krónika legfontosabb részeinek kiadását, annak
fordítását, filológiai és nyelvi-történeti magyarázatait
tartalmazza. A munka a mai napig az örmény-kipcsak filológia jeles
alkotása.
Az örmény-kipcsak nyelv mind
művelődéstörténetileg, mind nyelvészetileg hallatlanul érdekes
jelenség. Nyelvileg, nem véletlenül, az 1300-as évek első felében
keletkezett Codex Cumanicus kun nyelvjárásaihoz és a karaim nyelvhez
áll legközelebb. Utóbbi az örménnyel mutat érdekes párhuzamokat: itt
a krími karaita (karaim) zsidó közösség által átvett kipcsak
nyelvről van szó, melyet vallási és kulturális hagyományaiknak
megfelelően, héber betűkkel írtak. Ugyanakkor érdekes különbség,
hogy a karaimok már a Krímben használták írásban is kipcsak
nyelvüket, míg a krími örmények kitartottak az örmény mellett, s
emlékeiket csak Lengyelországban kezdték örmény-kipcsakul írni.
Az örmény-kipcsak területen Schütz számtalan
kiváló tanulmányt és rövidebb-hosszabb cikket publikált, elsősorban
angol és német nyelven, s ezekkel beírta nevét az örmény-kipcsak
filológia legkiválóbb művelői közé.1
Az örmény-kipcsak filológia mellett a krími,
perzsiai és ciliciai örmények történetének is kiváló szakértője
volt, erről számos munkája tanúskodik.2
Különösen kedvelt területe volt történeti
kutatásainak a mongol kor (13–14. század), amelynek örmény
aspektusai mellett a kaukázusi mongol hódítást és a perzsiai
mongolok, az ún. ilkánok és egyiptomi mamlukok harcát is vizsgálta.3
Három munkája volt készülőben, melyek közül csak az első jelent meg,
az is poszthumusz műként. A Halasi-Kun Tibor által Jemenben
fölfedezett ún. Raszulida Hexaglott egy hatnyelvű szójegyzéket
tartalmaz (arab, perzsa, török, bizánci görög, mongol és örmény),
melyet arab betűkkel al-Afdāl al-‘Abbās, a hatodik raszúlida
uralkodó (uralk. 1363–1377) írt. A nagyjelentőségű munka nemzetközi
együttműködés keretében jelent meg az ezredfordulón (Golden (ed.),
2000), melynek kiadói és szerzői Halasi-Kun Tibor, Ligeti Lajos,
Peter Golden és Schütz Ödön voltak. Schütz a ciliciai örmény nyelvi
anyag kiadását készítette el példaszerűen.
Másik két munkája nem jelent meg a mai napig. Az
egyik a ciliciai örmény uralkodónak, Hetumnak (Hayton) (uralk.
1226–1269) ófrancia nyelven készített Flor des estoires című híres
történeti munkájához készített részletes annotáció, mely
remélhetőleg E. Mickel angol fordításával együtt fog megjelenni.
Végezetül sokáig készítette Schütz Ödön a 7.
századi, gyakran hibásan Movses Khorenac‘i-nak (vagy Anania
Širakac‘i-nak) tulajdonított névtelen Örmény Földrajz „barbár”
népekről szóló fejezeteinek részletes kommentárját. E műve, a
Barbarian Confines of the 7th-century Armenian Geography, ha
megjelenhet, alapvetően fog hozzájárulni a nyugati steppevidék korai
történetének jobb megértéséhez és tanulságokkal szolgálhat a korai
magyar történet bizonyos kérdéseihez.
Összefoglalás
Schütz Ödön a magyar orientalisztika legnemesebb hagyományainak
folytatója volt, közvetlenül Németh Gyula és Ligeti Lajos
nyomdokában járt. Ismereteinket elsősorban az örmény anyag
bevonásával gazdagította. Alapos, filológiailag megbízható tudós
volt, annak ellenére, hogy enciklopédikus tudása megakadályozta,
hogy a mára szinte egyeduralkodóvá vált szaktudós típusává legyen.
Ugyanakkor egy jól körülhatárolható új kutatási terület, az
örmény-kipcsak filológia úttörő alakja lett, s egyben a hazai
armenisztika megújítójaként és legnagyobb képviselőjeként tarthatjuk
számon.
A tudós nemcsak művével, de személyiségével is
hat. Schütz Ödön hallatlanul szerény, alázatos, kedves és nyájas
ember volt. Nem volt ellensége, a malícia hiányzott egyéniségéből
(de iróniája volt). Nem volt tülekedő, karrierista, máson átgázoló.
Szelíd megértés volt benne. Egyszóval: szeretetreméltó ember volt.
