A biológiai inváziót a földi élet sokféleségére, diverzitására leselkedő egyik legfontosabb veszélyforrásnak tartják a szakértők. Olyan tények támasztják alá ezt, mint az endemikus halfajok tömeges kipusztulása a Viktória-tóban a nílusi sügér (Lates niloticus) betelepítése nyomán (Ogutu-Ohwayo, 1990), vagy három kistestű gyíktól eltekintve a teljes őshonos gerinces élővilág kipusztulása a Guam szigetéről a barna fakígyó (Boiga irregularis) véletlen behurcolása miatt (Fritts – Rodda, 1998). A két említett példa – és számos másik, amelyekre itt nincs most hely – a szándékosan vagy véletlenül betelepített, majd elszaporodó, azaz inváziós állatfajok – leggyakrabban ragadozók – által okozott környezeti katasztrófákra vonatkoznak. Ezzel szemben a hazai természetvédelmi gyakorlat elsőként az inváziós növényfajok által okozott természetpusztítással szembesült az 1990-es évek elején. Ennek egyik oka a tájhasználat radikális megváltozása a rendszerváltás idején: nagy területen jelentek meg a parlagok, sok korábban használt gyepterületen abbamaradt a legeltetés-kaszálás, ami kedvező körülményeket teremtett az inváziós fajok terjedésének.

A probléma fontossága minden terepen dolgozó botanikus és természetvédő számára hamar nyilvánvalóvá vált, és megszületett a felismerés, hogy az eredményes védekezéshez nélkülözhetetlen a meglévő ismeretek összegyűjtése, ami előtt azonban el kellett dönteni, hogy milyen fajokról és milyen ismereteket szükséges összegyűjteni. Ebből a célból 1998 márciusában Jósvafőn Agresszív adventív növényfajok és a természetvédelem címmel szakmai találkozót rendeztek, amelynek résztvevői igyekeztek megtenni ezt az első lépést: elfogadtak egy 35 fajból álló fajlistát (Sz. Tóth – Szmorad, 1998), és elhatározták, hogy ezekről a fajokról monografikus feldolgozások születnek. A listában az idegenhonos fajok mellett szerepelt még három terjedő és a természetvédelemnek komoly problémákat okozó őshonos faj is; vagyis inkább a fontos természetvédelmi gyomok listájának, mint inváziós fajlistának tekinthető. A tervezett monográfiák közül a következő években egyetlen egy, a selyemkóróról szóló készült el (Bagi, 1999). A sikertelenség oka szerintem, hogy nem volt a háttérben projekt, határidőkkel és azokat betartató projektvezetővel.

A munka 2002-ben indult újra, egy, a KvVM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) Természetvédelmi Hivatal (TVH) által finanszírozott és az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetben általam vezetett, egyéves projekt keretében. Ez volt az első többszereplős projekt, amelyet vezettem. Szerencsére a résztvevőktől minden segítséget megkaptam, és építhettünk az előző próbálkozás tapasztalataira is. A feladat meghatározása során nyilvánvaló volt, hogy a rendelkezésre álló időkeretben nem fog mind a 35 fajról elkészülni a monográfia. Ezért válogattunk közöttük, fontosság szerint is, de abból a szempontból is, hogy mire van szakértő, aki vállalja a faj feldolgozását. A fajmonográfiák mellett a TVH kérte más típusú fejezetek elkészítését is, többek között a fogalmak áttekintését, egy teljesebb fajlista összeállítását és javaslatot az inváziós fajok elleni védekezés stratégiájára.

