A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 A TALAJVÉDELEM JELENTŐSÉGE ÉS SZABÁLYOZÁSA

X

Németh Tamás

az MTA rendes tagja, Kaposvári Egyetem, MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intéze
nemeth.tamas(kukac)agrar.mta.hu

Tóth Gergely

az MTA doktora, EB., Közös Kutatóintézet, Ispra, Olaszország

gergely.toth(kukac)jrc.ec.europa.eu

Berényi Üveges Judit

PhD, Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság

Berenyiu(kukac)nebih.gov.hu

 

Veszélyeztetett állatokról szóló hírekkel gyakran találkozunk. Egy madárfaj vagy egy panda megmentése tömegek figyelmét vonzza, hatására sokan csatlakoznak állatvédő mozgalmakhoz, hogy segítsék a földi élet megóvását. A hírekben gyakran szerepel az élőhelyek védelmének fontossága is, de rendszerint kimarad belőlük, hogy az egyik kulcs a talaj védelme. A talajé, ami a növények gyökerének támaszt, növekedésükhöz vizet és tápanyagokat nyújt, és ami a környezetbe kerülő káros anyagokat megszűri, átalakítja. A hírekben nem szerepel, hogy a földi élet megóvása és erőforrásainkkal való fenntartható gazdálkodás egyik alapvető eleme talajkészleteink megvédése a degradációs hatásokkal szemben. Pedig egy olyan, emberi időléptékkel nem megújuló közegről van szó, aminek területe és minősége, elsősorban a népességnövekedés és gazdasági fejlődés következtében világszerte fogy, illetve romlik (FAO, 2015).

Hazánk a világon az elsők között foglalta jogszabályba a talajok védelmét, amikor az erdők fenntartásáról hozott 1879-es törvényben a víz- és szélerózió, valamint a taposási kár megelőzésére az erdőművelésben megkötéseket rendelt. Az akkor új erdőtörvény ugyan jóval magasabb színvonalon állt a korábbi erdőtörvényeknél, a hatósági ellenőrzés hiánya a gyakorlatban később mégis súlyos gondokat okozott az erdők fenntartásában (Fekete, 1931). Mintha jelenleg is hasonló cipőben járnánk. Van egy, a 2007-es elfogadásakor előremutató törvényünk a termőföld védelméről, ami megfelelő javaslatokat tartalmaz a talaj védelme érdekében, mégis azt tapasztaljuk, hogy Magyarország európai viszonylatban is az egyik leggyorsabb ütemben fogyasztja termőterületét és a maradék termőföld is a szemünk előtt erodálódik, szennyeződik és szenved más degradációs károkat.

A termőföld területi fogyásának egyik oka, hogy a termőföld védelméről szóló törvényünk megengedő a termőföldek belterületbe vonását, majd beépítését (talajfedést) illetően: csupán annyit ír elő, hogy lehetőség szerint a rosszabb minőségű földeket kell belterületbe vonni, egyszeri kompenzáció (ún. földvédelmi járulék) befizetése mellett. Más országok szigorúbban szabályozzák a kérdést. A német szövetségi talajvédelmi törvény (1998) a talaj multifunkcionalitásának megvédése, illetve helyreállítása érdekében a talajfedés felszámolására is kitér. A Kínai Népköztársaság Termőföld-gazdálkodási törvénye (2004) pedig előírja, hogy a művelésből kivont területeket más helyen, azonos területű és minőségű egyéb használatú földek művelésbe vonásával kell kompenzálni, és az azonos minőség biztosításához felmerülő költségeket a termőföldet művelésből kivonó fizeti. Továbbá a különböző szintű közigazgatási egységek állami adminisztrációs szerveinek előírja, hogy a területükön fekvő földek közül határolják le azt a legalább 80%-nyit, amely minősége miatt aztán a központi földvagyon részét képezi, és további, szigorúbb szabályozás alá esik.
Ma tehát a talaj jogszabályi védettsége sok országban szigorúbb a hazánkban érvényesnél.

