Kedves Olvasóink!

Idén ismét új tagokat választott soraiba a Magyar Tudományos Akadémia. A Magyar Tudományban – korábbi szokásunkhoz híven – most is bemutatjuk az MTA új levelező tagjait. Az Akadémia honlapján olvasaható szakmai bemutatást mi néhány személyes kérdéssel egészítettük ki, s bízunk benne, hogy a válaszok a sikeres tudós szakmai életrajzokban nem olvasható arcát is megmutatják.

KOLLÁR LÁSZLÓ

Kémiai Tudományok Osztálya

Kaposváron született 1955-ben. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara Szervetlen Kémia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a fémorganikus kémia, a homogén katalízis. Az enantioszelektív homogén katalitikus reakciók területén ketonok hidrogénezésénél és alkének hidroformilezésénél az addig ismert legjobb optikai hozamokat érte el, lehetővé téve ezzel számos értékes királis építőelem (2-aril-propanal, 2-formil-oxazolidin, formil-borostyánkősav-származékok stb.) hatékony szintézisét. Nagynyomású NMR-vizsgálatok és modellvegyületek segítségével tisztázta a platina-komplexek katalizálta hidroformilezés mechanizmusát. Ezzel évtizedek óta vitatott kérdéseket válaszolt meg. Kidolgozta szteránvázas enol-triflátok, jódalkének és jódaromások több olyan palládium-katalizált homogénkatalitikus kapcsolási és karbonilezési reakcióját, amelyek kiváló hozammal szolgáltatnak gyakorlati szempontból fontos szteroidokat, nikotinsavamidokat és új N-heterociklusos származékokat. Ezek a vegyületek fontos gyógyszeripari céltermékek szintézisének kulcsintermedierjei.

Mi volt az a döntő mozzanat az életében,

amely erre a pályára vitte?

Bár az általános iskolában is szerettem a kémiát, és szép sikereket értem el – jórészt Szabó Mária Zsuzsa tanárnőnek köszönhetően, aki ugyanazon épületben végezte tanulmányait, ahol jelenleg dolgozom –, matematika-fizika tagozaton, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban tanultam tovább. Döntésemben valószínűleg a tagozat elismertsége, az itt végzett diákok kiválósága is szerepet játszott. Amúgy nem tűnt túl logikusnak ez a lépés, hiszen első számú kedvencem itt is a kémia lett, de további tanulmányaim szempontjából mégis nagyon jó választásnak bizonyult.

Középiskolás éveimből több olyan mozzanatra is emlékszem, amely a vegyész-vegyészmérnöki pálya felé irányított. Hirtelenjében két dolog villan fel, mindkettő gimnáziumunk kiváló kémiatanáraihoz kötődik: Szántó Lászlóhoz, aki a mat-fizeseknek a kémiát tanította, és Kontra Józsefhez, aki gyakran Szántó tanár úrral közösen a szombat délben, órák után tartott kémia szakkört vezette. Ezeken a foglalkozásokon egyrészt kiderült, hogy a hétről hétre feladott kémiai számítási feladatok megoldása könnyebben ment, mint akár az egy évvel fölöttem járóknak, másrészt hihetetlenül megfogott a kísérletekre adott, egyszerű, első ránézésre kissé absztraktnak tűnő magyarázat. Egy kísérlet, melyet a higany kémiáját oktatva gyakran felidézek hallgatóimnak, különösen élesen bevésődött emlékeimbe. Higany-nitrát vizes oldatához óvatosan kálium-jodidot csepegtetve élénk narancssárga csapadék vált ki. További kálium-jodid hozzáadására a csapadék egy színtelen oldat keletkezése közben „eltűnt”,. A jelenség magyarázata, a komplex vegyületek keletkezése egy másodikos gimnazista számára maga volt a csoda! Magam is megmosolygom, de emlékszem, a termék, a tetrajodomerkurát(II)-ion nevének mormolgatása is valami megmagyarázhatatlan, különleges kíváncsiságot váltott ki belőlem. Az már teljesen véletlen, hogy kutatói pályámat az átmenetifémek koordinációs kémiája végig elkísérte, meghatározta.

Ki volt a mestere?

Visszatekintve a mögöttem hagyott, tudományos diákkörös éveket is számolva, kutatásban eltöltött négy évtizedre, két nagyformátumú, pályámat meghatározó professzor jelenik meg előttem. Markó László, akinek intézetében tudományos diákköri és doktori munkámat végeztem, és Piero Pino, akinél posztdoktori éveimet töltöttem. Őket említve a mellettük álló kutatótársakra is gondolok. Olyan inspiráló, kutatásra kiválóan alkalmas légkört alakítottak ki a Veszprémi Vegyipari Egyetemen és a zürichi ETH-n, amely párját ritkítja. Érdekes, hogy mindkét professzorral nagyon kevés közleményem van, ennek oka jórészt abban keresendő, hogy nagyon hamar saját utamat kezdtem járni. A szakmai értékrend, amely az általuk irányított kutatóhelyen érvényesült, példaként szolgál számomra.

Mit köszönhetek nekik? Szakmai szempontból a legtöbbet, amit egy kutató elmondhat: ekkor dőlt el véglegesen, hogy életemben a kémia meghatározóvá, igazi hobbivá, játékká, hivatássá válik majd. (Talán furcsa e szavak együtt említése, de nehezen tudnám meghatározni, valójában mit is jelent számomra…)

Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?

A kísérletes tudományok – márpedig a koordinációs kémia, a katalízis ilyen terület – feltételezik a különböző részterületek kutatóinak együttműködését. Valamely jelenség vizsgálata, egy új vegyület részletes karakterizálása általában több kutató együttgondolkodásával oldható meg. Lelkes munkatársakkal, inspiráló megbeszéléseket folytatva a kutatás hallatlan öröm. Ily módon magányos kutatónak semmiképpen nem mondhatom magam.
Ugyanakkor valamely új terület kijelölésénél, egy új, akár nagyobb kutatócsoportot érintő projekt indításánál a célok meghatározását, a fontosabb lépések végiggondolását magányosan végzem. Korán önálló kutatásokba kezdtem, megszoktam, hogy az első lépéseket magamnak kell megtennem, természetesen vállalva ezzel a sikertelenség kockázatát és a felelősséget is.