A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KÖLTSÉGEK, MINŐSÉG ÉS IDŐ JELENTŐSÉGE

    A GAZDASÁGI FOLYAMATOKBAN

X

Kovács Nikoletta

PhD, oktató, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar • kovacsnikoletta(kukac)ktk.pte.hu

 

A tanulmány azt a célt hivatott elérni, hogy átfogó képet adjon a költségek, a minőség és az idő jelentőségéről a gazdasági folyamatokban. A bevezető részben általános képet kap az olvasó arról, hogy a minőség és az idő miként hat a költségekre, a kutatási eredményekből pedig kiderül, hogy e két tényező milyen jelentőséggel bír a vállalatok életében. A kutatás módszertana attól egyedi, hogy az irodalomkutatás után egy nemzetközi, illetve egy rövid hazai kérdőíves felmérés, valamint saját adatbányászati eredmények és egy konkrét vállalati példa is bemutatásra kerül, melyek az elméleti megalapozást kiegészítve mutatnak egy teljesebb képet a témáról. Az eredmények mind térben, mind időben távol esnek egymástól, így összehasonlításra nem, de általános következtetések levonására alkalmasnak bizonyultak. A tanulmány legfőbb megállapítása, hogy a hatékonyság érdekében meg kell határozni azt az optimális pontot, ahol egyik tényező sem sérül annyira, hogy az további költségeket termeljen akár a fogyasztónak, akár a termelőnek/szolgáltatónak.


1. Bevezetés


Az idő hatása a költségekre


Az idő értékének felismerése az ipari társadalmakhoz kapcsolódik, amikor először vált anyagi értékek forrásává (Gurevics, 1974, 130–131.). A fogyasztói kosár tartalmát ennek megfelelően manapság nemcsak az anyagi lehetőségek, hanem az időbeli korlátok is alakítják. A fogyasztói ráfordítások így a 3A (Accessability, Acceptability, Affordability) köré csoportosulnak, emiatt fogyasztásunk szerkezete és helyszíne is megváltozik (Brewer et al., 2001). Mivel a termékek uniformizálódnak, ezért egyre nehezebb őket a hasznosságuk alapján megkülönböztetni, a verseny az áldozatok (időbeli, anyagi, kényelmi) csökkentésével hozható kapcsolatba. Előtérbe kerültek tehát az időtakarékos termékek és szolgáltatások, és azok az áruk, amelyek a feldolgozottság magasabb fokán kerülnek a fogyasztókhoz annak érdekében, hogy a fogyasztásra szánt idő bizonyos része másra szabaduljon fel (Süle, 2010). A hozzájutás ideje mellett a helye is egyre fontosabb szerepet játszik. Ezek a tényezők azt is befolyásolják, hogy mennyit hajlandó fizetni érte a fogyasztó, mennyit ér meg számára a hozzájutás gyorsasága és egyszerűsége. Süle Edit (2010) tanulmányából például kiderül, hogy a kétszeres átfutási időnek még nagyon alacsony díj mellett sincs pozitív hasznossága, vagyis ez a megoldás sehogy sem elfogadható. A két tényező kapcsolata így arra enged következtetni, hogy az idő magasabbra értékelt az árnál.

A lokalizáció mint jelenség a globalizáció megjelenése kapcsán veszélyeztetett helyzetbe került. A termelési tényezők szabad áramlásával lehetővé vált a nagyobb térbeli távlatokban való gondolkodás és a globális előnyök kihasználása, ez pedig csökkentette a helyi tényezők versenyképességét. Az eljuttatás árát azonban időben kell megfizetni, ami a költségek növekedéseként jelentkezhet. Barta Görgyi és szerzőtársai (2008) ezért relokalizációként írják le azt a folyamatot, amikor az olcsó erőforrásra kitelepült gyártás visszatér az anyaországba. A jelenség oka többek között a szállítási rendszerek időbeli tehetetlenségének felismerése, és a minőségi problémák megjelenése. Carolyn L. Evans és James Harrigan (2005) is a térbeli közelséget hangsúlyozzák, amikor az USA elektronikus készülék importját vizsgáló modelljükkel azt bizonyítják, hogy az igény forrásához, vagyis a vevői piac közelébe települ vissza a gyártás azokban az ágazatokban, ahol lényeges az időben pontos szállítás.

