idegrendszer (central nervous system – CNS) patofiziológiájához. Az atípusos amiloidtermelődés, felhalmozódás (aggregáció), és a csökkent clearence (ml/perc egységben számolva: 1 perc alatt hány ml vérplazma tisztul meg valamilyen anyagtartalmától a vesék által) a humán neurodegeneratív megbetegedéseknek, így az Alzheimer-kórnak jellegzetes patológiai jegyei. Újabban kiderült, hogy az emberi szervezet súlyos amiloidterhelésnek van kitéve, ami progresszív neurológiai megbetegedéseket okoz. Az amiloid olyan fehérjetermészetű anyag, mely az agyban, a hasnyálmirigy β-sejtjeiben és a bélbaktériumokban termelődik. Monomolekuláris formában élettani szerepe van, de oligomerekké polimerizálódva patogénné válik. A mikrobiális amiloid enigmatikus szerepet játszik a központi idegrendszer homeosztázisában és patológiájában, különös tekintettel az Alzheimer-kórra. Újabb megfigyelés szerint az idős életkorban a veleszületett immunszisztéma védő hatása gyengül, és keringő gyulladáskeltő citokinek (főleg zsírsejtek által termelt fehérjetermészetű anyagok), TNF-alfa, IL-6 szaporodnak fel. Az előrehaladó életkor kedvez a szájban megtelepedő anaerob baktériumok elszaporodásának, erre válaszul TNF-alfa szabadul fel a szájüreg epiteliumából. Ezek az „immuntoleráns” kórokozók lassan szaporodnak, és vélhetőleg okozói lehetnek gyulladásos eredetű kórképeknek. Felmerül, hogy Alzheimer-betegek egy csoportjában az orális baktériumok „túlnövekedése” gyengíti a vér-agy gát funkcióját, és az így beáramló baktériumok hozzájárulnak az Alzheimer-kór kialakulásához (Shoemark – Allen, 2015; Halmos – Suba, 2016).

A higiénés hipotézis • A medicinában a higiénés hipotézis egy olyan elmélet, amely szerint, ha túlzott higénés rendszabályok a korai gyermekkorban megakadályozzák a különböző fertőző ágensekkel való találkozást, az, gátolva az immunrendszer természetes fejlődését, megnöveli a fogékonyságot az allergiás, az autoimmun betegségekre, az 1-es típusú diabéteszre. Ezt az elméletet biome depletion theory (biomahiányos), vagy lost friends theory (elvesztett barátok) elméletnek is szokás nevezni (a bioma a mikrobióta teljes génkészlete) (Hartstra, 2015).


A bélbakterióta manipulálásának lehetőségei


Megismerve az intesztinális mikrobióta szerepét a fent részletezett betegségek patogenezisében, lehetőség nyílik alternatív terápiák kifejlesztésére. A bélmikrobióta változásai új lehetőséget teremtenek az elhízás és a T2DM kezelésére

Probiotikus baktériumok, prebiotikumok, antibiotikumok • A probiotikumok olyan táplálékkiegészítők, melyek az emberi szervezet szempontjából jótékony baktériumokat tartalmaznak. A probiotikus baktériumkultúrák a természetes bélflóra helyreállítását segítik, pozitívan befolyásolják az immunrendszert. A probiotikumok fenntarthatják a normális intesztinális permeabilitást. A leggyakrabban előforduló probiotikus baktériumok a Lactobacillus és a Bifidobacterium törzsekbe tartoznak. Probiotikumok adása indokolt szisztémás immunmoduláció, metabolikus szindróma, májkárosodás, gyulladásos bélbetegség, vastagbél- és végbélrák, és besugárzás-okozta enteritisz esetén. Probiotikumok számos metabolikus, magatartásbeli és kognitív működést képesek modulálni (Thakur, 2014). A prebiotikum természetes élelmiszer-összetevő, amelyre a gyomor-bélrendszer felső szakaszában található emésztőenzimek nem hatnak, és változatlan formában jutnak el a vastagbélig, ahol serkentik a probiotikumok szaporodását, javítják a probiotikus baktériumok hatásait, vagy megakadályozzák a kártevő kórokozók növekedését. Az antibiotikumok gátolják a káros baktériumok növekedését és hatásait. Antibiotikus kezelés szignifikánsan csökkenti a plazma LPS szintjét, a bél permeabilitását és a zsírszövet gyulladását, az oxidatív stresszt (szabadgyök-antioxidáns egyensúly eltolódása), a makrofág (szervezet első védelmi rendszerébe tartozó falósejtek) beszűrődést és a metabolikus eltéréseket.

