Hazánk nemzeti vagyonának egyik legfontosabb eleme a területét borító talajtakaró. Ez a talajtakaró minőségét, hasznosítási lehetőségeit és ökológiai jelentőségét tekintve igencsak változatos. Ennek a változatos talajtakarónak a minősége többféle szempontból is vizsgálható a talajhasználati célok és a talajokkal szemben támasztott elvárások szerint. Mivel talajaink egyszerre több olyan funkciót is ellátnak, amelyek hasznosítása – akár közvetlenül, akár az ökológiai rendszerek fenntartásán keresztül – fontos lehet, a minőség megítélésénél érdemes ezeket a funkciókat számba venni. Jelen kiadványban Várallyay György (2016) részletezi a különböző talajfunkciókat és jellemzőiket. Az Európai Bizottság Talajvédelmi stratégiája (EB, 2006) hét főbb talajfunkciót jelölt meg, amelyeken keresztül a talajok a társadalom számára szolgáltatást nyújtanak: (1) biomassza-produkció; (2) a víz, tápanyagok és egyéb anyagok tárolása, szűrése és transzformálása; (3) a biológiai sokféleség fenntartásának közege; (4) az emberi tevékenység színhelye, meghatározója; (5) nyersanyag-szolgáltató; (6) szénraktározó és szénforrás; (7) geológiai és archeológiai örökség hordozója.

A talajminőség megítélését az egyes talajfunkciók alapjait adó természeti viszonyrendszer értékelésén túl a talajokkal szemben támasztott társadalmi és egyéni elvárások jelentősen módosíthatják. (A Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározása szerint a minőség általános értelemben is a szubjektív elvárásoknak való megfelelés mértékére utal.) A talajhasznosítási preferenciák kialakítása ugyanakkor csakis a talajok ismeretében és a talajhasznosítás környezeti hatásának figyelembe vételével történhet.

A talajminőségnek világszerte többféle tudományos meghatározása létezik. Hagyományosan a talajokat az egyik – kitüntetett – talajfunkcióra való alkalmasság, a termékenységük mértéke alapján ítéljük meg (Máté, 1960). A hagyományos talajminőség értelmezés tehát a növénytermesztési használatra való alkalmasság mértékét jelenti, amely egyéb környezeti, majd közgazdasági mutatókkal kiegészülve a földminőség, végül a földérték meghatározásának alapjául is szolgál (Máté – Tóth, 2003). A termékenység mértékének kifejezésén túl mára a talajminőség a talaj azon képességére is utal, amely alapján képes betölteni ökológiai funkcióit. A nemzetközi szakirodalom ma már elsősorban ilyen, tágabb ökológiai értelmezésben használja a talajminőség (soil quality) fogalmát. Főként az észak-amerikai talajtani irodalomban elterjedt megközelítés szerint a talaj minőségét három fő feladatának – a tartamos biológiai produkció, a környezeti minőség, valamint a növényi és állati (valamint emberi) egészség biztosítása – együttese mutatja. Ugyancsak főleg Észak-Amerikában honosodott meg a talajegészség (soil health) fogalma, ami a természetes állapothoz viszonyítva és a környezeti érzékenységet is figyelembe véve a biológiai alapok fenntartása szempontjából jellemzi a talajokat.

Az utóbbi évtizedben az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal összefüggésben a talajfunkciók ellátásának kérdése Európában is egyre nagyobb jelentőséget kapott, és a talajminőség megítélésében a fenntarthatóság kritériuma is általánosan megjelent. Az egymással is kölcsönhatásban lévő talajfunkciók ökoszisztéma-szolgáltatásokban betöltött szerepe különböző súlyú, közvetlen vagy közvetett is lehet, és időben is változhat, a külső hatások függvényében. Ez a megközelítés tükröződik az Európai Bizottság által javasolt talajminőség definícióban is, ami szerint a „talajminőség annak kifejezője, hogy az adott talaj – a talajfunkciók változó körülmények közötti ellátásával (a külső hatásokra kifejtett lehetséges reakciókkal) – milyen mértékben képes az ökoszisztéma-szolgáltatásokat támogatni”.