A talajvédelem nemzetközi szabályozása, a hazai kezdetekhez hasonlóan, szintén a talajerózió elleni küzdelemmel kezdődött. Az első, kifejezetten a talajok védelmére irányuló törvényt az USA szenátusa hozta. A nemzetközi referenciaként kezelt 1935-ös talajvédelmi törvényt Roosevelt elnök a következő kijelentés kíséretében írta alá: „Egy olyan intézkedést hagyok jóvá, amely létfontosságú közérdekek védelmét segíti, nemcsak mára, de a következő generációk számára is”. A talajok védelmét a mezőgazdasági termelők érdekeivel összhangban meghatározó törvénnyel hozták létre az USA Talajvédelmi Szolgálatát is (1994 óta a Természeti Erőforrások Védelmének Szolgálata), ami számos ország hasonló állami szervének jelentett és jelent mintát. Az állami talajvédelmi szolgálatok közül ugyanakkor nem az USA-é volt az első. Ezt évtizedekkel előzte meg az 1907-es alapítású Izlandi Talajvédelmi Szolgálat, ami a mai napig a szigetország talajokért felelős szerve, és többek között az ENSZ termőföld-javítási továbbképzési programjának (Land Restoration Training Program) is tagja.

Míg az USA szövetségi államainak helyi szabályozásai mellett szövetségi szinten is szabályozták a talajvédelmet és talajvédelmi szolgálatot hoztak létre, az Európai Unió egészében az ilyen irányú törekvések ellenére máig nincs egységes talajvédelmi szabályozás. Az EU tagállamaiban meglehetősen változatos a helyzet. Vannak olyan országok, ahol van törvényi szabályozása a talajvédelemnek, amit talajvédelmi hatóság felügyel, valamint talajmonitoring rendszer is működik, van, ahol ezek valamelyik eleme hiányzik.

Az EU egészében a talajvédelemnek csak egyes részelemei kerültek bele különböző ágazati programokba és jogszabályokba. A közös agrárpolitika lehetőséget ad a talajvédelemhez is kötődő támogatásokra (Magyarországon többek között talajvizsgálathoz és tápanyag-gazdálkodási tervhez kötötten). A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználását a környezet és különösen a talaj védelme érdekében szabályozó (86/278/EGK sz.) irányelv jelenti a talajokkal közvetlenül foglalkozó hatályos közösségi jogszabályt. A 86/278/EGK irányelv célja oly módon szabályozni a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználását, hogy a szennyvíziszap-elhelyezés megfelelő gyakorlatával elkerülhetők legyenek a termőföldre, növényzetre, illetve az állatokra és az emberre gyakorolt negatív hatások. Az irányelv a talajok nehézfémtartalmának káros feldúsulásának kíván gátat szabni, amikor előírja az egyes nehézfémek (Cd, Cr, Cu, Hg, Ni, Pb, Zn,) megengedhető lehetséges koncentrációját a mezőgazdasági hasznosítású talajokban, illetve az ezeken elhelyezendő szennyvíziszapokban. Az irányelv a tolerálható koncentrációk pontos meghatározását és a kihelyezhető szennyvíziszap mennyiségének meghatározását a tagországokhoz utalja. Talajvédelmi vonatkozású, de vízvédelmi célokat szolgáló jogszabály, a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK irányelv. Az irányelv előírja a tagállamok számára az úgynevezett nitrátérzékeny területek kijelölését a kijelölés szempontjainak megadásával, és a vízvédelmi célokat szolgáló helyes mezőgazdasági gyakorlat meghatározását, melyeket a nitrátérzékeny területeken kell kötelezően alkalmazni. Az irányelv a helyes mezőgazdasági gyakorlat elemeit írja elő, a részletszabályokat a tagállamok határozhatják meg, viszonylag szorosan előírt keretek közt. A helyes mezőgazdasági gyakorlat bizonyos elemei talajvédelmi célokat is szolgálnak, például a lejtős területeken történő trágyakijuttatás szabályai az erózió elleni védekezést is segítik.

