A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KÖNYVSZEMLE

X

Sipos Júlia gondozásában

 

 

Antropikus tudatosság


A cím már önmagában is különösnek tűnhet, nem is beszélve a címlapon szereplő grafikáról, ami egy összekucorodó embert formáló emberi agyat ábrázol. A cím felvetheti a kérdést: vajon mi újat lehet mondani a mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópiáról és a tömegspektrometriáról (MS), legyen az akár e módszerek fizikai elmélete, akár alkalmazásuk ppéldául a szerkezetvizsgálatok terén? E módszerek elméleti alapjai látszólag szilárdak, és már vagy hatvan éve lefektették őket, továbbá széles körben ismertek és elfogadottak tankönyvi szinten is. A szerkezetvizsgálati alkalmazásokat tekintve pedig mérhetetlen mennyiségű, kiválóbbnál kiválóbb tudományos cikket, tananyagot találhatunk a szakirodalomban. A megfejtés ezekre a kérdésekre a címben említett „emberi tényezőben” rejlik. Ugyanis a könyv, egészen eredeti módon, az emberi gondolkodás inherensen sérülékeny, mondhatni fallibilista szemszögéből tekint rá ezekre a kérdésekre, megkérdőjelezve alapvető paradigmákat, és rámutatva téves értelmezési mítoszokra az elmélet terén, valamint elemezve azt, hogy mennyire könnyű hibás következtetésekre jutni a szerkezetvizsgálatokban. A kémiai szakirodalom meglepően jelentős százalékban tartalmaz ilyen okokból hibásan meghatározott molekulaszerkezeteket. Ezeknek a tévedéseknek a hátterében olyan „meggondolatlanságok” állnak, amit a szerzők szakértői hibának neveznek. A szakértői hiba koncepciója arra utal, hogy a szóban forgó tévedések nem a kutató képzettségének, tudásának, tapasztalatának vagy intelligenciájának a hiányosságaiból adódnak, hanem a gondolkodásunkat alapvetően és rejtett módon befolyásoló „mentális csapdákból”. A mentális csapdák mibenlétének a megértése elvezet az „antrópikusan tudatos” gondolkodás fogalmához, amelynek lényege, hogy a következtetéseink, döntéseink, feltételezéseink során mindig tudatosan számoljunk gondolataink emberi mivoltával (ezt szimbolizálja az előlap grafikája), és ebből adódóan a csapdák rejtett hatásával. Ez a fajta tudatosság lehetővé teszi a szakértői hibák meglétének vagy lehetőségének felismerését és elkerülését.

Az emberi tévedésekkel való szembesülés kényes téma, különösen a tudományban. A könyv azonban rendkívül pozitív attitűddel, bátorsággal, őszinteséggel, sőt néhol provokatív módon nyúl ehhez a kérdéshez, egész kis filozófiát, pszichológiai értelmezést és önálló zsargont rendelve hozzá. Az „antropikus tudatosság” egyik fő üzenete, hogy az ilyen tévedéseket és mítoszokat okozó mentális csapdák a gondolkodásunk természetes velejárói, ezért nem félnünk kell tőlük, hanem meg kell értenünk őket!

A könyv három nagyobb részt tartalmaz. Az első rész egyetlen 87 oldalas fejezetből áll (Szántay Csaba), ami tárgyalja az antropikusan tudatos (tudományos és nem csak tudományos) gondolkodás filozófiáját és pszichológiáját, ezen belül pedig negyvenöt olyan, mélyen az emberi mivoltunkból adódó mentális csapdát, amely a könyv további részeiben is visszaköszön. A fejezet alapvető tézispontjai között említendő az a megközelítés, hogy a tudományos igazságok nem abszolút kategóriák, hanem rengeteg olyan, szubjektív értelmezésnek teret adó „szürke zónát” tartalmazhatnak, amelyről nem szívesen veszünk tudomást. A kutatók gondolkodása a valóságban közel sem annyira tisztán racionális és objektív, mint azt hinni szeretnénk, hanem átszövik olyan érzelmi vagy érzelmi-jellegű faktorok (a könyv emotikumoknak hívja ezeket), amelyke egyrészt nélkülözhetetlenek egy tudományos probléma feltárása és az elméletek kidolgozása során, másrészt viszont komoly hibaforrások is lehetnek abból a szempontból, ahogyan ezeket az elméleteket értelmezzük, vagy ahogyan kísérleti adatokból tényszerű következtetéseket vonunk le. A fejezet felvet olyan koncepciókat is, mint például a megértés illúziója, a valóság és a tudományos modellek viszonya, a gondolkodásunk alapvetően metaforikus jellege, a paradigmák szerepe és veszélye stb. A tárgyalást igen eredeti és csodálatos grafikák (a szobrászművész Szirmai Nóra munkái) is illusztrálják. A fejezet pozitív kicsengése az, hogy a mentális csapdák megértése és tudatossá tétele egy olyan „kihegyezett” tudatállapotot eredményez, amelynek birtokában könnyen tetten érhetjük az „emotikumok” hatását mind a saját, mind pedig mások gondolkodásában, a tudományos életben és a mindennapi életünkben egyaránt.  

