Magyar Tudomány • 2017 1 • Győrffy Dóra

Az európai pénzügyi válság legnagyobb vesztese Görögország. Veszteségei nagyobbak, mint Magyarországon a szocializmus összeomlását követő transzformációs recesszió során bekövetkezett visszaesés.¹A mentőcsomagok által kikényszerített költségvetési megszorítások mértéke példátlan az OECD-országok elmúlt fél évszázadában. Ezek a hatalmas áldozatok azt szolgálták, hogy az ország bennmaradjon az euróövezetben. Jogos kérdésként merül fel az, nem lett volna egyszerűbb elhagyni az euróövezetet? Politikusok és neves közgazdászok sora érvelt amellett, hogy a kilépéssel a valuta leértékelhető lenne, és egy államcsőd megszabadítaná az országot a hatalmas adósságtól. Végül mégsem így történt.

Tanulmányomban a görög euróövezeti tagság fenntartásával kapcsolatos legfontosabb megfontolásokat mutatom be. A görög gazdaság szerkezetének és az adósság összetételének áttekintése alapján rávilágítok arra, hogy az ország kilépése az euróövezetből nem oldana meg semmilyen problémát a görög gazdasággal kapcsolatosan, ám hatalmas költségei lennének mind a görög lakosság mind pedig az eurózóna többi országa számára. Mindez magyarázza azokat a rendkívüli áldozatokat, amelyeket Görögország és európai partnerei vállaltak az euróövezet egyben tartásáért.

A következőkben először röviden Görögország csatlakozását az euróövezethez és a görög pénzügyi válság gyökereit mutatom be. Ezt követően a különféle mentőcsomagokat és a görög kilépés (Grexit) lehetőségének a felmerülését tekintem át. A kilépés melletti érvek cáfolataként először a görög export összetételét és árérzékenységét, az adósság szerkezetét és feltételeit, illetve a dominóhatás veszélyét mutatom be. Befejezésül az euróövezeten belüli fegyelmezés lehetőségeit foglalom össze, amelyet a 2015. augusztusi megállapodás bemutatásával illusztrálok.

1. Görögország a monetáris unióban

Görögország 2002. január 1-én 12. tagállamként vezette be az eurót. Utólag tudható, hogy a tagság feltételeit soha sem teljesítette – adóssága megközelítette a GDP száz százalékát, a költségvetési hiány pedig soha nem volt három százalék alatt (1. ábra). Felvételét részben politikai szempontoknak, részben kreatív könyvelési technikáknak köszönhette.

Az euróövezeti csatlakozást követően a pénzügyi fegyelemnek a látszata is véget ért. A költségvetési hiány minden évben magasabb volt, mint a GDP három százaléka. Jelentősen nőttek a közszféra bérei és a szociális juttatások. Az adósság csupán azért nem növekedett, mivel a közös valuta bevezetésével a kamatok csökkentek (2. ábra), ami lehetőséget teremtett a magas kamatozású adósság lecserélésére. Ez jelentős megtakarítást hozott a költségvetés számára. A kamatkonvergenciát nem csupán az állam, hanem a háztartások és a lakosság is kihasználták, és a magánadósság a 2002 utáni időszakban jelentősen megnövekedett (2. ábra).

A fellendülő hitelezés, a tartós államháztartási hiány, és a 2004-es olimpiával összefüggő beruházások egészen a pénzügyi válság kitöréséig négy százalék feletti növekedési teljesítményt eredményeztek. A gazdaság szerkezeti problémáit csupán a folyó fizetési mérleg tartósan magas hiánya jelezte, amely végig tíz százalék fölötti értéket mutatott – azaz az ország ennyivel vásárolt többet külföldről, mint amennyit oda eladott. A korrupt klientúrák uralma alatt álló, alacsony hatékonyságú görög állam kizárólag a fogyasztás felpörgetésével – például az olimpiához kapcsolódó beruházások segítségével tudott növekedést elérni, míg a magánszféra vállalatait sújtotta a rengeteg szabályozás és a rossz minőségű állami szolgáltatás.²

A globális pénzügyi válság kezdetben nem érintette az országot, ám amikor 2009 őszén a PASOK vezette görög kormányzat beismerte a statisztikai hamisításokat és a költségvetési hiány növelését irányzó politikát folytatott, az országot egymás után minősítették le a hitelminősítők. Görögország kizáródott a nemzetközi pénzpiacokról, a kamatok jelentősen megnőttek (2. ábra), finanszírozását így más módon kellett megoldani.

