Egyre inkább foglalkoztatja a hazai kutatókat a
nyílt hozzáférés kérdése – azért, mert mind a Nemzeti Kutatási,
Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH), mind az MTA
követelményeket támaszt a publikációk közzétételével kapcsolatban,
vagy éppen azért, mert a hírekben szerepel, mert kéretlen
elektronikus levelekben kapacitálják őket publikálásra ismeretlen
folyóiratok. Természetesen olyanok is vannak, akik tudatosan
használják az Open Access (OA) által nyújtott lehetőségeket, olyanok
is, akiknek tudományterületén a nyílt hozzáférés alkalmazása az
általánosan elfogadott norma.
Kovács Kármen cikke (Kovács, 2017) a nyílt
hozzáférés lehetséges problémáival foglalkozik. Ezek vizsgálata igen
fontos és időszerű kérdés: megoldásuk nélkül az Open Access
alighanem feltartóztathatatlan terjedésének több nemkívánatos
mellékhatása lenne. Szükség van vitára a tudományos közösségen belül
– ennek része ez a hozzászólás is.
A nyílt hozzáférés nagyon összetett kérdéskör –
terjedésének, alkalmazásának egyik legnagyobb akadálya a konfúzió. A
tudományos kommunikáció rendszere sokrétű, a hagyományok
területenként eltérőek. A nyílt hozzáférés lelkes pártolói is
gyakran különböző álláspontokat képviselnek, és az érdekeltek,
ellenérdekeltek vagy pártatlan elemzők gyakran csak egy aspektust
mutatnak be. Kovács Kármen cikke kizárólag a nyílt hozzáférés
„arany” útjának problémáit taglalja (az arany út, a Gold Open Access
a kiadó által, a folyóirat weboldalán megvalósuló nyílt hozzáférést
jelenti). A Budapesti Nyílt Hozzáférés kezdeményezés (URL1)
két alternatív stratégiát fogalmaz meg: az első ezek között a
repozitóriumokban történő önarchiválás (ezt később a „zöld” útnak
nevezték). A másik a Kovács Kármen cikkében is tárgyalt kiadói Open
Access. Kezdetben nem számoltak a kereskedelmi alapon működő
kiadóvállalatok hozzáférés-megváltási lehetőségével, amit egyes
szerzők az arany OA részének tekintenek, mások a „hibrid” jelzővel
illetnek.
Mint azt Kovács Kármen is említi, több
tudományterületen nem állnak jelenleg rendelkezésre bevett, elismert
Open Access folyóiratok, illetve a humán-bölcsész területeken
hiányzik a közlési díjak (APC) fedezésére alkalmas pályázati
költségvetés. Azonban ezeken a területeken is lehetőség van a
publikációk repozitóriumi elhelyezésére, a zöld OA alkalmazására.
Magyarországon mind az MTA, mind a nagyobb egyetemek rendelkeznek
megfelelő repozitóriumokkal (URL2).
Vissza kell térnünk egy bekezdés erejéig az Open
Access bevezetésének, elterjesztésének indokaira. Kovács Kármen
említi az ismeretek mind szélesebb körű terjesztését, és a
multinacionális kiadóvállalatok üzletpolitikájára való reakciót.
Számos további indok létezik, ezek közül most csupán egyet említek
George Malloryt parafrazálva: mivel lehetséges. A folyóiratok
előfizetéses modellje a papírra való nyomtatás technológiájának
megfelelően alakult ki. A számítástechnika és az internet fejlődése
lehetővé tette a folyóirat-terjesztés költségeinek drasztikus
csökkentését. Mivel az olcsó technika rendelkezésre áll, ezt a
lehetőséget ki is használják, új megoldások születnek, a tudományos
kommunikációnak át kell alakulnia. Amíg a nyomtatás és a
postaköltségek jelentősek voltak, és a példányszámmal arányosan
növekedtek, logikusan az olvasóra (előfizetőre) hárították ezeket.
Most, hogy a költségek majdhogynem eltűntek, más megoldásokra van
szükség. Ugyan úgy, ahogy a zeneműveknél, filmeknél létrejöttek a
fájlcserélők, és kiszorulnak a CD-k, a tudományos folyóiratoknál sem
lehetséges a korábbi terjesztési és finanszírozási rendszert
változatlanul fenntartani.