Napjainkban az egyedi ellátók versenyét átvették az ellátási láncok. A láncok erősségét leggyengébb láncszemük (az angol szakirodalomból ismert bottleneck fogalom is erre utal) határozza meg, így minden szereplőnek érdeke, hogy mind a belső időmenedzsment, mind a külső kapcsolatok kezelése gyors és rugalmas működést biztosítson. Globális méretekben működő, dinamikus környezetben azonban igazi probléma az ellátási láncok és hálózatok térben távoli szereplőinek időbeli illesztése. A hosszabbá és bizonytalanabbá váló átfutási idő következménye a reagálási idő megnövekedése – miközben az időben kihasználatlan kapacitások további költségeket termelhetnek – és a rugalmasság elvesztése, mely jelenség kapcsolatba hozható az ostorcsapás-effektussal. A jelenséget először Jay W. Forrester publikálta 1968-ban, mely szerint a terméktől a nyersanyag irányába haladva az ellátási láncban a kereslet egyre nagyobb kilengéseket mutat, melynek oka a rosszul felmért kereslet, ami a leszállítási idő hosszának növekedésével még tovább torzulhat. Valódi és mély kérdésekké ezek a problémák a vevői igények fejlődésével váltak.

Az idő alapú kockázatoknak különböző típusait különböztethetjük meg, mint például az idő szűkének kockázata, a késés kockázata, az átfutási idők változékonyságának kockázata, készletkockázat, előrejelzési kockázat és a lassú reagálás kockázata, melyeknek plusz költségei is vannak. A kategóriák különböznek abban, hogy a kockázat forrását, esetleg valamelyik következményét mint további kockázatforrást említik, ezért nem találkozunk egységes kategóriákkal, sem a megfogalmazást, sem a tartalmat tekintve. Mike Gábor (2007, 77–84.) ezt a szubjektív kockázatészleléssel és a kockázatok interakciójával magyarázza. Az időbeli kockázatok között vannak olyanok, amelyek mind a szállítónál, mind a vevőnél érezhetők. Az idő alapú kockázatok sorában a legkézenfekvőbb kockázattípus, amikor felmerül a negatív eltérés lehetősége a rendelkezésre álló és ténylegesen szükséges idő között. Ez a fajta kockázat bárhol fölmerülhet az ellátási láncban. Az időkiesés költségvonzatot is jelent, amelyek lehetnek logisztikai költségek, a hiány miatt más területen föllépő költségek, egyéb többletköltségek, mint például kártérítés és büntetés, bevételcsökkenés, árengedmény határidő-túllépés miatt, visszautasítás késedelem miatt, közvetlen forgalomcsökkenés régi vevő elpártolása miatt, közvetett forgalomcsökkenés imázsromlás miatt.

A fogyasztók állandó újdonság iránti vágya nagyon gyors készletforgást, rövid átfutási időket és nagy pontosságot igényel az ellátási lánctól (Coyle et al., 2003). A zökkenőmentes információáramláshoz szükséges adatkapcsolatok megteremtésének egyik elterjedt eszköze az EDI (Electronic Data Interchange – elektronikus adatcsere), ami a partnerek számítógépes rendszerei között szabványosított adatforgalmat tesz lehetővé. A folyamatos készletfeltöltés módszere azt célozza, hogy soha ne alakuljon ki készlethiány, ugyanakkor ne álljon fölöslegesen nagy tőke a készletekben. Ezek a rendszerek így folyamatos készletszint-figyelés általi automatikus rendelést tesznek lehetővé, ami csak megfelelő informatikai háttérrel oldható meg, de kiterjesztésével az ellátási lánc további szereplőire nagy reakcióképesség érhető el. A cross-docking megoldás – amit a Wall-Mart fejlesztett ki – például raktározás nélküli árukezelést tesz lehetővé, ahol valós idejű adatkezelés segítségével a termékgyűjtés és -elosztás szünetmentesen történik, az áru tehát nem kerül még átmenetileg sem raktározásra, hanem csak átrakásra egy másik cél felé. Az eladó által menedzselt készletezés pedig (VMI – Vendor Managed Inventory) az a megoldás, ahol vevői közreműködés nélkül történik a készletfeltöltés, aminek az aktív informatikai összeköttetés és a tagok kooperációja a feltétele.