Az EU nem szerette volna, ha valamely euróövezeti tagország a Nemzetközi Valutaalaphoz fordul finanszírozásért. Mivel az EU-nak nem volt terve válságkezelés esetére, a megoldás jelentősen elhúzódott. Görögország végül 2010. májusban 110 milliárd eurós mentőcsomagot kapott, amelynek szigorú feltételei voltak. Hamar kiderült, hogy sem a vállalt költségvetési kiigazítás, sem pedig a szükséges szerkezeti reformok nem valósulnak meg.³ A kormányzat a kiigazítást a kiadások csökkentése helyett elsősorban az adók emelésével szerette volna elérni, ami tovább rontotta a már addig is rendkívül kedvezőtlen üzleti környezetet. Ennek tükrében nem túlzottan meglepő, hogy a gazdasági visszaesés jóval mélyebb volt, mint számítottak rá.

Egy újabb mentőcsomag szükségessége már 2011 nyarán nyilvánvaló volt, ám az első mentőcsomag kudarca után a görögök a túlzott szigorúságot, a németek vezette északi országok pedig a feltételek teljesítését kérték számon. A megállapodás hiányából fakadó tartós bizonytalanság időszakában merült fel először komolyan a Grexit.⁴

A második, 130 milliárd eurós mentőcsomagot végül 2012 februárjában írták alá. Feltételei még szigorúbbak és részletesebbek voltak, mint az elsőé, és elsősorban a kiadási oldalt érintették. Silvia Ardagna és Francesco Caselli (2012) szerint, soha még egyetlen OECD-ország sem hajtott végre olyan szigorú kiigazítást, mint amit a csomagban előírtak. A májusi választáson a baloldali Sziriza a feltételek megváltoztatásával kampányolt, míg a korábbi kormánypártok, a PASOK és a New Democracy az euróövezetben való bennmaradás mellett kardoskodtak. Ekkor még nyerni tudtak, bár ehhez júniusban egy ismételt választásra volt szükség. A feltételek elfogadásának megerősítését követően 2012. novemberben a görögök jelentős kamatkönnyítést kaptak, amit ugyan nem neveztek harmadik mentőcsomagnak, ám a hitelezők számára 40 milliárd euró költséget jelentett.

Az elmúlt években a görögök jelentős kiigazítást hajtottak végre, a nyugdíjak és a reálbérek 20% feletti mértékben csökkentek. A hazai kereslet összeomlott, és a görög gazdaság hatalmas visszaesést szenvedett el. Nem véletlen, hogy a 2015. januári választások során a megszorítások befejezésével kampányoló Sziriza komoly győzelmet aratott, sikeresen hitetve el választóival, hogy az ország benn tud maradni az euróövezetben, és a mentőcsomag feltételeit is újra lehet tárgyalni. Mivel ezt a hitelező országok, élen a németekkel erőteljesen tagadták, a Grexit valószínűsége minden korábbinál magasabb volt.⁵

2. A Grexithez kötődő elméleti megfontolások

A Grexit mellett számos vezető közgazdász felszólalt. Martin Feldstein, a Harvard professzora már 2010-ben amellett érvelt, hogy Görögországnak egy időre el kellene hagyni az euróövezetet, majd egy jóval gyengébb árfolyam mellett visszatérnie. A leértékelés elősegítené a görög termékek versenyképességét külföldön és belföldön is, így hozzájárulhatna a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállításához (Feldstein, 2010).

Hasonlóan érvelt öt évvel később a Nobel-díjas Paul Krugman is, aki hangsúlyozta, hogy az euróövezet elhagyása a sok rossz megoldás közül talán a legkevésbé rossz, és a legfontosabb, hogy a megszorítások véget érjenek (Krugman, 2015).

Németország egyik vezető közgazdásza, Hans-Werner Sinn szintén a leértékelés előnyeit hangsúlyozta Görögország számára. Az érvelésében azonban a hangsúly mégis inkább azon volt, hogy a többi ország adófizetőinek, elsősorban a németeknek, ne kelljen továbbra is finanszírozniuk Görögországot. Emellett kiemelte, hogy Görögország kilépése a későbbiekben intő példa lehet a többi ország számára a túlzott eladósodás veszélyeiről (Sinn, 2015).