A technikai lehetőség és a tudomány területén
érvényesülő publikációs kényszer tette lehetővé a parazita
folyóiratok felbukkanását. Legyenek azok csalók vagy pancserek, a
kutatóknak azt tanácsolhatjuk, ne publikáljanak olyan folyóiratban,
amit maguk nem olvasnak! (Vigyázat, egy ismert név a
szerkesztőbizottságban még nem garancia a színvonalra: gyakran az
illetők nem is tudnak róla, hogy nevüket felhasználták!) A parazita
folyóiratok kiszűrésében a kutatók segítségére lehetnek az indexelő
szolgáltatások: elsősorban a Directory of Open Access Journals
(DOAJ). A paraziták megjelenése következtében a DOAJ felülvizsgálta
folyóiratlistáját, és szigorúbb kritériumok szerint fogad be
folyóiratokat (Olijhoek et al., 2015).
Azokon a tudományterületeken, ahol a nyílt
hozzáférés alkalmazása még nem terjedt el, nem tehetünk mást, mint
hogy elméleteket állítunk fel a lehetséges hatásokról. Nem szabad
azonban megfeledkeznünk az Open Access tényleges gyakorlatáról,
sikereiről sem. Vannak területek, ahol a nyílt hozzáférés
biztosítása a norma ma már (például matematika, fizika,
csillagászat) – nem kis részben az arXiv repozitóriumnak
köszönhetően. A ScienceDirect-en keresztül hozzáférhető közel
harmincezer folyóiratból jelenleg közel 600 (URL3),
a Scopusban indexeltek közül 2014-ben 2930 (URL4),
a Web of Science adatbázisában 2015-ben 726 (URL5)
Open Access folyóirat volt. Mindez valóban csekély, a DOAJ által
nyilvántartott közel 9500 folyóirat töredéke. Ám vannak magas
impaktfaktorú, területükön elismert Open Access folyóiratok, mint a
PLOS ONE vagy a BMC Biology. A kis OA-folyóiratok közül két hazai
példát említünk: |
|
az eXpress Polymer Letters (Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem, BME) közel 3-as Journal Impact Factor
értékkel rendelkezik, indexeli a Scopus és a Chemical Abstract
Services is, az Information Bulletin on Variable Stars (MTA
Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont) pedig szerepel a
Scopusban, és elérhető az EBSCO Host-on keresztül is. Várhatóan
hosszú időbe telik, amíg a viszonylag fiatal Open Access folyóiratok
megfelelő ismertségre tesznek szert, és bekerülnek a nagy indexelő
szolgáltatásokba – de ez a folyamat elindult. A repozitóriumi
archiválás is bevett gyakorlat: a már említett arXiv 2017 elején
több mint 1,2 millió e-printet tartalmazott, az MTA REAL
repozitóriumának alapgyűjteményében pedig ugyanekkor lépte át a
publikációk száma a negyvenezret. Az MTA finanszírozásával
született, 2014–15-ben megjelent publikációk közel 60%-a Open Access
hozzáférésű volt, vagy folyóiratokban, vagy repozitóriumokban. A
sikerek nyilvánvalóan inkább azokon a területeken tapasztalhatóak,
ahol a nyílt hozzáférés feltételei nagyobb mértékben adottak. Ám azt
sem lehet kijelenteni, hogy egyik vagy másik tudományterületen
egyáltalán nincs lehetőség a nyílt hozzáférés alkalmazására. Viszont
az is igaz, hogy az alkalmazás arányai szisztematikusan különböznek
tudományterületek szerint. Az egyes területeken tapasztalható
alacsony Open Access arány oka valószínűleg összetett: szerepelnek
benne objektív és szubjektív tényezők egyaránt.
Honnan lesz fedezet a közlési díjak kifizetésére?