A vevői igények tehát az elmúlt évtizedek alatt oly mértékben alakultak át, hogy az ár mellett megjelent a kényelem és a gyorsaság is mint keresletet befolyásoló tényező. Ezekhez a tényezőkhöz való alkalmazkodás a vállalatoknál további kihívásként jelent meg, aminek következménye lett a globalizáció, majd a relokalizáció, továbbá a költségek emelkedése. A problémák kiküszöbölésére jelenleg elektronikai eszközök és újabb menedzsment irányzatok jelenthetnek megoldást.


A minőség szerepe az árképzésben
és hatása a költségekre


Az 1950-es években a minőség az elfogadható minőségi szintek és a javítást célzó beavatkozások meghatározásán alapult. A 60-as években a minőségbiztosítást inkább mint dokumentálást végezték, majd a 70-es években kezdték használni a minőségirányítás, minőségmenedzsment kifejezéseket, de a szabályok lefektetése még csak elindulóban volt. A 80-as években Philip B. Crosby a Minőség ingyen van című könyvének megjelenése volt az, ami ráébresztett a vállalatokat, hogy tehetnének valamit azért, hogy a termék vagy szolgáltatás olyan legyen, amilyennek a vevők igénylik. A 90-es években a minőség már a vezetők gondolkodásának részévé vált.

Minőségi termék vagy szolgáltatás előállítása során a mérnökök és menedzserek meghatározzák a gyártással kapcsolatos összes feladatot és ellenőrzési eljárást, majd statisztikai minőségszabályozási módszerekkel ellenőrzik a termék megfelelőségét. A minőség ilyen értelemben a szabványoknak, direktíváknak, vevői követelményeknek való megfelelést jelenti. A megfelelés azonban „csak” azt a minőséget definiálja, amit a tervező, vevő – a folyamat elején – elvár.

Gazdaságmodellezők, akik az ár és a minőség problémájával foglalkoznak, a minőséget a termék pozicionálásaként fogják fel, ahol a termék minőségét, annak tulajdonságait leíró vektor határozza meg (Karmarkar – Pitbladdo, 1997). Ha a minőség a termék pozicionálásaként fogható fel, akkor a minőséget a fogyasztó határozza meg, ezzel a kínálati oldalról a hangsúly a keresleti oldalra kerül. A minőség tehát az elvárásoknak való megfelelést jelenti (Stevenson, 2005). Emiatt a minőség megközelítése gyakran a teljesítmény minőségére korlátozódik. Az előbbiekből következik, hogy a minőség erősen befolyásolja a keresletet, és a keresleti görbe is változik a minőség változásával.

Ha a minőség egyértelmű kategória lenne, az a termékválaszték szűkülését jelentené, hiszen mindenki a legjobb terméket venné csak meg a megfelelő árkategóriában (Vörös, 2010). Ezért a termelők a minőség különböző dimenzióiban versenyeznek, és a fogyasztók különböző módon értékelik az egyes dimenziók jelentőségét. Továbbá minőségről nem csak a fogyasztó beszél, hanem a termelő is. Az intenzív szolgáltatásoknál például a termelési és fogyasztási folyamat egybeesik, ezért a folyamat minősége alapvetően meghatározza a szolgáltatás minőségét. A minőség és folyamat tehát nem távol eső kategóriák, a folyamat minősége alapvetően meghatározza a termék vagy szolgáltatás minőségét. Ha a folyamat nem stabil, nem tud konzisztens minőséget termelni (Vörös, 2010).