Tudománya és élete egy erkölcsös ember tükörképe. Mindezzel
megtévesztett bennünket: a tisztességet és szelídséget az ember
sokszor hajlamos az erőtlenség, élhetetlenség és középszer jelének
tekinteni. Sokra tartottam és szerettem, de miután újra átnéztem
életművét, „most látom, milyen óriás ő”, s ráébredtem, hogy Schütz
Ödön maradandó tudományos életművet hagyott hátra, emléke elevenen
él az őt tisztelők és szeretők körében.
Kulcsszavak: Schütz Ödön, orientalisztika, armenisztika,
turkológia, örmény-kipcsak, Krím
IRODALOM
Deny, Jean (1957): L’arméno-coman et les
«éphémerides» de Kamieniec (1604–1613). Otto Harrassowitz, Wiesbaden
Golden, Peter Benjamin (ed.) (2000): The
King’s Dictionary. The Rasûlid Hexaglott: Fourteenth Century
Vocabularies in Arabic, Persian, Turkic, Greek, Armenian and Mongol.
(Handbuch der Orientalistik VIII/4.) Brill, Leiden–Boston–Köln
Schütz, Edmond (1998): Armeno-Turcica.
Selected Studies. Indiana University, Bloomington, Indiana
Schütz, Edmond (1968): An Armeno-Kipchak
Chronicle on the Polish–Turkish Wars in 1620–1621. (Bibliotheca
Orientalis Hungarica 11) Akadémiai, Budapest
Schütz Ödön (1959): A mongol hódítás
néhány problémájához. Századok. 93, 209–232.
Schütz, Edmond (1961): An Armeno-Kipchak
Print from Lvov: Acta Orientalia Hungarica 13, 123–130.
Schütz, Edmond (1962): Armeno-Kipchak
Texts from Lvov (A.D. 1618): Acta Orientalia Hungarica. 15, 291–309.
Schütz, Edmond (1971):
Armeno-kiptschakische Ehekontrakte und Testamente: Acta Orientalia
Hungarica. 24, 265–300.
Schütz, Edmond (1973): Tatarenstürme in
Gebirgsgelände (Transkaukasien 1220, 1236): Central Asiatic Journal.
17, 253–273.
Schütz, Edmond (1975): Eine armenische
Chronik von Kaffa aus der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts: Acta
Orientalia Hungarica. 29, 133–186.
Schütz, Edmond (1976):
Armeno-Kiptchakisch und die Krim. In: Káldy-Nagy Gyula (ed.):
Hungaro-Turcica. Studies in Honour of Julius Németh. Loránd Eötvös
University, Budapest, 185–205.
Schütz, Edmond (1977): The Tat People in
the Crimea: Acta Orientalia Hungarica 31, 77–106.
Schütz, Edmond (1980): The Stages of
Armenian Settlements in the Crimea: Transcaucasica 2. Quaderni del
Seminario di Iranistica, Uralo-Altaistica e Caucasologia
dell’Università degli Studi di Venezia. Venezia, 116–135.
Schütz, Edmond (1987): An Armeno-Kipchak
Document of 1641 from Lvov and its Background in Armenia and in the
Diaspora. In: Kara György (ed.): Between the Danube and the
Caucasus. Akadémiai, Budapest, 247–330.
Schütz, Edmond (1988): Örmények
kitelepítése Perzsiába. Az 1604-es ‘nagy szürgün’, örmény források
alapján: Keletkutatás. 2, 50–66.
Schütz, Edmond (1990a): Armenia: a
Christian Enclave in the Islamic Near East in the Middle Ages. In:
Gervers, Michael – Bikhazi, Ramzi Jibran (eds.): Conversion and
Continuity: Indigenous Christian Communities in Islamic Lands Eighth
to Eighteenth Centuries. (Papers in Medieval Studies 9). Toronto,
217–236.
Schütz Ödön (1990b): Ilkánok és mamlukok
harca a Szentföld hátországáért. Keletkutatás. 2, 3–21.
Schütz, Edmond (1991): The Decisive
Motives of Tatar Failure in the Ilkhanid–Mamluk Fights in the Holy
Land. Acta Orientalia Hungarica. 45, 3–22.
Vásáry S. [István] (1969):
Armeno-Kipchak Parts from the Kamenets Chronicle. Acta Orientalia
Hungarica. 22, 139–189.
LÁBJEGYZETEK
1 Mindössze párat
emelnék ki ezek közül itt, ezek a következők: Schütz, 1961; Schütz,
1962; Schütz, 1971; Schütz, 1976; Schütz, 1987. Ilyen tárgyú
cikkeinek széles körű gyűjteménye: Schütz 1998.
<
2 A legfontosabbak ezek
közül: Schütz, 1975; Schütz, 1977; Schütz, 1980; Schütz, 1988.
<
3 E témakörben írt
legfontosabb munkái: Schütz, 1959; Schütz, 1973; 1990a; 1990b; 1991.
<
|