Tittel Pálnak, a gellérthegyi csillagda igazgatójának 1832-ben bekövetkezett halálával a csillagászat nehéz helyzetbe került Magyarországon. A csillagda egykor az európai élmezőnybe tartozó műszerei már elavultak. Az új igazgató, a csehországi Lambert Mayer (1795−1865) inkább a meteorológia iránt érdeklődött, míg Albert Ferenc (1811−1883) még csak tanulta a csillagászatot. Buda 1849. évi ostroma aztán végképp tönkretette az épületet, és végül Ferenc József a Citadellát építtette a helyére. Magyarország évtizedekre csillagvizsgáló és professzionális csillagászat nélkül maradt. A helyzet 1871-ben változott meg, bár akkor ezt még nem lehetett sejteni. Egy Komárom megyei fiatal földbirtokos ekkor alapította ugyanis magáncsillagdáját, hogy derült éjszakákon a maga kedvtelésére az égben gyönyörködjön.

Konkoly Thege Miklós 1842. január 20-án született Pesten. Szülei Konkoly Thege Elek (1813−1884) és Földváry Klára (1820−1903) voltak. Eleinte magántanárral (Kiskéry Lajos) tanult, majd 1857 és 1860 között a pesti egyetemen jogot és fizikát hallgatott, ez utóbbit Jedlik Ányos (1800−1895) adta elő. A pesti után a berlini egyetem hallgatója lett, itt olyan előadóktól hallgatta a csillagászatot, mint például Johann Franz Encke (1791−1865), a berlini csillagda igazgatója. Az egyetem elvégzése után beutazta Európát, meglátogatott csillagvizsgálókat, optikai műhelyeket. A későbbiekben is szívesen utazott, tapasztalatairól rendszeresen beszámolt az itthoni közönségnek. 1863-ban feleségül vette Madarassy Erzsébetet (1842−1919), akitől két fia született: Ferenc (1863−1871) és Elek (1870).

Ógyalla

Konkoly Thege fiatalsága az asztrofizika kialakulásának kora volt, Gustav Kirchhoff és Robert Bunsen az 1860-as évek elején tették közzé alapvető spektroszkópiai munkáikat. Ezek jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni: olyan információkat szolgáltattak a csillagokról, amelyek megszerzése korábban elképzelhetetlen volt. Mint a Budapesti Szemlében olvasható volt: „1860. óta folyamatban vannak olyan tanulmányok, melyeknél fogva az emberi ész túl tevén magát a közvetlen érintkezés szükségén, mi eddig lényeges feltét volt az elemzéseknél, magok az égi testek alkatrészeinek kipuhatolásához fogott, sőt az befejezett ténynek tekinthető.” Az ilyen eredmények természetesen megragadták a csillagászat iránt amúgy is érdeklődő Konkoly Thege fantáziáját. Ógyallai lakóházában berendezett egy kis csillagdát, és nekiállt a munkának. Műszereit vette és készítette is. Angol és német műhelyekkel állt összeköttetésben, tőlük rendelt modern eszközöket. Sok esetben viszont saját tervei alapján ógyallai műhelyében készültek berendezések.

A lakóház erkélyét hamar kinőtte, és a szomszédos épületben rendezte be csillagdáját. A műszerek és a műhely mellett volt egy majdnem 3000 kötetes könyvtára is, amely a csillagászat nemzetközi voltát és hazai elmaradottságát egyaránt mutatta: az ezerötszáz csillagászati-természettudományos könyv közül összesen kettő volt magyar nyelven.

Tisztában volt azzal, hogy a magáncsillagdák sorsa a megszűnés. Az alapító halála után az örökösök ritkán folytatták a megkezdett tudományos tevékenységet. Azt is felmérte, hogy az ő anyagi lehetőségei nem versenyezhetnek az államéval. Hogy csillagdájának megszűnését megelőzze, korán elkezdett lehetőségeket keresni arra, hogy állami kezelésbe adja obszervatóriumát. Először a tervezett pozsonyi egyetemre gondolt, de ebből nem lett semmi. Hasonlóan az a terv sem valósult meg, hogy a budapesti Műegyetem legyen a tulajdonos. Végül 1899-ben a magyar állam elfogadta Konkoly Thege ajándékát, és ezzel ismét lett állami csillagda Magyarországon, pontosan ötven évvel a gellérthegyi épület szétlövése után.