Barry L. Bayus (1995, idézi Vörös, 2008) kutatásában összefüggés található a kutatásra és fejlesztésre szánt összeg és a termék minősége között. Cheryl Gaimon (1988, idézi Vörös, 2008) kutatásából pedig az derül ki, hogy összefüggés van az új technológiai eredmények hatása és a termék minősége között. A minőség növekedése az árat növeli, és nincs jele annak, hogy a minőség ingyen lenne (Crosby, 1979, idézi Vörös, 2008). A tudásnövekedésből eredő költségmegtakarítás felét azonban át kell engedni a fogyasztónak, aki viszonzásul növeli a keresletet. Gaimon (1988, idézi Vörös, 2008) tanulmányában numerikus adatsorok alapján arra a következtetésre jutott, hogy olyan új technológia beszerzése, mely csökkenti a fajlagos termelési költségeket, az ár csökkentését eredményezik.

A minőségi termék előállításának különböző költségei vannak. A tökéletes minőség megvalósítása olyan költséges, hogy a legtöbb fogyasztó nem képes ezt megfizetni. Ezért gazdasági szempontból a tökéletes minőség elérése nem fogható fel célként. A minőség ellenőrzésének költségei is hasonlóképpen viselkednek, hiszen a tökéletes minőség elérése érdekében minden terméket legalább háromszor kell minőségi ellenőrzésnek alávetni ahhoz, hogy hibás termék biztosan ne kerüljön a fogyasztóhoz. Ez azonban idő- és/vagy költségigényes eljárást jelent.

Hibák megelőzésével kapcsolatos költségtípusok közé sorolhatók a minőség megtervezésével kapcsolatos költségek, az új designtervek értékelése, a tesztek, a munkaerő kiképzése, a minőséggel kapcsolatos információs rendszer kialakítása, a tökéletesítési folyamat költségei. Az ellenőrzés költségei között találjuk a beérkező anyagok, alkatrészek minőségének megállapítását, a hibás inputok kiszűrésének költségét. Ezek a tételek pedig földrészenként, országonként és akár térségenként is eltérőek lehetnek. További költséget vonhat maga után a selejtes termékek kijavítása, mely annál alacsonyabb, minél megbízhatóbb a termelőszalag. Ha a hiba észlelése a szervezet kapuin kívül történik, akkor nagy valószínűséggel a fogyasztótól érkezik, aki elégedetlen lesz a szolgáltatás színvonalával. Ha a hibát a fogyasztó veszi észre, a javítási költség mellé a fogyasztó elégedetlenségéből eredő költségek is társulnak. Ilyen lehet például az ügyfelek elvesztése, ami végső soron a piaci részesedés csökkenéséhez vezet.

A minőség tehát egy szubjektív kategória, mely értelmezhető a tervező, a termelő, illetve a fogyasztó szemszögéből. Mindemellett a minőségnek van közvetítő szerepe is, hisz az árképzés során a fogyasztó által érzékelt ár közvetíti a termék vagy szolgáltatás pozícióját a piacon, és a mögötte rejlő

 

 

és/vagy elvárható minőséget. A minőségi termék előállításának, illetve a hibák kijavításának azonban költségei vannak, melyek rövid távon növelhetik ugyan az árat, azonban hosszú távon csökkenthetik a költségeket. Ezzel szemben az idő hatása a költségekre annál nagyobb, minél hosszabb a termelés és leszállítás alatt eltelt idő, mivel a türelmetlen fogyasztó, illetve az idő szempontjából rosszul megválasztott termelési és szállítási eljárás további költségeket termel.

A továbbiakban a költségek, a minőség és az idő imént bemutatott jelentőségét kívánják alátámasztani a kutatási eredmények.


