A vallások, az állam és a szólás szabadsága
Műfaját tekintve azt lehet mondani, hogy a szerző korábbi
tanulmányaira épülő, tematikus szakkönyvet tarthatunk a kezünkben.
Koltay András korrekt módon hivatkozik is az egyébként jelentősen
átírt és kiegészített korábbi írásaira.
Képes beszéddel élve a könyv olyan, mint egy nagy
amerikai legfelső bírósági, strasbourgi vagy éppen alkotmánybírósági
határozat, amit a szerző jegyez, tele párhuzamos indokolással,
különvéleménnyel. Egyik legnagyobb érdemének éppen ezt tartom:
miközben határozott értékválasztása van, nyitott más vélemények felé
is, mindvégig az érvek és az ellenérvek mentén hajózik. A tolerancia
könyve, amely azonos mércével kívánja mérni a vallásokat, az
iszlámmal szemben megnyilvánuló korunkbeli jogos vagy jogtalan
ellenérzések dacára is.
Jól szerkesztett kötet, amely a bevezetőt
követően három nagy részből és összesen harminchárom alfejezetből
áll, az egyes részek dualista szerkezetűek, és minden részt a szerző
szuverén következtetései zárnak.
Teljességre törekvő kötet, amely a választott
téma szempontjából releváns, szinte valamennyi jogesetet tartalmazva
áttekintést ad az amerikai, az európai és a magyar szabályozásról,
továbbá a bírósági gyakorlatról.
Terjedelmét tekintve tekintélyes kötet, amely a
válogatott bibliográfiával és a 804 lábjegyzettel együtt 438 oldalon
át tárgyalja mondanivalóját.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a könyv sokkal
többről szól, mint amire címéből és alcímeiből következtetni lehet.
Olvasatomban a könyv a legfontosabb demokrácia-kritériumokat teszi
mérlegre. A sokféle demokrácia-fogalom közül most csak Walter
Lippman A közjó filozófiája című könyvében (Lippman, 1993, 5.)
megfogalmazott kritériumokat idézném: „Szólás- és vallásszabadság,
valamint mentesség a félelemtől és nélkülözéstől”. Enélkül és
hozzátenném a hatalommegosztás teóriáját, nincs alkotmányos
demokrácia.
Zárszavában a szerző is beismerő vallomást tesz,
többről van itt szó, mint a konkrét jogesetek eldöntése. A bajor
vagy az olasz feszület ügy, az amerikai jászol ügy vagy a kőbe
vésett tízparancsolat, az imaórák, a vallásoktatás, a fejkendők
viselése mögött az euro-atlanti civilizáció, legelébb az öreg és
betegeskedő kontinens múltjáról, jelenéről és jövőjéről, az itt élő
emberek együttélését meghatározó elvekről szól a történet.
Érzékeny kérdések sokaságát teszi fel a szerző és
egyik sem költői kérdés, a könyv keresi a válaszokat, a megoldást,
az egyensúlyt. Higgadt, nyugodt hangon, bölcsen és kiérlelten ír. A
két magas rangú, magas védelmi szintű, nagy tradíciókkal rendelkező
alapjog keresztútján ez nem is olyan könnyű feladat. Jól mutatja ezt
a könyv egyik legerősebb, mintegy száz oldal terjedelmű fejezete,
amely a blaszfémiáról szól. Egyet lehet érteni Koltay Andrással, aki
egyaránt óv a teljes körű megengedéstől és az általános tiltástól,
„de lege ferenda” a tiltás nélküli igazolható korlátozást javasolja
megfontolásra.
