A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 HOZZÁSZÓLÁS SOMOGYI PÉTER TAGTÁRSUNK JAVASLATÁHOZ

X

Nagy László

az MTA rendes tagja,

Debreceni Egyetem, Sanford Burnham Prebys Medical Discovery Institute, Orlando

lnagy(kukac)me.com

 

Véleményem szerint egy társadalom fejlettségének és  változásokhoz való alkalmazkodóképességének fokmérője, hogy mennyire tudja és akarja integrálni a társadalom minden részhalmazának véleményét és érdekeit, és mennyire segíti elő ezen vélemények és érdekek reprezentálását a választással és/vagy kinevezéssel létrejövő döntéshozó és véleményalkotó, -formáló testületekben. Ezen a területen hazánk jelentős lemaradásban van, és sajnos a lemaradás az utóbbi időben nem csökken, hanem nő. Ennek akadémiai és parlamenti választási ciklusokon jelentősen túlnyúló káros következményei vannak és lesznek az ország társadalmi, tudományos/innovatív és gazdasági teljesítményére. Ennek a progresszív folyamatnak a mérföldköveiről írt Somogyi Péter oxfordi és Royal Society-beli tapasztalatai kapcsán. E példák kontextusa azonban az Egyesült Királyság, amit jelenleg éppen egy hölgy vezet mint miniszterelnök.  Debrecenben és Budapesten azonban más a helyzet, mint Oxfordban és Londonban. És ez a más helyzet sajátos módon csapódik le a (tudós)társadalom aktivitásának egy nagyon szűk és speciális szegmensén, az MTA tagválasztásán. Így ha tetszik, az MTA tagválasztása helyesen képezi le az MTA-t is körülvevő társadalmi helyzetet, és ebben akár meg is nyugodhatnánk. Ám véleményem szerint az MTA-nak ennél magasztosabb a feladata: a haladás, a progresszió képviselete és egyfajta bölcs útmutatás a gyorsan változó társadalmi és politikai prioritások

 

 

őserdejében. Ebben a keretben érdemes értelmezni Somogyi Péter javaslatait. Ezek a javaslatok az MTA belső működési mechanizmusainak változtatásával, nem a külső folyamatok értékelésével és esetleges bírálatával,  az esélyegyenlőség és meritokrácia megteremtésével  mutat példát az őt körülvevő, sokszor tanácstalan társadalmi közegnek. Azoknak a tagtársaknak, akik a javaslat azon pontjával nem értenek egyet, amely „felborítja” a vívmányként tisztelt osztálysorrendet, megfontolásra ajánlom, hogy a gyakorlatilag ugyanazon a tudományterületen dolgozó tagjelöltek megmérettetése egymástól függetlenül, különböző osztályokban (Biológia vs. Agrár, Biológia vs. Orvosi és lehetne még sorolni a párokat) még a javasoltnál is sokkal nagyobb és sértőbb anomália. Ez ellen tudtommal  még soha senki nem tiltakozott. Az MTA feladata tehát hármas: (1) elősegíti a nők kutatói pályára való orientálását és ott tartását, (2) különös figyelemmel kíséri a nők létszámának alakulását választott és kinevezett testületekben és grémiumokban, és elősegíti ezen számok növelését, (3) elősegíti, hogy minél több tagjelölt legyen a hölgyek közül, és automatikusan beválasztja az 50% feletti szavazati aránnyal megszavazott hölgy jelölteket. Ezek mellett akár megreformálhatná az egész tagválasztást, de ez túl sok lenne egyszerre még az MTA-nak is. A NEM szavazat megszüntetése azonban időszerű, mert teljesen értelmetlen, és semmilyen racionális célt nem szolgál, leginkább csak zavart okoz, és így torzíthatja az eredményeket.