2. Kutatási eredmények


Matyusz és szerzőtársai (2014) alapján megemlíthető az IMSS (International Manufacturing Strategy Survey) nemzetközi, kérdőíven alapuló kutatás, melyet hatodik alkalommal végeztek el. Korábban 1994-ben, 1997-ben, 2001-ben, 2005-ben és 2009-ben is gyűjtöttek hasonló kérdőíves adatokat. Az 1997-es felmérés alapján Városiné Demeter Krisztina (2000) nevesített kilenc versenystratégiát, melyek külföldi és hazai szinten is hasonló rangsort képviselnek (1. ábra).

Az összesített rangsor alapján, nemzetközi szinten a gyártási minőség bizonyult a legfontosabb versenystratégiának, amelyet a termékterv minősége és a megbízható szállítás követ. Hazánk tekintetében azonban a gyártási minőséget a megbízható szállítás követi, a harmadik helyen pedig az eladási ár szerepel. A legfrissebb, 2014-es felmérés szerint a rangsor hazai és nemzetközi szinten is a vevői elvárásoknak való megfelelés, terméktervezés és -minőség, illetve megbízható rendelésteljesítés szerint alakult.

A kutatásból az is kiderült, hogy a külföldi mintával összevetve szignifikáns a hazai előny a termékminőség és megbízhatóság, a termék testreszabási képesség, a rendelésteljesítés megbízhatósága és a gyártás átfutási ideje terén a három évvel korábbi felméréshez képest. Az időbeli teljesítményt mérő mutatók közül az átbocsátási idő hatékonyságát (a termelési átfutási idő százalékában) a hazai vállalatok magasabbnak értékelték, mint a külföldi vállalatok. A késői kiszállítások arányában nincs jelentős eltérés, és ezt a mutatót úgy sikerül a külföldi vállalatok átlagával szinte megegyező szinten hozniuk a hazai vállalatoknak, hogy mindeközben a rendelések átfutási ideje mind a készleten lévő, mind a készleten nem lévő termékek esetén kisebb, mint külföldön. A minőséghez kapcsolódó mutatókból pedig az látszik, hogy a magyar vállalatok az árbevételhez viszonyítva kevesebbet költenek a selejtekre és javításra, illetve a vevői reklamációk száma is alacsonyabb, mint a külföldi vállalatoknál. A súlyos balesetek miatt elvesztegetett termelési idő pedig szignifikánsan alacsonyabb, mint a külföldi vállalatok esetében (Matyusz et al., 2014).

Az IMSS-kutatások eredményei tehát igazolják, hogy a vállalatok mind nemzetközi, mind hazai szinten fontosnak tartják a minőségi elvárásoknak való megfelelést, a megbízhatóságot és az idő jelentőségét.

A továbbiakban adatbányászat1 segítségével, tudományos cikkek alapján elemzem a költségek, minőség és idő jelentőségét. A kutatás során arra voltam kíváncsi, hogy az 1. és 2. ábrán látható, fontosnak ítélt versenyprioritások – azaz költségek, minőség, idő, ár és fogyasztó – szavai hányszor jelennek meg a cikkekben. 2008 és 2013 közötti (teljes) cikkeket vizsgálok az Information Systems and e-business Management folyóiratból. Azért ezt választottam, mert menedzsment témakörét tekintve meglehetősen szélsőséges, így az előfordulások száma többet árul el a kulcsszavak jelentőségéről, mint egy olyan folyóiratban, ahol a cikkek zöme azok köré csoportosul. A hivatkozások számát az 1. táblázat mutatja.

A kimutatás alapján elmondható, hogy a legtöbbet emlegetett téma a felsoroltak közül a fogyasztó, ezt követi a költségek, az idő és a minőség. A vizsgált hat év alatt a fent említett címszavakra való hivatkozások alakulását mutatja a 4. ábra.