A megfigyelések

Konkoly Thege kezdeti észlelései főleg a Nap és a meteorok megfigyelésére korlátozódtak. Az MTA által kiadott Értekezések a mathematikai tudományok köréből című sorozatban rendszeresen beszámolt megfigyeléseiről. Létrehozott egy meteormegfigyelő hálózatot, melynek eredményeit a későbbiekben Hermann Kobold és Kövesligethy Radó dolgozta fel. Ógyallán folyamatosan végeztek napfoltmegfigyeléseket, relatívszám-meghatározásokat. Ez utóbbiak jelentősége nagy, mivel az észlelési adatok hosszú, homogén sorozatot alkotnak.

Spektroszkópiával a kezdetektől fogva foglalkozott. Elsősorban meteorok, üstökösök színképét vizsgálta, és ezen a területen nemzetközi elismertségre tett szert. Összesen negyven üstököst volt alkalma észlelni, ezek közül huszonhetet spektroszkopikusan is. Ugyancsak megfigyelte a Jupiter Vörös Foltját, mely 1878-ban tűnt fel, és azóta is látható. Konkoly Thege és az ógyallai csillagászok számos rajzot készítettek a Jupiterről a folttal együtt (1. kép). Az 1881. évi megfigyelések alapján (Konkoly, 1882): „…mostanában kinézése [t. i. a Jupiter felszínének] egészben véve csak keveset változott, daczára, hogy az egyenlítői sávok egyes napokon a legbizarabb alakot mutatták, s fő jellegöket, hogy t. i. a nagy sáv mindig kettős volt, folyton megtartották. A vörös folt alakját épen nem változtatta. Az év utolsó napjaiban ugyan kissé halványabb volt a szokottnál, de ez temporalis tünemény lehet nála, mivel e körülmény már a mult évben is tapasztaltatott rajta. Feltehető, hogy könnyebb párák huzódnak el, vagy vesztegelnek felette, a melyek a vörös színéből meglehetős mennyiséget elnyelnek, míg az rajtok keresztül hatol.”

1. kép • A Jupiter felszíne 1881-ben (Konkoly, 1882)

Ógyallán természetesen csillagokat is észleltek. Legjelentősebb eredményük a spektroszkópiai katalógus volt, amihez az észleléseket Kövesligethy Radó végezte. Konkoly Thege azonban már 1877-ben kiadta a 160 álló csillag színképe című munkáját, amely a későbbi katalógus előzményének tekinthető. A 160 csillaghoz megjegyzéseket is fűzött, ezek közül különösen érdekes, amit a β Lyrae színképének esetleges változásáról közölt (Konkoly, 1877): „A csillag változó fénynyel bír, s talán ez okozhatja ezen különbséget a színképben, mi ha valóban így van, nem csekély lendületet fog adni a változó fénynyel bíró csillagok spectroscoppali rendszeres megfigyelésének, s igen egyszerűen meg fogja dönteni azon nézetet, miszerint a csillagok fénye azért volna változó, hogy a minimum fény korszakában (Epoche) egy sötét test takarná el részben a csillagot. Ezen hypothesis különben is igen gyenge lábon áll s állott mindig.”

Valóban, ekkoriban még a forgó csillag felszínén található folt volt a preferált magyarázat a csillagok fényváltozására. A kettősséget – ami itt a fényváltozás valódi oka – csak 1898-ban mutatta ki George W. Myers a β Lyrae esetében. A változócsillagok spektroszkópiai vizsgálata még nagyon korai stádiumában volt, de mint Konkoly Thege sejtette, a századfordulón már gyakran megtalálhatók voltak az ilyen vizsgálódások eredményei a csillagászati folyóiratok hasábjain.

Néhány év múlva ismét nekiálltak a csillagok színképének észlelésének és katalogizálásának. 1883 és 1886 között kilencvenkilenc éjszakán át folytak a megfigyelések. A végső katalógus 2022 csillag megfigyeléseit tartalmazta, Hermann C. Vogel színképi osztályozását használva (Konkoly, 1887). A katalógus létrejötte is Vogelnek köszönhető: a potsdami katalógus mintájára, azt a 0° és –15° deklináció között kiegészítendő készült az ógyallai munka (2. kép).

Szintén a csillagokkal kapcsolatos esemény volt az 1885. évben az Androméda-ködben feltűnt új csillag. Degenfeld-Schomberg Bertha az elsők között volt, aki észrevette ezt az addig még nem látott objektumot. Az időjárás és a telehold miatt azonban az őt és férjét, Podmaniczky Géza bárót csillagászatra okító Kövesligethy Radó bizonytalan volt a megfigyelésben, így lemaradtak a felfedezés bejelentéséről. Az új csillagnak (mint ma már tudjuk: egy szupernóva az Androméda-ködben) rendszeresen megfigyelték a fényességét és a színképét. Itt kell megemlíteni, hogy egy évvel később szintén látni véltek valamit az Androméda-ködben, ennek léte azonban rendkívül bizonytalan (Zsoldos, 2002).