A görögök némileg kevesebb lelkesedést mutattak a kilépéssel kapcsolatosan, amit jól mutat, hogy még a legnagyobb megszorítások idején is többségben voltak azok, akik az euróövezeti bennmaradást pártolták. A kilépéssel kapcsolatos idegenkedés messzemenően érthető. Az újonnan bevezetett drachma azonnal és jelentősen leértékelődne, ami inflációhoz és a megtakarítások elértéktelenedéséhez vezetne. A görög állami és magánszektor euróban fennálló adóssága a leértékelés mértékétől függően emelkedne, ami csődök sorozatát eredményezné, és nagy valószínűséggel bedöntené a görög bankrendszert is. Mindez jelentős bizonytalanságot, a beruházások elmaradását és végeredményben gazdasági összeomlást jelentene – számítások szerint akár a GDP 50%-a is elveszne az első évben (Darvas, 2012).

A görögök számára az államadósság esetleges leírása a Grexit egyik kedvező hatása lenne, és a kívánság a mentőcsomagok tárgyalásain is rendszeresen felmerül. Az adósság leírása melletti fő érv, hogy a GDP-arányosan közel 180 százalékos adósság nem fenntartható. Ennek elméleti oka a következő: a görög költségvetésnek jelentős elsődleges többletre van szüksége ahhoz, hogy folyamatosan finanszírozza a lejáró adósságot. Az elsődleges többlet komoly megszorításokat igényel, amely csökkenti a keresletet a gazdaságban, recesszióhoz vezet, és ezért a GDP-ben kifejezett adósságráta a megszorítások ellenére nem csökken, hanem nő.⁶

Az elméleti megfontolások ellenére a Grexit mégsem következett be, és várhatóan nem is fog. A kilépés hiábavalóságát az export- és adósságszerkezet közelebbi vizsgálata, illetve az euróövezeten belül megvalósítható szerkezeti reformok révén mutatom be.

3. A Grexit hiábavalósága

3.1. A görög export szerkezete és versenyképessége • Bár elméletben a leértékelés növeli az export versenyképességét, hisz a külföld számára az adott ország termékei olcsóbbak lesznek, ennek azonban a görög export összetétele miatt súlyos korlátai vannak.

A görög gazdaságban az exportnak jóval korlátozottabb szerepe van, mint más hasonló méretű országokban. Míg a visegrádi országokban 60 és 80 százalék közötti az export részaránya, Görögországban a válság kitörése előtt, 2007-ben csupán a GDP 22,5%-át tette ki az export, ami 2014-re 32,7%-ra nőtt (European Commission 2015: 80). A növekedés azonban elfedi azt, hogy a vizsgált időszakban a GDP közel 25%-ot visszaesett.

A csekély mértékű görög export szerkezete ráadásul rendkívül koncentrált, és közel 60%-a két szektorból tevődik össze: turizmus és szállítmányozás. A drachma újbóli bevezetésének a hatásait ezért elsősorban az ezekre a szektorokra gyakorolt hatás alapján lehet megítélni.

A görög tulajdonú hajózási vállalatok a globális hajószállítás 16%-át bonyolítják. Ám azoknak csupán 21%-át jegyezték be Görögországban. A többi adózási szempontból kedvezőbb feltételeket biztosító országokban található. A görög hajózási vállalkozók jelentős lobbierejének köszönhetően a görögországi feltételek is nagyon kedvezőek, a profit Görögországon kívüli felhasználását nem korlátozza semmilyen szabály. Szintén lényeges, hogy a hajózási társaságok alkalmazottai már a drachma idején is ragaszkodtak a keményvalutában történő fizetéshez. A drachma újbóli bevezetése esetén ehhez várhatóan visszatérnének, azaz náluk nem érné el azt a költségcsökkentő hatást, amelyet más szektorokban (Lysandrou, 2015, 18.).

A turizmus kapcsán Photis Lysandrou (2015, 20–21.) arra hívja fel a figyelmet, hogy az ágazatnak jelentős az importigénye, hiszen a turisták igényeinek kielégítésére különféle élelmiszerek, italok és gyógyszerek behozatalára van szükség. Az árfolyam leértékelése az import árát növelné. Az importnak való kitettség mellett szintén fontos tényező, hogy a Görögországba érkező 16 millió turista közel egyharmada Németországból, Nagy-Britanniából és Franciaországból jön, ám a bevételek jóval nagyobb százalékát adják. A jellemzően jómódú turisták elsősorban minőség- és

nem árérzékenyek. A görög turizmus minőségi mutatói romlottak a válság idején – a turizmus versenyképességi rangsorban a 2008. évi 22. hely után 2013-ra a 32. helyre zuhantak. A leértékelés a minőség problémáit nem oldja meg, a drachmára való áttéréssel járó bizonytalanságok inkább rontanak a helyzeten.

