vágytam a Föld titkainak kifürkészésére. Azután
kiderült, hogy a technikum valóban különleges és remek iskola, amely
a jó közösségen túl szakkirándulások sorát kínálta, ami meghatározó
jelentőségű a geológiai oktatásban. A következő döntő mozzanat a
Természettudományi Múzeum által szervezett geológiai tárgyú
vetélkedő volt, amelynek megnyerése megnyitotta számomra az Eötvös
Loránd Tudományegyetem kapuját. Immár fél évszázada geológus vagyok,
és nem bántam meg. Kevesebbet bóklásztam a hegyek közt, mint azt
gyerekként gondoltam, de a kőzetek képződésének titkai után nyomozni
ma is ugyanolyan izgató kihívás számomra, mint félszáz éve, pályám
kezdetén.
Mi volt az az eredmény munkája során,
amelyre igazán büszke?
Az Alpi-hegységrendszeren belül létrejött, geológiai értelemben
fiatal Pannon-medencében élünk. Az utóbbi évtizedek kutatásai
kimutatták, hogy az üledékes és vulkáni kőzetekkel kitöltött medence
aljzata heterogén. Különböző térségekből származó kéregdarabokból
áll, amelyek csak közvetlenül a medence kialakulása előtt, mintegy
15 millió éve kerültek mai helyzetükbe. Az aljzat felépítéséről az
1960-as évekig jórészt csak feltételezések voltak, vázlatok
készültek. 1967-ben adta ki az első medencealjzat-térképet a Magyar
Állami Földtani Intézet. Ezt 1986-ban egy jóval több adatra épülő
medencealjzat-térkép kiadása követette, amelynek szerkesztésében már
magam is szerepet kaptam. A következő évtizedekben a kutatófúrások
gyarapodása, továbbá a geofizikai és informatikai módszerek
fejlődése jóval nagyobb lehetőséget kínált a térképbe épített
információk széles körű felhasználására, megjelenítésére. Az
elméleti és gyakorlati kutatási feladatok megoldása sürgető
igényként vetette fel egy új, a mai ismeretek szintézisét tükröző
térkép szerkesztését. Ez az igény hívta életre azt az általam
vezetett és számos intézmény szakembereinek összefogásával
véghezvitt programot, amely 2010-ben jutott el az új térkép
közreadásáig, majd 2014-ben a Magyarország prekainozoos aljzatának
geológiája című összefoglaló, a térképet magyarázó és értelmező mű
publikálásáig. Az utóbbi évek munkái közül a Springer Kiadónál
2012-ben megjelent Geology of Hungary című kézikönyv mellett a
medencealjzat-térképet tartom legnagyobb hatásúnak, és büszke vagyok
arra, hogy kollégáimmal összefogva létre tudtuk hozni ezeket a
gyakorlat számára is fontos műveket.
Saját tudományterületén mi az a nyitott kérdés,
amelyre jelenleg választ szeretne kapni?
Annak ellenére, hogy immár két évszázada kutatók hada foglalkozott a
dolomitképződés rejtelmeivel, ez az egyszerűnek látszó kérdés ma sem
tisztázott. Nem értjük, hogy mi az oka annak, hogy a földtörténet
korai szakaszában (0,6–2,5 Mrd éve) létrejött karbonátos kőzetek
túlnyomó része dolomit, majd ezt követően a mészkő egyre nagyobb
arányt képvisel, és ma csak igen kismértékű a dolomitképződés. Az is
problémát jelent, hogy laboratóriumban csak magas hőmérsékleten és
nyomáson lehet dolomitot szintetizálni, bár mikroorganizmusok
segítségével előállítható olyan ásvány, ami hosszú idő alatt
dolomittá alakul. Másrészt, a dolomitok különböző geológiai
környezetekben, különböző folyamatok eredményeként képződnek. E
problémák miatt fontos, hogy minél több dolomittípust vizsgáljunk,
hiszen csak a tapasztalatok összevetésével, együttes értékelésével
juthatunk előre. Kutatócsoportommal évek óta a hazai dolomitos
képződmények vizsgálatával foglalkozunk, és remélem, hogy hozzá
tudunk járulni e gyakorlati szempontból is rendkívül fontos kérdés
megnyugtató megoldásához.
|