A fajmonográfiák esetében úgy döntöttünk, hogy a selyemkóróról megjelent munka (Bagi, 1999) szerkezetét és formáját követjük. Az elfogadott formai követelmények közül kiemelném, hogy – eltérően a tudományos művek általános gyakorlatától – mellőztük a szövegközi citációkat; a felhasznált fontosabb irodalmakat csak az írás végén, egy tematikusan csoportosított bibliográfiában szerepeltettük, ezzel könnyebben olvashatóvá téve a szöveget. Érdemes felsorolni a fejezetek címeit, mert ezek egy inváziós állatfajokról szóló hasonló mű esetén is relevánsak lennének: Taxonómia (nómenklatúrai kérdések, rokon fajok), Morfológiai jellemzés (ahol szükséges volt, a kritikus taxonok elkülönítését segítő összehasonlító táblázattal, határozó kulccsal), Származás, elterjedés, Életciklus, életmenet, Termőhelyigény, Biotikus interakciók, A faj gazdasági jelentősége (pozitív és negatív egyaránt), A faj természetvédelmi jelentősége. A monográfiáknál a témavezető feladata viszonylag egyszerű volt: a megfelelő szerzők megkeresése és a feladat elvállalására való rábeszélése után már csak a határidők betartatására kellett ügyelnem.

Összetettebb feladat volt a fogalmak áttekintése és különösen a használandó fogalmakra tett javaslat kidolgozása. A projektben minden aktív korú inváziós növényekkel foglalkozó fontos kutató részt vett, ezért úgy gondoltuk, hogy ha a szerzők konszenzusra tudnak jutni a fogalmak használatában, akkor azt várhatóan a tágabb szakma is elfogadja majd. Így is történt, de a konszenzusos álláspont (Botta-Dukát et al., 2004) kialakításáig több megbeszélés és számos e-mail-váltás után jutottunk csak el. Pedig stabil alapként rendelkezésre álltak David M. Richardson és munkatársai (Richardson et al., 2000) definíciói. Ezek a definíciók kifejezetten a növényekre vonatkoznak, ezért számos olyan gyakorlati problémát figyelmen kívül hagynak, amely az egyedek aktív mozgásával kapcsolatos. Például növényeknél egyértelmű az előfordulás helye, nincsenek kóborló, de tartósan nem megtelepedő egyedek. A definíció szerint az invázió az idegenhonos fajok terjedése, és ilyen fajnak tekintjük azokat a fajokat, amelyek közvetlen vagy

közvetett emberi közreműködéssel jutottak el a vizsgált területre. Aktívan mozgó állatoknál a teljesen spontán terjedés és a közvetett emberi közreműködés (terjedési folyosók, alkalmas élőhelyek kialakítása) között még nehezebb különbséget tenni, mint növényeknél. A jól alkalmazható definíciók létrehozásának nehéz feladata azonban egy projektben, amelynek célja inváziós fajlisták összeállítása, megkerülhetetlen. Segítséget jelenthet az a társszerzőimmel javasolt keretrendszer (Heger et al., 2013), amelyben összefoglaltuk, hogy a jó definíció milyen kérdésekre ad egyértelmű válaszokat.

A fajlista (Balogh et al., 2004) összeállításánál fontos döntés volt, hogy csak a nagy földrajzi felfedezések után megjelent növényfajok listáját állították össze a kollégák. A döntésnek elsősorban gyakorlati oka volt: a korábbi inváziós eseményekről nagyon hiányosak az ismereteink. Nem véletlen, hogy a korábban megjelent növényfajokról máig csak egy előzetes listánk van (Terpó et al., 1999). A különböző időpontokban megjelenő fajok között különbségek vannak származási területükben, élőhely-preferenciájukban, és az általuk okozott természetvédelmi problémák nagyságában, ezért a két csoport megkülönböztetése nem volt teljesen önkényes döntés; hasonlóra a nemzetközi szakirodalomban is találunk példákat. Az elkészült fajlista elemzések alapjául is szolgált és beépült az európai inváziós adatbázisba (URL1) is.

A projekt nagyjából egy éve alatt elkészült jelentés anyagából 2003 folyamán könyv készült (ekkor a szerzők még kiegészítették fejezeteiket), amely 2004-ben jelent meg (Mihály – Botta-Dukát, 2004), vagyis a projekt indulásától a publikálásig két év telt el. Az első körben kihagyott fontos fajokat egy következő projektben dolgoztuk fel, amiből 2006-ban jelent meg a könyv (Botta-Dukát – Mihály, 2006)

A magyarországi flóra- (Bartha et al., 2015) és vegetációtérképezések (Molnár et al., 2007) nyomán az inváziós növényfajok előfordulásáról és élőhely-preferenciáiról (Botta-Dukát, 2008; Csiszár, 2012) tovább bővültek ismereteink. A lista összeállítása óta új fajok is megjelentek a hazai flórában (Mesterházy et al., 2007), ezért több mint tíz év után érdemes lenne elkészíteni a növényekre vonatkozó lista aktualizált változatát. Az utolsó tanulság tehát, hogy az elkészült inváziós listák folyamatos karbantartást igényelnek.
 