Ez a talajminőség értelmezése alkalmas arra, hogy a fenntarthatóság követelményeinek megfelelő egységes rendszerbe helyezze a talaj funkciós képessége, a degradációs veszélyeztetettség és a talajhasználat megítélését, egyben lehetőséget adva olyan időben változatos tényezők figyelembe vételére is, mint például az éghajlatváltozás.

A talajok képessége a különféle funkciók ellátására függ a talaj fizikai, kémiai és biológiai jellemzőitől, a kialakulásuk helyén érvényesülő klimatikus, domborzati és hidrológiai viszonyoktól, valamint az emberi beavatkozásoktól is. Az utóbbi évtizedek hazai és nemzetközi kutatásai jelentősen gyarapították a talajfunkciókról, így a talajok minőségéről meglévő ismereteinket. Ennek ellenére talajkészleteink funkciós képességeinek teljességéről még nem áll rendelkezésünkre részletes információ, sokról (például biológiai sokféleség a talajban) még áttekintő térkép sem.
Ugyanakkor a talajok, illetve termőföldek növényprodukciós képességéről, annak évjáratos változatosságáról és befolyásolásának lehetőségéről meglehetősen pontos ismereteink vannak. Ez alapján összehasonlítást tehetünk hazánk mezőgazdasági területeinek növénytermesztési lehetőségei között, amit akár gazdasági és társadalmi összefüggésben is vizsgálhatunk (Máté, 1999), de a hazai lehetőségeket is összevethetjük Európa vagy a világ más országainak mezőgazdasági potenciáljával (Tóth et al., 2013).

A klasszikus megközelítés, tehát a termőföldek minőségét a növénytermesztés szempontjából tekintve Magyarország az EU-n belül az átlagos adottságú területek közé tartozik (1. ábra). A kiemelkedő adottságokról szóló közkeletű vélekedés tehát nem teljesen helytálló. Az igaz, hogy talajaink fizikai és kémiai tulajdonságai, szerkezete és szervesanyag-készlete is többnyire jó közeget nyújt a növényfejlődéshez, de ez hazánkban az optimálisnál kedvezőtlenebb csapadékviszonyokkal párosul. Így ha talajaink nagy része jó minőségű is, ez az előny a nem öntözött területeken a kevésbé kedvező klimatikus viszonyok miatt a termőföldminőségben már nem teljesen érvényesül. Legalábbis a nyugat-európai országok átlagos viszonyaival összehasonlítva itthon alacsonyabb az átlagos termelési potenciál. A mediterrán országokéval összehasonlítva viszont magasabb, és Magyarország mezőgazdasági területei világviszonylatban is a jobb adottságúak közé tartoznak.

A termőföld minősége országon belül nagy változatosságot mutat. Ez részben a talajok minőségbeli különbségeiből adódik, részben az eltérő domborzati és hidrológiai viszonyokból, valamint a klimatikus adottságokból. A földminőség tehát tükrözi a talajminőséget, de kiegészül egyéb környezeti jellemzőkkel is. Mint a 2. ábra térképének mintázata is mutatja, a Mezőföld, a Körös–Maros köze, a Hajdúság és a Kisalföld termesztési viszonyai a legkedvezőbbek. Természetesen vannak tájegységek, ahol nagy a talajféleségek változatossága, ami egyben a földminőség változatosságát is jelenti, így az „átlagos” érték mögött fontos különbségek bújnak meg. Nem véletlen, hogy bármely talajminősítés vagy földminősítés valójában csak parcellaszinten – illetve a parcellán belüli talajfoltra – ad igazán megbízható értéket. Az ország fő tájegységei termőhelyi potenciáljának a kistájak földminőségi pontjai alapján számított pontérték alapján megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb tájegységek átlagos földminőség-értékei között is jelentősek a különbségek (1. táblázat).

