RNA/DNA & Cancer
A könyv szerzője Dr. Sinkovics József 1948-ban szerzett orvosi
diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Az egyetemen 1948-ban
alakult Mikrobiológiai Intézet alapító tagjaként, majd az 1950-es
évek elején az Országos Közegészségügyi Intézetben foglalkozott
víruskutatással, és az első magyar nyelvű, de németül is kiadott
virológiai könyv szerzője, laboratóriumi szakorvos. 1957-től az
Amerikai Egyesült Államok legnevesebb rákkutató intézeteiben
dolgozott kutatóként és egyben klinikusként (Waksman Institute of
Rutgers, The State University of New Jersey, New Brunswick, NJ,
Hektoen Institute of Medicine, Chicago IL, MD Anderson Cancer
Center, University of Texas, Houston, TX). Végül a St. Joseph’s
Cancer Center, Tampa, FL orvosigazgatójaként tevékenykedett,
miközben a University of South Florida (Tampa, FL) Mikrobiológiai és
Immunológiai Intézetének és a H. Lee Moffitt Cancer Center &
Research Institute-nak is tagja volt. Az USA-ban orvosi
laboratóriumi virológia, közegészségtan, belgyógyászat, fertőző és
trópusi betegségek, onkológia, hematológia szakvizsgákkal
rendelkezik.
A szerző hosszú és nemzetközileg igen nagyra
becsült pályafutása alatt a legkülönfélébb kutatási és klinikai
nézőpontból ismerte meg a daganatok biológiáját és klinikumát, és
egyedüli szerzőként mindezeket a szemléletmódokat ötvözi a könyvben.
Valamennyi eukarióta, többsejtű élőlényben (növények, állatok)
előforduló daganatok keletkezésére számos faj-, illetve
daganattípus-specifikus elmélet született az utóbbi évszázadban,
mindig a tudomány aktuális ismeretei szerint. Az utóbbi évtizedek
technikai fejlődése tette lehetővé a sejtszintű vizsgálatoknál
finomabb molekuláris elemzéseket. Kiemelkedő ezek közül több ezer
élőlény teljes genetikai állományának feltárása és ezek
számítógépekkel történő összehasonlítása, ezáltal a konzerválódott
részek alapján genetikai rokonságuk megállapítása akár egymástól
távol eső fajok esetében is. A szerző az ilyen összehasonlító
vizsgálatok ezreinek elemzéséből jutott arra a rendkívüli
újdonságnak számító következtetésre, hogy a még a törzsfejlődés
szempontjából legmagasabb rendű növények és állatok sejtjeiben is
olyan gének találhatók, amelyek nagyfokú hasonlóságot mutatnak egyes
nagyon ősi egysejtű élőlények (protozoonok) génjeivel. Ezek az ősi
gének ősi szabályozási rendszerrel rendelkeznek, amelyek a legtöbb
többsejtű élőlényben gátolt állapotban vannak, de aktiválódhatnak,
és átvehetik a sejtfunkciók irányítását. Ezek az ún. protoonkogének
egyrészt a normálisan bekövetkező sejtöregedést, aránylag kevés
osztódást, majd a sejthalált irányító géneket gátolva a sejtek
halhatatlanságát (immortalizáció) eredményezik, másrészt a
legkülönfélébb irányban specializálódott, differenciálódott sejtek
működését, alakját ősi, egyre kevésbé specializálódott, de minden
életműködésre képes irányba fordítják vissza (daganatos
sejttranszformáció, dedifferenciálódás). Normálisan a többsejtű
élőlények halandók, az egysejtűek és a daganatsejtek halhatatlanok.
A sejtek differenciálódása az egyedfejlődés során fokozatosan alakul
ki, a daganatos átalakulás ennek fordítottjaként fogható fel. A
szerző forradalminak tekinthető felismerése szerint a
daganatsejteket nem a saját szabályozó rendszerük működése irányítja
valójában, hanem a fentebb említett ősi, szigorúan szabályozott
rendszerek, amelyek a daganatok progressziójának megfelelően
lépcsőzetes módon fejeződnek ki. Ugyancsak a daganatkutatás
korszakalkotó felfedezése, miszerint ugyan a többsejtű fajok
rendszertani egységeiben más-más ősi gének konzerválódtak, és sok
tekintetben eltérő daganatokat hoznak létre, az ősi gének irányító
mechanizmusa az összes eukarióta élőlényben azonos!
A szerző megállapítása szerint a daganatkeltés
visszatérés egy ősi létformához, amelynek alapkövetelménye a
folyamatos sejtosztódás révén az élet fenntartása a Földön és talán
a világegyetemben is. A többsejtű szervezet a számára idegen,
élősködőként felismert daganatsejteket, amelyek nem illeszkednek be
a szervezet szintén szigorúan szabályozott életébe, el akarja
pusztítani. A szerző számos meglepőnek tűnő, de idevágó állítása is
az egysejtű–daganatsejt hasonlóságra utal. Kémcsőben folyamatosan
fenntartott kultúrákban a halhatatlanná vált sejtek vég nélküli
osztódásukkal egysejtű élőlényként
|
|
viselkednek. Ugyancsak lehetséges ma már, hogy
specializálódott sejteket biológiai szabályozó anyagokkal (ún.
citokinek) más specializálódási irányba toljanak, vagy daganatsejtté
alakítsanak. A daganatsejtek rendkívül ellenállók a környezet és az
orvosi beavatkozások fiziko-kémiai hatásaival szemben, amely
évmilliárdokkal ezelőtt az egysejtű élőlényeket érő káros környezeti
hatásokkal szembeni ellenállás utóhatása.