Széklettranszplantáció • A székletmikrobióta-transzplantációt (fecal microbiota transplantation – FMT) már több mint ötven éve alkalmazzák, igen hatékony a Clostridium difficile baktérium-fertőzések eradikációjában (Vincze, 2015). Az FMT újabban ismét az érdeklődés előterébe került mint terápiás lehetőség obezitásban és metabolikus szindrómában. Zsírdús étrenddel táplált, elhízott (obez) egerek egy részének ivóvízben E. coli Nissle-1917 baktériumokat adtak, másik részük csak vizet vagy kontrollbaktériumokat kapott. A modifikált baktériumokat kapó egerekben szignifikánsan csökkent a táplálékfelvétel, az elhízás mértéke, az inzulinrezisztencia és a májelzsírosodás (hepatoszteatózis) a kontrollegerekhez képest. A modifikált baktériumok inkorporációja a bélmikrobiótába eredményesen gátolta a metabolikus elváltozások kialakulását (Chen et al., 2014). Sovány férfidonorból metabolikus szindrómás férfibe történő FMT szignifikánsan javította az inzulinérzékenységet, és fokozta az anyagcserére jótékonyan ható butiráttermelő törzsek szaporodását. Az FMT alkalmazásának eddig is ígéretesek az eredményei, és remélhetőleg a jövőben tovább bővülnek a mikrobióta-átültetésen alapuló terápiás lehetőségek (Harstra, 2015).

Bariatrikus sebészet • A bariatrikus sebészet olyan eljárások összessége, melyek a tápcsatorna megrövidítésével csökkentik a táplálék felszívódását. Jelenleg ez az eljárás a kóros elhízás (testtömegindex >40kg/m2) hosszú távú kezelésének leghatékonyabb módszere. Elhízott kontrollokhoz képest csökken a kardiovaszkuláris kockázat, a 2-es típusú diabétesz kifejlődése és a rák incidenciája. A bariatrikus sebészet által indukált mikrobiális, metabolikus és hormonális változások is hozzájárulnak a sebészeti testsúlycsökkentéshez, a kedvező anyagcserehatásokhoz és a csökkent mortalitáshoz.
Az elhízás és a T2DM gyógyítása elérhető lett bariatrikus sebészeti beavatkozással. Népszerű bariatrikus gyomorszűkítő, illetve gyomormegkerülő eljárások nagy gyakorisággal a glukózanyagcsere jelentős javulását eredményezik. Ennek mechanizmusa még nem teljesen érthető, a kedvező anyagcsere-változások sokféle anatómiai és fiziológiai változásnak (kalóriamegszorítás, javuló β-sejt-funkció, javuló inzulinérzékenység, a bél fiziológia, bélbakterióta és az epesav metabolizmus megváltozása) közösen köszönhetők (Cho, 2014).


Következtetés


A bélbakterióta mintegy „szuperszervként” a szervezet csaknem minden fontos működését befolyásolja. Szerepe a gyulladásos bélbetegségekben régóta ismert. A bélflóra az utóbbi évtizedben intenzív kutatások tárgya, fény derült szerepére az anyagcserében, a veleszületett és adaptív immunitásban, sőt az agyi működésben és a viselkedés befolyásolásában is. Rendkívüli változékonysága által elősegíti a szervezetnek a környezethez való alkalmazkodását, így diszbiózis esetén mindezen funkciók zavara miatt olyan betegségek alakulnak ki, melyek kezelésében a mikobióta helyreállításának adjuváns vagy önálló szerepe lehet. Megelőzésként fontos egészséges életmóddal a bélbakterióta integritásának megőrzése, illetve szükség esetén annak helyreállítása a már rendelkezésre álló manipulatív lehetőségek által. Természetesen fontosak a további kutatások a bakterióta működésének mélyebb megértése, új terápiás lehetőségek keresése céljából.
 



Kulcsszavak: bélmikrobióta, eubiózis, diszbiózis, endotoxaemia, metabolikus szindróma, diabétesz, agy-bél tengely, széklettranszplantáció
 


 

IRODALOM

Baffy György (2015): A humán mikrobióta és az emésztőszervi rákbetegségek. Magyar Belorvosi Archívum. 68, 1, 46–55.

Bettelheim, Karl A. – Breadon, A. – Faiers, M. C. et al. (2009):„ The Origin of O Serotypes of Escherichia coli in Babies after Normal Delivery. Journal of Hygiene. 72, 1, 67–70. • WEBCÍM

Cani, Patrice D. – Amar, J. – Iglesias, M.A. et al. (2007): Metabolic Endotoxemia Initiates Obesity and Insulin Resistance. Diabetes. 56, 1761–1772. DOI: 10.2337/db06-1491 • WEBCÍM

Carabotti, Marilia – Scirocco, A. - Maselli, M. A. et al. (2015):The Gut-brain Axis: Interactions between Enteric Microbiota, Central and Enteric Nervous Systems. Annals of Gastroenterology. 28,2 , 203–209. • WEBCÍM

Chen, Zhongyi – Guo, L. – Zhang, Y. et al.( 2014): Incorporation of Therapeutically Modified Bacteria into Gut Microbiota Inhibits Obesity. Journal of Clinical Investigation. 124, 8, 3391–3406. DOI: 10.1172/JCI72517 • WEBCÍM