1890. szeptember 1-től Konkoly Thegét kinevezték a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet igazgatójává. Számos reform és fejlesztés köthető a nevéhez. Ideje nagy részét már nem Ógyallán töltötte, és a csillagászattal is kevesebbet foglalkozott. Azonban élete végéig nem hagyta abba kedvenc tudománya művelését, még az 1910-es években is publikált megfigyeléseket.

Tanítványok

Konkoly Thege Miklós nemcsak művelte a csillagászatot, hanem munkásságával példát is mutatott. Több magyarországi magáncsillagda létrejöttében játszott fontos szerepet. Ilyen volt például Haynald Lajos bíboros kalocsai, Gothard Jenő herényi vagy éppen Podmaniczky Géza kiskartali csillagdája. Műszerekkel, könyvekkel és tanácsokkal támogatta az újonnan alakult obszervatóriumok tulajdonosait, akik magas színvonalú munkával hálálták meg a segítséget. Kalocsán dolgozott a későbbiekben Fényi Gyula (1845–1927), a világhírű napfizikus, és Gothard Jenő (1857– 1909) spektroszkópiai és fotográfiai munkássága is jól ismert és értékelt volt itthon és külföldön egyaránt.

Voltak tanítványai is, noha nem tanított egyetemen. Az általa végzett munka minősége Németországból is odacsábított fiatal

csillagászokat, akik tőle akartak tanulni. A legnevesebb közülük Hermann Kobold (1858–1942), aki később a kor legnevesebb csillagászati folyóiratát, az Astronomische Nachrichten-t szerkesztette évtizedekig. Kobold ógyallai munkája a Naprendszer égitesteire terjedt ki, egy publikációja magyarul is megjelent (Kobold, 1881). Konkoly Thege magyarországi tanítványa Kövesligethy Radó (1862–1934), az elméleti asztrofizika és a szeizmológiai kutatások úttörője (Varga − Szabados, 2013).

Publikációk

Konkoly Thege Miklós sokat publikált. Az Akadémia eredeti célját követve eredményeit mindig megjelentette magyarul, ezzel bizonyos fokú ellenkezést is kiváltva az Akadémián belül. Egy Eötvös Lorándhoz írt levelében említi (Vargha, 2001): „Egy más alkalommal Te voltál az, aki nekem és Gothardnak azt mondta: minek az a sok publikátio?”
A nemes cél, hogy anyanyelvén adja közre eredményeit, nem gátolta abban, hogy a világnyelveken is publikáljon. Cikkei – sok esetben ugyanaz a cikk – megjelentek németül és angolul is. Gyakran voltak olvashatók csillagászati tárgyú művei az Astronomische Nachrichten, a Wochenschrift für Astronomie, Meteorologie und Geographie, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society vagy az Observatory hasábjain. Magyar nyelvű cikkei számos újságban, folyóiratban megtalálhatók, a Budapesti Hírlaptól kezdve a Természettudományi Közlönyön át az Időjárásig.

Könyveket is írt, leginkább csillagászati témákban. Három Németországban jelent meg: Praktische Anleitung zur Anstellung astronomischen Beobachtungen. Braunschweig, 1883; Practische Anleitung zur Himmelsphotographie. Halle, 1887; Handbuch für Spektroskopiker im Cabinet und am Fernrohr. Halle, 1890.

E szakemberek számára készült vaskosabb kötetek mellett a nagyközönségnek is írt. 1891-ben jelent meg például a Franklin Társulatnál a Bevezetés a fotografozásba című kis könyve. Utazásairól is publikált beszámolókat, és írt a hajózásról is.

A különféle csillagvizsgálók, egyetemek és más kutatóintézetek rendszeresen közreadtak saját kiadványokat is. Ezekben főleg az észleléseket vagy a nagy mennyiségű adatot tartalmazó munkákat publikálták. Az ógyallai csillagdának is volt saját kiadványa: Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium in O’Gyalla. Ezekből tizenhat kötet jelent meg 1879 és 1894 között Halléban. Főleg saját észleléseit publikálta itt Konkoly Thege, de ebben jelent meg a fent említett spektroszkópiai katalógus is. Noha a kor szokásainak megfelelően az igazgató, azaz Konkoly Thege neve alatt adták ki, ő mindig Kövesligethynek tulajdonította, és a csillagászati közvélemény ezt el is fogadta. Az államosítás után megváltozott az intézeti kiadvány címe: A M. Kir. Konkoly-Alapítványú Astrophysikai Observatorium kisebb kiadványai lett belőle, és már nem Konkoly Thege írta, hanem az intézet alkalmazottjai (főleg Tass Antal és Terkán Lajos).