A sejtmagban található DNS állománya határozza
meg az élőlények tulajdonságait. A DNS-ről átíródó hírvivő RNS a
sejtben lévő más RNS-molekulákkal kölcsönhatásban irányítja az
életműködéseket hordozó sejtfehérjék szintézisét. Szintén az utóbbi
évtizedekben derült fény arra, hogy a hírvivő RNS-molekulák külön
önszabályozó rendszerrel rendelkeznek, egy molekulának számtalan
változata lehetséges, illetve olyan gátló RNS-molekulák is
termelődnek, amelyek a fehérjeszintézist meghatározó
RNS-molekulákhoz kötődve befolyásolják azok működését.
Évmilliárdokkal ezelőtt az élő anyag kialakulása során először
RNS-molekulák alakultak ki, a DNS később jelent meg. A fent
említett, ősi egysejtűekből származtatható proto-onkogének működését
is ezek az ún. nemkódoló RNS-molekulák szabályozzák.
A szervezetben lezajló ún. belső
daganatkeletkezés mellett nagyon érdekes az ún. külső daganatkeltés
is. Eddig az volt ismert, hogy egyes vírusok a sejtekbe jutva
alakították át a sejtek működését. A fenti összehasonlító genetikai
vizsgálatok elemzésével ismerte fel a szerző, hogy egyes vírusokban
található daganatkeltő gének (onkogének) ugyancsak nagyfokú
azonosságot mutatnak az ősi egysejtűek örökítő anyagával. Vírusok
képesek emberi géneket örökítőanyagukba felvenni, módosítani,
ezáltal a többsejtű szervezet működését becsapni, de a szerző
elemzései alapján lehetséges, hogy többsejtű szervezetek is vettek
át, módosítottak vírusgéneket, például amelyek egyes enzimek
termelődéséért felelősek, vagy az immunrendszer működésében is
ilyen, eredetileg vírusgének vehetnek részt. Ezen túlmenően, a
vírusokkal fertőzött sejtek kis gömböket bocsáthatnak ki
(exoszómák), amelyek belsejében egyes vírusgének, például onkogének,
hírvivő vagy reguláló RNS-molekulák foglalhatnak helyet, majd más
sejtekhez kötődve az átjutott reguláló anyagok akár a sejtek
proto-onkogénjeit is befolyásolhatják. Az élőlények környezetében
más élő vagy elhalt élőlényekből származó szabad DNS-, RNS-molekulák
(transzpozonok, retrotranszpozonok) milliárdjai keringenek,
amelyeket az élőlények felvehetnek, és ezek különféle káros
hatásaikat a sejtekben kifejthetik.
A szerző következtetése szerint a daganatellenes
kezelés is változni fog a közeljövőben, az ősi egysejtűekből
származó RNS/DNS-komplexek aktivizálódását, hatásait kell
meggátolni.
A könyv gyakorlatilag a szerkesztés lezártáig
megjelent, legfontosabb nemzetközi irodalom összegyűjtött
ismeretanyaga alapján a daganatok keletkezését felölelő lexikonként
is tekinthető. Ugyanakkor a könyv tagolása a témában kevéssé jártas
olvasó számára is segítséget nyújt a szakirodalom dzsungelében való
tájékozódáshoz. A könyvet elsősorban rákkutatással foglalkozó
orvosok, biológusok, klinikai onkológusok, hematológusok,
virológusok, patológusok figyelmébe ajánljuk, de az orvostudomány,
állatorvos-tudomány, biológia, növénytan bármely területén dolgozók
is találnak hasznos adatokat. Minden orvostudományi és fentebb
említett szakterületi könyvtár polcán nélkülözhetetlen alapműként
kell elérhetőnek lennie.
A könyv hatalmas ismeretanyaga 646 oldalt tölt
ki, amelyhez még 2361 irodalmi hivatkozás csatlakozik, így a teljes
terjedelem 815 oldal. A könyv érdekessége 1. a Függelékben a
használt szakkifejezések alapos, a területen kevésbé járatos olvasó
számára is közérthető magyarázata, valamint 2. a Függelékben a
szövegbe illesztett, és csak rövid címmel és aláírással ellátott 76
ábra rendkívül részletes ismertetése. A könyv elején a fejezeteket,
alfejezeteket felsoroló Tartalomjegyzék, a könyv végén pedig nagyon
részletes Névmutató segíti a tájékozódást. (Joseph G. Sinkovics:
RNA/DNA & Cancer. Switzerland: Springer International Publishing,
2015, ismertető:
WEBCÍM )
Ongrádi József
egyetemi docens
Nagy Károly
egyetemi tanár
|
|