A földtani közeg védelmét, így a talajokat is érinti a felszín alatti vizek szennyezése, valamint állapotromlása elleni védelemről szóló 2006/118/EK irányelv, a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 2008/1/EK irányelv, valamint a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv, ami a környezeti károk megelőzésének, illetve felszámolásának kérdéseit szabályozza.

Az említett közösségi jogszabályok a talajvédelem egy-egy területén határoznak meg intézkedéseket, de egy átfogó, a talajok mint multifunkcionális képződmények és természeti erőforrások védelmét előíró jogszabály mindmáig nem került elfogadásra.

Az Európai Bizottság 2006-ban terjesztette elő a négy elemből álló Tematikus Talajvédelmi Stratégia (EB, 2006) javaslatát, benne a talajok védelmét szabályozó irányelvtervezettel. A Talajvédelmi Stratégiában közzétett négy cselekvési terület a következő:

• keretjogalkotás a talajvédelem érdekében a fenntartható talajhasználat elsődleges céljával;

• a talajvédelem beépítése a tagállami és közösségi politikák kidolgozásába és talajvédelmi intézkedések foganatosítása azok végrehajtása során;

• a talajvédelem egyes területein meglévő ismereti hiányosságok megszüntetése az Európai Unió és a nemzeti kutatási programok által támogatott kutatások révén;

• a nyilvánosság figyelmének felhívása a talajvédelem jelentőségére.

A keretirányelv tervezete az erózió, a szervesanyag-csökkenés, a tömörödés, a szikesedés és a földcsuszamlások kockázatának kitett területek azonosítását, nyilvánossá tételét, továbbá a kockázat csökkentését szolgáló intézkedési programok/csomagok meghatározását írta volna elő. Ezen túlmenően, a tagállamoknak a szennyezett területek nemzeti jegyzékét is össze kellett volna állítaniuk, és ezen területek remediációját meghatározott ütemterv szerint el kellett volna végezniük, valamint a talajszennyezés megelőzése érdekében kötelesek lettek volna rendeleteket hozni a veszélyes anyagok talajba jutásának korlátozására.

Az Európai Parlament támogatta a bizottság javaslatát, de az Európa Tanácsban öt tagállam (Ausztria, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország) blokkoló kisebbsége megakadályozta a javasolt jogszabály elfogadását. Az irányelvjavaslatot, hosszas tárgyalássorozatot követően és közel tíz év elteltével végül az Európai Bizottság visszavonta. Ugyanakkor a Talajvédelmi Stratégia másik három eleme továbbra is érvényben van, így a talajvédelem más jogszabályokba integrálására is folyamatosak az erőfeszítések.

A legújabb törekvések arra irányulnak, hogy a talaj erőforrás jellegének kihangsúlyozásával készüljön egy közösségi irányelv, amely a talajban rejlő lehetőségek biztosítását védené, összefüggésben az élelmiszerbiztonsággal, klímaváltozással és biológiai sokféleséggel is. Az előkészítés alatt álló Termőföld mint erőforrás (Land as a Resource) akciójavaslat (EB, 2016) a folyamatban lévő nemzetközi kezdeményezésekre is épít. Ilyen kezdeményezés az ENSZ ún. Zero Net Land Degradation programja (UNCCD, 2012), amely olyan területhasználatot irányoz elő, ami a talajdegradáció megelőzésével vagy az esetleges degradációt kompenzáló rehabilitációval a vizsgált területen összességében nem jelent talajdegradációt.

Az újabb európai Termőföld mint erőforrás akciótervben, ugyanúgy, mint a Tematikus Talajvédelmi Stratégiában is, kiemelten szerepet kap a talajfedés elleni küzdelem. Mivel a talajfedés felszámolja a talajok multifunkcionalitását, ezért ellene a tagállamoknak fel kell lépniük, például a zöldmezős beruházások helyett a barnamezős területek rehabilitációjának ösztönzésével.