Nemzetközi híre

Konkoly Thege Miklóst, az MTA tagját (levelező tag: 1876, tiszteleti tag: 1884) a hazai „nagy tudósok” között tartjuk számon, de vajon kortársai is így gondolták-e ezt? Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a válasz igen.

Nem meglepő módon a csillagászati folyóiratok rendszeresen idézték munkáit. A spektroszkópiai katalógus volt az egyik összehasonlító adathalmaz a Henry Draper Catalogue készítésekor. Ez utóbbi volt az alapja a most is használatos spektroszkópiai osztályozásnak, amely felváltotta a Konkoly Thegéék által is használt Vogel-félét.

Az ógyallai kiadvány tartalmát az angol Athenaeum rendszeresen ismertette.

Üstökösökkel és meteorokkal kapcsolatos munkáit számon tartották, és rendszeresen idézték is. A The Nineteenth Century című magazinban jelent meg a spektroszkópia egy másik úttörőjének cikke az üstökösökről (Huggins, 1882): „Professzor A. Herschel és Dr. Von Konkoly már rég kimutatta, hogy a különböző rajokba tartozó meteorok spektruma egymástól különböző, és a hozzánk leeső meteoritok kémiai összetétele eltér egymástól.”

Érdekesen alakult egyes megfigyeléseinek sorsa. A kortárs Norman Lockyer (1889) számon tartotta és idézte: „Herschel professzor és Konkoly úr mindketten megjegyezték, hogy általában a magnézium vonalai mutatkoznak először a közönséges meteor vagy hullócsillag [spektrumában], és a gyönyörű zöld fény, melyet gyakran kapcsolnak e hulló testekhez, a magnéziumgőz izzása.”

Néhány évtizeddel később mindez már másképpen nézett ki. Elfelejtődött, hogy a spektroszkópia csillagászati alkalmazásának egyik úttörőjeként Konkoly Thege is számtalan nehézséggel nézett szembe az észlelések alatt. Például a fent említett meteorspektrumok megfigyelésénél csak utólag, emlékezetből írta le, mit látott, és hogy az észlelt vonalak melyik elemnek felelnek meg. Nem teljesen megbízható módszer, mint ahogy egy jóval későbbi cikkben rá is mutatott annak a szerzője (Trowbridge, 1924): „1873 és 1879 között von Konkoly egy Browning-féle spektroszkópot használva számos meteorszínképet vizsgált meg, és megfigyelt vonalakat a vörös, sárga, zöld és kék tartományokban. Ezek közül az egyiket a szénnel azonosította, és úgy gondolta, hogy egy másikban a nátrium, magnézium, réz, vas és a stroncium, lítium és kálium közül az egyiknek a vonalait figyelte meg. Az azonosításai azonban a megfigyelések után valamennyi idővel emlékezetből történtek, így aligha lehet megbízhatónak nevezni.”

Az 1883-ban kiadott Praktische Anleitung zur Anstellung astronomischen Beobachtungen című könyve hosszú recenziót érdemelt ki a Science-ben. A névtelenségben maradó amerikai csillagász, aki ismertette a könyvet, elégedett is volt vele, meg nem is: „Ez egy fontos, de ugyanakkor csalódást is keltő könyv” írta (Anon., 1883). Úgy vélte, hogy például a legújabb (amerikai) eredményeket Konkoly Thege mellőzte.

Ugyancsak Konkoly Thege elismertségét tükrözi az alábbi, 1884. január 10-én a Nature-ben megjelent hír: „Von Konkoly úr, a magyar csillagász, akit a Brüsszeli Obszervatórium jövendő igazgatójaként említenek, várhatóan egy héten belül megérkezik oda, hogy a Belga Akadémia Természettudományos Osztályának beszámoljon az üstökösök spektrumával kapcsolatos legújabb felfedezéséről.”

Az Observatory is közölte a hírt, hogy Konkoly Thege a várható új brüsszeli igazgató. Ebből végül semmi sem lett, és Konkoly Thege a későbbiekben nem is volt jó véleménnyel a brüsszeli csillagdáról.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy egy londoni vicclap, a Judy, or the London serio-comic journal 1882. december 27-i számában közismertnek veszi Konkoly Thege nevét: „Ez egy jó üstökösös év volt, és mivel Wells úr és Barnard úr felfedezett két újat, ezek lekötötték Huggins, Hasselberg, Konkoly, Vogel és Hartwig doktorokat, Herschel és Ricco professzorokat és Monsieur Cruls-t is.”