A Dunántúlon nagy különbségek vannak az egyes kistájak szántóinak átlagos termékenységében, míg a Duna–Tisza közén a kistájak földminőségi átlaga kiegyensúlyozottabb. Míg ezeken belül is előfordulnak gyengébb és jobb területek is, a Duna–Tisza közén a legtöbb kistáj földminőségének kiegyensúlyozottságát az alacsony és közepes minőségű területek túlsúlya adja. A Dunántúl változatos földminőségi mintázata és a Tiszántúli vidékek átlagosan nagyobb értékű földminősége is világosan látszik a 2. ábrán bemutatott térképen.

A kistájak átlagos növénytermesztési potenciálja, illetve annak kiaknázási lehetőségei mellett a szántóföldi területek összes potenciálja is fontos lehet. A legnagyobb, azaz 100 000 hektárnál nagyobb szántóterülettel rendelkező kistájak (Csongrádi-sík, Szolnok-túri-sík, Bácskai löszös síkság, Békési-hát, Közép-Mezőföld, Békési-sík) területei egyben kiváló minőségűek is. A Dunántúli-középhegység és az Észak-Magyarországi-középhegység kistájain ezzel szemben kis területen rossz minőségű szántók találhatók. Természetesen a mezőgazdasági hagyományok, a tájképi elemek védelme, a természetvédelmi és a társadalmi szempontok ezekben a kistájakban is indokolhatják a szántók további művelését.

Népességszámához képest hazánk mezőgazdasági területeinek kiterjedése viszonylag nagy, így ha annak mennyiségét (területét) és minőségét sikerül megőrizni, úgy saját talajkészleteinkre támaszkodva élelmiszerellátásunk hosszú távon is biztosított lehet. Ez ellen számos kedvezőtlen tendencia hat, a klímaváltozás negatív hatásaitól kezdve a különféle talajdegradációs folyamatokig.
A klímaváltozás tendenciáinak hazai befolyásolására csekély lehetőség van. Hatásai, például az aszályos periódusok gyakoribbá válása vagy a rövid ideig tartó túl bő csapadékanomáliák még változatlan talajminőség esetén is ronthatják a termőföld biomassza-termelő képességének jelenlegi helyzetét. Helyes talajhasználattal, a vetésszerkezet optimalizálásával ugyanakkor a negatív hatások tompíthatók (Láng et al., 2007).

A talajminőséget fenyegető veszélyek közül a talajdegradációs folyamatok előidézésében már jóval nagyobb a földhasználók felelőssége. Az Európai Unióban a már idézett Talajvédelmi stratégia a talajminőségre leselkedő degradációs veszélyek között említi a hazánkban is jelentős eróziót, szikesedést, talajtömörödést, a szerves széntartalom csökkenését, a talajok biológiai sokféleségének csökkenését, a savanyodást. Ezek mind a talajhasználattal is összefüggő olyan degradációs folyamatok, amelyek mértéke és talajminőségre gyakorolt hatása nagyban függ mind az adott talaj, mind a hatások receptorának jellemzőitől (például erodálhatóság). Ezeknél a degradációs veszélyeknél tehát a környezeti hatások, a földhasználat és a talajjellemzők együttesen szabják meg a bekövetkezés valószínűségét és mértékét, beleértve a talajminőségben okozott kárt. Ezek mellett két olyan degradációs folyamat is veszélyezteti talajkészleteinket, amelyek hatásai szinte teljesen függetlenek a talaj mint receptor jellemzőitől. Egyik a talajszennyeződés, másik a talajfedés vagy beépítés. A talajszennyezés emberi tevékenység következménye. Hatásait némileg tompíthatják a talaj jellemzői, de megjelenése független a talajféleségtől, azt kizárólag az ember okozza. Az Európai Unió első egységes talaj-felvételezésének nehézfémtartalom-vizsgálati eredményei alapján az antropogén terhelés e fajtájának tekintetében mezőgazdasági területeink az Unióban a legtisztábbak között vannak. Ez hosszú távú versenyelőnyt is jelenthet a magyar mezőgazdaság számára, és természetesen az itt élők élelmiszerbiztonságának alapját is adja. A 3. ábra európai összehasonlításban mutatja az egyes

