Vitathatatlan, hogy a nők aránya az MTA-n
jelenleg aggasztóan alacsony. A kérdés tehát az, hogy mit lehet és
kell tennünk azért, hogy ez az elfogadhatatlan helyzet javuljon.
Véleményem szerint a választási rendszer javítása sürgős és
elsődleges fontosságú feladat kell hogy legyen mind az akadémia
tagságának, mind a vezetőségnek. Az ezzel kapcsolatban már
elhangzott javaslatok közül különösen egyetértek azzal, hogy a NEM
szavazatokat meg kell indokolni, és hogy szükséges bevezetni a
független szakmai bírálati rendszert már a következő
akadémikusválasztásra.
Hasznos tudni, hogy az elmúlt évtizedben sok
egyetem és tudományos testület dolgozott ki konkrét lépéseket azzal
kapcsolatban, hogy mit lehet tenni a nők tudományban való
reprezentációjának javításáért. Erről a témáról bőven lehet hasznos
információt találni különböző egyetemi honlapokon és a tudományos
irodalomban is. A jó hír az, hogy az ezirányú erőfeszítések roppant
szép eredményeket érhetnek el, például a Stanford Egyetemen a nem
éppen könnyű számítógép-tudomány a múlt évben a női diákok között
először lett a legnépszerűbb választott szakmai tantárgy, és |
|
az USA Tudományos Akadémiája által a múlt évben
beválasztott kilenc stanfordi professzorból nem kevesebb mint öt
volt nő.
A nők tudományban való hátrányos helyzetének
összetett történelmi, társadalmi és pszichológiai oka van. Fontos,
hogy még tudományos tanszékeken dolgozó egyetemi tanárok esetében is
bizonyítottan kimutatható a férfiak nem szándékos módon való
előnyben részesítése az állások betöltésénél, és ami talán még
meglepőbb, hogy ez a gender bias mind a férfi, mind a női
professzoroknál megvolt (pl. Moss-Racusin, 2012). Mindennek tükrében
nyilvánvaló, hogy nem várható lényegi változás a nők akadémikusi
arányában anélkül, hogy az MTA vezetősége átgondolt és hatékony
lépéseket tenne ezügyben.
IRODALOM
Moss-Racusin, Corinne A. – Dovidio, J.
F. – Brescoll, V. L. et al. (2012): Science Faculty’s Subtle Gender
Biases Favor Male Students. Proceedings of the National Academy of
Sciences of the USA. 109, 41, 16474– 16479. DOI:
10.1073/pnas.1211286109 •
WEBCÍM
|
|