legerősebb nyúltenyésztési kutatóhelye épült ki,
és az egyik legaktívabb kutató közössége jött létre. Nem volt
életemben a pályámat meghatározó döntő mozzanat, inkább egy
folyamatról beszélhetek; az indítást Gödöllőn kaptam, de Kaposváron
váltam nemzetközi szinten is elismert és elfogadott kutatóvá. Többen
úgy hiszik, hogy töretlenül ívelt fel a pályám. Kaptam néhány nagy
pofont, de a hit, az akarat és a bizonyítási vágy eredményeként, épp
ekkor tettem meg pályám legfontosabb lépéseit. Bár az oktatást
nagyon szerettem, de mindig elsősorban kutatónak tartottam magam.
Mi volt az az eredmény munkája során,
amelyre igazán büszke?
Bár az egész világon egyedülálló az a tevékenység, amit a
számítógépes tomográfia (CT) nyúltenyésztési alkalmazása területén
végzünk; több évtizede CT-adatok alapján szelektáljuk a nyulakat, és
a világ legjobb hústermelő fajtáit hoztuk létre, mégsem ezt a
területet emelném ki. A viselkedés és állatjóllét az a terület, ahol
mi publikáljuk a legtöbb kutatási eredményt, világkongresszusokon és
jelentős nemzetközi konferenciákon tartunk bevezető előadásokat, és
a legjobb nemzetközi lapokba írunk review cikkeket. Az teszi
különösen fontossá ezt a kutatási területet, hogy egyrészt
közvetlenül szolgálja az állatok igényének megfelelő
tartástechnológiai fejlesztéseket, másrészt egzakt kísérleti
eredmények hiányában, a nem kellő ismeretekkel rendelkező állatvédők
téves elképzelései kerülhetnének be akár európai uniós előírásokba
is. Az állatok sokszor nem úgy viselkednek, mint ahogy az emberek
elképzelik! Szabad választás esetén a nyulak gyakrabban tartózkodnak
rácspadozaton, mint a kényelmesebbnek tartott mélyalmon; egy
alacsony ketrecbe is szívesebben mennek, mint a felülről nyitottba.
Bebizonyítottuk azt is, hogy többek között a Négy Mancs által
javasolt csoportos anyatartás inkább állatkínzás, hogysem az
állatjóllétet szolgálná.
Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?
Vitathatatlanul csapatjátékos vagyok. Ez teszi lehetővé, hogy minél
több területen érjünk el nemzetközileg is jegyzett eredményeket.
Több mint háromszáz publikációnk jelent meg külföldi kutatókkal
közösen, amelyekben többnyire mi vagyunk a vezető szerzők.
Kiemelkedő a Padovai Egyetem, a francia INRA és a genti ILVO
kutatóintézet, újabban a Perugiai Egyetem kutatócsoportjával
kialakított kapcsolat. Az olasz együttműködés különösen termékeny, a
mi kiváló kísérleti feltételeink és a partnerek korszerű
laboratóriumai kiegészítik egymást. Keressük azokat a
szakterületeket is, amikor lehetőségeinket kihasználva a nyúl mint
humán modellállat szerepel a vizsgálatokban. Az egyetemen belül is
számos kollégával dolgozom együtt, a diákkörösöket és a
PhD-hallgatókat is a „csapat” tagjainak tekintem. A kutatásban és az
eredmények publikálása során a nemzetközi színvonal az irányadó
mérce. Eddig tizennégy doktoranduszom szerzett PhD-fokozatot, és
többen már egyetemi tanárok, illetve az MTA doktorai. Az általam
vezetett csoportot, a kutatási teljesítmény alapján, a világ több
mint kétszáz kutatóhelye rangsorában a legjobb öt között tartják
számon. Mélyen hiszem, hogy komoly eredményeket csak jó légkörben és
együttműködésben lehet elérni.
|