régiók mezőgazdasági talajaiban előforduló, a megfigyelési határértéken felüli kadmiumkoncentrációjú minták arányának térbeli mintázatát. A talajminőség és talaj mint gazdasági erőforrás hasznosítása szempontjából különös jelentőségű lehet ez az új adatokkal alátámasztott ismeret. Ezt húzza alá, hogy vannak olyan nyugat-európai országok (például Hollandia), ahol a talajminőség megítéléséhez elsősorban a szennyezettség mértékét veszik alapul, nem függetlenül attól, hogy ennek a tényezőnek van kitüntetett szerepe a talaj közvetlen gazdasági hasznosíthatóságában (lásd egészséges élelmiszerek termelése) és az esetleges környezetvédelmi kárelhárításokat illetően is.

Sajnos a másik, helyhez kötött és ember által előidézett degradációs folyamat esetében, a talajfedés (egyes szakmai anyagokban: talajlezárás) esetében hazánk helyzete már korántsem ilyen kedvező. Épp ellenkezőleg, termőterületeinket Európában az egyik leggyorsabb ütemben vonjuk ki a művelésből, hogy azokat beépítsük. A következő generációk életlehetőségei szempontjából is az egyik legfontosabb erőforrásunkkal való ilyen pazarló bánásmód meglátásunk szerint nehezen indokolható. A talajfedés az egyik legnehezebben, legnagyobb költséggel helyrehozható degradációs kár, amely a sokrétű talajfunkciók közül egynek a kizárólagos hasznosítására sajátítja ki az adott terület talaját, miközben megszünteti a talaj ökológiai funkcióit, így az ezekből származtatható egyéb (közvetlen vagy közvetett) hasznosítási lehetőségeket. A termőföldcsökkenés, ezen belül is kiemelten a jó minőségű szántók – infrastruktúra-fejlesztési célú – kivonása a művelésből tehát ellehetetleníti a talajtól függő ökoszisztéma-szolgáltatásokat. A talajfedésből származó károk mértékét felismerve az Európai Bizottság 2012-ben adta ki iránymutatását ennek korlátozására (EB, 2012). Az iránymutatás szerint a területi tervezés során a talajminőséget is figyelembe kell venni, a jó minőségű talajok nem eshetnek áldozatul az gazdasági fejlődésnek. A talajminőség figyelembe vételére több jó példa létezik európai országokban.

A talajminőség figyelembe vételét a területi tervezésben és a földügyi műveletek egyéb területein Magyarországon is jogszabály rögzíti. Ennek végrehajtása ugyanakkor – mint az elmúlt évtized beépítési gyakorlata is mutatja – sokszor nem a jogalkotó szándékának megfelelő. Ebben sok tényező játszik szerepet, amelyek közül a talajminőség értékelésének megfelelő módszertani és térképi háttér hiánya lehet az egyik.

Magyarországon máig a feudalizmus viszonyai között, természettudományos háttér nélkül, gazdasági alapon meghatározott és számos hibával terhelt aranykorona a termőföldek értékmérője. Eközben világszerte robbanásszerűen fejlődnek a talajinformációs rendszerek, amelyek a talajok funkcióinak felmérését, a funkciós képesség és degradáció monitorozását szolgálják. A hazánkban jelenleg is használatban lévő földértékelési módszer (az ún. aranykorona-rendszer) a természeti tényezőket eredetileg csak közvetett módon figyelembe vevő és mára közgazdaságtani szempontból is túlhaladott, a modern társadalmi igényeknek megfelelni nem tudó rendszer (Niklasz, 1997). Az aranykorona-rendszer közismert módszertani hiányosságai (Király, 1993) és az ezekből fakadó becslési hibái több mint egy évszázada tudományosan is bizonyított tények (Horusitzky, 1898). Ennek ellenére Magyarországon napjainkig nem került bevezetésre olyan módszer, amely pontosan számot tudna adni a mezőgazdasági területek potenciális termőképességéről, illetve a termőképességet befolyásoló környezeti, és ezen belül talajtani tényezők egymáshoz való viszonyáról, valamint ennek a viszonyrendszernek más ökoszisztéma-szolgáltatásokban játszott szerepéről. Hazánk talajvagyonáról, illetve az azzal történő gazdálkodásról így legtöbb esetben hiányos vagy egyoldalú információk alapján hozhatók csak döntések, holott a 2000-es években hazánkban is kidolgozásra került egy, a legújabb tudományos követelményeknek is megfelelő, objektív és sokoldalú földminősítési rendszer, az ún. D-e-Meter rendszer, ami már minden szempontból megfelelő eszköze lehet a mezőgazdasági és környezeti tervezésnek és szakpolitikáknak.