Mint korábban említettük, a nyílt hozzáférés megvalósítható
repozitóriumi elhelyezéssel is, ami ingyenes. Azonban a kiadói Open
Access díjköteles részére (a kisebb folyóiratokban való közlés
gyakran ingyenes) is megteremthető a fedezet. A Max Planck Digital
Libraryban készített tanulmány kimutatja, hogy az APC-költségekre
(article processing charge, publikálási díj) az előfizetési díjak
globálisan fedezetet jelenthetnek (Schimmer et al., 2015). A
nagyenergiájú részecskefizika területén az előfizetések közlési
díjakra való átcsoportosítása meg is történt (Romeu et al., 2014).
Természetesen sem a globális számításokból nem következik, hogy az
átállás minden egyes országra nézve könnyen megoldható, sem az egyes
tudományterületek sikere nem jelentenek biztosítékot arra, hogy az
átállás másutt is megvalósítható.
Széles irodalma van az Open Access hivatkozások
számára való hatásának. Az e témában született cikkek bibliográfiái
és áttekintései közül is hármat említhetünk (Wagner, 2010; Swan,
2010; Hitchcock, 2012). A citációs hatások nyilvánvalóan
tudományterületenként változnak, és esetenként fennáll a lehetősége,
hogy a vizsgálatok eredményeit szelekciós hatások befolyásolták. A
kérdéssel foglalkozó szerzők azonban többnyire pozitív hatásról
számolnak be. A tudományos vizsgálaton túl azonban érdemes a józan
észre hagyatkozni: ha az adott publikáció szélesebb körben érhető
el, nyilvánvalóan növekedni fog a hatása, többen fognak hivatkozni
rá.
A nyílt hozzáférés előnyeinek kiaknázásához,
hátrányainak kiküszöböléséhez, vagy legalábbis enyhítéséhez sok
vizsgálatra, vitára van szükség. Kovács Kármen cikke számos
problémát vetett fel, ezek közül néhányra reflektáltunk ebben a
cikkben. A vita folytatódik, a szabályozás finomodik (lásd az MTA
elnökének új rendelkezését az Akadémiai Értesítő 2016. decemberi
számában). Az Open Accessre való átállás még éveket vesz igénybe –
az EU céldátuma 2020, de nem gondoljuk, hogy azután az európai
finanszírozású közlemények mindegyike szabadon olvasható lesz. Addig
is sokat kell még beszélnünk a kérdésről.
Kulcsszavak: nyílt hozzáférés, open access, publikáció, folyóirat
IRODALOM
Hitchcock, Steve (2012): The Effect of
Open Access and Downloads (‚Hits’) on Citation Impact: A
Bibliography of Studies. The Open Citation Project. •
WEBCÍM
Kovács Kármen (2017): A nyílt
hozzáférésű (Open Access) publikálás néhány bizonytalan
következménye. Magyar Tudomány. 178, 1, 71-79. •
WEBCÍM
Olijhoek, Tom – Mitchell, Dominic –
Bjørnshague, Lars (2015): Criteria for Open Access Publishing.
ScienceOpen. DOI:10.14293/S2199-1006.1.SOR- EDU.AMHUHV.v1 •
WEBCÍM
Romeu, Clément – Gentil-Beccot, Anne –
Kohls, Aleander – Mansuy, Anne – Mele, Salvatore – Vesper, Martin
(2014): The SCOAP3 Initiative and the Open Access
Article-Processing-Charge Market: Global Partnership and Competition
Improve Value in the Dissemination of Science. CERN: CERN Document
Server, DOI: 10.2314/CERN/C26P.W9DT •
WEBCÍM
Schimmer, Ralf – Geschuhn, Kai Karin –
Vogler, Andreas (2015): Disrupting the Subscription Journals’
Business Model for the Necessary Large-scale Transformation to Open
Access. Max Planck Gesellschaft. DOI:10.17617/1.3 •
WEBCÍM
Swan, Alma (2010): The Open Access
Citation Advantage: Studies and Results to Date. Technical Report,
School of Electronics & Computer Science, University of Southampton
•
WEBCÍM
Wagner, A. Ben (2010): Open Access
Citation Advantage: An Annotated Bibliography.
Issues in Science and Technology
Librarianship. Winter, DOI: 10.5062/F4Q81B0W •
WEBCÍM
|
|