A turizmusban megfigyelhető minőségi kérdés a görög gazdaság teljes egészére jellemző. Uwe Böwer, Vasiliki Michou és Christoph Ungerer (2014) tanulmánya szerint a görög gazdaság intézményi problémái a hiányzó export akár 75%-át is magyarázzák. A magántulajdon védelme, a szerződések kikényszerítése, az állami szabályozások mennyisége és minősége meghatározó tényezők a vállalati beruházásokban és az exportban. Ezeknek a javulása nem várható egy esetleges leértékeléssel, sőt az átmeneti javulás akár további romlást is eredményezhet, hiszen elfedi a változások szükségességét.

3.2. A görög adósság szerkezete • A görög adósság leírása a Grexit melletti másik fő érv, ám ez egyszerre szükségtelen és valószínűtlen. Bár a görög adósság nominálisan rendkívül magas, a kamatteher jóval kisebb, mint más, kevésbé eladósodott országokban (1. táblázat). Az alacsony kamatteher azért áll fenn, mert a görög adósság több mint 70%-a hivatalos adósság, nagyon hosszú lejárati idővel és nagyon alacsony kamatszinttel. A mentőcsomagok során kapott hitelek átlagos lejárata harminc évnél hosszabb, az utolsó 2054-ben jár le. Szintén nagyon hosszú lejárati idejük van a kétoldalú kölcsönöknek, amiket 2020 és 2041 között kell visszafizetni. Ráadásul 2012. novemberben az Euró-csoport az ún. EFSF (European Financial Stability Facility) alapok kamatfizetését tíz évre felfüggesztette (Darvas, 2015).

Az adósság elengedése három okból valószínűtlen: az euróövezeti tagországok kitettségének mértéke, a dominóhatás veszélye és a hitelek feletti joghatóság miatt.

A 2. táblázat az euróövezeti országok kitettségét mutatja Görögország felé. A táblázatból jól látható, hogy a hiteleken túl az Európai Központi Bank és a Target2 elnevezésű fizetési és elszámolási rendszerben is jelentős kitettség halmozódott fel. Mindezt egybevéve az euróövezet kitettsége a GDP 3,3%-ára tehető, ami rendkívül magas, és valószínűtlenné teszi az adósság elengedését.

A kitettség mértéke mellett az adósság elengedése azért sem valószínű, mert egy esetleges görög adósságleírás könnyen dominóhatást válthatna ki. A befektetők elkezdenék találgatni, melyik ország jelent csődöt legközelebb. A kockázatosabb országok kiszorulnak a pénzpiacokról, és emiatt a csődöt illető várakozás önbeteljesítővé válik. Thieß Petersen és Michael Böhmer (2012) számításai szerint önmagában a görög csőd még nem lenne katasztrofális. 2013 és 2020 között a világ negyvenkét legnagyobb gazdaságának 674 milliárd euró veszteséget jelentene, amiből a legnagyobb veszteség a görögöké lenne (a 2013-as GDP 90%-a), míg a világ többi országát csak mérsékelten érintené (a 2013-as GDP 2,9%-a Németország, és 0,9% az Egyesült Államok számára). Amennyiben azonban Görögország után Portugália, Spanyolország és Olaszország is kilépne az euróövezetből, a veszteség 17 157 milliárd euró, ami már Németország, az Egyesült Államok és Kína számára is jelentős, a 2013-as GDP 69, 25, illetve 49%-át kitevő veszteséget jelentene a vizsgált nyolcéves időszakban. Bár természetesen minden ilyen számítás számos bizonytalanságot hordoz magában, a felvázolt katasztrófa-forgatókönyvek minden döntéshozót elbizonytalanítanak a görög kilépéssel kapcsolatosan.

Az adósság egyoldalú felmondását a görögök részéről az teszi lehetetlenné, hogy az adósság 82 százaléka külföldi joghatóság alatt áll, ami jelentősen megnehezíti az egyoldalú felmondást (Monokroussos et al., 2015, 29.). Ilyen esetekben ugyanis a hitelezők jogot szerezhetnek külföldön levő görög vagyonelemek lefoglalására is, és az ország hosszú időre kiszorul a nemzetközi pénzpiacokról.

