A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

    ÚJ LEVELEZŐ TAGJAINAK BEMUTATÁSA

X

 

Kedves Olvasóink!


Idén ismét új tagokat választott soraiba a Magyar Tudományos Akadémia. A Magyar Tudományban – korábbi szokásunkhoz híven – most is bemutatjuk az MTA új levelező tagjait. Az Akadémia honlapján olvasaható szakmai bemutatást mi néhány személyes kérdéssel egészítettük ki, s bízunk benne, hogy a válaszok a sikeres tudós szakmai életrajzokban nem olvasható arcát is megmutatják.

 


 

 

SZENDRŐ ZSOLT

Agrártudományok Osztálya


Gödöllőn született 1947-ben. A Kaposvári Egyetem professor emeritusa. Szűkebb szakterülete a kisállattenyésztés és nyúltenyésztés. Kaposváron létrehozta a világ egyik legkiemelkedőbb nyúltenyésztési kutatóhelyét, amelyet a kutatási aktivitás alapján háromszáz kutatóhely közül az elmúlt két évtizedben folyamatosan a legjobb öt közé sorolnak. Három, államilag elismert nyúlfajta előállítója. Egyedülálló a digitális képalkotó diagnosztikai módszereknek a nyúltenyésztésben és -szelekcióban való alkalmazása. Világszerte széles körben elismert új tudományos eredményeket ért el az állatjóllét, a tartástechnológiai fejlesztések, a reprodukcióbiológia, az élelmiszer-biztonság és húsminőség terén. Három alkalommal választották meg a Nyúltenyésztési Világszövetség alelnökének. Publikációinak száma meghaladja az ezret. Tanítványai és közvetlen munkatársai közül hárman az MTA doktorai, egyetemi tanárok, a negyedik jelenleg írja doktori értekezését.


Mi volt az a döntő mozzanat,
amely erre a pályára vitte?


A Kisállattenyésztési Kutatóintézetben dolgoztam Gödöllőn, még nem kutatóként, amikor mezőgazdasági genetikus szakmérnöki oklevelet szereztem. Az ott tanultak ébresztették fel bennem a kutatás iránti vágyat. Volt néhány kérdés, amit érdemesnek találtam megvizsgálni, majd az első kísérletek során jöttek az újabb kérdések, és a máig tartó ötletek és tervek. Ezek megvalósításához a Kaposvári Egyetemen sikerült megteremteni azokat a feltételeket, amelyek segítségével a világ egyik

 

 

legerősebb nyúltenyésztési kutatóhelye épült ki, és az egyik legaktívabb kutató közössége jött létre. Nem volt életemben a pályámat meghatározó döntő mozzanat, inkább egy folyamatról beszélhetek; az indítást Gödöllőn kaptam, de Kaposváron váltam nemzetközi szinten is elismert és elfogadott kutatóvá. Többen úgy hiszik, hogy töretlenül ívelt fel a pályám. Kaptam néhány nagy pofont, de a hit, az akarat és a bizonyítási vágy eredményeként, épp ekkor tettem meg pályám legfontosabb lépéseit. Bár az oktatást nagyon szerettem, de mindig elsősorban kutatónak tartottam magam.


Mi volt az az eredmény munkája során,

amelyre igazán büszke?


Bár az egész világon egyedülálló az a tevékenység, amit a számítógépes tomográfia (CT) nyúltenyésztési alkalmazása területén végzünk; több évtizede CT-adatok alapján szelektáljuk a nyulakat, és a világ legjobb hústermelő fajtáit hoztuk létre, mégsem ezt a területet emelném ki. A viselkedés és állatjóllét az a terület, ahol mi publikáljuk a legtöbb kutatási eredményt, világkongresszusokon és jelentős nemzetközi konferenciákon tartunk bevezető előadásokat, és a legjobb nemzetközi lapokba írunk review cikkeket. Az teszi különösen fontossá ezt a kutatási területet, hogy egyrészt közvetlenül szolgálja az állatok igényének megfelelő tartástechnológiai fejlesztéseket, másrészt egzakt kísérleti eredmények hiányában, a nem kellő ismeretekkel rendelkező állatvédők téves elképzelései kerülhetnének be akár európai uniós előírásokba is. Az állatok sokszor nem úgy viselkednek, mint ahogy az emberek elképzelik! Szabad választás esetén a nyulak gyakrabban tartózkodnak rácspadozaton, mint a kényelmesebbnek tartott mélyalmon; egy alacsony ketrecbe is szívesebben mennek, mint a felülről nyitottba. Bebizonyítottuk azt is, hogy többek között a Négy Mancs által javasolt csoportos anyatartás inkább állatkínzás, hogysem az állatjóllétet szolgálná.


Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?


Vitathatatlanul csapatjátékos vagyok. Ez teszi lehetővé, hogy minél több területen érjünk el nemzetközileg is jegyzett eredményeket. Több mint háromszáz publikációnk jelent meg külföldi kutatókkal közösen, amelyekben többnyire mi vagyunk a vezető szerzők. Kiemelkedő a Padovai Egyetem, a francia INRA és a genti ILVO kutatóintézet, újabban a Perugiai Egyetem kutatócsoportjával kialakított kapcsolat. Az olasz együttműködés különösen termékeny, a mi kiváló kísérleti feltételeink és a partnerek korszerű laboratóriumai kiegészítik egymást. Keressük azokat a szakterületeket is, amikor lehetőségeinket kihasználva a nyúl mint humán modellállat szerepel a vizsgálatokban. Az egyetemen belül is számos kollégával dolgozom együtt, a diákkörösöket és a PhD-hallgatókat is a „csapat” tagjainak tekintem. A kutatásban és az eredmények publikálása során a nemzetközi színvonal az irányadó mérce. Eddig tizennégy doktoranduszom szerzett PhD-fokozatot, és többen már egyetemi tanárok, illetve az MTA doktorai. Az általam vezetett csoportot, a kutatási teljesítmény alapján, a világ több mint kétszáz kutatóhelye rangsorában a legjobb öt között tartják számon. Mélyen hiszem, hogy komoly eredményeket csak jó légkörben és együttműködésben lehet elérni.