Nyilvánvaló, hogy a művelt közönségről feltételezték, hogy ismeri ezeket a neveket.

Egyéb tevékenysége

Konkoly Thege életét nem töltötte ki teljesen a csillagászat, sok más dologgal is foglalkozott. Ahogy elvárható volt abban az időben, fiatalon, az egyetem elvégzése után Komárom megye aljegyzője lett, de e munkát hamar abbahagyta. A későbbiekben, 1896 és 1906 között pedig parlamenti képviselő volt (szabadelvű). A hivatalnál és politikánál azonban jobban lekötötték egyéb tevékenységek: mozdonyvezetői, hajógépészi és hajóskapitányi vizsgát tett, és a Duna Gőzhajós-Társaságnál kapitányi beosztásban dolgozott is. Fizetést nem kért, és amikor elege lett a munkából, egyéni módját választotta lemondásának benyújtására (Anon., 1905): „…egy szép napon elhatározta, hogy visszavonul ettől a mesterségtől. Az elhatározását azzal a cselekedettel ünnepelte meg, hogy a hajójával nekiment egypár dunai malomnak és – fölfordította őket. Nem esett hiba se emberben, se vagyonban, mert Konkoly Miklós nagy előrelátással rendezte a tréfát; a fölfordult malmok tulajdonosainak pedig busásan megtérítette kárukat. Csak éppen a gőzhajós társaság ijedt meg, a mely aztán nem is kért tovább a tréfás kapitány szíves szolgálatából.”

Nagyon érdekelte a zene is. A Fővárosi Lapokat rendszeresen tudósította müncheni Wagner-előadásokról. Zenét is szerzett: nyitányt írt Jókai Mór Milton című drámájához, ennek 1876. április 3-án volt a bemutatója (3. kép). Rózsavölgyi és társa műkereskedésében pedig kapható volt „Több is veszett Mohácsnál,” és „Helyre Kati;” lassu és csárdás; zongorára alkalmazta Konkoly Miklós.

Konkoly Thege Miklósnak a magyarországi csillagászat újjáélesztésében, fejlesztésében, népszerűsítésében végzett munkája felbecsülhetetlen. Mindezt saját pénzéből finanszírozta évtizedeken át, míg végül 1899-ben a magyar állam belátta, hogy civilizált ország nem létezhet csillagvizsgáló nélkül, és átvette a magáncsillagdát. Az intézmény, ha nem is eredeti helyén, hanem Budapesten, ma is él, és alapítójának nevét viseli: az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézete.
 

Kulcsszavak: Konkoly Thege Miklós, tudománytörténet, csillagászat, spektroszkópia, Jupiter
 

IRODALOM

Anon (1883): Konkoly’s Astronomical Instruments. Science 2, 202–203. DOI: 10.1126/science.ns-2.28.202-a • WEBCÍM

Anon (1905): Egy katona emlékei. Budapesti Hírlap. 139, május 19., 1–4.

Huggins, William (1882): Comets, The Nineteenth Century 12, 270–281.

Kobold Ármin [Hermann Kobold] (1881): Adatok Jupiter forgási elemeihez. Értekezések a mathematikai tudományok köréből. 8, 9. • WEBCÍM

Konkoly Miklós (1877): 160 álló csillag színképe. Értekezések a mathematikai tudományok köréből. 5, 10, • WEBCÍM

Konkoly Miklós (1882): Adatok Jupiter és Mars physikájához az 1881. évi megfigyelésekből. III., Értekezések a mathematikai tudományok köréből. 9, 7, • WEBCÍM

Konkoly Miklós (1887): Spectroskopische Beobachtung der Sterne zwischen 0° und –15° bis zu 7.5ter Grösse, Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium in O Gyalla, 8, II. Theil.

Lockyer, Norman (1889): The Origin of Celestial Species. Harper’s New Monthly Magazine. 78, 578–598.

Trowbridge, C. C. (1924): Spectra of Meteor Trains. Proceedings of the National Academy of Sciences of the USA. 10, 24–41. • http://www.pnas.org/content/10/ 1/23.full.pdf

Varga Péter – Szabados László (szerk.) (2013): 150 éve született Kövesligethy Radó. Magyar Tudomány. 174, 1, 1–72. • WEBCÍM

Vargha Magda (2001): Konkoly Thege Miklós magyar nyelvű írásai. Magyar Tudomány. 162, 7, 867–880. • WEBCÍM

Zsoldos Endre (2002): Kövesligethy Radó, Jókai Mór és az Androméda-köd. Aetas. 17, 2–3, 206–211. • WEBCÍM