Zárszó

A talajminőség a talajfunkciók ellátásának képességét mutatja. A talajfunkciók közül hagyományosan a biomassza-termelést tekintettük elsődlegesnek (korábban kizárólagos fontosságúnak), mára valamennyi talajfunkció szerepe megnőtt. A társadalom fenntartásához egyaránt fontos a talajok szénraktározó képessége (éghajlat-szabályozás), a talaj mint élő közeg biológiai sokfélesége (talajegészség és ökológiai egyensúly fenntartása, új gyógyszerek stb.), szűrő, pufferoló és transzformáló képessége (szennyeződések és egyéb káros hatásokkal szembeni védekezés), vízraktározó képessége, valamint az, hogy a talaj régészeti és geológiai örökség hordozója is.

A talajfunkciók ellátásának képessége bonyolult viszonyrendszeren alapul, amelyben a természeti és emberi hatások változó jelentőséggel, de egymással szoros kölcsönhatásban érvényesülnek.
Magyarország jó helyzetben van, népességéhez képest viszonylag nagy és világviszonylatban jó minőségű a talajvagyona, bár klimatikus adottságaink miatt termőföldjeink európai összehasonlításban nem tartoznak a legtermékenyebbek közé.

Hazánk változatos talajvagyona sokféle ökológiai funkciót tölt be, a szikes puszta gyepek és más, egyedi életközösségek fenntartásától, az árvízvédelmi vízraktározáson keresztül az intenzív mezőgazdasági termelés biztosításáig.

Mezőgazdasági talajaink tiszták, ami nagy és eddig teljességgel kihasználatlan versenyelőnyt jelenthet a magyar mezőgazdaságnak.

Magyarország vészes gyorsasággal és szinte válogatás nélkül éli fel talajvagyonát, amikor infrastrukturális beruházásaihoz és városfejlesztéseihez nem veszi figyelembe annak ökológiai és biomassza-produkciós jelentőségét és végességét.

A gazdaság fejlesztése során tehát különös gondot kell fordítani a talajfunkciók megőrzésére a talajvagyon területi fogyásának megállítására, a talajvédelem jogi szabályozásának erősítésére és betartására.

A földminőség mintázatának ismerete a mezőgazdasági fejlesztések tervezésén túl komplex földhasználat-tervezési döntéshozatalt is segíthet, például az infrastrukturális beruházások területi optimalizálását is. Ehhez szükség van egy környezeti szempontokat is érvényesítő új talajminősítési rendszer általános bevezetésére.

A világ népességének jövőbeli élelmiszerigényére vonatkozó előrejelzések növekvő felhasználást prognosztizálnak, a művelhető területek kiterjedésének jelentős növekedése nélkül, a nem élelmiszertermelő földhasználati formák térnyerésével és az egyéb termelési feltételek (például a rendelkezésre álló víz mennyisége) romlása mellett. Ez a felismerés növekvő élelmiszerárakat vetít előre, ami felértékelheti a jó talajminőségű termőterületeket, és növeli az e termőföldek minőségének pontos meghatározása iránti igényt.

Az élelmiszer termelésén kívüli talajfunkciók jelentősége szintén egyre fontosabbá válik, egyrészt az ökológiai rendszerek megőrzése, másrészt az ökoszisztéma-szolgáltatások egyre jobb kihasználása szempontjából. Ezen képességek fenntartásához kulcsfontosságú a talajminőség megőrzése, illetve javítása.