3.3. A szerkezeti reformok esélyei
az euróövezeten belül

A görög kilépés mellett érvelő euróövezeti szereplők sokáig úgy látták, hogy Görögország nem hajlandó végrehajtani a mentőcsomagban tett vállalásait, és ezért szorul újabb és újabb kimentésre. A Görögországban zajló választási és népszavazási kampányok, illetve ezek eredményei nagyban megkérdőjelezték a görög politikai osztály elkötelezettségét a feltételek végrehajtásával kapcsolatosan. Az európai közvélemény jelentős része aggódott azért, hogy feneketlen hordóba önti a pénzt.

A 2015. augusztusi megállapodás⁷ azonban jelentős előrelépést mutat a feltételek természetében és a végrehajtás valószínűségében. Míg az első megállapodásban a hangsúly a számszerű költségvetési mutatókon volt, a másodikban a rendkívül részletes szerkezeti reformokon, a harmadik megállapodás elsősorban a végrehajtás módszerére koncentrál. A módszer kapcsán három elemet kell kiemelni. Számos intézkedés ún. megelőző lépésként (prior action) szerepel, ami a mentőcsomag aláírásának feltétele. A további lépésekkel kapcsolatosan a program előírja, hogy a nemzetközi legjobb gyakorlatot kell bevezetni, és ennek érdekében kötelezően konzultálni a kompetens nemzetközi szervekkel (Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap, Világbank, OECD). A létező szervek mellett az Európai Bizottság is létrehozott egy új hivatalt, amely a szerkezeti reformokat támogatja (Structural Reform Support Service).

A konkrét intézkedések között ebben a programban is fontos elem a költségvetési kiigazítás, a pénzügyi intézmények stabilizációja és a versenyképességet szolgáló szerkezeti reformok (áru- és munkapiac). Ezeken túlmenően a korábbiakhoz képest jóval nagyobb jelentőséget kapott az állami szektor modernizációja, amelybe beletartozik az államigazgatás depolitizálása, a bíróságok és a görög statisztikai hivatal (ELSTAT) megerősítése, illetve korrupcióellenes lépések. A konkrét intézkedések kapcsán nagyon lényeges, hogy a megállapodást a Sziriza kormány írta alá, azaz immár nem maradt olyan jelentős erő a görög politikai közéletben, amelyik hitelesen érvelhetne amellett, hogy létezik Görögország számára másik út, vagy képes változtatásokat elérni a hitelezőknél.
Bár a görög gazdaság számára az Európai Bizottság számottevő növekedést (2,7%) csupán 2017-re jósol a legfrissebb előrejelzésében (European Commission, 2016, 80–81.), a program működésének már vannak jelei. A szerkezeti reformok végrehajtását jelzi, hogy Görögország jelentősen előrelépett a Világbank üzleti környezet rangsorában (3. ábra) – míg 2006-ban a 111. helyen szerepelt, a legfrissebb jelentésben már a 60. A versenyképesség javulása mellett a költségvetési konszolidáció is folyamatban van, a hiányt 2016-ban 3,4, a következő évben 2,1%-ra várják (European Commission, 2016, 81.). Mindezek alapján az országot 2016. januárban a Standard and Poor’s CCC+ szintről B- szintre minősítette fel.⁸

4. Záró gondolatok

Összességében elmondható, hogy Görögország kilépése az euróövezetből racionális megfontolások alapján messzemenően valószínűtlen, hiszen sem Görögországnak, sem az euróövezet többi tagállamának nem fűződik érdeke hozzá. Görögország gazdasága rövid távon összeomlana, és szerkezeti problémáit egy esetleges leértékelés középtávon is csupán elfedhetné, de semmiképpen nem oldaná meg. A túlszabályozottság, a korrupció vagy a klientúra alapján szerveződött államigazgatás okozta problémákat nem az árfolyam okozza, megoldásukhoz intézményi változások szükségesek. A többi euróövezeti ország számára, különösen a periférián, az esetleges görög kilépés rendkívül költséges lenne, ráadásul könnyen dominóhatást válthatna ki.

Mivel a kilépés senkinek nem érdeke, az elmúlt évek során az európai partnerek arra kerestek megoldást, hogy az euróövezeten belül kényszerítsék ki a szükséges reformokat. A három mentőcsomag következtében Görögország gazdasági és politikai autonómiája drámai mértékben lecsökkent. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető a szupranacionális szint rendkívüli megerősödése, ami később más bajba kerülő euróövezeti tagállam esetén precedens jelentőségű lehet. A válság összességében az euróövezet integrációjának erősödését hozta, ami egyben azt is jelenti, hogy a kimaradók, köztük Magyarország, egyre inkább másodlagos szereplőkké válnak az Európai Unió döntéshozatali rendszerében – várhatóan nem csupán az euróövezettel összefüggő kérdésekben.