A degradáció (köztük a talajfedés) megállításán túlmenően a Termőföld mint erőforrás program a termőföldhasználati funkciókból származó társadalmi és gazdasági előnyök optimalizálását is célul tűzte.

Ugyancsak a talaj sokoldalú funkcióinak fenntartható kiaknázását hirdeti a Megújított Talaj Világkarta (FAO, 2015), amely preambulumában kiemeli, hogy a talajokra gyakorolt káros emberi hatás olyan kritikus szintet ért el, amely a társadalmak elszegényedésével fenyeget. Az okszerű talajhasználattal nemcsak a fenntartható mezőgazdálkodás teremthető meg, de a klímaszabályozás és az ökoszisztéma-szolgáltatások lehetőségei is. Ebben az egyéneknek, kormányzati szerveknek és nemzetközi szervezeteknek is jól körülhatárolható felelősségük van, amiket a karta részletesen felsorol.

Új megközelítésű, a partnerség elvét előtérbe helyező kezdeményezés a Világ Talajpartnerség (Global Soil Partnership), mely a FAO égisze alatt alakult meg 2011-ben. Létrehozását az a gondolat vezérelte, hogy a világ talajkészletei végesek, és megőrzésük kritikus a világ növekvő népességének élelmiszerrel való ellátása céljából. A kezdeményezés célja, hogy a világ talajai egészségesek és termékenyek legyenek, melyek segítségével élelmezésbiztonsági és élelmiszerbiztonsági követelmények is teljesülnek, tehát képesek legyenek a világ növekvő népességének egészséges élelmiszerrel való ellátására. A partnerség elvei közé tartozik ugyanakkor az is, hogy az egyes országok saját erőforrásaival való rendelkezésének joga nem sérülhet. A partnerség a tagok önkéntes vállalásain és munkáján alapul. Ez magában foglalja a fenntartható talajhasználat irányelveinek kidolgozását, a talajok állapotának figyelemmel kísérését, a talajokkal, a talajvédelemmel kapcsolatos kutatási eredmények és jó gyakorlatok megosztását. A FAO a titkárság és az ún. Healthy Soil Facility pénzügyi alap működtetésével járul hozzá a partnerség munkájához. A munka elsődlegesen a FAO-régiók szerinti regionális talajpartnerségekben történik. A Magyarországot is magában foglaló európai régió regionális talajpartnersége 2013-ban alakult meg.

 

 

Hazánk a világszintű együttműködésben könnyebben férhet hozzá a külföld legmodernebb, illetve legelőremutatóbb talajvédelmi megoldásaihoz, beleértve a talajvédelmi szabályozásokat, miközben megoszthatja a XIX. századra visszanyúló hazai talajvédelmi szabályozási tapasztalatait is.

Hazánkban ennek a területnek ugyanis hosszú és sokrétű előtörténete van. Az első talajvédelmet is célzó jogszabályi rendelkezések a 1879. évi XXXI. törvénycikkben (Erdőtörvény) találhatók. A jogszabály előírta, hogy azok a kopár területek, ahol a talaj megkötése többek közt a szél és a víz romboló munkájának megakadályozása és a futóhomok továbbterjedése céljából szükséges, beerdősítendők. Az így beerdősítendő területeket az erdőfelügyelő javaslata alapján a földművelésügyért felelős miniszter jelölte ki. A beerdősítési kötelezettség első helyen azokat terheli, akiknek a területét az erdősítés megvédi. Amennyiben az érintettek önként nem hajtják végre, a beerdősítés hatósági úton kikényszeríthető. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. törvénycikk a gyepek károsítására és a túllegeltetés hatására formálódó eróziós árkok kialakulásának megelőzésére fogalmazott meg intézkedéseket. Előírta továbbá, hogy azok a területek amelyeken vízmosások kialakulása más birtokát is károsítja vagy károsíthatná, befásítandók. Itt megjelennek a talajszennyezés megakadályozásának kezdeti szabályai, mely szerint pénzbírsággal sújtható az, aki másnak földjére jogosulatlanul trágyát, csontot, döglött állatot, követ, cserepet és szemetet visz, illetőleg elás, vagy ha másnak a földjén gödröt ás. Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. törvénycikk a véderdőkre (beleértve a talajvédelmi célokat szolgáló erdőket is) fogalmaz meg részletesebb szabályokat. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1942. évi XVI. törvénycikk földadókedvezmény igénybevételét teszi lehetővé azon termőföldekre, amelyeken a termőképesség megóvásán túlmenő javítást végeztek (költséges talajjavítási eljárásokat végeztek, a termőképességet megóvó berendezést létesítettek). Előírja továbbá, hogy a mezőgazdasági termelést fokozó, nagyobb költséggel járó talajjavító munkálatokat, különösen a szikjavítást, a meszezést, a sáncolást, az alagcsövezést a földművelésügyi miniszter a tervek elkészítésével, a munkálatok végrehajtásának szakszerű irányításával, felügyeletével, anyag és eszközök nyújtásával, pénzbeli hozzájárulással vagy más alkalmas támogatással mozdítja elő.