Sürgető egy olyan, talajtani alapú földminősítő rendszer bevezetése, ami a talajok többféle funkcióját parcellánként jellemzi, és ami összefüggésbe hozható a degradációs kockázatokkal is. A természettudományos földminősítés alapján szükséges egy „Nemzeti talajminőség-ellenőrzési rendszer” kiépítése, amely segítségével folyamatosan monitorozható a talajvagyon mennyiségi és minőségi állapotának alakulása, és az ebből nyert ismeretek alapján határozhatók meg a talajvagyon-gazdálkodás legfontosabb teendői, például (további) konkrét talajvédelmi beavatkozások.

Kulcsszavak: talajfunkciók, termékenység, földminőség, földértékelés, ökoszisztéma-szolgáltatások
 

IRODALOM

EB – Európai Bizottság (2006): A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. A talajvédelemről szóló tematikus stratégia. (COM 2006/231 végleges) Az Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel • WEBCÍM

EB – Európai Bizottság (European Commission) (2012): Guidelines on Best Practice to Limit, Mitigate or Compensate Soil Sealing. Commission Staff Working Document. SWD (2012) 101 final/2 Brussels • WEBCÍM

Eurostat (2016): Statistics Explained. Agri-environmental Indicator – Soil Quality. • WEBCÍM

Horusitzky Henrik (1898): Muzsla és Béla község határainak agronom-geológiai viszonyai. (Földtani Intézet Évkönyve XII. 2.) Franklin, Budapest, 197–229. In: Fórizs Józsefné – Máté F. – Stefanovits P. (1972.) Talajbonitáció – Földértékelés. (MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei 30) 3, 359–378.

Király László (1993): Az aranykoronás földminősítő rendszer és annak hibája. Talajvédelem III. 3-4., 10-16

Láng István – Csete L. – Jolánkai M. (2007): A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest

Máté Ferenc (1960): Megjegyzések a talajok termékenységük szerinti osztályozásához. Agrokémia és Talajtan, 9, 419–426.

Máté Ferenc (1999): Talajadottságok szerepe a hátrányos helyzet kialakításában. In: A mezőgazdaság szerepe a halmozottan hátrányos helyzetű térségek fejlesztésében. MTA Agrártudományok Osztálya, Budapest, 29–36.

Máté Ferenc – Tóth Gergely (2003): Az aranykoronától a D-e-Meter számokig. In: Gaál Z. – Máté F. – Tóth G. (szerk.): Földminősítés és földhasználati információ. Keszthely, 2003. december 11–12. Országos konferencia kiadványa. (ISBN 963 9495 25 5) Veszprémi Egyetem, Veszprém, 145–152.

Niklasz László (1997): Birtokkoncepció, birtokrendezés: Földminősítés, földhasználat, monitoring rendszer. Birtokrendezés, Földbérlet, Jelzáloghitel. Országos Szakmai Konferencia Szöveges Dokumentációja. Népszabadság Oktatási Központ, Budapest, 1–8.

Tóth Gergely – Rajkai K. – Bódis K. – Máté F. (2014): Magyarországi kistájak földminősége a D-e-Meter szántó minősítési eljárás szerint. Tájökológiai Lapok. 12, 1, 183–195. • WEBCÍM

Tóth Gergely – Hermann T. – Da Silva, M. R. – Montanarella, L. (2016): Heavy Metals in Agricultural Soils of the European Union with Implications for Food Safety. Environment International. 88, 299–309. DOI: 10.1016/j.envint.2015.12.017 • WEBCÍM

Tóth Gergely – Gardi, C. – Bódis K. – Ivits É. – Aksoy, E. – Jones, A. – Jeffrey, S. – Petursdottir, T. – Montanarella L. (2013): Continental-scale Assessment of Provisioning Soil Functions in Europe. Ecological Processes. 2, 32, 1–18. DOI: 10.1186/2192-1709-2-32 • WEBCÍM

Várallyay György (2016): A talaj multifunkcionalitása és korlátozó tényezői. Magyar Tudomány. [jelen szám]

átlagos földminőség

összesített földminőség (D-e-Meter pont×106)

földminőség változatossága (CV% D-e-Meter pont)