Kulcsszavak: euró, Görögország, Grexit, monetáris unió, pénzügyi válság

IRODALOM

Ardagna, Silvia – Caselli, Francesco (2012): The Political Economy of the Greek Debt Crisis: A Tale of Two Bailouts. (LSE Center for Economic Performance Special Paper No. 25) • WEBCÍM

Böwer, Uwe – Michou, Vasiliki – Ungerer, Christoph (2014): The Puzzle of the Missing Greek Exports. (European Economy Economic Papers No. 518) Brussels: Directorate General for Economic and Financial Affairs • WEBCÍM

Buiter, Willem – Rahbari, Ebrahim (2012): Rising Risks of Greek Euro Area Exit. Citi Economics, Global Economics View. 6 February • WEBCÍM

Darvas Zsolt (2012): Greece – Quo Vadis? Bruegel Blogpost. 15 September • WEBCÍM

Darvas Zsolt (2015): Greek Choices after the Elections. Bruegel Blogpost. 23 January • WEBCÍM

European Commission (2015): Statistical Annex to the European Economy, Autumn 2015. Brussels: Directorate General for Economic and Financial Affairs • WEBCÍM

European Commission (2016): European Economic Forecast – Winter 2016. Brussels: Directorate General for Economic and Financial Affairs • WEBCÍM

Feldstein, Martin (2010): Let Greece Take a Eurozone ’Holiday’. Financial Times. 16 February • WEBCÍM

Győrffy Dóra (2014): Válság és válságkezelés Görögországban: A puha költségvetési korlát szerepe a gazdasági összeomlásban. Közgazdasági Szemle. 61, 1, 27–52. • WEBCÍM

Kirkegaard, Jakob Funk (2015): Economic Crisis: The Global Impact of a Greek Default. Congressional Testimony. (USA Kongresszusi meghallgatás) június 25. • WEBCÍM

Krugman, Paul (2013): How the Case for Austerity has Crumbled. The New York Review of Books. 6 June 2013. 60, 10, • WEBCÍM

Krugman, Paul (2015): Ending Greece’s Bleeding. New York Times. 5 July. • WEBCÍM

Lysandrou, Photis (2015): Three Myths Behind the Case for Grexit: A Destructive Analysis. (CITYPERC Working Paper No. 2015/1) • WEBCÍM

Monokroussos, Platon – Stamatiou, Theodoros G. – Gogos, Stylianos (2015): GRexit and Why It Will Not Happen. Eurbank Global Research: Greece MacroMonitor. 8 June 2015. • WEBCÍM

Petersen, Thieß – Böhmer Michael (2012): Economic Impact of Southern European Member States Exiting the Eurozone. (Bertelsmann Stiftung Policy Brief Series Future Social Market Economy No. 2012/06) • WEBCÍM

Sinn, Hans-Werner (2015): Why Greece Should Leave the Eurozone. The New York Times. 24 July. • WEBCÍM

Visvizi, Anna (2012): The Crisis in Greece and the EU-IMF Rescue Package: Determinants and Pitfalls. Acta Oeconomica, 62, 1, 15–39. DOI: 10.1556/AOecon.62.2012.1.3

LÁBJEGYZETEK

1 A görög bruttó nemzeti termék (GDP) 2015-ben a 2007-es értéknek csupán 74%-a volt (AMECO-adatbázis). <

2 A görög gazdaság szerkezeti problémáiról bővebben lásd Győrffy Dóra (2014). <

3 A folyamatot jól érzékelteti Anna Visvizi (2012). <

4 A szót először Willem Buiter és Ebrahim Rahbari (2012) használta egy banki elemzésben. Megjelenése után rendkívüli gyorsasággal terjedt el a pénzügyi sajtóban. <

5 A Grexit valószínűségének változását a pénzügyi hírek tartalmi elemzésének segítségével alaposan mutatja be Platon Monokroussos, Theodoros G. Stamatiou és Stylianos Gogos (2015). <

6 Ez az ún. megszorító spirál, kifejtését bővebben lásd Krugman (2013). <

7 A megállapodás teljes szöveggel elérhető: URL1. <

8 Ez összesen egy besorolásnyi javulás, és természetesen csupán még mindig a befektetésre nem ajánlott, spekulatív kategória, ám jelzés a javuló tendenciáról. <