Láthatóan csökkent az érdeklődés az adott témák iránt, de a fogyasztó, idő és minőség hívószavakra hivatkoztak intenzíven a legtovább. Tekintve az IMSS kérdőíves kutatás eredményeit és az adatbányászat során feltárt eredményeket, azt a következtetést merem levonni, hogy a vállalatokat és a kutatókat egyaránt erőteljesen foglalkoztatja, hogy milyen minőséget, mekkora költséggel és milyen gyorsan tudnak előállítani. Mindez alátámasztja mindazt, amit a bevezetőben fejtettem ki, azaz a fogyasztási szokások a fogyasztó és a 3A köré csoportosulnak: megközelíthetőség (időben közelebb hozható), elfogadhatóság (minőségi elvárásoknak megfelelés) és megfizethetőség (elérhető áron).


Az idő és minőség szerepének megítélése
a gyakorlatban


Annak érdekében, hogy az idő és minőség megítélését a gyakorlatban is ki lehessen mutatni, egy rövid hazai kérdőíves kutatást végeztem. A válaszadók között volt piacvezető FMCG (Fast-Moving Consumer Goods), gépipari, gyógyszeripari és építőipari termelő vállalat, illetve műszaki, olaj- és gázipari kereskedő vállalat egyaránt. A huszonkét válaszadóból nyolc termelő, hat kereskedő, három termelő és kereskedő egyben, és öt szolgáltató vállalat volt.

Annál a kérdésnél, hogy „az időnek vagy a minőségnek érzi nagyobb jelentőségét a működés során”, a válaszadók 56%-a választotta a minőséget, ám volt olyan is, aki mindkettőt bejelölte. Olyan válasz is volt, hogy a minőség már nem lehet kérdés napjainkban, így inkább az időn van a hangsúly. A válaszok lebontva termelés, szolgáltatás és kereskedelem kategóriákra a következőképpen néznek ki (5. ábra). A felmérés alapján a minőség (szubjektív) jelentősége a termelés során tűnik a legnagyobbnak, és a szolgáltatás terén a legkisebbnek, azonban a válaszok aránya a hazai szolgáltatásminőség alacsony színvonalára is engedhet következtetni. Jelentőségüket nem kérdőjelezte meg egy válaszadó sem.

A továbbiakban egy telekommunikációs ügyfélszolgálat munkáján keresztül – valós vállalati adatok alapján – vizsgáljuk meg az idő és minőség jelenőségét, illetve hatását a költségekre. Az ügyfélszolgálat feladata jelen esetben, hogy telefonhívásokon, illetve e-maileken keresztül felvegye az ügyfél szolgáltatáskieséssel kapcsolatos problémáját, amire az ügyeletes kollégának mihamarabbi megoldást kell nyújtania. Ezt a vállalati esetet – kutatásunk szempontjából – megközelíthetjük a minőség és az idő oldaláról is. Minőségi munkának az tekinthető, ha a probléma úgy kerül megoldásra, hogy az a közeljövőben nem merül fel ismételten. Telekommunikáció esetében a szolgáltatás műszaki paraméterei mellett a szolgáltatás választéka, illetve az ügyfélkezelés és hibaelhárítás jellemzői is befolyásolják a minőség megítélését. Gyors megoldásnak az tekinthető, aminek segítségével mihamarabb folytatódhat a munkamenet, attól függetlenül, hogy az csak egy átmeneti vagy hosszú távú megoldást jelentett. Telekommunikációs szolgáltatást tekintve a szolgáltatás kiesése a munkamenet teljes leállását jelenti az ügyfélnél, így az ügyfélszolgálat gyors és precíz munkája alapvető elvárás a vállalatnál. Mivel minden szerződésben meg van határozva, hogy mennyi hibajavítási késedelem után mekkora büntetés róható fel a szolgáltatónak (a Service Level Agreement alapján), az idő jelentősége tűnik mégis magasabbnak. Ha a hiba elhárítása nem jelentett hosszú távú megoldást, akkor az ügyfél újra jelentkezik, és újra felszámolódik a vizsgált vállalatnál az ügyfél szolgáltatáskiesése miatti költség. Ebben az esetben tehát az időbeli hiány költsége vetekszik a javítás és az elégedetlen fogyasztó költségével. Mivel a javítás és az elégedetlen fogyasztó költségeinek felmérése erősen függ a szolgáltatáskiesés okától, maradjunk annál az esetnél, amikor a gyors problémamegoldás a cél.