 

 

A könyv további két nagyobb részében a szerzők az első fejezet gondolatiságát ültetik át a gyakorlatba.

A második rész (a 2–5. fejezet) négy olyan fejezetből áll (Szántay Csaba, Lars Hanson) amelyek az NMR elméletének fundamentumaihoz nyúlnak vissza „antropikus” szemmel. Ez a rész több, a szakmában általánosan konszolidáltnak tekintett fizikai magyarázatot új vagy újszerű értelmezésben tálal, illetve rámutat néhány széles körben elterjedt félreértésre az NMR alapjelenségét tekintve.

A harmadik rész (6–15. fejezetek) tíz olyan fejezetet tartalmaz, amelyek témája az NMR és az MS alkalmazása a kismolekulás szerkezetkutatásban. Itt fontos megemlíteni, hogy a szerzők világszínvonalú csúcsműszereken dolgozó főállású NMR- és MS-spektroszkópusok, akik több mint huszonöt év szerkezetkutatási tapasztalatát sűrítették ezekbe a fejezetekbe, mind szakmai, mind emberi szempontból. Minderre a különleges tapasztalatra alapozva, a 6. fejezet (Szántay Csaba) egy „antropikusan tudatos” szemlélet mentén áttekintést ad a kismolekulás szerkezetvizsgálatok tényleges mibenlétéről, rámutatva a kémikusi társadalomban ezzel kapcsolatban uralkodó számos közhiedelemre és félreértésre, elemezve a szerkezetvizsgálatok technikáján túl annak „pszichológiáját”, továbbá ajánlást adva arra is, hogy milyen működési protokollt célszerű megvalósítani a téves szerkezeti következtetések elkerülése érdekében. A 7. fejezet (Szakács Zoltán és Sánta Zsuzsanna), valamint a 8. fejezet (Háda Viktor és Dékány Miklós) intuitív áttekintést nyújt azokról a legfontosabb modern NMR- és MS-technikákról, amelyeket a kismolekulás szerkezetvizsgálatok módszertanában alkalmazunk, ugyancsak építve az első fejezet gondolatiságára. A 9. fejezet (Béni Zoltán, Szakács Zoltán, Sánta Zsuzsanna) azt a fontos problémakört analizálja, hogy a számítógépes spektrumértékelő szoftverek ki tudják-e kerülni az adatinterpretáció során fellépő humán tényezőket, biztos szerkezeteket generálva ezzel. A 10–15. fejezetek (Béni Zoltán, Dubrovay Zsófia, Háda Viktor, Szakács Zoltán, Kóti János, Sánta Zsuzsanna, Szántay Csaba, Demeter Ádám) néhány konkrét és izgalmas szakmai detektívmunkát igénylő szerkezetkutatási problémán keresztül illusztrálják azt, hogy a sikeres szerkezetvizsgálatokhoz milyen kritikusan fontos az emberi tényezők tudatos kezelése mind saját magunkon belül, mind a szakmai együttműködéseinkben.

Kiknek ajánlható a könyv? Tekintettel az üzenetek széles spektrumára, egy hasonlóan széles spektrumú szakmaiságot képviselő olvasótábor számára lehetnek fontosak ezek az üzenetek. A szerkezetkutatás filozófiáját, valamint ennek gyakorlatát bemutató fejezetek szemléletileg is újszerűek és a gyakorlatban is fontosak és hasznosak szintetikus kémikusoknak és analitikusoknak egyaránt. Ezeknek a fejezeteknek a megértése nem igényel különösebb NMR- vagy MS-előismereteket. Az elméleti részek inkább azok számára lesznek érdekesek, akik több vonzalmat éreznek a fizika és a matematika iránt, azonban számukra ezek a fejezetek „szemfelnyitó” élményt fognak jelenteni. Az első fejezet mindenkinek ajánlható, aki a természettudományokban érintett, beleértve pszichológusokat is. Összességében a könyv izgalmas és új szemléletet, gondolkodási módot tükröz, ami minden olvasójának át fogja alakítani a világlátását és a gondolkodását, mind a tudományban, mind pedig a mindennapi életben.

A 442 oldalas könyv ötletgazdája, szerkesztője, öt fejezet szerzője, továbbá egy fejezet társszerzője ifj. Dr. Szántay Csaba, a Richter Gedeon Nyrt. Szerkezetkutatási osztályának vezetője. A könyv összesen tizenöt fejezetből áll, ezek további szerzői egy kivételtől eltekintve a Szerkezetkutatási osztály jelen és volt munkatársai: dr. Béni Zoltán, dr. Demeter Ádám, dr. Dékány Miklós, dr. Dubrovay Zsófia, dr. Háda Viktor, Kóti János, dr. Sánta Zsuzsanna, és dr. Szakács Zoltán, a kivétel egy dán fizikus, dr. Lars Hanson, aki az egyik elméleti fejezet írója. (Szántay Csaba Jr. editor: Anthropic Awareness. The Human Aspects of Scientific Thinking in NMR Spectroscopy and Mass Spectrometry. Amsterdam: Elsevier, 2015)

E. Kövér Katalin

egyetemi tanár, az MTA levelező tagja,
Debreceni Egyetem