Rendkívül gondolatgazdag könyv, e gondolatok
közül két, a művön végigvonuló általánosabb kérdést emelnék ki:
Az egyik az állam szerepe • A vallásokhoz való
viszony minden alkotmányos állam kulcskérdése. A történelmi modellek
jól ismertek. Az állami semlegesség elvéről évszázadok óta tart a
vita, pontos tartalma ma sem teljesen világos. A képzeletbeli skálán
a két véglet, nevezetesen a szigorúan szétválasztó liberális
doktrína és a keményen beavatkozó államegyház között mindenki, aki a
témával foglalkozik, és maguk az egyes alkotmányok is elfoglalnak
valamilyen közjogi pozíciót. |
|
A könyv is ezt teszi, az együttműködő, a nem
közömbös állam híve. A vallás nem magánügy, a vallásokat nem szabad
kirekeszteni a közélet valamennyi területéről – vallja. Nézeteivel
egyet lehet érteni, magam számára úgy szoktam sarkítani a kérdést:
van-e egyáltalán keresztény állam? Válaszom: alkotmányjogi jelzős
szerkezetében és ideológiai szempontból nincs, az állam
világnézetileg semleges, ez a Rubikon-szabály. Ám, ha abból indulunk
ki, hogy az állam célja a közjó szolgálata, akkor elvárás, hogy a
keresztény értékek alapján is mérhető és értékelhető legyen az állam
cselekvése. A mérőeszköz, a keresztény értékek jogi normativitása,
kétségtelen, hogy nagy kérdés. Az Alaptörvény preambulumában mindez
erősödött.
Még egy, talán kritikai széljegyzet engedtessék meg az állammal
kapcsolatban: beszélhetünk-e az állam szólásszabadságáról? A beszélő
állam amerikai teóriáját a szerző is idézőjelbe teszi, de a könyv
címe bizonyos értelemben félreérthető. Nehezen tudnám a számra
venni, hogy az állam szabad, nem állítja ezt persze a könyv sem.
Nézetem szerint az állam nem ősellenség, szövetséges lehet,
együttműködő a közjó szolgálatában. Tevőleges, objektív
alapjogvédelmi szerepéről szólnék inkább, mint a szólás
szabadságáról, nem honosítanám meg a divatos, amerikai doktrínát.
Nekik könnyű a történelmük a két alapjog viszonylatában.
A mennyi államot és hol? régi nagy kérdése az
alkotmányos államnak, ha csak az Alaptörvény alapjogi fejezetét
vizsgálom, az állam – és ez igaz a két vizsgált alapjogra is – néha
ott van jelen, ahol nem kéne, és onnan menekül el, ahol szükség
lenne rá.
A másik a keresztény értékrend – kulturális
értékrend kapcsolata • A másik kiemelt kérdés a keresztény
értékrend; a keresztény jelképek mennyire váltak az általános emberi
kultúra részévé. A keresztény értékrend nem feltétlenül ideologikus,
ezek az értékek, szerepek, magatartásminták az egyetemes emberi
kultúra részévé váltak. A keresztény értékrend fogalma elválóban van
a keresztény világnézet fogalmától, mondják, Európában az ateista is
keresztény. A könyv nem kerüli meg a választ például a kereszt
esetében – kulturális vagy vallási jelkép-e – Koltay András nézete
az, hogy egyszerre el lehet fogadni kulturális, történelmi
jelentőségét, de ne fosszuk meg vallási jelentésétől sem. Jelzi azt
is, hogy az igen vagy a nem súlyos lemondás mindkét fél részéről, a
tézisek antitézissé válhatnak.
Korábban idéztem, hogy az alapjogbarát könyv
sokkal többről szól, mint önmagában a két magas rangú, történeti
veretű alapjog. Elgondolkoztat azon, hogy jó fele megyünk-e a
gyorsuló időben, amikor jelentősen megváltozott a nyilvánosság
szerkezete, súlypontja, a vallások szerepe, vonzása a demokratikus
társadalmakban. Nehéz a válasz, ám a gyűlölet és a szeretet legújabb
kori háborújának nem mindegy, hogy mi lesz a végeredménye. „Keresd a
békét és járj utána” – mondja Európa védőszentje, Szent Benedek
Regulá-ja. És ha már Európa szóba jött Robert Schumann közismert
gondolatával szeretném zárni a rövid könyvismertetést: „Európa vagy
keresztény lesz vagy nem lesz”. Évtizedek óta sokat töprengek ezen a
bölcs mondaton, nem csak szekuláris értelemben.
Meggyőző erejű könyv, sokat tanulhat belőle az
olvasó. Gondolkodásmódot, toleranciát. Jó szívvel ajánlom
mindenkinek. (Koltay András: A vallások, az állam és a szólás
szabadsága, Vallási jelképek, vélemények és blaszfémia a közéletben.
Budapest: Századvég Kiadó, 2016)
Kukorelli István
DSc, egyetemi tanár
Hivatkozás: Walter Lippman (1993): A közjó
filozófiája. Budapest: Bagolyvár Kiadó
|
|