Az esetek könnyebb priorizálása miatt a jelentett problémákat négyes skálán értékelheti az ügyfél, attól függően, hogy mekkora problémát jelent a kiesés a munkamenetére: az egyes jelenti a legnagyobb problémát, a négyes pedig a legkisebbet. A négyes prioritású problémák esetében a szerződéskötés szerint nem kell büntetést fizetni akármilyen lassan oldódott meg a probléma. Az egyes tekintetében azonban a perceknek súlyos áruk van, így nem lehet kérdés, minek kell leghamarabb nekiállni. A 2015-ös évet vizsgálva januártól októberig van adatunk, és a legtöbb probléma februárban jelentkezett, így ezt a hónapot elemezzük részletesebben. Februárban nem érkezett egyes prioritású probléma, míg kettesből 24 darab, hármasból 53 db és négyesből 17 db érkezett. A problémák megoldásának átlagos idejét a következő grafikon mutatja.

Mivel a négyes típusú probléma esetében nem kell büntetést fizetni, érthető, hogy ezek megoldása volt a leglassúbb. A kettes típusúak megoldásáért kell a legtöbb büntetést fizeti, azonban jelen esetben ezek a legnehezebben megoldható problémák is, így ezek megoldási ideje valamivel több volt, mint a hármas típus esetében.

Telekommunikációs ügyfélszolgálati tevékenységet tekintve tehát az időnek nagy hatása van a költségekre, a költségoptimalizálást azonban segíti a feladatok priorizálása. Mivel a kérdőíves kiértékelésnél a szolgáltatók tartották a legkevésbé fontosnak a minőséget, magyarázatot adhat ez a példa: ebben az esetben a termék nem kézzelfogható, a minőség ellenőrzése nehezebb, megítélése szubjektívebb, míg az időt nagyon is jól érzékeli a fogyasztó.


3. Összegzés


A költségek, a minőség és az idő fontossága talán mindenki által ismert és közhelyes. Az elméleti kutatásból azonban kiderül, hogy ez a három tényező miként kapcsolódik egymáshoz: az idő és minőség költségei külön-külön növelni tudják az összköltségeket egy vállalat életében, ezért egyenként is érdemes figyelmet fordítani ezen tényezőkre. A kutatási eredmények pedig azt hivatottak tükrözni, hogy azon felül, hogy ezek a tényezők fontosak, hogyan befolyásolják egy vállalat életét: mind a két tényezőre igyekszenek koncentrálni, azonban a határt nehéz meghúzni, miközben kompromisszumot kell kötni a költségek állandó nyomása alatt. A minőség és idő fontosságát eltérően ítélik meg a gazdaság szereplői, ebből talán az is érződik, hogy mind a kettő nem lehet egyformán magas szintű – gyakran egyik a másik rovására megy. A további kutatások célja ezért az lenne, hogy meg lehessen határozni az optimális pontot, ahol egyik tényező sem sérül annyira, hogy az további költségeket termeljen akár a fogyasztónak, akár a termelőnek/szolgáltatónak.
 



Kulcsszavak: költség, minőség, idő, hatékonyság
 


 

IRODALOM

Barta Györgyi – Czirfusz M. – Kukely Gy. (2008): Újraiparosodás a nagyvilágban és Magyarországon. Tér és Társadalom. 22, 4, 1–20. • WEBCÍM

Bayus, Barry L. (1995): Optimal Dynamic Policies for Product and Process Innovation. Journal of Operations Management. 12, 3, DOI: 10.1016/0272-6963(94)00017-9 • WEBCÍM

Brewer, Ann M. – Button, K. J. – Hensher, D. A. (2001): Handbook of Logistics and Supply-Chain Management. Pergamon 3. kiadás: • WEBCÍM

Coyle, John J. – Bardi, E. J. – Langley, Jr. C. J. (2003): The Management of Business Logistics: A Supply Chain Perspective. Mason, South-Western/Thomson Learning