A termőföld védelmét célzó első önálló törvény a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 1961. évi VI. törvény, amely a termőtalaj megóvását minden földhasználó elsőrendű kötelességévé tette. E szerint a földhasználók kötelesek a rendelkezésükre álló és az általuk igénybe vehető minden eszközzel a talaj termőképességét fenntartani és növelni, a talajpusztulásnak kitett földeket a természeti erők pusztításaitól megóvni, beleértve a vízerózió és a defláció elleni védelmet is. A már kialakult vízmosásokat kötelesek megkötni, és ha szükséges, véderdőt telepíteni. Ez a törvény az erdők talajaira is vonatkozott. A törvény lehetővé tette önkéntes alapon talajvédelmi társulatok alakítását vagy a vízgazdálkodási társulatok tevékenységének bővítését, amennyiben a talajvédelmi célok megvalósítása ezáltal eredményesebbé válik. A törvény szerint a földhasználóknak a föld termőképességének megóvása és fokozása érdekében végzett munkáját az állam adó- és más kedvezményekkel támogatta. A termőtalaj humuszos rétegének mentését a felszín megbolygatásával járó tevékenységek (bányanyitás, építési beruházások) esetén is előírta a törvény.

A termőföld védelmét tehát már több mint száz éve jogilag is szabályozzák, amely jogszabályok mára egyre szélesebb területeken részletezik a talajvédelmi előírásokat.

A talajvédelem jogi kereteit meghatározó jogszabály napjainkban a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény. Ez a törvény a termőföld védelmét két csoportra osztja: a mennyiségi védelmet (földvédelem) és minőségi védelmet (talajvédelem) célzó előírásokra. Talajvédelem tekintetében meghatározza a földhasználó kötelezettségeit, melyek kiterjednek többek között a talajvédő gazdálkodás folytatására, az erózió elleni védelemre, a másodlagos szikesedés megelőzésére, a talaj szervesanyag-tartalmának megőrzésére. A törvény tiltja a humuszos termőréteg eltávolítását, kivéve az engedéllyel rendelkező beruházásokat, melynek során a humuszos termőréteg mentéséről, felhasználásáról gondoskodni kell. A helyben fel nem használható humuszmennyiség után járulékot kell az állam részére fizetni. A törvény szabályozza az állam tevékenységét is (például: talajvédelmi hatóság működtetése, talajvédelmi információs és monitoring rendszer üzemeltetése). Meghatározza a talajvédelmi hatósági engedélyéhez kötött tevékenységeket, a talajvédelmi szakértőkre vonatkozó általános szabályokat, valamint azokat a tevékenységeket, melyekhez a hatósági döntést megalapozó, talajvédelmi szakértő által készített talajvédelmi terv szükséges.

