Véleményem szerint egy társadalom fejlettségének
és változásokhoz való alkalmazkodóképességének fokmérője, hogy
mennyire tudja és akarja integrálni a társadalom minden
részhalmazának véleményét és érdekeit, és mennyire segíti elő ezen
vélemények és érdekek reprezentálását a választással és/vagy
kinevezéssel létrejövő döntéshozó és véleményalkotó, -formáló
testületekben. Ezen a területen hazánk jelentős lemaradásban van, és
sajnos a lemaradás az utóbbi időben nem csökken, hanem nő. Ennek
akadémiai és parlamenti választási ciklusokon jelentősen túlnyúló
káros következményei vannak és lesznek az ország társadalmi,
tudományos/innovatív és gazdasági teljesítményére. Ennek a
progresszív folyamatnak a mérföldköveiről írt Somogyi Péter oxfordi
és Royal Society-beli tapasztalatai kapcsán. E példák kontextusa
azonban az Egyesült Királyság, amit jelenleg éppen egy hölgy vezet
mint miniszterelnök. Debrecenben és Budapesten azonban más a
helyzet, mint Oxfordban és Londonban. És ez a más helyzet sajátos
módon csapódik le a (tudós)társadalom aktivitásának egy nagyon szűk
és speciális szegmensén, az MTA tagválasztásán. Így ha tetszik, az
MTA tagválasztása helyesen képezi le az MTA-t is körülvevő
társadalmi helyzetet, és ebben akár meg is nyugodhatnánk. Ám
véleményem szerint az MTA-nak ennél magasztosabb a feladata: a
haladás, a progresszió képviselete és egyfajta bölcs útmutatás a
gyorsan változó társadalmi és politikai prioritások |
|
őserdejében. Ebben a keretben érdemes értelmezni
Somogyi Péter javaslatait. Ezek a javaslatok az MTA belső működési
mechanizmusainak változtatásával, nem a külső folyamatok
értékelésével és esetleges bírálatával, az esélyegyenlőség és
meritokrácia megteremtésével mutat példát az őt körülvevő, sokszor
tanácstalan társadalmi közegnek. Azoknak a tagtársaknak, akik a
javaslat azon pontjával nem értenek egyet, amely „felborítja” a
vívmányként tisztelt osztálysorrendet, megfontolásra ajánlom, hogy a
gyakorlatilag ugyanazon a tudományterületen dolgozó tagjelöltek
megmérettetése egymástól függetlenül, különböző osztályokban
(Biológia vs. Agrár, Biológia vs. Orvosi és lehetne még sorolni a
párokat) még a javasoltnál is sokkal nagyobb és sértőbb anomália. Ez
ellen tudtommal még soha senki nem tiltakozott. Az MTA feladata
tehát hármas: (1) elősegíti a nők kutatói pályára való orientálását
és ott tartását, (2) különös figyelemmel kíséri a nők létszámának
alakulását választott és kinevezett testületekben és grémiumokban,
és elősegíti ezen számok növelését, (3) elősegíti, hogy minél több
tagjelölt legyen a hölgyek közül, és automatikusan beválasztja az
50% feletti szavazati aránnyal megszavazott hölgy jelölteket. Ezek
mellett akár megreformálhatná az egész tagválasztást, de ez túl sok
lenne egyszerre még az MTA-nak is. A NEM szavazat megszüntetése
azonban időszerű, mert teljesen értelmetlen, és semmilyen racionális
célt nem szolgál, leginkább csak zavart okoz, és így torzíthatja az
eredményeket.
|
|