Crosby, Philip B. (1979): Quality Is Free, McGraw-Hill, NY
Evans, Carolyn L. – Harrigan, James (2005): Distance, Time, and Specialization: Lean Retailing in General Equilibrium. The American Economic Review. 95. No. 1. 292–313. DOI: 10.1257/0002828053828590

Forrester, Jay W. (1968): Industrial Dynamics—After the First Decade. Management Science. 14, 7, 398–415. DOI: 10.1287/mnsc.14.7.398

Gaimon, Cheryl  (1988): Simultaneous and Dynamic Price, Production, Inventory and Capacity Desisions. European Journal of Operational Research. 35, 3, 426–441. DOI:10.1016/0377-2217(88)90232-9

Gurevics, Aron J. (1974): A középkori ember világképe. Kossuth, Budapest

Karmarkar, Uday – Pitbladdo, Richard (1997): Internal Pricing and Cost Allocation in a Model of Multiproduct Competition with Finite Capacity Increments. Management Science. 39, 9, 1039–1053. DOI: 10.1287/mnsc.39.9.1039

Matyusz Zsolt – Biacsi B. – Demeter K. (2014): A termelési stratégia és termelési gyakorlat kutatási eredményei 2013–2014. 157. sz. Műhelytanulmány. Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézet, Budapest • WEBCÍM

Mike Gábor (2007): Beszerzési kockázatok a vállalati gyakorlatban. In: Szegedi Zoltán (szerk.): Logisztikai Évköny 2007–2008. Magyar Logisztikai Egyesület, B.p

Stevenson, William J. (2005): Production/Operations Management. 8th ed. Irwin

Süle Edit (2010): Az idő szerepe és jelentősége az ellátási láncban. Doktori disszertáció. Széchenyi István Egyetem, Győr • WEBCÍM

Városiné Demeter Krisztina (2000): A termelési stratégia hozzájárulása a vállalati szintű versenyképességhez Magyarországon és nemzetközi viszonylatban. Doktori disszertáció. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest • WEBCÍM

Vörös József (2008): Optimális ár, minőség, és fejlesztési döntések. Szigma. XXXIX 3–4, 121–137.

Vörös József (2010): Termelés és szolgáltatásmenedzsment. Akadémiai, Budapest
 


 

LÁBJEGYZETEK

1 Köszönet a segítségért Hornyák Miklósnak. <

 


 

 

1. ábra • Versenyelőny-források jelentősége nemzetközi és hazai szinten (1997)

Forrás: saját szerkesztés Városiné Demeter Krisztina (2000) alapján <

 


 


2. ábra • Versenyelőny-források jelentősége nemzetközi és hazai szinten (2014).

Forrás: saját szerkesztés Matyusz és munkatársai (2014) alapján. <
 


 

  2008 (85) 2009 (24) 2010 (24) 2011 (26) 2012 (42) 2013 (75) 276 cikk
hivatkozások száma egy cikkre vetítve összesen
fogyasztó 1 0 35 50 20 16 122
költség 3 14 53 17 10 6 103
idő 2 13 35 16 14 10 89
minőség 0 12 14 20 12 11 70
ár 0 5 32 3 0 4 45

 

1. táblázat • Versenyprioritásokra való hivatkozások száma (2008-–2013). Forrás: saját szerkesztés.

A címszavak egymáshoz viszonyított arányát a 3. ábra mutatja. <
 





3. ábra • Címszavakra való hivatkozások aránya (2008–2013). Forrás: saját szerkesztés

 


 


 

4. ábra • Címszavakra való hivatkozások alakulása (2008–2013). Forrás: saját szerkesztés. <

 


 


5. ábra • A minőség és idő jelentőségének megítélése a termelés, kereskedelem és szolgáltatás terén, kérdőíves kiértékelés alapján (2015). Forrás: saját szerkesztés. <

 


 


6. ábra • A különböző típusú ügyfélszolgálati problémák megoldásának átlagos időigénye (2015. február). Forrás: saját szerkesztés.