A szennyvíz, szennyvíziszap, szennyvíziszap-komposzt mezőgazdasági területen történő felhasználását az európai uniós szabályozásnak megfelelően hazánkban külön kormányrendelet szabályozza: 50/2001 (IV. 3) Korm. rendelet a szennyvizek, szennyvíziszapok és szennyvíziszap-komposzt mezőgazdasági felhasználásáról. A szabályozás a biztonságra történő törekvés érdekében meghatározza azokat a szennyvíziszapokat (minőségi paraméterekkel) melynél rosszabb minőségűek nem használhatók fel termőföldön, megadja a talajokban azt a károsanyagtartalmat, amennyinél magasabb koncentráció esetén azon a talajon nem használható fel szennyvíziszap, vagy a további felhasználás már nem engedélyezhető, és megadja az évenként maximálisan megengedhető káros anyag mennyiségét.

Talajvédelmi célokat szolgál a termésnövelő anyagok engedélyezéséről, forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 36/2006 FVM rendelet, mely meghatározza a termékként engedélyezhető termésnövelő anyagok típusainak minőségi paramétereit, az engedélyezési eljárás és az ezen termékekre vonatkozó hatósági ellenőrzés rendjét. Ezzel biztosítható, hogy a termőföldre kijuttatott termésnövelő anyagok bizonyított pozitív hatással rendelkezzenek, és ne tartalmazzanak kockázatot jelentő mennyiségben káros anyagokat. A termékként való engedélyezésnél a káros anyagokra vonatkozó határértékek viszonylag szigorúak, biztosítva azt, hogy hosszú távon történő alkalmazásuk se okozhasson károsanyag-feldúsulást a talajban. Ez alól kivételt képeznek az úgynevezett EK-műtrágyák, amelyek az EU közösségi szabályozása alá tartoznak, melyet a műtrágyákról szóló 2003/2003/EK rendelet tartalmaz. Ez a rendelet azonban csak hatóanyagra, segédanyagokra és egyéb fizikai paraméterekre fogalmaz meg követelményeket, káros anyag vonatkozásában nem. Mivel az EU rendeletei közvetlenül hatályosak a magyar jogban is, így ettől eltérő követelményeket nem alkalmazhat a tagállam, így például káros anyagokra vonatkozó további előírásokat és azok ellenőrzését sem. Ez alól kivétel néhány tagállam derogációja, akik a foszfortartalmú műtrágyákra alkalmaznak határértéket. Magyarország azonban sajnos ezzel a lehetőséggel nem tudott élni.

A talajvédelem céljait is szolgáló eszköz a mezőgazdasági támogatások rendszere, mely szintén közösségi szabályozás alá esik. A támogatások kifizetése bizonyos alapvető előírásokhoz kötött, ami a helyes mezőgazdasági és környezet-állapotelőírások és az ún. jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények betartását jelenti. A jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények közül talajvédelmi vonatkozása a Nitrát irányelvhez köthető helyes mezőgazdasági gyakorlat előírásainak van. A helyes mezőgazdasági és környezeti állapot előírásainak célja, hogy a területalapú támogatások kifizetését olyan környezetvédelmi és gazdálkodási minimumelőírások betartásához kösse, melyek lehetővé teszik a terület kedvező ökológiai állapotban tartását (50/2008 FVM rendelet). Ezen előírások közül talajvédelmi célokat szolgál a szőlőültetvényeken kialakított teraszok megőrzése, a minimális talajborításra vonatkozó előírás, és a gyepek túllegeltetéssel szembeni védelme.

Az ezen túlmenő kötelezettségek vállalását magasabb támogatási összegekkel segíti az állam, itt a támogatás összege a környezetvédelmi célból vállalt szigorúbb előírások betartásának költségeit, valamint a kieső jövedelmet célzott pótolni. Ide tartozik az agrár-környezetvédelmi programokban történő részvétel. Az előírások között a talajerózió és a belvíz elleni védekezés külön tematikus előíráscsoportként szerepel, de a szakszerű, talajvizsgálaton alapuló tápanyag-gazdálkodás alkalmazása is előírás (272/2014 . (XI. 5.) FM rendelet).