Kulcsszavak: biológiai invázió, hajtásos növények
 

IRODALOM

Bagi István (1999): A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) – Egy invazív faj biológiája, a védekezés lehetőségei. Kitaibelia, 4, 289–295. • WEBCÍM

Balogh Lajos – Dancza István – Király Gergely (2004): A magyarországi neofitonok időszerű jegyzéke és besorolásuk inváziós szempontból. In: Mihály Botond – Botta-Dukát Zoltán (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények. Budapest: TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó • WEBCÍM

Bartha Dénes – Király Gerdely – Schmidt Dávid et al. (szerk.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza. Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó

Botta-Dukát Zoltán – Balogh Lajos – Szigetvári Csaba et al. (2004): A növényi invázióhoz kapcsolódó fogalmak áttekintése, egyben javaslat a jövőben használandó fogalmakra és definícióikra. In: Mihály Botond – Botta-Dukát Zoltán (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények. Budapest: TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, 35–60. • WEBCÍM

Botta-Dukát Zoltán (2008): Invasion of Alien Species to Hungarian (semi-)Natural Habitats. Acta Botanica Hungarica, 50, 219–227. DOI: 10.1556/ABot.50.2008.Suppl.11 • WEBCÍM

Botta-Dukát Zoltán – Mihály Botond (szerk.) (2006): Özönnövények II. Budapest: TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó • WEBCÍM

Csiszár Ágnes (szerk.) (2012): Inváziós növényfajok Magyarországon. Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó • WEBCÍM

Fritts, Thomas H. – Rodda, Gordon H. (1998): The Role of Introduced Species in the Degradation of Island Ecosystems: A Case History of Guam. Annual Review of Ecology and Systematics, 29, 113–140. DOI: 10.1146/annurev.ecolsys.29.1.113 • WEBCÍM

Heger, Tina – Pahl, Anna T. – Zoltán Botta-Dukát et al. (2013): Conceptual Frameworks and Methods for Advancing Invasion Ecology. AMBIO, 42, 527–540. DOI: 10.1007/s13280-012-0379-x • WEBCÍM

Mesterházy Attila – Király Gergely – Vidéki Róbert – Lukács Balázs András (2007): A Lemna minuta KUNTH előfordulása Magyarországon. Flora Pannonica, 5, 167–174. • WEBCÍM

Mihály Botond – Botta-Dukát Zoltán (szerk.) (2004): Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények. Budapest: TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó • WEBCÍM

Molnár Zsolt – Bartha Sándor – Seregélyes Tibor et al. (2007): A Grid-based, Satellite-image Supported, Multi-attributed Vegetation Mapping Method (MÉTA). Folia Geobotanica. 42, 225–247. DOI:10.1007/BF02806465

Ogutu-Ohwayo, Richard (1990): The Decline of the Native Fishes of Lakes Victoria and Kyoga (East Africa) and the Impact of Introduced Species, Especially the Nile Perch, Lates niloticus, and the Nile Tilapia, Oreochromis niloticus. Environmental Biology of Fishes, 27, 81–96. DOI: 10.1007/BF00001938 • WEBCÍM

Richardson, David M. – Pyšek, Petr – Rejmánek, Marcel et al. (2000): Naturalization and Invasion of Alien Plants: Concepts and Definitions. Diversity and Distributions, 6, 93–107. • WEBCÍM

Sz. Tóth Erika – Szmorad Ferenc (1998): Természetvédelmi szempontból veszélyes invazív növényfajok Magyarországon. Gólyahír (Vácrátót). 1, 2, 5–6.

Terpó András – Zając, Maria – Zając, Adam (1999): Provisional list of Hungarian archeophytes. Thaiszia. 9, 41–47. • WEBCÍM