Cho, Young Min (2014): A Gut Feeling to Cure Diabetes: Potential Mechanisms of Diabetes Remission after Bariatric Surgery. Diabetes & Metabolism Journal. 38, 6, 406–415. DOI: 10.4093/dmj.2014. 38.6.406 • WEBCÍM

David, Lawrence A. – Maurice, C. F. – Carmody, R. N. et al. (2014): Diet Rapidly and Reproducibly Alters the Human Gut Microbiome. Nature. 505, 7484, 559–563. doi:10.1038/nature12820 • WEBCÍM

Festi, Davide - Schiumerini, R. - Eusebi, L. H. et al. (2014): Gut Microbiota and Metabolic Syndrome. World Journal of Gastroenterology. 20, 43, 16079–16094. doi: 10.3748/WJG.v20.i43.16079 • WEBCÍM

De Filippo, Carlotta – Cavalieri, D. – Di Paola, M. et al (2010): Impact of Diet in Shaping Gut Microbiota Revealed by a Comparative Study in Children from Europe and Rural Africa. Proceddings of the National Acadamy of Science of the USA. 107, 33, 14691–14696.  DOI: 10.1073/pnas.1005963107 • WEBCÍM

Halmos Tamás – Suba Ilona (2016): Alzheimer és diabétesz mellitusz – a közös patomechanizmus. Neuropsychophar-macologia Hungarica. 17, 1, 1–14. • WEBCÍM

Hartstra, Annick V. – Bouter, K. E. – Bäckhed, F. et al. (2015): Insights into the Role of the Microbiome in Obesity and Type 2 Diabetes. Diabetes Care. 38,159–165. DOI: 10.2337/dc14-0769 • WEBCÍM

Jumpertz, Reiner – Le, D. S. – Turnbaugh, P. J. et al. (2011): Energy-balance Studies Reveal Associations between Gut Microbes, Caloric Load, and Nutrient Absorption in Humans. The American Journal of Clinical Nutrition. 94, 58–65.  doi:  10.3945/ajcn.110.010132 • WEBCÍM

Kim, Chang – Park, J. – Kim, M. (2014): Gut Microbiota-Derived Short-Chain Fatty Acids, T Cells, and Inflammation. Immune Netw. 14, 6, 277–288. DOI: 10.4110/in.2014.14.6.277 • http://tinyurl.com/zu9z56t
Musso, Giovanni – Gambino, R. – Cassader, M. (2010): Obesity, Diabetes, and Gut Microbiota: The Hygiene Hypothesis Expanded? Diabetes Care. 33, 10, 2277–2284. DOI: 10.2337/dc10-0556 • WEBCÍM

Puddu, Alessandra – Sanguineti, R. – Montecucco, F. et al. (2014): Evidence for the Gut Microbiota Short-Chain Fatty Acids as Key Pathophysiological Molecules Improving Diabetes. Mediators of Inflammation. Article ID. 162021, 9 pages, DOI: 10.1155/2014/162021 • WEBCÍM

Shoemark, Deborah K. – Allen, Shelley J. (2015): The Microbiome and Disease: Reviewing the Links between the Oral Microbiome, Aging, and Alzheimer’s Disease. Journal of Alzheimers Disease. 43, 725-738. DOI 10.3233/JAD-141170 • WEBCÍM

Tai, Ningwen – Wong, F. S. – Wen, L. (2015): The Role of Gut Microbiota in the Development of Type 1, Type 2 Diabetes Mellitus and Obesity. Reviews in Endocrine and Metabolic. Disorders. 16,1, 55–65. DOI: 10.1007/s11154-015-9309-0 • WEBCÍM

Thakur, Ajit Kumar – Shakya, A. – Husain, G. M. et al. (2014): Gut-microbiota and Mental Health: Current and Future Perspectives. Journal of Pharmacology & Clinical Toxicology. 2, 1, 1–15. • WEBCÍM

Toh, Michael C. – Allen-Vercoe, Emma (2015): The Human Gut Microbiota with Reference to Autism Spectrum Disorder: Considering the Whole as More Than a Sum of Its Parts. Microbial Ecology in Health and Disease. 26, 26309. doi: 10.3402/mehd.v26.26309 • WEBCÍM

Vincze Áron (2015): Fecal Transplantation. Magyar Belorvosi Archívum. 68, 3, 153–156.

Voigt, Robin M. – Forsyth, C. B. – Stefan J. G. et al. (2014): Circadian Disorganization Alters Intestinal Microbiota. PLOS One 9, 5, e97500. DOI: 10.1371/journal.pone.0097500 • WEBCÍM

 


 

 

1. ábra • A mikrobióta funkciói élettani és kóros körülmények között

 


 


2. ábra • A metabolikus betegségek kialakulásának folyamata <