Zárszó


A termőföld stratégiai fontosságát felismerve Magyarország már a XIX. században jogszabályokban rögzítette a termőföld védelmét, annak módjait. Jelenleg is részletes jogszabályok hivatottak megvédeni hazánknak ezt a vizek melletti legfontosabb természeti erőforrását. Mégis azt tapasztaljuk, hogy Magyarország európai viszonylatban is az egyik leggyorsabb ütemben építi be termőterületét, és a megmaradó talajkészletünk is számos degradációs kockázatnak van kitéve, sok helyütt és nagy területeken károsodásokat is szenvedve. Eközben világszerte felértékelődnek a gazdasági fejlődés és népességnövekedés következtében egyre csökkenő talajkészletek. Az előttünk álló nagy feladat az, hogy a földhasználat valamennyi területén – a területi tervezéstől a mezőgazdasági gyakorlatig – érvényt szerezzünk annak a célnak, hogy a többféle funkciót betöltő talajkészleteink további területi és minőségi kárt ne szenvedjenek, és még hosszú évszázadokra biztosítsák hazánk népességének biztonságos élelmiszer-ellátását, gazdasági prosperitását és kellemes környezetét.
 



Kulcsszavak: talajvédelem, jogi keretek, hazai szabályozás, külföldi jogszabályok
 


 

IRODALOM

EB – Európai Bizottság (2016): Land as a Resource. (A termőföld-gazdálkodás szabályozásának háttere) • WEBCÍM

FAO – Food and Agricultural Organisation of the United Nations (2015): Revised World Soil Charter. FAO, Rome, Italy • WEBCÍM

EB – Európai Bizottság (2006): Thematic Strategy for Soil Protection (2006) CEC. COM(2006)231 final. • WEBCÍM

Fekete Zoltán (1931): Ünnepi beszéd az erdőtörvény 50 éves fennállásának emlékére. Erdészeti Lapok. LXX, 1, 16–27. • WEBCÍM

FAO (2015): Status of the World’s Soil Resources. Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome • WEBCÍM

Kínai Népköztársaság Termőföld-gazdálkodási törvény (2004) 中华人民共和国土地管理法(2004年修订)• WEBCÍM

Német szövetségi talajvédelmi törvény (1998): Gesetz zum Schutz vor schädlichen Bodenveränderungen und zur Sanierung von Altlasten (Bundes-Bodenschutzgesetz -BBodSchG) BBodSchG Ausfertigungsdatum: 17.03.1998 • WEBCÍM

Németh Tamás – Stefanovits P. – Várallyay Gy. (1997): Országos Talajvédelmi Stratégia tudományos háttere. Kármentesítési tájékoztató. Talajvédelem. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. Budapest

UNCCD – United Nations Convention to Combat Desertification (2012): Zero Net Land Degradation. A Sustainable Development Goal for Rio+20. UNCCD Secreteriat Policy Brief. Bonn • http://tinyurl.com/zl5yeb5
1879. évi XXXI. törvénycikk: Erdőtörvény • WEBCÍM

1894. évi XII. törvénycikk: a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről • WEBCÍM

1935. évi IV. törvénycikk: az erdőkről és a természetvédelemről • WEBCÍM

1942. évi XVI. törvénycikk: a mezőgazdaság fejlesztéséről • WEBCÍM

1961. évi VI. törvény: a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről

2007. évi CXXIX. törvény: A termőföld védelméről • WEBCÍM

50/2001 (IV. 3) Korm. rendelet a szennyvizek, szennyvíziszapok és szennyvíziszap-komposzt mezőgazdasági felhasználásáról • WEBCÍM

50/2008.  (IV. 24.) FVM rendelet az egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” fenntartásához szükséges feltételrendszer, valamint az állatok állategységre való átváltási arányának meghatározásáról • WEBCÍM

272/2014 (XI. 5.) Korm. rendelet a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről • WEBCÍM